Kutatási Módszerek a Pszichológiában és a Társadalomtudományokban: Empirikus Társadalomkutatás, Kutatási Módszerek és Értékelés Egyszerűen Magyarázva

By Levente Szabó

Hogyan gazdagítja a kutatás az életet - kutatási módszerek egyszerűen elmagyarázva!

 

A humán tudományok területén a pszichológia és a társadalomtudományok kutatási módszerei nagyban különböznek más empirikus tudományok módszereitől. Bizonyára nem könnyű megpróbálni megérteni egy másik ember gondolatait, és még nehezebb egy kutatáson belül, amikor különösen sok ember gondolatairól és érzéseiről van szó. Végül is sok különböző, egyedi konstrukciót kell kutatni, amelyek mindegyike más-más módszert igényel.

 

Pontosan mikor melyik módszert kell használni? Az adatgyűjtés mindenképpen a legfontosabb terület a kutatási folyamaton belül, de milyen lépéseket kell tenni előtte és utána? Milyen szabályok szerint megengedett egyáltalán a különböző kutatási módszerek alkalmazása, és mikor érvényes egy kutatás?

 

A könyv fejezetei a következő témákkal foglalkoznak:

• A kutatási folyamat
• Vizsgálat és operacionalizálás
• Adatgyűjtés és adatelemzés
• Kutatási módszerek
• Hatásméretek, metaanalízisek és modellek

Mivel nem lehetséges minden egyes módszert leírni, mivel az empirikus tudományokon belül számtalan kutatási módszer létezik, e könyv célja, hogy betekintést nyújtson a különböző kategóriákba, amelyekbe az egyes kutatási módszerek sorolhatók.

 

A fiatal kutatók gyakran nehezen találják meg az utat ebben az információtengerben. Ez a könyv tehát első betekintést kíván nyújtani a hallgatók vagy a kutatási módszerek hatalmas témaköre iránt érdeklődők számára.

• Language: Magyar
• Publisher: Levente Szabó
• Release date: Dec 24, 2022
• ISBN: 9798201128074

Book preview

Kutatási Módszerek a Pszichológiában és a Társadalomtudományokban: Empirikus Társadalomkutatás, Kutatási Módszerek és Értékelés Egyszerűen Magyarázva

Levente Szabó

Tartalom

Bevezetés

A kutatási folyamat

A táblától az eredményig

A kutatási téma

Kutatási terv és operacionalizálás

Adatgyűjtés és adatelemzés

Az eredmények bemutatása

Kutatási módszerek

Kvantitatív vagy kvalitatív?

Mintavételezés

Idegtudomány az interneten

Módszertan az értékelési kutatásban

Hatásméretek, metaanalízisek és strukturális egyenletmodellek

Zárszó

Szótár: A legfontosabb kifejezések    101

Források

Bevezetés

A korai ókorban a módszerek nélkülözhetetlen eszközei voltak a tudás megszerzésének. Ezeket az összes empirikus tudomány eszközeként használták. Ezek minden kutató számára a szakma eszközei, ahogyan a sebész számára a szike az egyik leggyakrabban használt eszköz, a szerelő számára a csavarhúzó, a mesterember számára pedig a kalapács és a szög. Ezért nem meglepő, hogy a szakmailag kompetens eredmények és a legmegbízhatóbb felismerések vagy új tények megszerzése csak a megfelelő módszertannal érhető el. A módszerek azok, amelyeken a kutatási eredmények alapulnak, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy a módszerek helyes végrehajtása nélkül nem lehet megfelelő kutatási eredményeket elérni.

