A sötétség országa

By Tolsztoj

A Sötétség hatalma a világ végének legvégén játszódik, nem elég, hogy Oroszországban, de még csak nem is a szikrázó Pétervárott vagy a titokzatos Moszkvában, hanem falun, a nyomor és a reménytelenség tanyáján, ahol az Isten szentkép a falon, az Ördög pedig a vodkásbutykos mélyén lakozik, onnét szédíti az esendő emberi lelket, és ébreszt benne olyan indulatokat és olyan érzelmeket, amiket nem tudnak kezelni, akiket itt engedett megszületni a balsors. Ha másutt, a világ boldogabb, vagy legalábbis lakhatóbb tájain játszódna ez a történet, akár vígjáték is kerekedhetne belőle. De Oroszországban járunk ahol mindenből tragédia válik. S bár a darabot Tolsztoj 1886-ban írta, olyannyira aktuális ma is, hogy jelenleg Alföldi Róbert rendezésében a budaörsi Latinovits Színház játssza nagy sikerrel.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Aug 9, 2018
• ISBN: 9789634743866

Book preview

Lev Nyikolájevics Tolsztoj

A SÖTÉTSÉG ORSZÁGA

OROSZ NÉPDRÁMA 5 FELVONÁSBAN

fordította:

Szabó Endre

BUDAÖRS, 2018

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-386-6 EPUB

ISBN 978-963-474-387-3 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2018

a mű eredeti címe:

Власть тьмы

első kiadás: 1886

a borító orosz Matrjoska-baba figuráról készült fénykép

részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

SZEMÉLYEK

Péter, gazdag paraszt, 42 éves, második feleséggel nős; beteges ember

Anyiszjá, felesége, 32 éves kackiás asszony

Ákuliná, Péter leánya az első feleségétől, 16 éves, kissé nagyot hall; kissé együgyű

Ányutká, második leánya, 10 éves

Nyikitá, szolgájok, 25 éves. Csinos legény

Akim, Nyikitá apja, 50 éves, istenfélő, töpörödött ember

Matrjoná, a felesége, 50 éves

Máriná, árva leány, 22 éves

Máriná férje

Márta, Péter testvérhúga

Ákuliná vőlegénye

Mítrics, vén szolga, kiszolgált katona

Komaasszony

Leánykérő

Vőfély

Bérkocsis

Falusi bíró

Egy kedvetlen paraszt

Járási főnök

Vendégek, asszonyok, lányok, lakodalmas nép

ELSŐ FELVONÁS

(Őszi idő egy nagy faluban. A szín Péter tágas házának belseje.

Péter egy lócán ül, s a hámot javítja. Ányiszjá és Ákuliná fonnak.)

ELSŐ JELENET

Péter, Ányiszjá és Ákuliná

(E két utóbbi énekel.)

Péter. (Kinéz az ablakon)

Már megint kimentek a lovak. Még baja történik annak a csikónak. Nyikitá, hej, Nyikitá! Megsiketült. (Hallgatózik. Az asszonyokhoz.) Hallgassatok már el, hiszen semmit sem lehet tőletek hallani.

Nyikitá (hangja az udvar felöl).

Mi kell?

Péter.

Hajtsd be a lovakat.

Nyikitá hangja.

Mindjárt, csak várj egy kicsit.

Péter (fejét ingatva).

Hej, ezek a szolgák! Ha egészséges volnék, egy szempillantásig sem tartanám a semmirekellőt; csak bosszúsága van az embernek vele. (Feláll, újra leül.) Nyikitá! Nem felel. Mozduljon már valamelyitek. Ákuliná, eredj, hajtsd be a lovakat!

Ákuliná.

A lovakat?

Péter.

Hát ugyan mit?

Ákuliná.

Rögtön. (El.)

MÁSODIK JELENET

Péter és Ányiszjá

Péter.

Nojszen derék szolga, mondhatom. Csak azt várd, míg egyszer megmozdul.

Ányiszjá.

Persze, milyen egészen más vagy te; milyen fürge: a lócáról a sutra és vissza. Csak másokkal tudsz perelni.

Péter.

Ha veletek nem perel az ember, hát Ítéletnapig sem jutunk semmire. Oh, micsoda nép!

Ányiszjá.

Ezer dolgot adsz egyszerre és még dörmögsz a tetejébe. Könnyű a sutról parancsolgatni.

Péter. (Sóhajtva.)

Eh, ha ez a betegség nem volna a nyakamon, egy szempillantásig sem tartanám a haszontalant...

(Ákuliná hangja szín mögött.)

Gyi te, gyí! gyí te, gyí!

(Csikónyerítés. A lovak dohogva ütődnek a kapuhoz. A kapu megcsikordul.)

Péter... csak hitványkodni: az az ő dolga. Igazán mindjárt elkergetném.

Ányiszjá. (Hogy bosszantsa.)

„Mindjárt elkergetném! Egy szempillantásig sem tartanám!" Csinálj te is valamit, osztán akkor beszélj!

HARMADIK JELENET

Előbbiek, Ákuliná

Ákuliná. (Bejött.)

Alig bírtam őket beterelni. A fakó egészen

Péter.

Hol van Nyikitá?

Ákuliná.

Nyikitá? Az utcán áll.

Péter.

Mit akar ott? Mit áll?

Ákuliná.

Hogy mit áll? Ott áll az utcaszögleten, oszt fecseg.

