Labrador Retriever

By Levente Szabó

A labrador retriever: Egy vadászkutya sok türelemmel

 

A labrador retriever rendkívül intelligens vadászkutya, és egyre népszerűbb. Ez a jelenség nemcsak a vadásztársadalom körében figyelhető meg, hanem egyre gyakrabban családok is szeretnének ilyen fajtát beszerezni. És joggal, mert a labrador kiváló családi kutya.

 

Kutyatartáson gondolkodik, és egy labradorra gondolt? De még mindig nem biztos benne, hogy ez a megfelelő kutyafajta az Ön és családja számára? Akkor ez az útmutató jó szolgálatot tesz Önnek.

 

Tudjon meg mindent a gyönyörű Labradorról. Hogy néz ki? Milyen magatartást tanúsít? Mire van szüksége? Hogy tudnád megtartani?

 

Továbbá információt kap arról, hogyan lehet a labrador retrievert a legésszerűbb módon lefoglalni, mivel ez a fajta nagyon aktív, és szellemi kihívást is szeretne kapni. Javaslatokat adunk különböző játékokra és tevékenységekre.

 

A könyv tartalma:

• A labrador retriever kutyafajta
• Egy labrador retriever nevelése és kiképzése
• Egészség és táplálkozás
• A labrador retriever gondozása
• Karakter, képzés és még sok más
• Sok illusztráció

Az egészség és következésképpen a táplálkozás is fontos szerepet játszik. Megismerkedhet a különböző betegségekkel, amelyek különösen a labradorokat érintik, hogy Ön már korai stádiumban felismerhesse a kutyája egészségi problémáit, és intézkedhessen. Az útmutató további részében különböző táplálkozási lehetőségeket fogsz kapni. Ha pedig érdekli egy szokatlanabb típusú étrend, akkor arról is megtudhat valamit. Végül, de nem utolsósorban, ott van a "finomságok" témája is. Nehéz elképzelni a kutyák nevelését és kiképzését nélkülük, de vajon egészségesek-e?

 

Jó szórakozást az olvasáshoz.

• Language: Magyar
• Publisher: Levente Szabó
• Release date: Dec 8, 2022
• ISBN: 9798215910825

Book preview

Labrador

Retriever

Levente Szabó

Tartalom

Labrador  Retriever

Bevezető

A labrador retriever

Eredet és történelem

A beteg vadász

Fajta portré

Egy kiskutya költözik be

Labrador retriever nevelése

A tisztelet tréning

Tiszteletlenség más kutyákkal szemben

Fegyelmezetlenség, ugatás és agresszív viselkedés

Kölyökkutyák és kutyák szobatisztaságra nevelése

Az általános képzési felszerelés

Nyakörv vagy mellheveder?

A megfelelő póráz kiválasztása

Húzza a pórázt

Jutalmak és jutalmak

A kiskutya gesztusai és arckifejezései

A visszakeresési útmutató

Az első parancsok - Ülj!, Le!, Le!, Le!

Hogyan gyakoroljuk a "Sit

Helyszín

Visszakeresés

Fegyelmezetlenség

Túlzott ugatás

Félelem a vezetéstől

Makacskodás

További információ az alapvető parancsokról

Labrador Retriever kiképzés

Klikkerképzés

Kutyás sportok

Mantrailing

Engedelmességi kiképzés

Treibball

Dogdancing

Húzó kutyasport

Canicross

A pozitív megerősítés mint bizonyított  Módszer

Jutalmak és jutalmak

A kutya szükségletei

Házilag képzett

Tisztelet tréning

Magas intelligencia - a megfelelő foglalkozás

Mennyi mozgásra van szüksége a labradornak?

Téli tevékenységek

Foglalkoztatás testmozgás nélkül?

Az egészségügyi fejezet

A labrador retriever egészségügyi problémái

A szem betegségei

A csontváz betegségei

Izombetegségek

Fajtától független betegségek

Hasmenés

Hányás

A fülek gyulladása

Mérgezések

Láz

A gyógyszeres szekrény

Egészségbiztosítás a kutyának?

Oltások

Ivartalanítás vagy sterilizálás

A szőrzet, a mancsok és társaik ápolása.

további információ a megfelelő ellátásról

11. tippek a beszerzéshez

A megfelelő étrend a  Labrador retriever

Száraz vagy nedves eledel?

