Differenciális Pszichológia: Vonáselméletek és Diszpozicionális Elméletek (Differenciál-pszichológia)

By Levente Szabó

Ismerje fel, értse meg és olvassa az emberek különböző személyiségjegyeit a személyiségkutatás és a személyiségportrék segítségével.

 

A differenciálpszichológia az ember személyiségéről szól, amely rejtve van és rejtély az emberiség többi része számára. Ez egy mélyreható terület, amely megmagyarázza és igazolja bizonyos emberek bizonyos viselkedését. Azonban nincs szükséged pszichológia mesterképzésre ahhoz, hogy ne csak a saját személyiségedet ismerd meg, és ennek megfelelően teszteld erősségeidet és gyengeségeidet, hanem ahhoz is, hogy segíts olyan embereknek, akik nehéz időszakon mennek keresztül.

 

E könyv célja, hogy segítsen jobban megérteni embertársaidat, és ennek megfelelően javítsa a másokkal való együttműködést. Ezekben a zavaros és viharos időkben az embereknek gyakran szükségük van egy kis enyhülésre a saját életükben. Ez a differenciálpszichológia esetében is így lehet, mivel a személyiségpszichológiát gyakran és különösen a mindennapi életben alkalmazzák. Alapvetően olyan súlyosan beteg emberek megsegítéséről van szó, akik személyiségzavarban szenvednek, vagy akik olyan traumatikus élményeket éltek át, amelyek megváltoztatták viselkedésüket és megjelenésüket.

 

Ebben a könyvben számos olyan fejezetet találsz, amelyek segítenek többet megtudni az emberi pszichéről:

• A differenciálpszichológiai kutatás
• Mi a személyiségpszichológia?
• Típuselmélet: Milyen személyiségek vannak?
• Nevelés és környezeti tényezők
• 8 illusztrációval

A személyiségpszichológia segítségével azonban a munka világában is hatalmas előnyökre tehetünk szert, sőt, a család és a barátok körében is különösen hasznos lehet. Hiszen ki ne szerette volna már megismerni a főnöke személyiségét, vagy megérteni, hogy az a bizonyos munkatárs miért különbözik a többiektől?

 

Vásárolja meg a könyvet most, és szerezzen első benyomást a differenciálpszichológiáról.

• Language: Magyar
• Publisher: Levente Szabó
• Release date: Dec 25, 2022
• ISBN: 9798215684603

Book preview

Differenciális Pszichológia: Vonáselméletek és Diszpozicionális Elméletek (Differenciál-pszichológia)

Levente Szabó

Tartalom

Bevezetés

Differenciális pszichológia

Mi ez?

Mire van rá szükségem?

Az évek során végzett kutatások

Személyiségfejlődés

Genetikai tényezők

Környezeti tényezők

A személyiségemhez vezető út

Típuselmélet - milyen személyiségek vannak?

Elemzők

Diplomaták

Őrség

Kutató

Záró szavak

Bibliográfia

Ábrák listája

Ábra 1Mindenki másképp viselkedik és más célokat tűz ki maga elé a munkahelyén.

Ábra 2: Az emberek életük során különböző temperamentumokat alakítanak ki.

Ábra 3: A személyiség kifejezés kétértelmű.

Ábra 4: Stimulus-válasz

Ábra 5Az emberek jobb megértése az érzelmi intelligencia segítségével

Ábra 6A család mint a személyiségfejlődés meghatározó tényezője

Ábra 7A negatív problémák megterhelik a pszichét

Ábra 8Az Enneagram

Bevezetés

Az ember személyisége annyira sokszínű és egyedi, hogy az évek során minden embernek automatikusan kialakult egy saját személyisége. Gyermekkorunktól kezdve pszichénk folyamatosan fejlődik, és személyiségünk sem áll le soha. Ez nemcsak sok biológiai társainktól különböztet meg minket, akik nem rendelkeznek rendkívüli fejlődési stádiummal, hanem saját hús-vér testünktől is.

Mindannyian teljesen különbözünk a szomszédunktól vagy a munkatársunktól, és még a saját családunkon és baráti körünkön belül is jelentősen különbözünk egymástól. Nem éppen ritka például, hogy egy bizonyos embercsoporttal azért nem jövünk ki, mert annak tagjai jellegzetes karakterrel rendelkeznek, némelyikük személyisége alapvetően különbözik a miénktől, és így nincs olyan szinten, hogy a jó kommunikáció létezhetne. Az ellentétek vonzzák egymást mondás tehát nem mindig igaz. Sokkal szívesebben keresünk olyan hasonló gondolkodású embereket, akiknek a személyisége hasonló a sajátunkhoz, és akikkel ugyanúgy tudunk azonosulni, mint önmagunkkal vagy a saját személyiségünkkel. Sokkal szívesebben folytatunk élénk beszélgetéseket, amelyekben ugyanazokat a véleményeket osztjuk meg, mint heves vitákat olyan témákról, amelyeket az egyes személyiségek teljesen másképp fogadnak be és dolgoznak fel, és amelyek ezért soha nem vezetnek valódi megállapodáshoz az említett beszélgetések során.

Ábra 1Mindenki másképp viselkedik és más célokat tűz ki maga elé a munkahelyén.

