Mayweather-krónikák

Dallas Mayweather évekkel ezelőtt elvesztette először a családját, aztán a feleségét is. Azóta a férfi magányosnak érzi magát, és nem találja a helyét a világban. Szabadidejét azzal tölti, hogy misztikus, megmagyarázhatatlan dolgokról olvas az interneten. Talán azért, mert választ keres arra, hogy miért bánt így el vele az élet. Egyszer egy ilyen kutatás során egy weboldalon talál egy szokatlan rituálét: A „Liftes játék” egyfajta városi legenda, ami arról szól, hogy ha az emeletekhez tartozó számozott liftgombokat az ember megadott sorrendben végignyomkodja – olyan módon, mintha egy kódot írna be –, akkor a felvonó elviszi utasát a túlvilágra. Dallas úgy dönt, megpróbálkozik a dologgal: Panelházuk liftjében megkísérli beírni a weboldalon látott számsort, és a megadott sorrendben végigutazik az emeleteken. Hibát követ el, ugyanis élete onnantól egy merő rémálommá változik: Összekeveredik az ébrenlét az álommal, a valóság a képzelettel, az e világ a túlvilággal. A férfi egy olyan helyen találja magát, ahonnan talán egyáltalán nincs kiút. Ott is marad örökre... Hacsak egy olyan személy a segítségére nem siet, aki képes felvenni a harcot a Dallast csapdába ejtő „árnyemberekkel”.

Ez a regény Gabriel Wolf „Felvonó a pokolba” című regényének közvetlen folytatása: Dallas Mayweather a paranormális jelenségeket okozó, úgynevezett „Liftes játékkal” már kétszer is sikeresen átjutott a túlvilágra abból a célból, hogy visszahozza onnan szeretett, balesetben elhunyt feleségét. Ám a mennyország helyett a pokolban találta magát, ahonnan második alkalommal csak borzalmas teremtményekkel való élethalálharc árán menekült ki, ami nem sikerülhetett volna, ha a felesége az utolsó pillanatban a mennyből le nem száll, hogy a segítségére siessen. Dallas a történet folytatásában tovább kutatja a természetfelettit. Ezúttal újabb városi legendát vizsgál: Egy úgynevezett „szellemdobozzal” próbál kapcsolatot teremteni a másvilággal. Az említett készülék egy fehér zaj generálására is képes, átalakított rádióberendezés, ami szélsebesen váltogatva az adások között szótöredékeket játszik le különböző rádióműsorokból. A legenda szerint ezekből a szófoszlányokból értelmes, összefüggő szöveg is kihallható, amely nem más, mint a holtak beszéde odaátról. Mayweather szert tesz egy valódi szellemdobozra, amin valóban beszélni kezd hozzá valaki... Valaki, aki elárulja neki, hogy hogyan kerülhet át ismét a túlvilágra. Dallas a hangja alapján felismeri az illetőt: egy elhunyt szerette az, akit mindenáron vissza akar alkalom hozni az élők közé. „Szerette” egy gyanúsan veszélyes módját javasolja a férfinak az átjutásra: Fel kell mennie tízemeletes lakóházuk tetejére, és önként bemásznia az ott található víztárolóba. Az ötlet öngyilkosságnak tűnik, mert ha beugrik a háromméteres vízbe – aminek csak úszva tud a felszínén maradni –, közben magára is kell rántania a tartály tetejét, ami belülről nem nyitható, ezért a végső kimerülésig egy helyben tempózhat, míg meg nem fullad. Azonban ez a szellem ígérete szerint nem történhet meg, mert ő fogja kinyitni kívülről a tartályt „odaátról”. Ez az egyetlen mód arra, hogy Mayweather átjusson a másvilágra: Egy holtnak kell kinyitnia ahhoz a – valójában – dimenziókaput, hogy a férfi a vízből kimászva a birodalmukba léphessen. Kérdés, hogy Dallas hihet-e a szellemnek? Ugyanis ha az átveri őt, akkor Mayweather-re a fedél magára zárásával a biztos halál vár. Ennek ellenére bátran belevág, ám egy dologgal nem számol: Még ha sikerül is neki újra átjutni, nem tudja, mit okoz az – akár önmagára nézve, vagy az őt körülvevő világra –, ha egy halandó háromszor is élve visszatér a másvilágról...