India szigetvilága

By John Hagenbeck

John Hagenbeck a Hagenbeck-cirkuszt alapító családhoz sarja. Kalandos élete során beleszeret Ceylonba. Keresztül-kasul járja Indiát és a maláj-indonéz szigetvilágot az 1910-es években. Az első világháború azonban derékba töri az utakat és az egzotikus állatok Európába szállítását. Páratlan gazdagságú életében éles szemmel írta le az akkor még érintetlen és gyér lakosságú indonéz szigetvilág, és népei kultúráját. Élvezetes olvasmány egy olyan világról, mely mára végérvényesen eltűnt, vagy átalakult.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Jun 1, 2018
• ISBN: 9789634743040

Book preview

John Hagenbeck

INDIA SZIGETVILÁGA

(CEYLONTÓL SZUMÁTRÁIG)

fordította:

Halász Gyula

BUDAÖRS, 2018

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-304-0 EPUB

ISBN 978-963-474-305-7 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2018

a borító indus műholdkép

részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

John Hagenbeck

A Hagenbeck nevet könyvünk szerzőjének és hősének az apja, Gottfried Claus Carl Hagenbeck tette ismertté Németországban. Az öreg Hagenbeck halkereskedő volt Hamburg St.-Pauli külvárosában. Halászai egyszer hat fókával lepték meg. Hagenbeck, mint praktikus ember, a fókákat pénzért mutogatta St.-Pauliban. A siker fölbátorította, elvitte «külföldre» a fókákat - Berlinbe. Ott is megbámulták a fókáit.

Hagenbeck a maga kedvtelésére egész kis állatsereglettel vette magát körül. Ebből a szerény kezdetből nőtt ki a Hagenbeck-féle híres állatkereskedés és vándor- menazséria. De ezt már átadta a fiának, az virágoztatta fel; ő maga megelégedett a halkereskedéssel.

Karl Hagenbeck (1844-1943) féltestvére volt huszonkét évvel fiatalabb öccsének, John Hagenbecknek. Hatalmasan föllendült állatkereskedése egész expedíciókat foglalkoztatott. Egyre-másra érkeztek a szállítmányok Afrikából, Indiából.

Ebben az izgalmas, regényes környezetben, egzotikus állatok között, nőtt fel a fiatalabb testvér és «szívta magába» nemcsak az állatok szeretetét, hanem - mint önéletrajzában elmondja - azt a «sajátságos állatszagot» is, amely elválaszthatatlan ifjú éveinek emlékeitől.

«Nem volt rá szükségem - írja - mint iskolai pajtásaimnak, hogy beletemetkezzem a Bőrharisnya és az Utolsó mohikán vagy más efféle indiánus történetekbe, ott lebegett körültem az eleven romantika odahaza a Hagenbeck-ház istállói és ketrecei között. Amennyire csak emlékezetem visszanyúlik, egész érdeklődésemet és rajongásomat az állatvilág bilincselte le. Minden újonnan érkezett állatot megcsodáltam, tágra nyílt szemmel gyönyörködtem bennük, láttukra megcsapott a messze világok lehelete, izzó színei, a szteppék és forróövi őserdők vagy a fagyos Észak izgató levegője. És amikor álmodozásaim közben fülembe hatolt a hamburgi kikötő gőzöseinek sivító füttyszava, az emelődaruk láncainak csörgése, a világforgalom nyüzsgő hangzavara: egyre szilárdabbá érlelődött lelkemben az elhatározás, hogy világgá megyek és odakint, a nagyvilág sürgés-forgásában küzdőm ki jövőmet.»

Tizennégy éves korában bátyja magával viszi Antwerpenbe és Angliába, hogy segítségére legyen az Indiából érkezett állatok kirakásában és továbbításában. Elképzelhető, mennyire irigyelték reáliskolai pajtásai a fiatal «utazót»! Hát még amikor egy évre rá végleg hátat fordít az iskolának, belép a Hagenbeck-cégbe s most már szinte független életet él. Élelmes legényke, jó emberismerő, gyorsan tanul nyelveket. Bátyja hamarosan szárnyára bocsátja, rábízza a «trupp»-jait, idomított állatait, menjen és rendezzen velük előadásokat.