Mindazonáltal világosan ki kell mondani, hogy az egyes módszerek nagyban eltértek egymástól, különösen azért, mert nem minden empirikus tudomány egyenlővé tehető a másikkal. A pszichológia és különösen a társadalomtudományok erősen különböznek a többi empirikus tudománytól. Nem lehet őket egyenlővé tenni a fizikával és a kémiával, amelyek szintén megfigyeléseken alapulnak, de szerkezetükben felfoghatatlanul különböznek. Végső soron ezek a tudományok valóban empirikus tudományok, de csak ritkán tudnak valami igazán szilárdat nyújtani. Ehelyett ez a két tudomány különösen az emberek gondolataival, a pszichével foglalkozik, amely az embereket nagyon különböző módon készteti cselekvésre. A pszichológia és a társadalomtudományok kétségtelenül tekinthetők idegtudománynak, de nem hasonlítható össze egy idegsebész munkájával, aki aktívan beavatkozik az emberek fizikai létezésébe. A pszichológia ezzel szemben tisztán mentális szinten működik, és ezért olyan nehéz, mert senki sem képes csak úgy olvasni egy másik ember gondolataiban, és ha az illető valóban olvasni tudna, akkor is nagyon kicsi az esélye annak, hogy az illető a gondolatokat úgy is fogja érteni, ahogyan azokat érteni kell. Ezenkívül a pszichológia területén nincs tankönyv. Természetesen van egy fizikai tankönyv a hallgatók számára, de ez nem használható a pszichológus, pszichiáter vagy terapeuta tényleges munkájában. Nincs olyan probléma, mint például egy daganat az agyban, amelyet csak úgy el lehetne távolítani, nincs olyan szike, amelyet erre használhatnánk. Ehelyett a probléma láthatatlan. Nem lehet megragadni, és nem lehet csak úgy megpillantani.

Ezért teljesen érthetőnek tekinthető, hogy a pszichológia csak 1920 körül vált elismert tudománnyá, mert végül is nincs helyes bizonyíték arra, hogy pontosan az emberek gondolkodásával van probléma. Nem készülhet komputertomográfia és röntgenfelvétel sem. A pszichológia és a társadalomtudományok tárgya ezért sokáig félreértett maradt. Korábban, 1920 előtt, a pszichológiával kapcsolatos gondolatok tisztán filozófiának számítottak, és így az emberek szemében olyasvalaminek, amit nem lehetett a tényekkel egyenlővé tenni. A filozófia az idők kezdete óta leírja az emberek tudásszomját, tudásvágyát és a tudás mögötti erőt.

A filozófiát azonban számos tényező miatt - különösen a modern korban - ma már kevésbé tartják nagyra, mint a korai ókorban, amikor Szókratész és tanítványai feltalálták az információgyűjtés első, valódi módszertanát. Mindazonáltal a filozófia a tudomány egy szinte elavult formájához tartozik, ezért nem meglepő, hogy a pszichológiában és a társadalomtudományokban lényegesen kevesebb adatgyűjtési módszer létezik, mint például az orvostudományban vagy a fizikában. Mindazonáltal a pszichológián és a társadalomtudományokon belül a módszerek sokfélesége minden bizonnyal differenciáltnak és változatosnak tekinthető. Van egy nagyon hagyományos repertoár, amely a bölcsészettudományok hagyományaira vezethető vissza, de mindig vannak nagyon új, egyéni módszerek is, amelyeket a mai fiatalok használnak, akik egyre inkább belemélyednek az idegtudományok témájába.

Aztán ott vannak az internet módszerei. Mivel ma már mindenki hozzáférhet a világ legnagyobb elektronikus könyvtárához, sokan elsajátítják a módszertani ismereteket, és teljesen új formákba öntenek. Ez azt jelenti, hogy körülbelül annyi módszer létezik, ahány ember él a bolygón, valószínűleg sokkal több, mert ki tesz úgy, mintha mindenkinek egyetlen módszerhez kellene ragaszkodnia? A legtöbben egyáltalán nem találnak ki új módszereket, mások minden nap kitalálnak egy újat.

