Alkotók

By Erdős Renée

Az ottomán mögött magas és nagy paraván, amely szinte elkülöníti ezt a kis zugot a műterem többi részétől. Az ottomán fejénél nagy állólámpa, óriási ernyővel. Az alacsony asztalkán egy kisebb lámpa. A falon kartonok. Egy állványon Ridovszky bronzszobra, két arcképe Ridovszkynak a falon. Egyik födetlen fővel, kihajtott inggallérral, a másik kalappal, bundával. Aztán a falon körülfut egy keskeny polc, amelyen mindenféle szobrász-stúdiumok vannak...

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Dec 10, 2013
• ISBN: 9789633449288

Book preview

ERDŐS RENÉE

ALKOTÓK

Színjáték 3 felvonásban

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-344-928-8

© Fapadoskonyv.hu Kft.

© Erdős Renée jogutódja

ELSŐ FELVONÁS

A szín a műterem. A fenéken a magas ablak, melyen keresztül kertes, villákkal teleszórt vidéket látni. Az ablak előtt a középen egy kisebb fajta állvány, melyen e „Capri leány megkezdett szobra áll. Tőle jobbra és balra egy-egy nagyobb állvány, letakart szobrokkal. A „Capri leány szobra mellett jobbra egy kis asztal, amelyen vésők, simítók mindenféle szobrászeszközök állnak, többek közt egy kalapács. A nézőtől balra a fenéken kis falépcső visz fel az emeleti hálószobákba. A lépcső kis galériában végződik, alacsony balusztráddal. Csak két ajtó van, mind a kettő balra nyílik. A két ajtó között egy hatalmas, tizenhatodik századbeli olasz cassapanca nyúlik el. A nézőhöz közelebb eső ajtó mellett pedig egy keskeny, magas, akármilyen stílusú, akár hollandi, akár német szekrény, egyszerű, nem díszes, amilyen egy szobrász műterméhez illik. A cassapanca irányában a nézőtől balra gömbölyű asztal, körülötte két-három támlás fa szék. A jobboldalon a fal mentén széles és alacsony ottomán szőnyegekkel és párnákkal, előtte alacsony asztal és két puha zsöllye. Az ottomán mögött magas és nagy paraván, amely szinte elkülöníti ezt a kis zugot a műterem többi részétől. Az ottomán fejénél nagy állólámpa, óriási ernyővel. Az alacsony asztalkán egy kisebb lámpa. A falon kartonok. Egy állványon Ridovszky bronzszobra, két arcképe Ridovszkynak a falon. Egyik födetlen fővel, kihajtott inggallérral, a másik kalappal, bundával. Aztán a falon körülfut egy keskeny polc, amelyen mindenféle szobrász-stúdiumok vannak.

ELSŐ JELENET

Mikor a függöny felgördül, Anna a Capri leány szobra előtt áll és dudorászva dolgozik. A dal kis vidám, önfeledt zümmögés. A szobrászok fehér vászonzubbonya van rajta, amely alól azonban kilátszik egy csipkés selyem reggeli ruha. A haja lazán feltűzve, ahogy az ágyból jött. Reggel va,n és a nap ragyog. A „Capri leány" egy fél életnagyságú szobor, fiatal leány, aki lépcsős talapzaton áll, a fején követ visz. Hosszú csöngetés hallatszik, mire a második ajtón bejön a szobaleány.

VILMA: Parancsol nagyságos asszony?

ANNA: (föl sem nézve a munkájából). Mi az?

VILMA: Csöngetni tetszett?

ANNA: (fölnéz). Én nem csöngettem. (Tovább dolgozik).

VILMA: Akikor talán az úr. Megnézem. (Odafut a csigalépcsőhöz, fölszalad és próbál benyitni a kis galérián lévő ajtón, visszajön). Nem tudok bemenni, az ajtó zárva van.

ANNA: (szemöldöke kissé összerándul, különben nyugodt hangon). Zárva, van? Akkor hát menjen fel a főlépcsőn.