Tizenhat esztendős korában Triesztbe küldi, vegye át a Ceylonból érkező tíz elefántot, majmokat, leopárdokat, kígyót és egyéb állatot. Ez a súlyos felelősséggel járó, nagy óvatosságot követelő, fáradságos feladat volt mintegy a fölavató vizsgája nagyobb feladatok végrehajtására.

Bevásárlásokra utazik, szállítmányokat kísér Olaszországba, Oroszországba, a Balkánra, Spanyolországba és Európa más államaiba. Világot lát, ismeretei, tapasztalatai bővülnek, önálló impresszárióként utazik ember- és állatkaravánjaival, szomáli négereivel, strucc-nyájával és sok más állatával. Fényes sikert arat Bécsben, Budapesten. Sokan emlékeznek még nálunk Hagenbeck struccversenyeire, hogyan hagyta el a kétlábú madár a vágtató lovat. (Hagenbecknek volt rá gondja, hogy tüzesen ficánkoló, de makrancos lovakat futtasson s a struccok kerüljenek ki győztesen.)

Németország akkoriban szerezte meg nyugat-afrikai gyarmatát: Kamerunt. Dr. Nachtigal,¹ a hírneves német Afrika-utazó 1884. július 14-én tűzte ki a német lobogót a Guineai-öbölben. Hagenbeckék siettek kiaknázni az országos érdeklődést és lelkesedést, kameruni néger csapatot toboroznak és végigjárják vele a német birodalom városait.

A rákövetkező esztendő a még mindig csak tizenkilenc éves ifjú életének sorsdöntő fordulója. Ceylonba utazik. Elefántokat vásárol és szingaléz-csoportot szervez.

«Ceylon! Álmaimban hányszor nem csengett fülembe ez a muzsikás szó és mennyi ragyogó kép izgatta fantáziámat. Hamburgi házunkat sok szál fűzte a távol trópusi szigethez. A hatalmas elefántok és más érdekes vadak, a barna bőrű szingalézek, feketés színű tamilok, a bajadérok, táncosok és kígyóbűvölők - ember- és állatkiállításainknak ez a sok tarka-barka csodája - mind onnan kerültek hozzánk, ott van a hazájuk Ceylon szigetén.»

Harminchat napig tartó viharos út után szállott partra Colombóban. Akkor még nem tudta, hogy Ceylon, ez a forróövi Paradicsom, második hazája leend. A «Rheinfels»-bungalowban otthonosan berendezkedik, Colombo kertvárosában. Embereit előre küldi Labugamá-ba, a sziget belsejébe. Az a vidék az elefántok hazája. A falusi elöljáróktól - a ratamahatmá-któl - megtudja, hogy egy környékbeli kraal-ban negyven elefántot őriznek. Hamarosan összeszed ott és egyebütt tíz elefántot, hat leopárdot, óriáskígyót, óriásgyíkot. Es megindul karavánjával Colombóba.

A szingaléz-csoport toborzását Wattagamában kezdi meg, Kandy mellett. A Hagenbeck név, de még jobban az arany kellemes csengése, minden bizalmatlanságot eloszlat. Egész karavánt szed össze: elefánt-hajcsárokat, varázslókat, bűvészeket, kígyóbűvölőket, táncosnőket, asszonyokat, gyerekeket.

Hagenbeck színes embereivel és értékes egzotikus állataival hajóra száll Colombóban. Southamptonban teszi partra a nyüzsgő sereget.

Első előadását Londonban tartja, végigjárja az angol városokat, aztán Párisba megy.

Az idősebbik Hagenbeck-testvér cirkuszt alapít s másodszor is kiküldi John öccsét Ceylonba elefántokért. Hazatérése után John szingaléz-karavánnal bejárja Orosz- és Finnországot, a skandináv államokat, Spanyolországot, Ausztriát, Magyarországot.

