Az iskolai erőszak

By Dr. Figula Erika

Dr. Figula Erika
AZ ISKOLAI ERŐSZAK
jellemzői és családi szocializációs háttértényezői
(2019)
ISBN 978-615-81077-3-0
ISBN 978-615-81077-4-7
(lektorok: Dr habil. Takács Ildikó és Prof. dr Kiss Enikő Csilla)
Jelen kötet a Nyíregyházi Egyetemen Dr habil. Figula Erika főiskolai tanár, pedagógiai szakpszichológus által vezetett iskolai erőszakot vizsgáló kutatócsoport hosszan tartó, folyamatos, éveken átívelő, tudatosan tervezett, szervezett, alkotó, tudományos munkája eredményének, egyik jelentős termékének tekinthető.

A szerző mindennapi élethelyzetekben, a köznapi és szakmai tapasztalataiban szerzett információi alapján arra a felismerésre jutott, hogy napi valóságként éljük, élhetjük meg az agresszió, az erőszak, a zaklatás, a durvaság növekedését, terjedését. Az erőszak iskolai jelenléte, egyre fokozottabb előfordulása miatt érdeklődése a tanulókra, mint az iskolai erőszak okozójára és elszenvedőjére irányult. Kezdettől úgy ítélte meg, hogy a jelenség felismerésén, tudomásul vételén túl a téma egy-egy részterületének mélyebb feltárásával, elemzésével célszerű foglalkozni.

A szerző által vezetett kutatócsoport az iskolai erőszak, zaklatás jelenségvilágát vizsgálja.
Iskolai erőszakon olyan viselkedést értünk, ahol az agresszív aktusnak nincs nyilvánvaló kiváltó oka (nem reaktív agresszió).
A 2006 óta dolgozó kutatócsoport elsőként kidolgozta Iskolai Erőszak Kérdőív -et.
Céljuk egy olyan mérőeszköz kidolgozása volt, amely segítséget nyújthat a szakembereknek az iskolai gyakorlatban előforduló erőszakos magatartás- és viselkedésminták különböző típusainak beazonosításában, valamint ezen típusokon belüli differenciálásban. Az Iskolai Erőszak Kérdőív az iskola mindennapi életében előforduló, a tanulók egymás közötti erőszak, zaklatás jelenségvilágát öt dimenzió mentén tárja fel. Ezek a dimenziók a következők: áldozat, támadó, csatlakozó beavatkozás, segítő beavatkozás, szemlélő
A kötetben a szerző az „Iskolai erőszak kérdőívet” is felhasználva a családi szocializációs háttértényezőket komplexitásukban igyekezte megragadni, vizsgálva a családi légkörnek, a szülői nevelői attitűdöknek, a szülői nevelési stílusnak, szülői nevelési céloknak és a szülői bánásmódnak az iskolai erőszak során előforduló magatartásmintákkal való kapcsolatát.

A kutatás eredménye alapján biztonsággal megfogalmazható, hogy a jelenség hatása, következménye túlmutat az intézményes nevelés keretein.
A témával kapcsolatos tudás, ismeret bővítése, az agresszió, az erőszak elleni céltudatos fellépés ösztönzése, segítése napi feladat lehet (és kell, hogy legyen) kiemelten a pedagógusok körében, az iskolában.

• Language: Magyar
• Publisher: Tudatosság.Könyvek Kiadó
• Release date: Jul 16, 2019
• ISBN: 9786158107747

Book preview

Irodalom

Dr. Figula Erika

AZ ISKOLAI ERŐSZAK

JELLEMZŐI ÉS CSALÁDI SZOCIALIZÁCIÓS HÁTTÉRTÉNYEZŐI

(2019)

Eredeti címe

DR. FIGULA ERIKA: AZ ISKOLAI ERŐSZAK JELLEMZŐI ÉS CSALÁDI SZOCIALIZÁCIÓS HÁTTÉRTÉNYEZŐI

Lektorok

Dr habil. Takács Ildikó és Prof. dr Kiss Enikő Csilla   

Copyright

© DR. FIGULA ERIKA, 2019

ISBN 978-615-81077-3-0

ISBN 978-615-81077-4-7

Minden jog fenntartva.

A mű – a szerző írásos jóváhagyása nélkül – nem sokszorosítható vagy közölhető, elektronikus vagy mechanikus módon, az információrögzítés semmilyen formájában és értelmében.