Házi főzésű ételek

Száraz vagy nedves eledel?

Hús, hal vagy vegán?

Száraz vagy nedves eledel

Változatos takarmányozás

Az étrend megváltoztatása

A megfelelő adagolás

Csemegék adása

Zárszó

Források

Erről a sorozatról: Az életem kutyája

Bevezető

Ez a kutyafajta valószínűleg jobban ismert labrador néven. A helyes elnevezés azonban labrador retriever. Ez a kutya azonban több más fajtával is megosztja fajtanevének második részét. A retriever elnevezés összesen hat másik kutyafajtát jelöl. A labrador retriever mellett a legismertebb a golden retriever. Kevésbé ismert a másik négy retrieverfajta: a Chesapeake Bay Retriever, a Curly Coated Retriever, a Flat Coated Retriever és a Nova Scotia Duck Tolling Retriever.

De egy dolog közös bennük: az apportírozás öröme. Innen származik a retriever elnevezés, mivel az angolban a to retrieve szót használják. Minden retriever fajta vadászkutya, amelyeket arra tenyésztettek ki, hogy a lelőtt vadat felkutassák és a vadászhoz juttassák. A labrador retriever egy csodálatos fajta az emberek által annyira kedvelt négylábúak között. Ebben az útmutatóban megtudhatja, miért van ez így, és milyen fajta kutya a labrador.

A labrador retriever

Azt már megtudta, hogy a labrador miért retriever: Meg kell találnia a vadász által elejtett vadat, és a lehető legkevésbé sérülten el kell hoznia neki. Ezért nevezik ezt a fajtát vadászkutyának is, és pontosan ezekkel a tulajdonságokkal tenyésztik. Különösen Németországban gyakran él az a tévhit, hogy a labrador retriever a labrador és a golden retriever keresztezése. Ez az állítás természetesen nem helytálló. Amikor a labradorról beszélünk, a labrador retrieverre utalunk. A labrador kifejezés csupán az eredetét jelzi.

Eredet és történelem

A labrador retriever története nagyon jól rekonstruálható, mert részletesen dokumentált. A labrador Kanadából származik. Ott tenyésztették és képezték ki vadászkísérőnek. A modern időkben azonban ez a fajta családi kutyaként is rendkívül népszerű. Az újfundlandi fajta szoros rokonságban áll a labrador retrieverrel. Ez a történet rövid változata, amelyet most egy kicsit mélyebben is elmesélünk:

Természetesen a labrador retriever, mint minden más kutyafajta, eredetileg a farkastól származik. Az evolúció biztosította, hogy sok különböző fajta alakulhasson ki. A kis zsebméretű kutyáktól a hatalmas példányokig terjed a skála, amelyek szállításához szinte pótkocsira van szükség.

A labrador eredeti élőhelye Kanadában található. Hazája az ország északkeleti részén, nevezetesen Új-Fundlandon vagy Labradorban van. Innen ered a labrador retriever elnevezés. Azonban még mindig brit kutyafajtaként szerepel. Miért van ez így? Kanada korábban a brit gyarmatok része volt, és még mindig a Brit Nemzetközösséghez tartozik, ezért, bár a labrador retriever soha nem látta a Brit-szigeteket a fejlődése során, mégis brit kutyafajtának számít.

Továbbá, mivel a Labrador-félsziget részben Új-Fundland része, ez a fajta is szoros rokonságban áll az ott honos új-fundlandi kutyával, bár ez utóbbi és a labrador kevéssé hasonlít egymásra.

Az Új-Fundland/Labrador-félszigetet 1497-ben fedezte fel egy olasz hajós, aki a brit korona megbízásából járta be a világot. Akkoriban azonban a földet már évezredek óta emberek és kutyáik népesítették be. A kutyák tehát innen származnak, és nem az európai bevándorlók hozták be őket később.

