Bolygótörés: A napisten háborúja V/5.

By Gabriel Wolf

Bolygótörés („A napisten háborúja” V/5.)

A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.
A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyűk seregével és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!
Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.
Kezdetét veszi „A napisten háborúja”!

Végül megtalálják-e Gord barátai Pelsipher várát?
Ha igen, bejutnak-e oda egyáltalán, és mire jutnak majd odabent?
Mikor és miért kötne valaha barátságot az Ördög és az Isten?
Ki lehet az a Bitang, és kicsoda Nioterfehr?
Hogyan válik valaki mindössze három lépésből istenné?
Vajon megtalálja-e Gord azt a misztikus helyet, ahol összeszűkült az univerzum; a bolygót, melynek akár két Napja is lehet?
Ebből a befejező részből most mindez, és még ennél több is kiderül!

• Language: Magyar
• Publisher: jo-konyvek.hu
• Release date: Sep 1, 2022
• ISBN: 9781367935327

Book preview

Copyright

Írta:

©2018 Gabriel Wolf

Újrakiadás éve:

©2022

Újraszerkesztette:

Farkas Gábor és Farkas Gáborné

Fedélterv:

Gabriel Wolf

Könyv verziószáma: 3.0

Utolsó módosítás: 2022.09.01.

Minden jog fenntartva

Fülszöveg

Bolygótörés („A napisten háborúja" V/5.) 

A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.

A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyűk seregével és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!

Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.

Kezdetét veszi „A napisten háborúja"!

Végül megtalálják-e Gord barátai Pelsipher várát?

Ha igen, bejutnak-e oda egyáltalán, és mire jutnak majd odabent?

Mikor és miért kötne valaha barátságot az Ördög és az Isten?

Ki lehet az a Bitang, és kicsoda Nioterfehr?

Hogyan válik valaki mindössze három lépésből istenné?

Vajon megtalálja-e Gord azt a misztikus helyet, ahol összeszűkült az univerzum; a bolygót, melynek akár két Napja is lehet?

Ebből a befejező részből most mindez, és még ennél több is kiderül!

Tartalom

Bolygótörés

Copyright

Fülszöveg

Tartalom

Első fejezet: Az alagút vége

Második fejezet: Egy gonosz ember végnapjai

Harmadik fejezet: Messze van még

Bitang, az ork

Nioterfehr, a mágus

Negyedik fejezet: Az Ördög és az Isten barátsága

Ötödik fejezet: Pelsipher

Hatodik fejezet: Három lépésből isten

Hetedik fejezet: A napisten pallosai

Nyolcadik fejezet: A vég

Epilógus Halál...

Epilógus II. ...és születés

Egyéb kiadványaink

Gabriel Wolf művei

Anne Grant művei

Wolf & Grant közös művei

Első fejezet:

Az alagút vége

...kiérve az alagútból, Innda szólalt meg elsőnek:

– Ezt nem hiszem el! Valaki lőjön vesén egy nyílpuskával! Én feladom! Elegem van! Itt a vége, befejeztem!

Innda nem volt sem panaszkodós, sem humorizálós típus. A többiek először nem értették, mi baja. De amikor körülnéztek, már látták, hogy nagy a baj. Erre legalábbis egyikük sem számított:

Itt is keselyűket láttak az égen ezrével!

– De hát nem jutottunk ki végül Mettha’kból? – kérdezte Eszkhil. – Azt mondtad, kiviszel minket! – nézett vádlóan Liomra.

– Ki is vittelek volna, ha nem támad ránk ötven vérnyelő! Hahó! Ez kimaradt volna?! – kiabálta dühösen. – Szerinted mennyire tudtam közben figyelni az utat? Egyébként meg, miből gondolod, hogy nem jutottunk ki?

– Abból, hogy még mindig itt köröz felettünk ez a rohadt raj!

– Lehet, hogy ők is ugyanide jöttek – találgatott Liom ezúttal némileg higgadtabban. – Nézz körül. Ez biztos, hogy már nem Mettha’k.

Mindannyian szétnéztek. A keselyűk még nem jelentettek rájuk közvetlen életveszélyt, mert nem őket támadták, hiszen valószínűleg nem is látták őket. A fák felett száguldottak kavarogva, nyüzsögve. Mindannyian alapvetően egy irányba mentek vagy éppen visszajöttek arról. Ügyet sem vetettek a kis csapatra. Ők a fák között amúgy is takarásban voltak a lombok miatt.