Kiadó

[e-mail]

Előszó

Jelen kötetet az általam vezetett iskolai erőszakot vizsgáló kutatócsoport hosszan tartó, folyamatos, éveken átívelő, tudatosan tervezett, szervezett, alkotó, tudományos munkája eredményének, egyik jelentős termékének tekintem.

A mindennapi élethelyzetekben, a köznapi és szakmai tapasztalataimban (az oktatásban, a pedagógiai szakszolgálatokban, a gyakorló pszichológusi munkámban) szerzett információk alapján arra a felismerésre jutottam, hogy napi valóságként éljük, élhetjük meg az agresszió, az erőszak, a zaklatás, a durvaság növekedését, terjedését. Az erőszak iskolai jelenléte, egyre fokozottabb előfordulása miatt érdeklődésem aztán a tanulókra, mint az iskolai erőszak okozójára és elszenvedőjére irányult.

A téma jelenségvilágával való foglalkozást már kezdettől bonyolult, több tényezős, kutatásra, vizsgálatra, elemzésre érdemes szakmai feladatnak tekintettem. Ezért a téma vizsgálatát viszonylag hosszabb távra terveztem.

Kezdettől úgy ítéltem meg, hogy a jelenség felismerésén, tudomásul vételén túl a téma egy-egy részterületének mélyebb feltárásával, elemzésével célszerű foglalkozni.

Ennek szervezeti és szakmai hátterének, keretének megteremtéséhez 2006-ban megszerveztem, irányítottam és jelenleg is irányítom az „Iskolai Erőszak Kutatócsoport" munkáját. (A Nyíregyházi Főiskola – ma Nyíregyházi Egyetem Alkalmazott Humántudományi Intézet)

Kutatócsoportunk az iskolai erőszak, zaklatás jelenségvilágát vizsgálja. Iskolai erőszakon olyan viselkedést értünk, ahol az agresszív aktusnak nincs nyilvánvaló kiváltó oka (nem reaktív agresszió).

A kutatás szakaszai:

1. szakasz: 2006-2008. Iskolai Erőszak Kérdőív kidolgozása

Célunk egy olyan mérőeszköz kidolgozása volt, amely segítséget nyújthat a szakembereknek az iskolai gyakorlatban előforduló erőszakos magatartás- és viselkedésminták különböző típusainak beazonosításában, valamint ezen típusokon belüli differenciálásban. Az Iskolai Erőszak Kérdőív az iskola mindennapi életében előforduló, a tanulók egymás közötti erőszak, zaklatás jelenségvilágát öt dimenzió mentén tárja fel. Ezek a dimenziók a következők: áldozat, támadó, csatlakozó beavatkozás, segítő beavatkozás, szemlélő (A csatlakozó beavatkozás skála kivételével valamennyi dimenziót további alskálák alkotnak).

A kérdőív standardizálása különböző életkori csoportoknak megfelelően történt. A standardizálás során a következő életkori csoportokat vizsgáltuk:

›  11-12 év: 410 fő (205 lány, 205 fiú)

›  13-14 év: 446 fő (205 lány, 241 fiú)

›  15-16 év: 259 fő (153 lány, 106 fiú)

›  17-19 év: 250 fő (165 lány, 85 fiú)

2. szakasz: 2009. Az iskolai erőszak családi szocializációs háttértényezőinek a vizsgálata

A kutatásoknak ebben a fázisában egyrészt az volt a célunk, hogy feltárjuk az iskolai gyakorlatban előforduló erőszakos magatartás- és viselkedésminták szerkezetét, a támadó, az áldozat, a csatlakozó beavatkozó, a segítő beavatkozó és szemlélő magatartásminta előfordulási arányát az általános és középiskolás tanulók között, különös tekintettel a nemi és életkori eltérésekre. Másrészt arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az iskolai erőszakkal kapcsolatban előforduló magatartásminták milyen kapcsolatban állnak egyes családi szocializációs tényezőkkel A családi szocializációs háttértényezőket komplexitásukban igyekeztünk megragadni, vizsgálva a családi légkörnek, a szülői nevelői attitűdöknek, a szülői nevelési stílusnak és a szülői nevelési céloknak az iskolai erőszakkal kapcsolatban előforduló egyes magatartásmintákkal való kapcsolatát. A kutatásban 647 fő (301 lány, 346 fiú) általános és középiskolai tanuló vett részt.

