Donald Winnicott az új évezredben: Donald Winnicott gondolkodásának és az emberi fejlődéssel kapcsolatos elméleteinek alapjául szolgáló stratégiák, elvek és működési modellek

By Stefano Calicchio

Ki volt Donald Winnicott, és hogyan változtatták meg tanulmányai gyökeresen a mélylélektan világát? Milyen hatással voltak kutatásai a pszichológia területére? 

Ez a könyv egy utazás Donald Winnicott elméleti és gyakorlati örökségébe. Feltárja az elméleti megközelítése mögött álló főbb koncepciókat és a modern pszichológiára gyakorolt gyakorlati következményeit. Az utazás a neves pszichoanalitikus életével és forradalmi elképzeléseinek működési elveivel kezdődik. Winnicott hatását és jelentőségét olyan kulcsfogalmakon keresztül lehet majd felfedezni, mint az anya és gyermeke közötti kapcsolat, a kellően jó anya, a köztes levegő, a játék fontossága és a személyiségfejlődés. A traumakezeléssel, a serdülőkorral és a legújabb idegtudományi kutatásokkal, például az epigenetika szerepével kapcsolatos egyéb kulcsfogalmak is terítékre kerülnek.

• Language: Magyar
• Publisher: Stefano Calicchio
• Release date: May 9, 2023
• ISBN: 9791222405988

Book preview

Bevezetés

Ez a könyv a 20. század egyik legbefolyásosabb pszichoanalitikusának, Donald Winnicottnak az alakját és elméleteit igyekszik feltárni. Winnicott elméletének legfontosabb pontjainak részletes elemzésén keresztül a könyv átfogó áttekintést kíván nyújtani a gyermekpszichológiával, az énelmélettel, az anya-gyermek kapcsolattal, a kreativitással, a játékkal és számos más, a filozófiájában központi szerepet játszó témával kapcsolatos elképzeléseiről.

A szöveg gyakorlati példákon és elméleti meglátásokon keresztül igyekszik megmutatni Winnicott elméleteinek aktualitását és jelentőségét a kortárs pszichológiában, valamint hasznos eszközöket nyújt az emberi lelki élet komplexitásának elmélyítéséhez és megértéséhez.

Különösen Winnicottnak a játéknak az én kialakulásában betöltött szerepéről szóló tanulmányait, az anya-gyermek kapcsolatot és az átmeneti tárgyról szóló elméletét vizsgáljuk. A trauma megértéséhez és feldolgozásához való hozzájárulását, valamint a serdülőkori pszichológiáról alkotott elképzelését is elemezni fogjuk.

Az olvasó így elmerülhet Winnicott, a 20. századi pszichológia egyik fontos alakjának elméletében, és megértheti, hogyan alkalmazhatók gondolatai a mindennapi életben. Képessé válik arra is, hogy jobban megismerje saját énjének kialakulását és a gondozókkal való kapcsolatát, valamint a kreativitást és a játék képességét, mint a pszichológiai érés eszközét.

A könyv utolsó része Winnicott elmélete és az idegtudományok, valamint az epigenetika legújabb eredményei közötti kapcsolatnak szentelt. Végül azt vizsgáljuk meg, hogy ez az elméleti keret hogyan alkalmazható az élet különböző szakaszaira és eseményeire, például a serdülőkorra és a traumára.

A könyv mindazoknak szól, akik érdeklődnek a pszichológia, az elme tanulmányozása és az emberi lelki élet megértése iránt.

Gyermekkor és oktatás

Donald Winnicott az angliai Plymouthban született 1896-ban. Négy gyermek közül ő volt a legfiatalabb egy középosztálybeli családban. Édesanyja, Elizabeth mindössze nyolcéves korában halt meg, ami mély nyomot hagyott benne, és egész szakmai életében befolyásolta a gyerekekkel végzett munkáját.

Édesanyja halála fordulópontot jelentett Winnicott életében. Ez az esemény arra késztette, hogy érdeklődni kezdjen a gyermekpszichológia és a pszichoanalitikus elmélet iránt, mint a gyász és a veszteség megértésének eszköze iránt.

Miután állami iskolába járt, Winnicott beiratkozott a Cambridge-i Egyetemre, hogy orvosnak tanuljon. Egyetemi évei alatt azonban egyre jobban kezdte érdekelni a pszichológia és a pszichoanalízis, és elkezdett Ernest Jones pszichoanalitikus tanulócsoportjába járni. Ez volt akkoriban az egyik vezető mélylélektannal kapcsolatos csoport.

A diploma megszerzése után Winnicott gyermekorvosként dolgozott a londoni Royal Free Hospitalban, ahol kísérletezni kezdett és kidolgozta a gyermekek mentális egészségével kapcsolatos elméleteit. 1935-ben pszichoanalitikusnak képezte magát, és felnőtt és gyermek páciensekkel kezdett dolgozni.

A második világháború alatt egy londoni evakuált gyermekek számára fenntartott kórház vezetője volt. Ebben a kontextusban dolgozta ki saját átmeneti tárgyelméletét (amelyet később fogunk megvizsgálni), megfigyelve, hogy a gyerekek hogyan ragaszkodnak különböző tárgyakhoz (pl. takarókhoz vagy plüssjátékokhoz), hogy vigaszt és biztonságot találjanak a szüleiktől való elválás időszakában.

Winnicott jelentős szerepet játszott a bombázás során a városból evakuált gyermekek, szüleik és az őket befogadó nevelőcsaládok érzelmi támogatásában.

Életének ebben az időszakában hangsúlyozta annak fontosságát, hogy biztonságos és befogadó környezetet biztosítsanak az evakuált gyermekek számára, különösen azok számára, akik elvesztették szüleiket vagy elszakadtak származási családjuktól. Valóban úgy vélte, hogy kiemelkedően fontos, hogy az evakuált gyermekek számára ismerős és kényelmes környezetet teremtsenek, hogy megkönnyítsék jövőbeli fejlődésüket. Egy olyan helyet, ahol biztonságban és védve érezhetik magukat, így visszanyerhetik természetes családi környezetük szilárdságát.

A pszichiáter különösen hangsúlyozta az érzelmi folyamatosság fontosságát a gyermekek számára. Úgy vélte, hogy a gyermekeknek a fizikai szétválasztás ellenére is fenn kell tartaniuk a kapcsolatot biológiai családjukkal. Ezért azon dolgozott, hogy az evakuált gyermekek a nevelőcsaládok segítésével megőrizzék ezt a kapcsolatot.

A londoni bombázások idején egész éjszakákat töltött az evakuált gyerekek mellett, segítve őket a félelem és a magány leküzdésében. Gyakran mesélt a gyerekeknek történeteket és legendákat. Egy alkalommal egy takarót használt átmeneti tárgyként, hogy segítsen egy gyereknek legyőzni a bombázásoktól való félelmét. A gyermek annyira ragaszkodott a takaróhoz, hogy Winnicottnak meg kellett győznie az édesanyját, hogy hazatérésükkor vigye magával.

Egy másik alkalommal egy kislánnyal dolgozott, akit elválasztottak az édesanyjától, és nevelőszülőknél helyezték el. A gyermek eleinte vonakodott találkozni vele, de végül megnyílt neki, és megkérte, hogy segítsen neki levelet írni a biológiai édesanyjának. Ezután találkozót szervezett a gyermek és az édesanyja között. Ez a találkozó segített a gyermeknek abban, hogy