Péter.

No, tőled se lesz okosabb az ember. Kivel fecseg?

Ákuliná. (Nem hallotta jól a kérdést.)

Mi?

Péter. (A kezével bosszúsan hadarint Ákuliná felé; az leül a fonáshoz.)

NEGYEDIK JELENET

Előbbiek és Ányutká

Ányutká. (Beszalad. - Az anyjához.)

Nyikitához eljött az apja és az anyja. Haza viszik. Bizony Isten!

Ányiszjá.

Ugyan ne járjon a szád.

Ányutká.

Mindjárt haljak meg, ha nem igaz. (Nevet.) Ahogy elmentem mellettök, hát Nyikitá azt mondja nekem: „No, Petrovna Anna, most már isten veled! Jer el majd a lakodalmamra! Én - azt mondja - elmegyek tőletek." És ő maga is nevetett.

Ányiszjá. (A férjéhez.)

No ládd: nem nagyon van rád szorulva, magától is elmegy. - Még azt mondja: „elkergetném"!

Péter.

Hát hadd menjen, majd kerül más.

Ányiszjá.

Hát a pénzt, a mi nála volt, visszaadta már?

(Ányutká az ajtóhoz közeledik, hallgatja, mit beszélnek, aztán elmegy.)

ÖTÖDIK JELENET

Ányiszjá, Péter és Ákuliná

Péter. (Összehúzza a szemöldökét.)

A pénzt... majd ledolgozza a nyáron.

Ányiszjá.

Persze, te örülsz, hogy elmegy, mert csak azt nézed, hogy kevesebb kenyér fogyjon. A télen át aztán én egymagám dolgozzam, mint a barom. A leányod bizony nem szívesen fogja meg a dolog végit. Te pedig a suton fogsz feküdni. Ismerlek.

Péter.

Én nem nyelvelek veled.

Ányiszjá.

Tele van az udvar jószággal. Nem adtad el a tehenet, a juhot is mind megtartottad télire, nem győzi majd az ember az etetést, itatást, osztán (a szolgát mégis el akarod ereszteni. Én bizony nem fogok férfi-munkát végezni. Lefekszem én is a sutra, mint te. Bánom is én, ha elpusztul is minden. Legyen a te akaratod szerint.

Péter. (Ákulinához,)

Eredj etetni. Ideje már.

Ákuliná.

Etetni? Jól van. (Felölti kaftánját és kezébe vesz egy kötelet).

Ányiszjá.

Én nem fogok rád dolgozni. Elég volt eddig. Ezután nem fogok. Dolgozz magad.

Péter.

Elég! Mit fészkelődöl, mint a kerge birka.

Ányiszjá.

Te meg mint egy veszett kutya ! Nincs belőled se haszon, se öröm. Csak eszel. Igazán akár csak egy kóbor kutya.

Péter. (Egyet köp és öltözik.)

Piha! Uram bocsá’! Megyek, hogy utána nézzek a dolognak. (Elmegy.)

Ányiszjá. (Utána kiált.)

Isten gyásza!

HATODIK JELENET

Ányiszjá és Ákuliná

Ákuliná.

Miért szidod az apámat?

Ányiszjá.

Hallgass, te félkegyelmű.

Ákuliná. (Az ajtóhoz közeledik.)

Tudom én, miéit szidod. Magad vagy a félkegyelmű, te kotlós! Nem félek én tőled.

Ányiszjá.

Mi-it? (Felugrik és keres valamit, amivel megüthesse.) Vigyázz magadra, mert mindjárt hozzád vágok valamit.

Ákuliná. (Kinyitja az ajtót.)

Te kutya, te boszorkány! Tudod! (Elszalad.)

HETEDIK JELENET

Anyiszjá egyedül

Anyiszjá.

„Jer el a lakodalmamra" - azt mondja. Hát ezek min törik a fejüket? Megházasítják? Vigyázz Nyikitá, mert ha ez a te szándékod is, akkor.... Én nem tudok ő nélküle meglenni. Innen ugyan el nem eresztem.

NYOLCADIK JELENET

Anyiszjá és Nyikitá

Nyikitá. (Bejön, óvatosan szét tekint, látva, hogy Anyiszjá egyedül van, gyorsan hozzá megy. Suttogva.)

Anyiszjá, baj van ! Megjött az apám. El akar vinni, hogy menjek vele haza. „Megházasítunk - azt mondja - osztán élj velünk otthon."

Anyiszjá.

Hát jól van, házasodjál meg. Mi közöm hozzá!

Nyikitá.

U-úgy? No lám! Én azon töröm a fejem, hogy miképp lehetne a dolgot rendbe hozni, ő meg: „házasodjál meg!" Mi ez? (hunyorít) hát már elfeledted?

Anyiszjá.

Hát csak házasodjál meg. Bánom is én.

Nyikitá.

Ugyan miért hányod-veted úgy magad? Beszélni sem hagysz? Mi lelt?

Anyiszjá.

Hát az, hogy el akarsz hagyni. Ha el akarsz hagyni, hát én sem fogok utánad futni. Ez az egész.

Nyikitá.

Elég, Anyiszjá! Hát talán el akarlak én tégedet felejteni? Soha, amíg élek. Nem is hagylak el végképpen. Mert én úgy gondolkozom, hogy ha megházasítnak is, hát megint visszajövök hozzád.