Ebben a korai időszakban azonban nem tettek különbséget a két kutyafajta, a labrador retriever és az újfundlandi között, csak az újfundlandi létezett, bár az újfundlandi és a labrador között jelentős külső különbségek voltak. A mai nagy és nehéz újfoundlandi kutyákat használták az olykor nehéz szánok húzására, a sokkal kisebb és könnyebb retriever (akkoriban vízikutya) pedig a vadászott vad vagy a halászhálók vízből való kihúzásáért volt felelős. Így a ma ismert labrador ősei már vadászatra használták. Az ország későbbi angol megszállói kedvelték ezt a rendkívül sokoldalú és barátságos kutyát. Néhány állatot hazavittek magukkal, és tovább tenyésztették őket, 1814-ben pedig hivatalosan is bevezették a Szent János Kutya fajtát. Az európai kontinensen ez a fajta hamar népszerűvé vált vadászkutyaként, és már 1873-ban a Szent János-kutyából lett a labrador.

Ebben az évben azonban a Labrador is majdnem eltűnt a föld felszínéről. Sajnos a pontos körülmények nem ismertek, de feltételezhető, hogy vagy járvány, vagy túlszaporodás volt az oka. Ekkor már csak néhány tenyészkutya maradt, amelyeken a fajta újjáépült. E túlélők között volt az 1885-ben született fekete labrador kan, Avon. Úgy tartják, hogy a világon ma élő összes labrador ettől a kutyától származik. Tehát mindannyian több sarkon keresztül kapcsolódhatnak egymáshoz.

Az első hivatalosan elismert sárga labrador a Ben of Hyde kan. 1899-től 1910-ig élt, és bizonyára nem ő volt az első világos szőrű kutya, de mindenesetre az első törzskönyvezett tenyészkutya. 1903-ban a labrador retrievert először engedték be kiállításokra, és mutatták be a nagyközönségnek. Ettől kezdve a népszerűsége egyre nőtt. Így alakult ki, hogy a labradort két változatban tenyésztették ki. Az egyik vonalat bemutató célokra szánták, és kompakt alakkal ruházták fel. A másik vonalat vadászkutyaként való munkavégzésre tenyésztették ki, karcsú alakkal és könnyebb súllyal. Az első labrador almot 1966-ban jegyezte be hivatalosan a VDH Németországban.

––––––––

A beteg vadász

Néhány évtizeddel ezelőttig a labrador retrievert alig ismerték Németországban. Csak nagyon kevés kutyaszakértő ismerte ezt a fajtát és volt tisztában ennek a csodálatos kutyának a tulajdonságaival. Szerencsére a fordulat bekövetkezett, és a labrador ma már sok háztartásban családi kutyaként találta meg a helyét.

Vadászkutyaként azonban a labrador retrievernek először bizonyítania kellett, mert a vadásztársadalom inkább a hagyományokat és a korábban birtokolt kutyafajtához való ragaszkodást tartotta nagyra. Sokak számára nehéz volt vadászkutyát váltani, ha egy bizonyos fajta már több generáció óta a családban volt.

A labrador kiváló tulajdonságai azonban előbb-utóbb eljutottak a vadászokhoz, és egyik-másik végül kipróbálta ezt a kutyát. A retrieverek általában véve rendkívüli specialisták, ha arról van szó, hogy a lelőtt vadat a vadászhoz hozzák. A cél itt az, hogy megtaláljuk a zsákmányt, és minél sértetlenebbül visszahozzuk. Különösen, ha a kutyának vízbe kell mennie, a labrador retriever rendkívül készséges a munkára, mert egyáltalán nem fél a víztől.

De amíg a négylábú barátot nem hívják akcióba, türelmesen várakoznia kell gazdája mellett, és természetesen nem szabad hangot adnia, mert ezzel elriasztaná a közeledő vadat. E várakozási idő alatt azonban a labrador figyelmesen figyeli a környezetét, és így emlékszik arra, hogy hol van a vadászott vad, vagy hol ért földet.

A labrador retriever képes a sérült vadak felkutatására is. Kitartóan követi a szagot, amíg meg nem találja. Továbbá a retrievert jól ki kell képeznie a kutyavezetőjének. Ez azt jelenti, hogy a vadász bizonyos hallási és vizuális jelzésekkel irányítja kutyáját a vadászott vadra.