Körülnézve azt látták, hogy egy sűrű erdő mélyén bukkantak ki. Olyan sűrű erdőén, ahol gyalog talán közlekedni sem lehet. Mindent benőttek az egymáshoz közel álló fák, a köztük növő bokrok, gyomok, indák és futónövények. Liom és társai nem láttak messzire. A keselyűket is csak azért vették észre, mert felfelé jobban és többet lehetett látni, mint bármilyen más irányban. Felfelé csak a fák lombkoronái voltak és a nyílt ég, a négy égtáj felé viszont ágakon, leveleken és áthatolhatatlan bozóton kívül semmi más.

– Hát Mettha’kban tényleg nincs ennyi rohadt gyom – mondta Eszkhil bosszúsan, de ugyanakkor kicsit meg is könnyebbülve. – Hol a fenében vagyunk?

– Nem tudom – töprengett Liom. – Sosem jártam errefelé. Sem az alagutakon át, sem végig idefent haladva.

Batongnak megszólalni sem volt kedve. Azért sem, mert nem brillírozott különösebben az elméletek felállításában. Ő inkább a gyakorlatban hitt. A zabálás gyakorlatában. És felettébb elkeserítette, hogy semerre sem lát ugráló őzgidákat, melyek csak arra várnak, hogy ő letaglózza, és felzabálja őket akár sülve, akár ájultan, de élve. Azért a végén mégiscsak megszólalt:

– Itt nincs kaja. – És ezzel el is mondott mindent.

– Egyél bokrot – javasolta Eszkhil mosolyogva. – Tele van vele az erdő. Amúgy is rád fér egy kis életmódváltás. Elég hamar fáradsz, barátom. Több vitaminra lenne szükséged.

Batong ránézett. Már erre sem volt kedve reagálni. Máskor ezért a megjegyzésért lehet, hogy felöklelte volna „barátját", de most valahogy még a sértésekre sem volt fogékony ennyire éhesen. Meg amúgy sem tudta, mi lehet az a vitamin. Combja meg segge mindenesetre biztos nincs. Így mindenképp sértő még a feltételezés is, hogy ő valaha is olyan ehetetlen dolgokkal mérgezné magát.

– Látjátok, hogy mind arra mennek? – kérdezte Innda az eget kémlelve.

– Merre is akartunk mi menni? – okoskodott Eszkhil tudálékos hangnemben.

– Nem tudom, én már valahol ott elvesztettem a fonalat, amikor ötven döglött óriásmeztelencsigát görgettem magam előtt egy elfpajzzsal – panaszkodott Batong.

– Hát Pelsipher várához! – tartotta fel mutatóujját a mágus kissé irritáló módon.

– Ennyire azért nem vagyunk hülyék, Eszkhil – fintorgott Batong. – De miért olyan fontos ez most?

– Azért, mert... – tartott Eszkhil egy kis hatásszünetet, szemmel láthatóan tényleg rájött valamire –, ha Rothaarnál volt az az időgép, ami Mettha’kba csalta a keselyűket, akkor kell, hogy legyen még egy a szigeten, amerre a keselyűk most özönlenek csapatostul! Hiszen Rothaaré már biztos nincs itt! Láttuk, hogy eltűnt Gordékkal együtt. Ez a másik pedig szerintem ott van, ahová mi is eredetileg menni akartunk!

– Pelsipher várában!! – mondták ki hárman egyszerre.

– Szerinted oda mennek? – kérdezte Liom.

– Szerintem, mivel Rothaar és Gord eltűntek az első időgéppel, így az egyetlen nyom, amit a keselyűk bemérhettek, csak egy második hasonló gép jele lehet. Jó esély van rá, hogy annak fogták be az „adását", ahogy Gord mondaná; és most odamennek.

– Igazad lehet – helyeselt Liom. – Menjünk mi is óvatosan abba az irányba, amerre ők. Így a fák között lopakodva talán nem veszik észre, hogy alattuk haladunk.

– Talán nem – fintorgott ismét Batong. – De miért lenne nekem kedvem ebben a bozótban lopakodni, mint egy idióta? Bokrot ne húzzak a fejemre, hogy álcázva legyek? Mi, orkok nem lopakodunk, suttogunk vagy verseket írogatunk, hanem csörtetünk, ordítunk és verekszünk!

– Szívesebben mennél inkább vissza az alagútba? – kérdezte Eszkhil. – Próbálkozzunk esetleg egy másik járattal valami elágazásnál? Hátha ott még a vérnyelőknék is rémesebb lények tanyáznak?

– Nem – csettintett egyet a nyelvével Batong elégedetlenül. – Én is el akarok jutni Pelsipherhez. De talán már nem annyira, mint régen. ...Már magam sem tudom, mit akarok.

– Hogy érted ezt? – kérdezte Innda. – Nem akarod már levetetni vele a