A titok: Odalent III/2.
By Gabriel Wolf
()
About this ebook
A titok („Odalent” sci-fi sorozat III/2.)
Ez a második rész a titkok és a kérdések epizódja:
Kik azok a vakok? Vajon tényleg azok? Vagy valamiért szándékosan nem néznek mások szemébe? Továbbá miért nem értik a viccet?
A dolgozók miért nem mernek lelépni a felfestett vonalakról? És a katonáknak miért nem árt az, ha három méterre állnak a vonaltól, ahol elvileg már életveszélyes? Kit védenek valójában a katonák? Kik a vegyvédelmi ruhás, botos emberek?
Miért szakad meg a kék vonal az egyik folyosó végén? Mi lehet az ottani ajtó mögött? Miért van forróság a másik folyosó végén, ahol a vörös vonalat fekete keresztezi? Ezeken a helyeken valóban csak kivetített, nemlétező ajtók lennének? Mi lehet a túloldalukon? Hová tűnt az eldobott, soha földet nem ért ceruza?
Ki vagy mi ellenőrzi, hogy lelép-e valaki a vonalról? Valóban él egy embereknél magasabb értelemmel bíró lény a bunker alatt, aki ölni is képes, ha valaki szabályt szeg?
Miért van Thomasnak és Katnek gyanúsan kevés emléke a kinti világról? Mióta vannak egyáltalán a bázison? Mi történt a nagyszüleikkel?
Hová lett az utolsó szem gyógyszer a tartórekeszből, amit Tom elrejtett, ahelyett, hogy bevette volna?
Miért viselkedik úgy Tom anyja, mintha mi sem történt volna?
Kat életben van még? A tanteremben ülő lány vajon ugyanaz a személy, mint akit Tom Katként ismert és szeretett?
Valóban véget ért odafent a civilizáció? Milyen célból hozták létre a bunkert? Valóban csak egy kutatóbázis? Ha igen, akkor mi után kutatnak igazából?
Mi lehet a válasz erre a rengeteg kérdésre és titokra?
Vagy lehet, hogy valójában csak egyetlen titok létezik, ami egymagában választ ad az összes fenti kérdésre?
Read more from Gabriel Wolf
Az utolsó ötlet Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsGyógymód: Szerelem Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsValami nagyon súlyos Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsOdalent Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSoylentville Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsBipolar Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsGépisten Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsMit üzen a sir? Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsBeth, a szövődmény: Nemere István előszavával Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsKényszer Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsJack Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA napisten háborúja Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsRobot / ember Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsÁrnykeltő Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsLángoló sorok Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAz erdő mélyén Rating: 0 out of 5 stars0 ratings
Related to A titok
Titles in the series (3)
A bunker: Odalent III/1. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA titok: Odalent III/2. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA búvóhely Rating: 0 out of 5 stars0 ratings
Related ebooks
A titok: Odalent III/2. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA bunker: Odalent III/1. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA szomszéd Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsBolygótörés Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsBolygótörés: A napisten háborúja V/5. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA búvóhely Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA búvóhely: Odalent III/3. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSuttog a fény Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSuttog a fény: Mit üzen a sír? III/3. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSoylentville Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsHihetetlen Dorka Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsHasnyálmirigynapló Rating: 4 out of 5 stars4/5Rothadás a csillagokon túlról Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAz ördög jobb keze: Árnykeltő III/2. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAz ördög jobb keze Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA Csöves Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsOdalent Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSzép álmokat, Olivér! Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsBeth, a szövődmény: Nemere István előszavával Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA sötétség mondja... Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA sötétség mondja: Mit üzen a sír? III/1. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsMit üzen a sir? Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsHorror 2017 Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA világ ura (Novellák I.) Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsCsak a te hangodat hallom Rating: 4 out of 5 stars4/5Két testben ép lélek Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsKét testben ép lélek: Árnykeltő III/3. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsKönyveken át szerelem Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsTűztánc Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsNem félek Rating: 5 out of 5 stars5/5
Reviews for A titok
0 ratings0 reviews
Book preview
A titok - Gabriel Wolf
Copyright
Írta:
©2018 Gabriel Wolf
Újrakiadás éve:
©2022
Újraszerkesztette:
Farkas Gábor és Farkas Gáborné
Fedélterv:
Gabriel Wolf
Könyv verziószáma: 1.4
Utolsó módosítás: 2022.08.16.
Minden jog fenntartva
Fülszöveg
A titok („Odalent" sci-fi sorozat III/2.)
Ez a második rész a titkok és a kérdések epizódja:
Kik azok a vakok? Vajon tényleg azok? Vagy valamiért szándékosan nem néznek mások szemébe? Továbbá miért nem értik a viccet?