3. szakasz: 2010. Az iskolai erőszak hátterében meghúzódó temperamentum és karaktervonások a vizsgálata

A kutatás ezen fázisában célunk annak a feltárása volt, hogy az iskolai erőszakkal kapcsolatban előforduló magatartásminták milyen kapcsolatban állnak a személyiség egyes temperamentum és karakterjellemzőivel. A kutatásban 341 fő (195 lány, 146 fiú) középiskolai tanuló vett részt.

4. szakasz: 2011. Az iskolai erőszak hátterében meghúzódó egyes személyiség jellemzők (érzelmek, az érzelmek kifejezése, attitűdök és megküzdési módok) vizsgálata

A kutatás ezen szakaszának az volt a célja, hogy feltárja, hogy az iskolai erőszakkal kapcsolatban előforduló magatartásminták milyen kapcsolatban állnak a személyiség egyes jellemzőivel (érzelmek, az érzelmek kifejezése, attitűdök és megküzdési módok). A kutatásban 706 fő (397 lány, 309 fiú) általános és középiskolai tanuló vett részt.

5. szakasz: 2012. Az iskolai erőszak kapcsolatának a vizsgálata egyes viselkedészavarokkal

A kutatás ezen fázisának az volta a célja, hogy egyrészt feltárjuk az általános iskola felső-tagozatos tanulói között előforduló viselkedészavarok előfordulási arányát, másrészt megvizsgáljuk az egyes viselkedészavarok és az iskolai erőszak során előforduló egyes magatartásminták kapcsolatát, összefüggéseit. A kutatásban 586 fő (280 lány, 306 fiú) általános iskolai felső tagozatos tanuló vett részt.

––––––––

6. szakasz: 2013. Az iskolai erőszak hátterében meghúzódó, a pozitív pszichológiai megközelítés szempontjából jelentősnek ítélt egyes személyiségváltozók vizsgálata

A kutatás ezen szakaszának célja volt az iskolai erőszak során előforduló magatartásmintáknak a pozitív pszichológiai megközelítés szempontjából jelentősnek ítélt egyes személyiségváltozókkal való kapcsolatának vizsgálata.  A kutatásban 302 fő (209 lány, 93 fiú) középiskolai tanuló vett részt.

7. szakasz: 2014. A kutatás addigi eredményeinek a szintetizálása

A kutatás ezen szakaszában az volt a célunk, hogy szintetizáljuk a kutatás eddigi szakaszai által feltárt háttértényezők vizsgálata során kapott eredményeket, valamint megalkossuk az iskolai erőszak során előforduló egyes magatartásminták karakterisztikáját.

8. szakasz: 2015. A rideg-érzéketlen személyiségvonás kapcsolata az iskolai erőszakkal

A rideg-érzéketlen személyiségvonásnak az iskolai erőszakkal való kapcsolatát vizsgáltuk általános és középiskolai tanulók között. A kutatásban 584fő (268 lány, 316 fiú) általános iskolai felső tagozatos tanuló vett részt.

9. szakasz: 2017. A cyberbullying vizsgálata (folyamatban)

Célunk egy a cyberbullying-ot vizsgáló mérőeszköz kidolgozása, valamint a háttértényezőinek a feltárása.

A kötetben a kutatócsoport vezetője-és tagjaként a közös munkához hozzáadott személyes kutató munkám, szakmai tapasztalatom összegzését foglaltam rendszerbe és mutatom be.

1. Az iskolai erőszak jelenségvilága

Tapasztalatok, vizsgálati eredmények az iskolai erőszak kutatásának, elemzésének témaköréből

A bullying/viktimizáció a családok körében és az iskolákban (a tanárok, a diákok, a gyermekközösségek életében) akár ösztönösen, akár tudatosan mindig is jelen volt és jelen van.

A téma érdemi vizsgálatával, kutatásával, „viszonylag későn", csak az 1970-es években kezdtek foglalkozni. A munkálatok a Skandináv országokban (Norvégiában, Svédországban) indultak.

A szakirodalomban leggyakoribb hivatkozási forrásként ma is a svéd származású norvég Dan Olweus (a téma nemzetközi szakértőjének tartott kutató) munkáját, alapvető kutatási eredményeit találjuk. Nem véletlen, hiszen a nevéhez fűződik az iskolai erőszak (school violence), az iskolai zaklatás (school bullying) témájával foglalkozó, szisztematikus kutatása és a több mint 25 évig tartó munka eredményeinek összegzése, közkinccsé tétele. Érdemei között tartható számon: a jelenség pontos definícióval való leírása, valamint egy olyan kérdőív (Zaklató/Áldozat Kérdőív) kidolgozása, amely a különböző országokban végzett kutatásokban is hasznosíthatónak bizonyult. Annak ellenére, hogy kultúránként némi különbség tapasztalható a témakörbe illő fogalmak tartalmának, megjelenési formájának értelmezésében).