Életünk minden egyes szakaszát kifejezetten a személyiségünknek megfelelően választjuk ki. Csak akkor érezzük jól magunkat a munkahelyi környezetünkben, ha ott olyan hasonló gondolkodású emberekkel találkozunk, akiknek hasonló nézeteik vannak a munkáról, mint nekünk. Egy olyan baráti társaság, amelybe pszichológiailag nem illünk bele, mert alapvetően más az életfelfogásunk és ennek megfelelően a viselkedésünk is, nem fog sokáig tartani, még akkor sem, ha valamilyen oknál fogva már kialakult volna egy barátság. Tehát szelektíven választjuk ki életünk szakaszait olyan tényezők alapján, amelyek mélyen belénk ivódtak, és amelyeket nehéz megváltoztatni, különösen egy bizonyos életkor elérése után.

De miért is van ez? Milyen tényezők járulnak hozzá ahhoz, hogy az egyes emberek teljesen különböznek egymástól? Hogyan nőtt fel az illető, és milyen külső hatások érik azt, aki alapból teljesen más, mint te? Min kellett keresztülmennie és mit kellett elviselnie ahhoz, hogy személyisége azzá váljon, ami ma?

A differenciálpszichológia szorosan kapcsolódik a viselkedéspszichológiához, amely az ember viselkedését elemzi, és nemcsak rámutat az egyes emberek közötti különbségekre, hanem tudományosan meg is magyarázza azokat, és így mindenki számára hozzáférhetővé teszi. Nemcsak az ember általános neveltetéséről van szó, és arról, hogyan tanulta meg, mi a helyes és mi a helytelen, hanem más külső tényezőkről is, és az öröklődés is nagy szerepet játszik az ember viselkedésében és a hozzá kapcsolódó személyiségben.

Már az újszülötteknél is megfigyelhetők bizonyos különbségek más csecsemőkhöz képest, amelyeket a tényleges szülők egyáltalán nem tudnak elképzelni, mivel közvetlenül a születés után még nem alkalmaztak valódi nevelést. Nemcsak külső hatásokról van tehát szó, mint például az említett nevelés vagy tapasztalatok, amelyeket az elme megjegyez és amelyekre épít, hanem gyakran a gyermek fejlődésének köze van a genetikához is, amelynek hajlamai a szülőktől, sőt még a távolabbi rokonságtól is örököltek. Nem véletlenül mondják, hogy a gyerekek gyakran olyanok lesznek, mint a szüleik, és hasonló hibákat követnek el, mint genetikai rokonaik a saját gyermekkorukban. Tehát ahogy a gyerekek hasonlítanak a szüleikre, és néha egyenesen összetéveszthetők velük, úgy a gondolkodásuk is leginkább a közeli rokonokéra hasonlít. Azonban ez sem mindig igaz, hiszen a személyiség hihetetlenül bonyolult és hatalmas, és a szülők nem mindig tudnak lépést tartani gyermekük fejlődésével. Gyakran ez nyomasztó lehet, és akár kétségbe is eshet, mert a gyermek elméje triviális dolgok alapján fejlődik tovább, és emiatt teljesen egyedi személyiséget alakít ki, amelyet a szülők vagy a gyámok néha nem tudnak alakítani vagy befolyásolni.

Még a kisgyermekeknél is megfigyelhető a saját személyiségük növekedése. Míg egyes gyerekek inkább nagy csoportokban szeretnek játszani, és ennek megfelelően zajosak, mindig vannak kivételek, akik erős ellentétet alakítottak ki ezzel a zajos és temperamentumos személyiséggel szemben, és ennek megfelelően inkább csendesebbek, és jól el tudják foglalni magukat, például amikor festenek, vagy amikor babával vagy építőkockákkal játszanak. A pszichológiában ezért különbséget tehetünk extravertált (kifelé forduló) és introvertált (befelé forduló) személyiségek között. Az egyes gyermekek közötti különbségek szinte végtelenek, és még ha néha elsőre nem is tűnik így, és bizonyos gyermekek viselkedése hasonlónak tűnik, alapvetően teljesen különbözőek és ennek megfelelően egyediek.

Ábra 2: Az emberek életük során különböző temperamentumokat alakítanak ki.

Különösen az iskolában válik ez egy bizonyos ponton teljesen világossá. A saját osztályokban hasonló személyiségű tanulókból csoportok alakulnak ki. Ezek általában a népszerűbb csoportok, mivel vannak bizonyos személyiségek, amelyek különösen gyakran nemcsak egymással harmonizálnak, és ezért hasonlítanak egymásra, hanem emberileg és ennek megfelelően százalékosan is a leggyakrabban képviseltetik magukat egy iskola osztályaiban. Az a gyermek viszont, akinek korán meg kellett tapasztalnia sorscsapásokat és traumákat, nem fog kapcsolatot találni ezekkel a csoportokkal, mert teljesen más személyiséggel rendelkezik, amelynek e rossz élmények következtében kellett kialakulnia. Talán éppen ezek a gyerekek egykor nagyon élénk gondolkodással és viselkedéssel rendelkeztek, és valószínűleg bekerültek volna ezekbe a népszerű csoportokba, ha a pszichéjüket nem érik ezek a súlyos sorscsapások, és ezért rövid időn belül teljesen megváltozik. Tehát újra és újra azt látjuk, hogy bizonyos tanulókat éppen azért piszkálnak és piszkálnak, mert mások, mert más a személyiségük, a jellemük és így a viselkedésük is másképp alakult. Még azok a gyerekek is, akik például jó baráti társaságban voltak, és jó kapcsolatokat ápoltak a környezetükkel, rövid időn belül kitagadhatók, ha külső hatások, például traumatikus élmények hatására megváltozik a viselkedésük, bár valójában egyáltalán nem ők a felelősek ezért, és nem is ők tehetnek arról, hogy ilyen sorscsapások után úgy reagálnak, ahogyan reagálnak.

De hogyan jön létre valójában a saját, teljesen személyes