Kevéssel később kilép a Carl Hagenbeck cégből. Visszavágyik Ceylonba. A maga lábára akar állani. A fiatalos vállalkozó kedv zsongó terveivel száll partra Colombóban. Előbb arra gondol, hogy a gyöngykereskedelemre veti magát s gyöngyhalászokat szerződtet, hogy búvármutatványaikkal ámulatba ejtse Európát. Mindkét tervét el kell ejtenie. Nincs hozzá még elég tőkéje. Fölcsap shipchandler-nek: a hajókat látja el mindenféle szükséglettel. Eleinte csak alkalmazott a más üzleteiben, utóbb a maga gazdája: shipchandler és stevedore. A stevedore az áruk ki- és berakásával foglalkozik. (A szót a spanyolból vette az angol.)

Sok nehézséggel küzd meg új hivatásában, keményen dolgozik. Üzlete felvirul. De nem elégíti ki az irodai munka és a kikötő élete. Fölébred régi kedvtelése. Vadász kirándulásokra indul a sziget belsejébe, állatokat vásárol és egy kis állatkertet alapít colombói villája mellett. A híres amerikai Barnum megbízza, vásároljon neki elefántokat és egyéb állatokat s toborozzon a cirkusz számára szingalézokat. Három hét alatt megoldja a feladatot és hajóra rakja az egész szállítmányt New Yorkba. A következő évben még nagyobb csoportot szed össze és küld Amerikába.

A földkerekség minden országába szállít állatokat: elefántot, leopárdot, kígyót, zebut, tobzoskát (hangyaevőt). Borneoból orángutánt, Szumatrából tigrist szállít. Beutazza Indiát a Himalájáig. Eljut az Andaman-szigetekre és Holland-Kelet-Indiába. (Ezekről az utóbbi útjairól szól ez a kötet.)

A boxer-lázadás idején a német kormány megbízásából ökröt, tűzifát, élelmet szállít Kínába. A japán-kínai háborúban és az angol-búr háborúban is vállal szállításokat, idegen államoknak.

A Regombo-kerületben kókuszdió-ültetvényt alapít. Teát, kakaót termel. Kandyban és Kurunegallában gumiültetvényt vásárol.

Huszonöt éve volt már Ceylon boldog lakója, amikor lecsapott rá a - világháború! 1914. aug. 7-én délután három órakor megjelenik nála a rendőrkapitány két tiszt kíséretében és átadja neki a kiutasító végzést: azonnal hagyja el Brit-Indiát. Éppen csakhogy elbúcsúzik feleségétől, régi hűséges alkalmazottaitól, már indul is a hajója Holland Kelet-Indiába. Egyetlen kézitáskával, csaknem pénz nélkül száll föl a hollandus Insulinde gőzösre.

Panaszosan beszéli el Hagenbeck Ceylonból való kiutasítása, majd kalandos szökése történetét «John Hagenbeck's abenteuerliche Flucht aus Ceylon» című könyvében.

Az Insulinde Rotterdamból érkezett és Padang-on át (Szumátra) Batáviába igyekezett. Hagenbeck jól ismerte s őt is jól ismerték a hollandus gyarmatokon - sokszor megfordult ott állatvásárló kőrútjain.

Hagenbeck nem vesztette el a fejét. Készen voltak a tervei, hogy élőiről kezdjen mindent. Gyarmatos honfitársai barátságosan fogadták, állást is kaphatott volna. De hogy-hogy nem, kémkedés gyanújába keverték, ártatlanul. Nem volt maradása. Elhatározta, hogy megszökik, hazamegy Németországba. Egy hollandus gyarmati katona útlevelével hajóra száll Batáviában. Eeleplezik és szigorúan megfenyegetik. Ő erre eltűnik a hatóság szeme elől. Előbb Soekaboemi-ba (ejtsd: Szukabumi) megy, Jáva