A témakörbe illeszkedő kutatások többsége az egyén szocializációját (családi, intézményi, társadalmi) tekinti kiindulópontnak, és elsősorban az interakció és a csoportdinamika szabályszerűségeire épül. A vizsgálati tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy az agresszor és az áldozat karakterjegyei már a korai szocializáció során megalapozódnak. A folyamatban a család szocializációs mintáinak, nevelési attitűdjeinek meghatározó szerepe vitathatatlan.

Több kutató is dolgozott ki olyan modelleket, amelyek a különböző tényezők közötti „összjátékot" hangsúlyozzák.

Kultúrközi vizsgálatokból származnak a bizonyítékok, hogy az agresszív viselkedést, az erőszakos magatartást a gyerekek a felnőttek viselkedésének a megfigyelése alapján sajátítják el.  

Az agresszív modellel szembesülők nemcsak utánozzák az agresszió megfigyelt módját (módjait), hanem azokat sajátjaikkal ki is egészítik. Következtetések: amint a gyerekek elég idősek ahhoz, hogy megértsék, képesek ártani másoknak, a felnőttektől elsajátítják egyrészt az agresszió sajátos típusait, másrészt azt az általános felfogást, hogy az agresszív viselkedés elfogadható lehet (Bandura, 1965; 1973).

Az agresszió csak azután kezdődik, miután a gyerek megérti, hogy ő mások fájdalmának az okozója lehet, és hogy másokat rávehet arra, hogy azt tegyék, amit ő akar, ha fájdalmat okoz nekik. Ahhoz, hogy agresszívnek minősüljön egy cselekedet, mások bántalmazására kell irányulnia. Úgy tűnik a vizsgálatok szerint, hogy ennek megértése elég hamar bekövetkezik a családban és az iskolában egyaránt (Maccoby, 1980; Parker és Slaby 1983).

A gyermekek érésével az agresszió két formája jelenik meg (Hartup, 1974). Az instrumentális agresszió (valamilyen, kívánatos dolog megszerzésére irányul) és az ellenséges agresszió (amelyet „személyre irányuló" agressziónak is neveznek), mert közvetlenebbül célozza a másik személy megsértését, akár bosszúból, akár a dominancia kinyilvánításának érdekében hajtják végre.

A vizsgálatok során szoros kapcsolatot figyeltek meg az agresszió és a dominanciahierarchiák között (Strayer, 1991). A kutatók a gyerekek ellenséges interakcióinak egy sajátos mintázatát azonosították: amikor az egyik gyerek támad, a másik szinte mindig megadja magát azzal, hogy sírni kezd, elszalad, visszavonul, vagy a felnőtt segítségét kéri. Ezek a dominanciaviadalok a csoporton belüli társas kapcsolatok rendezett mintázatát mutatják. Az a gyerek, aki egy másikkal szemben domináns, domináns minden olyan gyerekkel is, akik az utóbbi alatt állnak a csoport dominanciahierarchiájában. Amikor a tanulók tudják a helyüket a hierarchiában, többnyire azokkal kezdenek ki, akikkel ezt biztonsággal megtehetik.

Minél zártabb egy csoport, minél több az érintkezési felület és az együtt eltöltött idő, annál inkább számolni lehet a kortárscsoportok zavaraival, az alkalmazkodási nehézségekkel, a bullying jelenséggel, a viktimizációs veszélyeztetettséggel. Többnyire az iskoláskor (6-18 éves kor) az az időszak, amikor az agresszió, a zaklatás aktusai a különböző oldalakon álló feleknek és valamennyi érintettnek, résztvevőnek az életében hosszú távú szociális és pszichológiai kihatással, következménnyel járnak.

A bullying/viktimizáció iskolai szituációjában résztvevőket a kutatók megkülönböztető fogalmakkal illetik. Ebben a több tényezős rendszerben az érintettek jelölésére az alábbi fogalmakat találjuk a szakirodalomban:

A jelenség dinamizmusa és tartalmi sajátossága

Már vannak olyan tapasztalatok, amelyekben többnyire konszenzus alakult ki a nemzetközi kutatásokban. Az összegyűjtött és elemzett szakirodalomból és kutatási eredményből az alábbiak emelhetők ki:

›  A tipikusnak tekinthető iskolaméret és osztályméret nincs összefüggésben az iskolai zaklatás, erőszak nagyságával (az áldozatok arányával). Legfeljebb arról van szó, hogy egy nagyobb létszámú iskolában és osztályban az áldozatok és a zaklatók abszolút száma is nagyobb lehet.