Minden retrievertípus, nem csak a labrador retriever, nagyon jól alkalmas mindezekre a feladatokra, mert mindegyik rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy örömet szerezzen az emberének. Ez a megfelelni akarás sokkal könnyebbé teszi az ember és kutyája közötti együttműködést. A retrieverek továbbá úgynevezett puha szájjal rendelkeznek. Ez a körülmény lehetővé teszi számukra, hogy harapásnyomok nélkül visszaszerezzék az elejtett vadat.

Vadászkutyaként a labrador retriever nagyon népszerűvé vált, mert aligha van jobb tulajdonság, amit egy ilyen kutya magával hozhatna.

Fajta portré

A labrador retriever nemcsak vadászkutyának, hanem családi kutyának is alkalmas, mivel ez a fajta rendkívül emberközpontú és gyermekbarát. Emellett nagyon aktív és tanulni vágyik.

A legtöbb labrador valójában magánháztartásokban található. Mielőtt azonban ezt a fajtát választaná, ne feledje, hogy arra tenyésztették ki, hogy aktív, sok feladatot ellátó életet éljen.

A labrador retrievert három színben tenyésztik. A szőrzet eredeti színe fekete. Ez akkor is előnyös, ha a kutyát vadászatra használják. Egyébként vannak sárga és csokoládébarna labradorok. Egy alomban mindhárom szín előfordulhat.

Rövid, vastag szőrzete jó aljszőrzettel rendelkezik, amely minden időjárási körülménynek ellenáll és védi a kutyát. A szőrzet kemény tapintású, ezért ragadós szőrzetnek is nevezik. A szőrzetnek ez a textúrája a labrador fajtára jellemző.

A labrador közepes méretű, erős testfelépítésű, széles fejjel. A vállmagasságnak férfiaknál 56 és 57 cm, nőknél 54 és 56 cm között kell lennie. A két ivar tehát közel azonos méretű, és nem lehet őket azonnal megkülönböztetni. Rendkívül jellegzetes fajtajelleg az úgynevezett vidrafarok. Az alapnál különösen vastag, és a csúcs felé vékonyodik. Rövid, de vastag szőrzetű.

A hivatalos fajtastandard szerint csak egy labrador létezik, mégis két vonal alakult ki az évtizedek során. A klasszikus labrador retriever mellett vannak olyan labradorok is, amelyeket csak kiállítási célokra tenyésztenek.

Amint azt már az elején leírtuk, ezek az állatok kisebbek és tömörebb testalkatúak. Ez sokkal izmosabbá és erősebbé teszi őket. A lábak rövidebbek ebben a show-vonalban, a fej szélesebb, és az úgynevezett stop, az orr és a koponya közötti átmenet, egyértelműen hangsúlyosabb. E vonal tenyésztésekor nagyobb figyelmet fordítanak a fajtatípusos megjelenésre, mint azokra a képességekre, amelyekkel egy hagyományos labradornak rendelkeznie kell. Sokkal nyugodtabbak is, mint munkasorban élő társaik, és alig lelkesednek valamilyen tevékenységért.

A munkavonalból származó labrador retrieverek nagyobbak és egyértelműen magasabb lábúak. Karcsú termetűek, ami nagyban megkönnyíti a vadászatban végzett munkájukat, mert mozgékonyabbak, gyorsabbak és közel sem olyan lomhák, hanem nagy aktivitással vesznek részt környezetük életében. A munkavonalból származó labrador feje keskenyebb és a pofa hosszabb, a stop azonban csak enyhén hangsúlyos. A hát hosszabb, mint a kiállítási kutyáké, míg a mellkas mélysége kisebb.

Természetesen ezeknek a kutyáknak külső megjelenésükben meg kell felelniük a fajtatípusos követelményeknek, de itt a kutya teljesítménye is számít, amelyet különböző alkalmassági vizsgálatokkal kell bizonyítani.

A labrador retriever kiváló szaglással rendelkezik, ami az egyik legjobb kereső-, apportírozó- és apportírozó kutyává teszi. Karaktere meggyőző, nyugodt és barátságos természetű, és rendkívül segítőkész is. Ezek a tulajdonságok viszont a legjobbak ahhoz, hogy például terápiás vagy mentőkutyaként hasznosítható legyen.