A dolgozók miért nem mernek lelépni a felfestett vonalakról? És a katonáknak miért nem árt az, ha három méterre állnak a vonaltól, ahol elvileg már életveszélyes? Kit védenek valójában a katonák? Kik a vegyvédelmi ruhás, botos emberek?
Miért szakad meg a kék vonal az egyik folyosó végén? Mi lehet az ottani ajtó mögött? Miért van forróság a másik folyosó végén, ahol a vörös vonalat fekete keresztezi? Ezeken a helyeken valóban csak kivetített, nemlétező ajtók lennének? Mi lehet a túloldalukon? Hová tűnt az eldobott, soha földet nem ért ceruza?
Ki vagy mi ellenőrzi, hogy lelép-e valaki a vonalról? Valóban él egy embereknél magasabb értelemmel bíró lény a bunker alatt, aki ölni is képes, ha valaki szabályt szeg?
Miért van Thomasnak és Katnek gyanúsan kevés emléke a kinti világról? Mióta vannak egyáltalán a bázison? Mi történt a nagyszüleikkel?
Hová lett az utolsó szem gyógyszer a tartórekeszből, amit Tom elrejtett, ahelyett, hogy bevette volna?
Miért viselkedik úgy Tom anyja, mintha mi sem történt volna?
Kat életben van még? A tanteremben ülő lány vajon ugyanaz a személy, mint akit Tom Katként ismert és szeretett?
Valóban véget ért odafent a civilizáció? Milyen célból hozták létre a bunkert? Valóban csak egy kutatóbázis? Ha igen, akkor mi után kutatnak igazából?
Mi lehet a válasz erre a rengeteg kérdésre és titokra?
Vagy lehet, hogy valójában csak egyetlen titok létezik, ami egymagában választ ad az összes fenti kérdésre?
Tartalom
A titok
Copyright
Fülszöveg
Tartalom
Első fejezet: Több a semminél
Második fejezet: Kék
Harmadik fejezet: Bizonyítás
Negyedik fejezet: A keresés
Ötödik fejezet: Lépni kell
Hatodik fejezet: Az első lépés
Hetedik fejezet: Likvidálás
Nyolcadik fejezet: Labirintus
Kilencedik fejezet: Odaát
Egyéb kiadványaink
Gabriel Wolf művei
Anne Grant művei
Wolf & Grant közös művei
Első fejezet: Több a semminél
– Kat?! – kérdeztem döbbenten, ahogy beléptem a tanulószobába.
A lány ugyanis ott ült a helyén, ahogy minden más ezt megelőző napon is... Legalábbis, amikor még bejárt tanulni, és nem volt „beteg". De vajon tényleg ő az?
– Á, Mr. Meier, ha nem tévedek – köszöntött Joel a maga hülye módján. Mr. Brown sosem mondott olyanokat, hogy például „Jó reggelt!". Mindig csak úgy tett, mintha kimondaná... odavetett valami ahhoz hasonlót, de valójában nem köszönt. Most viszont nem foglalkoztam vele és az irritáló szokásaival, így válaszra sem méltattam.
– Kat? – ismételtem. – Megismersz? – A lány értetlenül nézett rám, de nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert az jár a fejében, hogy „Miért ne ismernélek meg, Tom? vagy azért, mert azt készül mondani: „Mit akarsz tőlem, te karvalyorrú kretén? Most látlak életemben először!... És remélem, utoljára!
.
– Mr. Meier, megtenné, hogy helyet foglal végre? Ez itt nem az udvarolgatás helye és ideje. Miss Donovan majd beszélget magával tanítás után, ha úgy tartja kedve.
Most legszívesebben fejbe vertem volna Joelt valamivel, olyan rohadtul idegesített. Nem igaz, hogy nem kérdezhetek rá nyíltan, hogy Kat emlékszik-e az elmúlt két hétre, vagy sem! Lázasan pörgött az agyam, mint egy túlmelegedett, kiszáradt motor a sivatagban. Azon töprengtem, vajon létezik-e olyan kérdés, ami alapján Joel nem gyanítja majd, hogy többet tudok a kelleténél, ám Kat mégis levonhatja belőle azt, amit kell.
Erősen koncentráltam, hogy kitaláljak valami frappáns kérdést, de a hülye filmekkel ellentétben, nekem emiatt nem kezdtek mindenféle világító virtuális számok, egyenletek és egyiptomi hieroglifák röpködni a fejem körül, hogy aztán egyetlen zseniális képletté álljanak össze, amivel a szupergyerek megoldja a világ legnagyobb rejtélyét.
Így hát odasomfordáltam a székemhez, és leültem. Úgy éreztem, valami nem stimmel. Hiányérzetem volt.