VILMA: Én azt hittem, a nagyságos asszonynak itt tetszett lejönni.

ANNA: Nem. Én is a főlépcsőn jöttem le.

VILMA: Oh, bocsánat, akkor szaladok. Az úr bizonyosan a reggelijét kéri. (El az ajtón, amelyen jött).

ANNA: (tovább dolgozik, majd megáll, abbahagyja, keres valamit a kis szerszámos asztalon megint a szobor elé áll, tovább dudorászik, de már kevésbbé vidáman).

MÁSODIK JELENET

PIETRO: (jön, egy csomó virágot hoz és leteszi az ottomán előtt lévő kis asztalra). Signora, buon giorno!

ANNA: Ah, te vagy Pietro. Mit akarsz?

PIETRO: Semmit. Csak ezeket a virágokat hoztam, mert én már odakünn jó nagy sétát tettem. És azt akartam megkérdezni: nem éhes még signora? Nem volna jó már reggelizni? (A szekrényből terítőt vesz ki és leteríti a gömbölyű asztalt).

ANNA: Látod, hogy dolgozom. Nem vagyok éhes.

PIETRO: Ahogy parancsolja. De én már a reggelijüket ide rendeltem. Hiszen a signora már reggel hat óra óta dolgozik!

ANNA: Öt óra óta Pietro. De az úr ma nem fog itt reggelizni.

PIETRO: Nem?

ANNA: Úgy látszik, még mindig a szobájában van. Oda küldesd a reggelijét.

PIETRO: Parancsára signora. (Indul a csigalépcső felé).

ANNA: (kissé idegesen). Mit akarsz? Hová mégy? Ne arra! Az az ajtó be van csukva.

PIETRO: Úgy? (Meglepett arcot vág). Be van csukva? Az úr bezárkózott? Már megint? Ejnye, ejnye! No, hát akkor csak a signora reggelijét küldöm ide. (Indul kifelé).

ANNA: Pietro!

PIETRO: Parancsol signora?

ANNA: Mi újság odafönn?

PIETRO: A baba megfürdött és most reggelizik.

ANNA: Mit kapott?

PIETRO: Csokoládét. Mária kisasszony szeretne egy percre lejönni. Kérdezteti a signorát szabad-e?

ANNA: Jöjjön. De most rögtön. (Tovább dolgozik).

PIETRO: Signora, reggel öt óra óta dolgozik és még nem evett. Jó lenne abbahagyni a munkát! (erélyesebben). Jó lesz abbahagyni a munkát! Nem bevárni, míg a feje hátul zsibongni kezd!

ANNA: Igazad van. Most érzem, hogy már éhes is vagyok. Eredj, hozz valami jót és sokat. Siess!

PIETRO: No végre. (El).

ANNA: (leül a szobor elé és nézi).

HARMADIK JELENET

MÁRIA: Jó reggelt Anna! (Odamegy hozzá és megcsókolja). Már későn van és te még fel sem öltöztél.

ANNA: Van még idő. Mit csinál Lolla?

MÁRIA: Most öltöztetik, megy sétálni. És te hogy vagy Anna? Valami történt? Vilma azt mondta, hogy a kislépcsőre az ajtó zárva van. Ez azt jelenti, hogy megint összevesztetek.

ANNA: Én nem vesztem össze. Te tudod, hogy én sohasem veszek össze. Nekem erre nincs időm.

MÁRIA: Már megint Endre? Az igaz, hogy neki van ideje hozzá. És mikor történt ez? Az este még jókedvűek voltatok!

ANNA: Az éjjel.

MÁRIA: Már megint!

ANNA: Az ágyban (elneveti magát).

MÁRIA: És min vesztetek össze?

ANNA: Ezen vesztünk össze (a szoborra mutat).

MÁRIA: Nézd csak! Te levetted a jobbkarját! Hát mégis?

ANNA: Levettem. Ma reggel levettem. Az éjjel azt mondtam Endrének, hogy ma reggel korán fölkelek és leveszem a karját.