Nem elveszni ebben a módszertani tengerben, különösen a kutatás területén, ezért bizonyára nem könnyű, különösen mivel minden egyes ember felette áll a véleményszabadságnak. Ennek megfelelően nemcsak egyéni módszerek, hanem csoportos megbeszélések és diagnosztikák is léteznek, amelyek sok ember véleményét vonják be, és az értékelés kérdése még ennél is sokkal nagyobb kérdés. És kinek kellene mindezt nyomon követnie?

Alapvetően módszereket használnak információgyűjtésre. Sokféle célt szolgálnak. A leírástól bizonyos eredmények magyarázatán és előrejelzésén át a vizsgált helyzetbe való betekintésig, vagy a pszichológián és a társadalomtudományokon belül a vizsgált emberek viselkedésének megismeréséig, az általános ismeretszerzésig. Mindig az adatok gyűjtéséről van szó, amelyekre végül egy bizonyos kutatási kérdéssel összefüggésben adnak választ. Csak módszerek segítségével lehet empirikus hipotézisekre válaszolni, amelyek végső soron a felvilágosítást szolgálják, és ezáltal megváltoztatják az életeket. A pontosan ezt a célt szolgáló egyes módszerek hihetetlenül sokfélék, és a régimódi, nem kísérleti módszerektől, a puszta megfigyelésektől vagy bizonyos tárgyak mérésétől kezdve a teljesen eltérő interferenciájú statisztikai és leíró eljárásokkal végzett adatkiértékeléseken át a hermeneutikai értelmezésekig és az általános típusalkotást szolgáló, magas színvonalú tartalomelemzésekig terjednek. A kutatás általános területe tehát nem is lehetne bonyolultabb, különösen azért, mert eddig még nem esett szó az úgynevezett vegyes módszerekkel végzett kutatásokról, amelyek abszolút produktívak, de nehezen kombinálhatók.

Mivel az áttekintés gyorsan elveszhet a módszerek puszta tömegében, e könyv célja, hogy segítsen részletesebben bemutatni és megérteni néhányat a módszertanon belüli számtalan módszer közül. A cél a logika és az alkalmazási területek alapos megértése, amelyek végső soron tájékozódási segédletként és útjelzőként szolgálnak.

Különösen a diákok gyakran nagyon nehezen találnak olyan módszert, amellyel valóban aktívan tudnak dolgozni. Főleg, hogy ez nem történik meg, ha már megtalálták a megfelelő módszert. A kutatás általános témája hihetetlenül nehéz téma, és csak néhány embernek sikerül életében olyan kutatással előállnia, amely úttörő és életeket javít. Sokkal gyakoribb viszont az a kutatás, amely a háttérben zajlik, és segít az emberi életet valamiféle rendben tartani ezen a bolygón. Bár ez nem hangzik olyan fantasztikusan, mint néhány olyan kutató, akikről hallani, akik nagyot alkotnak, és egész cikkeket szentelnek nekik a tudományos magazinokban, vagy akiket végül az egész világon ismernek, ez semmiképpen sem kevésbé nehéz, ha nem is valójában nehezebb, mint egy egyszerű siker.

Szaknyelven szólva tehát azt mondják, hogy e könyv segítségével különösen a fiatalok képesek lesznek kialakítani az úgynevezett módszertani tájkép mentális térképét, amely gyors áttekintést kell, hogy adjon a pszichológiai módszer speciális változatairól. Éppen ezért ez a könyv számos fejkategóriát tartalmaz, amelyek mindegyike a maga idejében kerül kifejtésre.

Ez általában nem így van a tudományos könyvekben és útikönyvekben. Ehelyett az lenne a normális, ha egy-két módszerre vagy kategóriára specializálódnánk, majd ezek minden aspektusát felsorolnánk, de ez különösen azoknak a hallgatóknak nem segít, akik gyorsan és hatékonyan próbálnak megérteni egy bizonyos szakterületet, és így természetesen a módszertani kutatás területét. Nem ritka például a kvantitatív vagy kvalitatív módszerek