Akita Inu (Kutyafajta)

By Levente Szabó

Az Akita Inu - Minden szempontból kivételes kutya.

 

Az Akita Inus kivételesen gyönyörű kutyák, más néven japán spitzek. Az akita inu ősei valószínűleg emberek társaságában érkeztek a japán szigetekre. A származás és a tenyésztés a múltban a kutyák számára nagyon atipikus karaktert eredményezett. Tisztelettel kell bánni ezekkel a kutyákkal, és soha ne próbáljuk meg a természetükkel ellentétes engedelmességre kényszeríteni őket, akkor sok örömet fogunk szerezni az akitával.

 

Ebben a könyvben sok alapvetést olvashatsz az Akita Inuról:

• A fajta eredete
• Az életkörülményekkel kapcsolatos igények
• A kutya megszerzése
• Az akiták jelleme
• A kiskutya szobatisztaságra nevelése
• Parancsok, amelyeket minden akitának meg kell tanulnia
• A jó pórázkezelés elérése
• A kifejezett vadász- és védőösztön kezelése
• Kommunikáció a kutyák között
• Aktia Inus táplálkozása

A könyvben több mint 15 illusztrációt és számos hasznos tippet és trükköt is találsz a kutyatartók mindennapjaiból. A legtöbb Aktia Inusról szóló könyvben azt olvashatod, hogy ez a kutya nem kezdőknek való. A valóságban a lényeg az, hogy bele kell bonyolódni a különleges karakterükbe. Az akiták magabiztosak és függetlenek. Soha nem fognak úgy engedelmeskedni a szavadnak, mint például egy német juhászkutya.

 

Tanulja meg most ebben az útmutatóban, hogyan lehet együtt nagyon jól szórakozni az Aktia szeretetteljes következetességével és tiszteletteljes kezelésével.

• Language: Magyar
• Publisher: Levente Szabó
• Release date: Dec 1, 2022
• ISBN: 9798201552626

Book preview

Akita Inu (Kutyafajta)

––––––––

Levente Szabó

Tartalomjegyzék

Akita Inu (Kutyafajta)

Akita Inu - egy kicsit több farkas, mint gyanítottuk

A fajta eredete

A farkastól a kutyáig

Kínai farkasok a fiatalabb ősvonalban

Az akita inus tenyésztése

Fajtajellemzők

Fej és testalkat

Szőrzet és színezés

A színek sajátosságai

Egészség és örökletes betegségek

Egy karakter buktatókkal

A hozzáállással szemben támasztott követelmények

Lakhatási feltételek

Kimenet

Gondozás

Időráfordítás

Táplálkozás

Etetési szokások a falkában

Allergia és táplálkozás

Melyik étel a legjobb?

Nedves eledel a kereskedelemből

Száraz élelmiszer

Nyers eledel a kutyának

Rágcsálnivalók és fogmosás

Egészség

Egészségbiztosítás

Oltások

Kutyák ivartalanítása

Paraziták elleni védekezés

Küzdelem a bolhafertőzés ellen

Kullancsok elleni küzdelem

Férgek

Megfontolások vásárlás előtt

Jogi

Illik-e hozzám a fajta

Egy túlbuzgó házőrző

Megengedhetem magamnak a kutyát?

Kölyök vagy felnőtt állat?

Férfi vagy nő?

Szocializáció

Vásárlás a kutyának

Tálak és alvóhely

Mellkasi hám és póráz

Ápolási termékek

Játék

Biztonságos környezet létrehozása

A kiskutya nevelése

Ismerkedés

A kiskutya gesztusai és arckifejezései

Kiskutya termékek

A kiskutya iskola

Kutyakiképzés régen és ma

Kölyökkutyakiképzés - Az első 5 hét

Ellenőrző lista - A kiskutya szocializációja

Akita Inu pubertáskorban

Házilag képzett

Tippek a szobatisztaságra neveléshez

Mutasd meg, ki a főnök.

Kommunikációs problémák kiküszöbölése

A pórázhoz szoktatás

Mi az a klikker tréning?

Fontos parancsok betanítása

Parancsok meghatározása

Felülbírálási parancsok

Egyéb hasznos parancsok.

Láb

Így a kutya már kölyökként megtanulja, hogy közel sétáljon Önhöz.