MÁRIA: Csípőjére tetted a balkezét. Jobb így?

ANNA: Hát nem látod? Csak így lehetséges. És így láttam Capriban százszor, ahogy a fiatal leányok viszik a követ a fejükön, valami házépítéshez, csípőre tett balkézzel, előrenyújtott állal fölfelé a meredek lépcsőkön. Azért terveztem meg így a talapzatot. Ez nem görög karyatida, csak egy szegény kőhordó leány. Most már nyugodt vagyok!

MÁRIA: Ellenben megint nyakunkon a háborúság,

ANNA: Már bezárta az ajtót. Az ő szokott hadüzenete.

MÁRIA: Mindjárt gondoltam, hogy valami baj van, mert nem jött be, amint szokása reggel, hogy megnézze a kicsit.

ANNA: Ecco, a rendes dolog! Ha reám valamiért haragszik, rögtön elkerüli a gyermeket is.

MÁRIA: Kérlek Anna, most megint napokig, talán hetekig elgyötri a házat a rosszkedvével, eredj, békítsd ki! Beszélj vele! Ne engedd elmérgesedni a dolgot!

NEGYEDIK JELENET

Pietro jön, kezében a reggeliző tálcával, amit letesz a gömbölyű asztalra).

PIETRO: Itt a jó reggeli. Aki dolgozott, egyék is!

ANNA: (Máriához). Gondolod? Jó. Csak előbb megreggelizem. Ezt remélem, megérdemlem? Most érzem, hogy már szédülök az éhségtől. (Pietro kitölti a kávét, Mária vajat ken a kenyérre.

Anna beleharap és mohón eszik, közben odaszól Pietróhoz): Nézd meg a leányt, Pietro!

PIETRO: (a szobor elé áll, elismerően bólint). Che bellezza! Így már aztán jól van!

ANNA: No ugye, megmondtam! Nem kell a balkeze a fejénél. (Eszik).

PIETRO: Eltalálta signora! Én is így gondoltam, de nem akartam szólni, nehogy az úr nekem rontson!

ANNA: (miközben mohón és sokat eszik). Fölkelt már? Nini, te barackot is hoztál?

PIETRO: Nos signora! Az ágyban reggelizik. Rosszkedvű!

ANNA: Eredj, kérlek, mondd Vilmának, hogy a fürdőm készítse el!

PIETRO: Si signora. (Kimegy és rögtön visszatér).

ANNA: (rosszkedvűen Máriához). Megint ez a komédia! Ez a megalázkodás! Hallod Pietro, mit mond Mária? Megint én kérjek bocsánatot!

PIETRO: Megint, signora. Mit csináljunk? (Nevet).

ANNA: Ah, borzasztók vagytok! Én ma reggel oly jól érzem magamat! A munka oly jól esett! A kezem, a karom, az egész testem vidám tőle! Akkora bennem a harmónia! Annyira messze vagyok minden ilyen kicsinyes és asszonyos dologtól! S ti azt akarjátok, hogy most ezt tegyem! Utálatosak vagytok!

MÁRIA: De ha haragszik!

ANNA: Hadd haragudjon egy kicsit. Hiszen nincs igaza!

PIETRO: Mindig annak van igaza, aki haragszik.

MÁRIA: Jobb, ha rögtön elsimul a dolog. Különben tudod, mi következik! Pokollá teszi az életünket.

ANNA: Az igaz.

MÁRIA: És neked békére van szükséged, különösen most.

ANNA: (kissé elkomolyodva). Igen, most békére van szükségem a kút miatt. Hát legyen! Nem bánom!

(Lassan, vontatottan fölemelkedik): Csak még ezt a szép barackot. Igazán, még nyugodtan reggelizni sem hagytok! (Fölmegy a lépcsőn és kopog az ajtón).

(Endre hangja belül): Ki az?

ANNA: Én vagyok!

ENDRE: Mi az? Mit akar?

ANNA: Beszélni akarok