– Tanár úr! – szólaltam meg. – Otthon hagytam a könyveimet! – Hát persze, hogy otthon maradtak! Le sem kellett volna így ülnöm... Már kezdtem is tápászkodni. – Visszamegyek értük a kabinunkba, jó?
– Az ráér, Thomas – mosolygott Mr. Brown a szokásos kimért, szeretetlen módján úgy, hogy közben a szemembe sem nézett. – Majd szünetben elmész értük, fiam. Most úgyis csak azt fogom elmondani, hogy milyen tantárgyakat tanulunk, és milyen anyagokat veszünk majd át itt-tartózkodásotok két hete alatt.
„Jézus! – kiáltottam magamban. „Ez most tényleg elölről akarja kezdeni az egészet?! Itt tényleg mindenki megőrült! Nemcsak anya, de valamiért a tanár is úgy veszi, hogy újraindult ugyanaz a két hét. Megint itt vagyunk az elején? De hisz már elsőre is utáltam ezeket a tanítási napokat! Az anyagot meg halálra untam! Most csináljam végig még egyszer? Ebbe tényleg bele fogok hülyülni!
Joel el is kezdett egyből magyarázni. Az érintőtáblát taperolva végigmutogatta, hogy miket fogunk átvenni az elkövetkezendő hetekben. – Amiket már átvettünk egyszer! – Kat látszólag kissé unottan, de azért odafigyelt. Úgy tűnt, őt nem zavarja, hogy már másodszor kell ugyanazt a szart elviselnünk, mintha csak megbuktunk volna, és éppen évet ismételnénk.
Ekkor azonban mégis eszembe jutott egy zseniális ötlet. Na jó, ha világító képletek nem is kezdtek repkedni a fejem körül, mint a tenyérbemászó zsenigyerekeknek a filmekben, de azért vannak ötleteim. Nem akarok beképzeltnek tűnni, de azért vannak.
Ha könyveket nem is hoztam magammal, papír és írószer szerencsére azért volt a pad tetején. Letéptem egy cetlit az odarögzített jegyzettömbről, és sietve a következőket kezdtem firkálni rá:
„Kat, tényleg nem ismersz meg? Komolyan kérdem! Kérlek, őszintén felelj! Emlékszel rám?"
Amikor Joel egy pillanatra nem figyelt, átadtam a lánynak az összehajtott papírt.
Kat kicsit meglepettnek tűnt, de azért elvette, kihajtogatta, aztán olvasni kezdte. Figyelmesen fürkésztem közben az arcvonásait, de egyszerűen képtelenség volt leolvasni róla, hogy mit gondol!
„Kat! Esküszöm kinyírlak! – dühöngtem magamban. „Miért nem adod valami jelét, hogy tudod-e, mi a fenéről beszélek?! Legalább a legapróbbat! Még egy biccentés is elég lenne! Most szórakozol velem?! Vagy tényleg nem emlékszel?
– Valóban dühös voltam rá. Ettől függetlenül meredten figyeltem, hogy válaszol-e, és hogy milyen hosszan fog írni a papírra.
Valamit körmölni kezdett! Nehéz volt megítélni, hogy mennyit. Nem tudom, talán két sort, esetleg hármat? Az soknak számít?
Ilyenkor baromi lassan tud telni az idő, ha az ember nagyon vár valamit, és őrjítően hülyének tudod érezni magad, ha ennyire próbálod apró, semmitmondó jelekből kitalálni a választ, amit valószínűleg amúgy sem lehet.
Ekkor Kat végre abbahagyta az írást, és visszanyújtotta az összehajtott papírt. Gyorsan kihajtogattam. Az sem érdekelt, hogy Joel látja-e vagy figyel-e. Magasról szartam rá! Ez állt a levélben, azaz így kezdődött:
„Igen, emlékszem rád..."
„Ez az! – ordítottam magamban örömömben. „Akkor hát nem hülyültem meeeg!! Ez nem ugyanaz a két hét! Ő is tudja, hogy itt valami nagyon nincs rendben! Csak megjátssza magát! Minden oké! Kat emlékszik!
– Boldogan továbbolvastam hát a levelet:
„Igen, emlékszem rád. Láttalak már egyszer, amikor megérkeztetek anyukáddal a bázisra. Te Thomas Meier vagy, az egyetlen kiskorú rajtam kívül a bázison. De miért kérded, hogy emlékszem-e?"
Más nem állt a papíron, csak ennyi.
Csak ennyi.
Ledermedtem a sokktól, és kiejtettem a kezemből a cetlit. Lehullott a földre. Nem nyúltam érte, csak néztem, ahogy ott hever a méregdrága, zselés talpú kosaras cipőm mellett a padlón.
Aztán egy pillanattal később magamhoz térve, épp mielőtt Joel megfordult volna, és észrevehette volna, hogy levelezünk,