A két huszár

By Tolsztoj

Az ötvenes évek Tolsztoja még tapogatózik. Már az a tökéletes elbeszélő, amilyennek a Két huszár (Dva guszára) cimü frappáns elbeszéléséből ismerjük meg. A naturalista irók közé tartozik, alakjai az életből nőnek ki, mintegy az élet illatait és szagát hozzák magukkal. de mondatai és gondolatai hátterében ott van a végtelenségbe kivetett nyugtalanság: mi hát az élet célja? Erre a nagy kérdésre Tolsztoj, mint Krisztus kései tanítványa, mint valami uj János apostol, megtalálta a feleletet: az élet célja - a szeretet. A szeretet vallása, amely már ifjukoru müveiben is megvan csirájában, terebélyes fává nőtt meg az alatt a félszázad alatt, ameddig Tolsztoj irói tolla remekműveket teremtett (Szini Gyula). A kötetet Gellért Hugó fordította

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Nov 29, 2016
• ISBN: 9789633648360

Book preview

A KÉT HUSZÁR

KISREGÉNY

ÍRTA

TOLSZTOJ

(1856)

FORDÍTOTTA

SZINI GYULA

GYULA, 2014

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-364-836-0 EPUB

ISBN 978-963-364-837-7 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2014

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Szini Gyula bevezetője a műhöz

A KÉT HUSZÁR

Alig találunk a világirodalomban oly irót, mint Tolsztoj, aki nemcsak nagyszabású és sokoldalú oeuvret hagyott hátra, hanem nagy alkotásainak minden alapköve, téglája, sőt minden kövecskéje is magán viseli az iró teljes komolyságát, művészi őszinteségét és lángelméjének pecsétjét.

1852 volt az az esztendő, amelyben Tolsztoj első irói alkotása, a „Gyermekkor" megjelent és ebben az évben kezdte meg A földesur reggelé-t, amelyben már feltűnik Nyechljudov neve és alakja, az orosz földesuré, aki szereti parasztjait, szét akarja osztani köztük vagyonát de önzetlensége meg nem értésre, fásult közönyre talál.

Az ötvenes évek Tolsztoja még tapogatózik.

Már az a tökéletes elbeszélő, amilyennek a Két huszár (Dva guszára) cimü frappáns elbeszéléséből ismerjük meg. A naturalista irók közé tartozik, alakjai az életből nőnek ki, mintegy az élet illatait és szagát hozzák magukkal. de mondatai és gondolatai hátterében ott van a végtelenségbe kivetett nyugtalanság: mi hát az élet célja?

Erre a nagy kérdésre Tolsztoj, mint Krisztus kései tanítványa, mint valami uj János apostol, megtalálta a feleletet: az élet célja - a szeretet.

A szeretet vallása, amely már ifjukoru müveiben is megvan csirájában, terebélyes fává nőtt meg az alatt a félszázad alatt, ameddig Tolsztoj irói tolla remekműveket teremtett.

Tudjuk, hogy hosszabb szünet következett be szépirodalmi alkotásaiban. Szinte csömör fogta el a művészi eszközök alkalmazásától, amig egyszerre uj szemhatár nyílott meg előtte: a szeretet vallását művészi eszközökkel is lehet hirdetni.

Ebből a második, gazdag periódusából való például az Ur és szolga cimü elbeszélése (1895), melyben a Nyechljudov-gondolat már egész világosan jelentkezik: az ur életét áldozza fel szolgájáért és a szeretet vallásában keres és talál megnyugvást.

De nemcsak regényekben és elbeszélésekben hirdette Tolsztoj a maga apostoli hitvallását, hanem a színpadról is. A szeretet igéi, - mint erősen hitte - az emberek felvilágosításának egyedül igazi eszközei. És ezért szatirikus vigjátékában A felvilágosodás gyümölcseiben nevetségessé tette azt, amit az emberek felvilágosodás, műveltség alatt értenek. A sötétség hatalma és A fény világit a sötétségben cimü színmüveiben már teljesen azon a hatalmas, apostoli skálán szólal meg, amelynek egyetlen célja: szeretetet vinni az emberek közé. Tolsztoj e színpadi alkotásai közül több még az iró életében színpadra került és megvolt az a sikerük, amelynél Tolsztoj soha többet nem kívánt: a mély, erkölcsi sikerük.

