A jövő vándora: A napisten háborúja V/3.

By Gabriel Wolf

A jövő vándora („A napisten háborúja” V/3.)

A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.
A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyűk seregével és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!
Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.
Kezdetét veszi „A napisten háborúja”!

Ebben a harmadik részben megismerhetjük Rothaar, a légjáró történetét.
Gord és barátai egy láthatatlan jelet kezdenek követni.
Megtudhatjuk, hogy mik a határai Liom mozgáskultúrájának, és hogy vannak-e egyáltalán?
Fény derül arra is, hogy kicsoda a jövő vándora?

• Language: Magyar
• Publisher: jo-konyvek.hu
• Release date: Sep 1, 2022
• ISBN: 9781367935273

Book preview

Copyright

Írta:

©2017 Gabriel Wolf

Újrakiadás éve:

©2022

Újraszerkesztette:

Farkas Gábor és Farkas Gáborné

Fedélterv:

Gabriel Wolf

Könyv verziószáma: 3.0

Utolsó módosítás: 2022.09.01.

Minden jog fenntartva

Fülszöveg

A jövő vándora („A napisten háborúja" V/3.) 

A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.

A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyűk seregével és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!

Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.

Kezdetét veszi „A napisten háborúja"!

Ebben a harmadik részben megismerhetjük Rothaar, a légjáró történetét.

Gord és barátai egy láthatatlan jelet kezdenek követni.

Megtudhatjuk, hogy mik a határai Liom mozgáskultúrájának, és hogy vannak-e egyáltalán?

Fény derül arra is, hogy kicsoda a jövő vándora?

Tartalom

A jövő vándora

Copyright

Fülszöveg

Tartalom

Első fejezet: Rothaar, a „légjáró"

Második fejezet: A jel

Harmadik fejezet: Határok nélkül

Negyedik fejezet: Kelepcében

Ötödik fejezet: Szikra

Hatodik fejezet: A jövő vándora

Egyéb kiadványaink

Gabriel Wolf művei

Anne Grant művei

Wolf & Grant közös művei

Első fejezet:

Rothaar, a „légjáró"

A kis csapat a hosszas beszélgetés után végül nyugovóra tért. Volt még hátra pár óra napfelkeltéig, így hát megpróbálták azokat legalább pihenéssel tölteni. Már csak azért is, mert a lovak egyelőre amúgy sem vitték volna tovább őket.

*****

Reggel átfagyva ébredtek. Nem készültek rá, hogy a szabadban töltik majd az éjszakát. Takaróval sem rendelkeztek. Igaz, volt tüzük, mely köré leheveredtek, de abból reggelre nem maradt több parázsló hamunál.

Innda amikor felébredt, felkelt, és eltűnt a bokrok között. A többiek mosolyogni kezdtek rajta, hogy biztos a dolgát végezni szaladt el. Ezen a témán valamiért minden faj minden neme képes mulatni és rácsodálkozni. Nincs is viccesebb, mint a test alapvető funkciói. Habár nincs ennél természetesebb dolog a világon, az emberek – bizonyos Batong nevű orkok pedig még inkább – mégis képesek jókat röhögni az olyan egyszerű dolgokon, mint például a levegő távozása akár böfögés, akár szellentés formájában. Batong épp készült is mondani valami velősen mélyenszántót a témával kapcsolatban, de csalódnia kellett, mert Innda már vissza is tért a bokrok közül, és néhány marék bogyót is hozott magával. A többiek nagy örömmel konstatálták, hogy talált némi eleséget reggelire, Batong viszont csalódottan nézett maga elé egy darabig...  majd megszólalt:

– Ha már a bogyóknál tartunk... én most elmegyek a bokrok közé lerakni néhányat. Amennyit tegnap ettem, csoda, ha ennyit képes leszek most produkálni.

Gord elmosolyodott ezen a poénon. Ő szemmel láthatóan szerette ezt a fajta humort is. A többiek sajnos kevésbé értékelték. Liom azért mégiscsak utánaszólt:

– Add át üdvözletem a medvéknek!

Batong meglepődötten fordult vissza:

– Asszed, félek én a medvéktől? Még örülnék is, ha találkoznék eggyel. Legalább lenne mit zabálnom reggelire! Na, akkor én mentem... Majd jövök! Ha recsegést hallotok az elkövetkező percekben, nem biztos, hogy azért, mert vaddisznó ólálkodik a bokrok között! Hehe! Ha értitek, mire gondolok...

– Jól van, vettük a poént! – mordult rá Innda. – Ne disznólkodj már kora reggel! – Most reggel Innda olyan volt, mint egy szigorú anyuka... miniatűr kiadásban. Szétosztotta a bogyókat, és mindannyian falatozni kezdtek. Most Gord is evett egy kicsit. Habár erejét főleg a Napból nyerte, néha fogyasztott azért hagyományos táplálékot is. Fizikailag nem volt rá szüksége, inkább csak kedvtelésből vagy saját hangulata javításának céljából. Most konkrétan azért, mert lelombozta az a tény, hogy a keselyűk a közelben ólálkodnak. Bár ezen a nyomasztó gondolaton sajnos ezek a savanyú bogyók sem enyhítettek sokat.

Reccsenéseket végül nem hallottak a környékről, azonban egy vaddisznó mégis előjött a bokrok közül: habár csak félig számított annak. Félig ember is volt, és szarvat viselt az orra helyén... Liom megkérdezte tőle, hogy indulhatnak-e már végre. Batong azt felelte, hogy tőle aztán azonnal. Ha kell, ő gyalog is elindul Mettha’kba, hogy végre ehessen valami rendes ételt. Neki már ahhoz is húsra van szüksége, hogy egyáltalán felkeljen reggel, pláne, ha majd harca kerül a sor azokkal a keselyűkkel. Úgy semmire sem fog menni ellenük, ha két szem csipkebogyó mozgatja egész nap.

– Hidd el, hogy ellenük még egy bivalycsorda felfalása után sem mennél sokra – mondta Gord. – El kell kerülnünk őket, amíg csak lehet.

Batong ebből csak az elsőt mondatot hallotta. Ugyanis némileg szelektív volt