Ülés

Helyszín

Visszakeresés

Az alapvető parancsok egységesítése

Kutyasportok akitáknak

Nemkívánatos viselkedés

Harapás a játékban

Ugrás az üdvözlésre

Húzza a pórázt

Félelem az autóban

Félelem az állatorvosnál

Pisilés stresszes helyzetekben

Yelp és ugatás

Csaholás minden alkalommal

Különleges helyzetek

Találkozás más kutyákkal

A vadászösztön elsajátítása

A védőösztönnel való megbékélés

Erről a sorozatról: Az életem kutyája

Ábrák listája

Kép 1Akita Inu teljes szépségében

Kép 2Japán Akita Inu kiskutyák alszanak

Kép 3: Akita kutyamosó

Illusztráció 4: Ápolási készlet

Illusztráció 5: Bolhafésűnk mint hasznos eszköz,

Kép 6: Kullancskészletünk,

Illusztráció 7 Két kutya és egy macska

Kép 8: A tálkáink extra kerámia.

Ábra 9: Hogyan használjuk optimálisan a pórázunkat,

Illusztráció 10: Az ilyen automatikus vonalak nem működnek olyan jól.

Ábra 11: A szilárd póráz jobb.

Kép 12: A szedőkefénk nélkülözhetetlen,

Kép 13: A kölyökkutya nagyon kicsinyessé teszi magát.

Kép 14: A kiskutyák hozzászoktatása a mellkasi hámhoz.

Illusztráció 15: A japán Akita Inu fajta kutyája pórázon

Ábra 16 Klikkerképzés

Ábra 17: Vizuális jelzés "Ül

Illusztráció 18Egy akita inu kutya helyet csinál.

Ábra 19: Vizuális jel "Hely

Ábra 20: Vizuális jelzés "Off

Illusztráció 21: A mi kis trükkünk a pórázzal,

Ábra 22A kutya az orvosnál.

Ábra 23A találkozásoknak nem így kellene működniük.

Ábra 24: A kutyák bemutatkoznak.

––––––––

S.

Akita Inu - egy kicsit több farkas, mint gyanítottuk

Az Akita Inus kivételesen gyönyörű kutyák, más néven japán spitzek. A származás és a tenyésztés a múltban a kutyák számára nagyon szokatlan karaktert eredményezett. Az akiták ezért csak olyan emberek számára alkalmasak, akik intenzíven ismerik a kutyák kiképzését és tisztelik a természetüket.

C:\Users\mitma\Downloads\Depositphotos_45915097_xl-2015.jpg

Kép 1Akita Inu teljes szépségében

A fajta eredete

Az akita inu ősei valószínűleg emberek társaságában érkeztek a japán szigetekre. Ez hosszú fejlődést jelent, mielőtt az ember és a kutya először elérte volna a szigetországot.

A farkastól a kutyáig

Hogy a farkasból mikor lett kutya, ma már nem lehet megállapítani. Az eredmények azt mutatják, hogy a kutyák körülbelül 20 000 éve kísérik az embereket. Az ember fejlődése több mint 300 000 évvel ezelőtt kezdődött Afrikában. Ma már bizonyítottnak tekinthető, hogy az ember évente átlagosan 400 méterrel terjedt észak felé. Szibériába 25 000 évvel ezelőtt jutottak el, és 15 000 évvel ezelőtt keltek át a Bering-szoroson.

Japánt a Kr. e. 10 000 és Kr. e. 300 közötti időszakban telepítették le emberek, akik valószínűleg Közép-Ázsiából, Szibériából és a Csendes-óceán déli részéről érkeztek. Olyan kutyákat hoztak magukkal, amelyek valószínűleg az északi szánhúzó kutyákra hasonlítottak.

Nem tudni, hogyan alakult ki a farkasok és az emberek közötti barátság. Francis Galton tudós szerint az emberek településeiken farkaskölyköket neveltek, és így háziállatokká tették őket. A farkasok azonban valószínűleg meglehetősen ijesztő hatással voltak az emberekre. A hús egyébként is áhított és értékes táplálék volt. Miért hozott volna tehát az ember egy olyan állatot a lakhelyére, amely táplálékkonkurens volt. Az ember körülbelül 20 000 évvel ezelőtt fedezhetett fel a farkasban egy olyan tulajdonságot, amely hasznosnak tűnt számára. Talán az emberek észrevették, hogy a farkasok jó vadászok, akiktől zsákmányt lehet szedni. Az első emberekkel együtt a japán szigetekre költözött kutyák tipikus munkakutyák lehettek, amelyek nehéz terheket cipeltek vagy húztak.