És amikor ez a monumentális irói élet összeomlott és utána kinyitották Tolsztoj dolgozóasztalának rejtettebb fiókjait, a jasznaja-polyanai hagyatékból mint valami bőségszaruból ömlőitek az uj, eddig ismeretlen munkák, amelyeket Tolsztoj különböző okokból nem adott ki életében.

Ezek közt oly igazgyöngy is akadt, mint Az élő holttest (Zsivoj trup) cimü hatalmas színmű, amely poszthumus sikert aratott és Tolsztoj sírjára a halhatatlanság egy ujabb dicsfényét vetette. Egy csomó elbeszélés pompás ékköveit is az emberiség elé vetette az a hagyaték, mint: A fiatal cár, Fjódor Kjuzmics sztárec (akit Tolsztoj 1. Sándor cárral azonosnak tekint), Egy őrült naplója, stb.

És ez a hagyaték még ma sincs kimerítve teljesen. A jövőre vár, hogy az elrejtett kincseket ne csak felszínre hozza, hanem hogy az emberiség hasznára fordítsa, ahogy ezt az apostol kívánta és megálmodta.

Színi Gyula

Előszó

Az 1800-as években, abban a korban, amikor még nem voltak sem vasutak, sem sosszék, sem gáz-, sem stearinvilágítás, sem ruganyos alacsony díványok, sem lakkozatlan bútorok, sem csalódott monoklis fiatalemberek, sem liberális filozófusnők, sem kedves kaméliás hölgyek, akikből olyan sok van napjainkban, - abban a naiv korban, amikor azok, akik szekéren vagy fogaton Pétervárra indultak Moszkvából, egész konyhányi otthoni utravalót vittek magukkal, nyolcszor huszonnégy órát utaztak puha, poros vagy sáros uton, és hittek a pozsarszki kotlettekben és a valdajszki csengetyükben és perecekben, - amikor a hosszú őszi estéken faggyugyertákat gyújtottak meg, amelyek husz-harminc főből álló családi körökre vetették fényüket és a bálokon viasz- és spermacetgyertyákat állítottak a kandeláberekbe, amikor a bútort szimmetrikusan helyezték el, amikor atyáink nemcsak azért voltak fiatalok, mert nem voltak ráncaik és ősz hajuk, hanem párbajoztak is nőkért és a szoba túlsó sarkából rohantak felemelni a véletlenül és nem véletlenül leejtett zsebkendőket, amikor anyáink rövid derekat és óriási ujjakat hordtak és a bájos kaméliás hölgyek elrejtőztek a napvilág elől, - a szabadkőműves páholyok, a martinisták, a Tugendbundok naiv korában, a Milorádovicsok, a Davydovok, a Puskinok korában - K. kormányzósági székvárosban földbirtokosgyülés volt és befejeződtek a nemesi választások.

ELSŐ FEJEZET

- Hát nem bánom, akár a terembe, - mondta egy fiatal tiszt, bundában és huszársapkában, aki e pillanatban lépett be utazószánkójából K. város legjobb szállodájába.

- Rengetegen vannak a gyűlésen, atyuskám kegyelmes ur, - mondta a szobapincér, akinek a tisztiszolgától már sikerült megtudnia, hogy a huszár neve Turbin gróf, s ezért „kegyelmesnek" cimezte. - Afrémovszkaja földbirtokosnő a leányaival megígérte, hogy estére elutazik: mihelyt a tizenegyes számú szoba kiürül, méltóztassék elfoglalni, - mondta, nesztelenül lépve a folyosón a gróf előtt és szakadatlanul hátratekintgetve.

A közös teremben, egy kis asztal előtt, Sándor cár életnagyságu, megfeketedett arcképe alatt, néhányan pezsgőztek, nyilván idevalósi nemesek, mig egy sarokban átutazó kereskedők ültek, kék bundákban.

Mihelyt a terembe belépett és vele együtt jött óriási szürke kutyáját, Blüchert, beszólitotta, a gróf ledobta gallérján még dérrel lepett köpenyét, vodkát rendelt, és kék