›  Az áldozatok körébe sok tanuló tartozik. Az iskolák, a tanárok, a diáktársak főleg a támadóra koncentrálnak. Az áldozat kiesik a látószögből. Megértése, segítése, támogatása háttérbe szorul, illetve elmarad.

›  A diák-diák, a tanár-diák és a diák-tanár agresszióban, az áldozatra irányuló, ismétlődő, szándékos zaklatásban, megaláztatásban a legalapvetőbb emberi jogok sérülnek.

›  Az áldozatok élete az iskolából kikerülve (a 23-25 éves kor tájára) többnyire normalizálódik. Továbbra is zavaró, gátló tényezőként lehet azonban számon tartani a szocializáltság alacsony szintjét, a depresszióra való hajlamot, az átlagosnál alacsonyabb önbecsülést, a frusztrációt, a stressz-keltő környezetet.

›  Az iskolai zaklatók, erőszaktevők, sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek antiszociálisak életük további (iskolán kívüli) részében is.

›  Az iskolai zaklatás, az erőszak leggyakrabban csoport-kontextusban keletkezik, zajlik. A kortárscsoport fontos fényező az iskolai agresszió mindenszintű megjelenésében, fejlődésében, kimenetelében.

›  A pedagógiai gyakorlatban a tudás túlzó hegemóniája, az affektivitás kiiktatása, elhanyagolása, az externalizáló és internalizáló érzelmi zavarok felerősödéséhez, az érzelemkifejező mintázatok torzulásához vezet.

›  Az agresszív magatartásra, az erőszakoskodásra hajlamos egyénekből többnyire hiányoznak az olyan szociális készségek és képességek, mint az empátia, az ösztön-kontroll, az indulat-kezelés, a probléma-megoldás, az antiszociális viselkedés megváltoztatására való törekvés és hajlandóság.

›  Az iskoláskorban a tanár személye, a diákokkal szembeni beállítódása, viselkedési formái jelentős szerepet töltenek be az agresszió létrejöttében, kimenetelében, következményeiben.

›  A tanár jelenléte csökkentheti az akciók előfordulásának valószínűségét, tényleges gyakoriságát. Szerepvállalása befolyásolhatja a további agresszív epizódok előfordulását és eszkalációját.

Azok a kutatók, akik a természetesen előforduló interakciókban, megfigyeléses tanulás során gyűjtötték az adatokat, az agresszió fejlődésének magyarázatában három fő tényezőre hívják fel a figyelmet: az agresszió evolúciós őseink közötti jelenlétére; arra, hogy a társadalom jutalmazza az agresszív viselkedést; és a gyermekek azon hajlamára, hogy utánozzák az idősebb szerepmodellek viselkedését.

A szociális tanuláselmélet hívei is azt erősítik meg, hogy az emberek azért tanulnak meg agresszíven viselkedni, mert általa gyakran jutalomhoz jutnak. Azt figyelték meg a kutatók, hogy az agresszív cselekedetnek jóval több, mint háromnegyede pozitív következménnyel járt az agresszorra nézve. Az áldozat vagy megadta magát, vagy visszavonult, Ezek a győzelmek növelték annak a valószínűségét, hogy az agresszor megismétli a támadást.

Azt is feltárták, hogy a kortárscsoportok tagjainak többsége pozitívan erősítette meg az agresszív tendenciákat, akár csatlakoztak a támadáshoz, akár csak nézők maradtak. Arra is számtalan példát találtak, hogy az agresszív gyerekek szülei is gyakran megerősítették az agresszív viselkedést.  

Angol kutatók -150 család vizsgálata alapján- négy olyan tényezőt jegyeztek fel, melyek együttvéve erősen kapcsolódtak a gyermekkori viselkedési problémákhoz (Rutter és mtsai, 1975; Kopp és Kaler, 1989).

›  Családi konfliktusok

›  A szülők szociális devianciája, akár bűnözésben, akár pszichiátriai problémákban nyilvánul meg

›  Társadalmilag hátrányos helyzet (alacsony jövedelem, rossz lakáskörülmények, sok hasonló