Tény, hogy a Kr. e. 2. századból vannak olyan kutyaképek, amelyek a mai akitákhoz hasonlítanak álló füleikkel és a hátracsavart farokkal. Ez a kutyatípus domborműként megtalálható az ugyanebben az időben készült bronzharangokon is. Az akkori kutyák kisebbek voltak, mint a mai akiták. Watase három földrajzi típust különböztet meg: egy szélsőségesen északi, egy északi és egy déli típust. Ezek a kutyatípusok a körülményektől és az életkörülményektől függően másképp néztek ki. Az északi típus nagy, hosszú szőrű, túlnyomórészt fehér színű, a háton jellegzetesen göndör farokkal rendelkező, a mai akiták egyik őse volt.

Kínai farkasok a fiatalabb ősvonalban

A farkastól a kutyáig tartó fejlődés nem mindig egyenes. A farkasokat újra és újra keresztezték. Nem világos, hogy ez a keresztezés szándékos volt-e. Az is lehetséges, hogy a farkasokhoz csatlakozó elvadult házikutyák leszármazottait az ember újra megszelídítette.

Tény, hogy genetikai vizsgálatok igazolják, hogy az akiták ősei között kínai farkasok is vannak.

Az akita inus tenyésztése

Az Akita Inu név valószínűleg a mai Akita prefektúrából származik. Az Inu és a Ken csak japánul kutyát jelent. A múltban a kiegészítések a fajta nevének részét képezték. 1999-ig a fajtának két típusát tenyésztették, az egyik típust az FCI (Fédération Cynologique Internationale) azóta önálló fajtaként jegyzi az amerikai akitát, a japán típus csak az akita fajtanevet viseli.

Az első ősök közepes méretű kutyák voltak, amelyeket a vadászat és halászat által jellemzett matagi falvakban (vadászfalvakban) tartottak. Jó vadászoknak számítottak, antilopra és medvére egyaránt vadászhattak.

A középkorban a vadászat háttérbe szorult, és a mezőgazdaság elterjedt. Ezt az időszakot a különböző nemesi házak közötti harcok jellemezték. A gazdák az erős kutyákat most már inkább védelemre, és kevésbé vadászatra használták. A Matagi Inu egy olyan kutya lett, amely karakterében a mai Akita Inura hasonlított. Éber, védekező, magabiztos, nagy és erős kutya volt, amely impozáns megjelenésével lenyűgözte az emberi támadókat. Néhány eredeti Matagi Inu azonban még mindig létezik.

A 19. században a japán arisztokraták átvették a korabeli európai szokást a kutyaviadalok szervezéséről. Ezért a molosszusok és terrierek is bekerültek a fajtába. A karakter és a megjelenés megváltozott. Az új fajtáknak lógó fülei, lógó farka, laza bőre és lógó szőrzete volt.

Amikor 1909-ben betiltották a kutyaviadalokat, és megkezdődött a japán értékekhez és hagyományokhoz való visszatérés, a figyelem a néhány megmaradt matagi és akita inu felé fordult. A régi fajták következetes tenyésztése eredményezte a mai akitát, amelyet 1931-ben a japán hegyes fajták közül elsőként nyilvánítottak természeti emlékké. A Japánból történő export 1945-ig be is volt tiltva.

A második világháború nem maradt következmények nélkül, mivel az állatok és az emberek számára is hiányoztak az élelmiszerek. 1945-ben a tenyésztést a megmaradt néhány állattal újraindították.

Kezdetben két tenyészvonal létezett, az Ichinoseki vonal, amely az eredeti japán kutyatípusra hasonlított, és a Dewa-go vonal, amelyben még mindig megfigyelhető volt a molosszusok és a német juhászkutyák keresztezése.

Mindkét vonal képviselőiből kialakult a japán akita (ma Akita), amely magas, rövid hátú és hegyes fejű, és az amerikai akita, amely zömök testalkatú, alacsonyabb lábú, hosszabb hátú és szögletesebb fejű.

Fajtajellemzők

Az akiták tagadhatatlanul gyönyörű kutyák, vastag szőrzetükkel és látszólag mosolygós arcukkal a mackókra emlékeztetnek. Sajnos