Ez a fajta nagyon munkabíró és mindig aktív. A labrador családi kutyának is kiváló, mert rendkívül kedveli a gyerekeket. Mindenféle agresszió idegen ugatás (-szó) számára. A labrador nagyon társaságkedvelő, bizalomgerjesztő és barátságos. Ezenkívül nagyon határozottan a gazdája vagy a gazdasszonya kedvében akar járni. Ezt a tetszeni akarást a fajtastandard is rögzíti. A kifejezett őrző-védő ösztön azonban nem kívánatos. Továbbá az éleslátásnak nincs helye a labradoroknál.

Ezért egy labradort kezdők is jól tarthatnak. Nyugodt természetének köszönhetően a kiképzés vagy a vele való bánásmód során elkövetett apró hibákat is megbocsátja.

A labradornak azonban jó és tartalmas elfoglaltságot kell adni, hogy ne unatkozzon. Az elegendő mozgás az első számú prioritás, hiszen ő még mindig vadászkutya. Természetesen ügyelni kell arra, hogy a vadászlázat kordában tartsuk. A labradort azonban inkább az apportírozás érdekli, és kevésbé a potenciális préda utáni rohanás. A hosszú séták a természetben, néhány fejfeladattal kombinálva, pontosan az, amire a labrador vágyik. És hogy is lehetne másképp - természetesen a labrador retrievernek is van mini változata. Most biztosan megkérdezi magától: Szükségünk van ilyesmire? Alapvetően valószínűleg nem, de az ilyen úgynevezett divatkutyák egyre népszerűbbek, és ezért tenyésztik őket. Ráadásul ezek a kis labradorok kisebb lakásban is tarthatók, mivel csak körülbelül 52 cm magasra nőnek meg, és körülbelül 20 kg-ot nyomnak.

Ahhoz, hogy mini labrador alom szülessen, mindenekelőtt különösen kicsi szülőkre van szükség. Ezenkívül egy másik fajtát is kereszteznek, amely szintén jóval kisebb. Ez az eljárás nem túl egyszerű, mert a labrador eredeti karakterét természetesen meg kell őrizni, és nem szabad elveszíteni egy másik fajtával való párosítással. Csak a vadászat iránti affinitás nem kívánatos. A labrador külső megjelenése a kis változatban is nagy szerepet játszik, és természetesen nem szabad eltérnie. Természetesen a labrador számára is különböző tenyésztési célokat írnak elő. A labradornak egészségesnek, jó képességűnek és temperamentumosnak kell lennie, valamint meg kell felelnie az FCI szabványnak. Az örökletes betegségek kizárása vagy legalábbis minimalizálása érdekében megfelelő genetikai vizsgálatokra van szükség, mielőtt egy kutya tenyésztésre kerülhet. Ha egy ilyen teszt pozitív, ezt feljegyzik, és az ilyen kutyával való tenyésztés nem engedélyezett. Hasonlóképpen, a szülők valószínűleg már nem lesznek jogosultak a szelektív tenyésztésre. Ennek a módszernek a célja az örökletes betegségek és genetikai hibák lehető legteljesebb felszámolása. A retrieverre jellemző temperamentum tenyésztési céljának fenntartása érdekében a leendő tenyészkutyáknak az úgynevezett svájci minta szerinti temperamentumvizsgálaton kell megfelelniük. Erre akkor kerül sor, amikor a kutya körülbelül 13 hónapos, vagy amikor elérte az ivarérettséget. Mivel az utódokra nem csak a fizikai, hanem a pszichológiai tulajdonságok is átöröklődnek, ez a temperamentumvizsgálat segíthet megőrizni a labrador fajtatípusos tulajdonságait. Egyrészt legyen egy szociális családi kutya, másrészt jó vadászsegéd. Ez a teszt általában érvényes a tenyésztésre, és folyamatosan továbbfejlesztik. Ha a kutyáját azért kívánja részt venni ezen a temperamentumvizsgálaton, mert esetleg tenyészteni szeretne vele, akkor magának kell bemutatnia őt, mert ő ismeri Önt a legjobban. Labradorja nem lesz pórázon a teszt során, ami azt jelenti, hogy teljesen szabadon mozoghat.

Sétálni fogsz vele a réten vagy a mezőn. A séta egy idegenekből