Az assisibeli zsoldos: Misterium négy képben

By Erdős Renée

E kis könyvet ajánlom
Assisi völgyében, a Porziuncolában
Pater Alfonso Santarellinek,A minoritának,Szent Ferenc hű fiának,Az eszményi szerzetesnek,Kihez rég elmúlt, áhítatos órákLegszentebb emlékei fűznekS akinek meleg jóságát,Értem való hűséges imáitA távolból is érzemS alázatos hálával köszönöm.
Erdős Renée

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Dec 10, 2013
• ISBN: 9789633449066

Book preview

ERDŐS RENÉE

AZ ASSISIBELI ZSOLDOS

Misterium négy képben

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-344-906-6

© Fapadoskonyv.hu Kft.

© Erdős Renée jogutódja

Ajánlás

E kis könyvet ajánlom

Assisi völgyében, a Porziuncolában

Pater Alfonso Santarellinek,

A minoritának,

Szent Ferenc hű fiának,

Az eszményi szerzetesnek,

Kihez rég elmúlt, áhítatos órák

Legszentebb emlékei fűznek

S akinek meleg jóságát,

Értem való hűséges imáit

A távolból is érzem

S alázatos hálával köszönöm.

DRAMATIS PERSONAE

Francesco Bernardone.

Pietro Bernardone, atyja, posztókereskedő.

Mona Pica, édesanyja.

Ruffino, Francesco pajtása, később tanítványa.

A Zarándok, szimbolikus személy.

Neruccio.

Andrea, Simone Francesco bajtársai.

Tommaso mester, Ruffino atyja, ötvös.

Chiara di Sciffi, grófkisasszony.

Ennek anyja, huga: néma személyek.

A püspök.

Egy fiatal leány.

Egy fiú.

Bernardo da Quintavalle.

Első polgár.

Második polgár.

Harmadik polgár.

Egy asszony.

Másik asszony.

Fiatal leány, gyermekek, koldusok, betegek, urak, lovagok, klerikusok, nép.

„Minden szerelem Krisztusé."

ELSŐ KÉP

ELSŐ JELENET

A szín kis tisztás egy erdő közepén, Assisi és Spoleto között. A háttérben sűrű fák. Balról egy kis emelkedésen mohából vetett ágy, előtte kis, szalmából font pásztorkalyiba.

FRANCESCO (hangja a fák között) Fiú, a lovakat kösd ki, hadd pihenjenek. Ruffino, erre, csak erre! Kis virágos rétet látok, ahol megpihenhetünk. Hallod, Ruffino? (Előlép a fák közül. Gyönyörű, díszes lovagi ruhában, de köpeny nélkül.)

RUFFINO Hallom, megyek utánad! Bár nem tudom, mire való ez a dolog. Otthagyni társainkat az út közepén és bebújni az erdőbe! (Ő is előlép, hasonlóan lovagi ruhába öltözve, kardosan, köpenyesen.)

FRANCESCO (vidáman) Hagyd el, pajtás! Az erdő olyan szép volt a lemenő nap aranyában, olyan hívogató! Úgy tündökölt előttem, mint egy óriási aranyszínbársonyból való sátor! Nem tudtam megállni, hogy be ne lépjek.

RUFFINO Nem ám! De a többiek mit gondolnak rólunk? Azt hiszik, megszöktünk! Visszamentünk haza, az édesanyánkhoz.

FRANCESCO (nevetve) Oh, dehogyis hiszik! Zsoldos katona ha egyszer útra kel, nem tér vissza addig, amíg az iszákja meg nincs töltve aranykincsekkel és a világ tele nincs a hősi hírével. Hallod, milyen szépen énekelnek itt a madarak? Érzed, milyen illata van a mezőnek? Kakukkfű, vad bazsalikom, gyöngyvirág?

RUFFINO Hajh, lágyszívű vitéz, terajtad nevet reggel óta az egész brigád. Köpenytelen Jánosnak hívnak!

FRANCESCO (kacagva) Az ám, igaz! A köpeny bizony oda van! Ne félj pajtás, aki legelsőnek a kardom élére kerül, majd odaadja az nekem a köpenyét!

RUFFINO De mi is jutott eszedbe Francesco? Azt a szép köpenyt, a gyönyörű, piros francia posztóból, annak az idegen csavargónak odaadni!

FRANCESCO Hogy mi jutott eszembe? Látod, nem tudom. Ahogy mentünk az úton és az a rongyos ember szembe jő velünk, senkire se néz, senkinek se köszön, senkitől sem kér semmit és egyszerre csak megáll az én lovam előtt, éppen csak az én lovam előtt és azt mondja: Bernardone fia, szegény vagyok, könyörülj meg rajtam – és rám néz és a szeme szomorú és könnyes – oda kellett dobnom