A barna farkas

By Jack London

Ez a néhány történet Bartos Zoltán fordításában Jack London kedvenc helyszínén, Alaszkában játszódik. A történetekben mind szerepel kutya, farkas és az arany. Ám ezek mellékszereplők. A valódi szerplők az emberek, és viszonyuk az állatokhoz (legyenek azok kutyák vagy farkasok), a természethez és egymáshoz. És mindet átlengi a kegyetlen északi vadon brutalitása, és az emberi döntések azonnali és visszafordíthatatlan következménye.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Nov 13, 2019
• ISBN: 9789634749301

Jack London

Jack London (1876-1916) was an American novelist and journalist. Born in San Francisco to Florence Wellman, a spiritualist, and William Chaney, an astrologer, London was raised by his mother and her husband, John London, in Oakland. An intelligent boy, Jack went on to study at the University of California, Berkeley before leaving school to join the Klondike Gold Rush. His experiences in the Klondike—hard labor, life in a hostile environment, and bouts of scurvy—both shaped his sociopolitical outlook and served as powerful material for such works as “To Build a Fire” (1902), The Call of the Wild (1903), and White Fang (1906). When he returned to Oakland, London embarked on a career as a professional writer, finding success with novels and short fiction. In 1904, London worked as a war correspondent covering the Russo-Japanese War and was arrested several times by Japanese authorities. Upon returning to California, he joined the famous Bohemian Club, befriending such members as Ambrose Bierce and John Muir. London married Charmian Kittredge in 1905, the same year he purchased the thousand-acre Beauty Ranch in Sonoma County, California. London, who suffered from numerous illnesses throughout his life, died on his ranch at the age of 40. A lifelong advocate for socialism and animal rights, London is recognized as a pioneer of science fiction and an important figure in twentieth century American literature.

Book preview

Jack London

A BARNA FARKAS

fordította

Bartos Zoltán

BUDAÖRS, 2019

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-930-1 EPUB

ISBN 978-963-474-931-8 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2019

a mű eredeti címe:

Brown Wolf and other Stories

első kiadás: 1906

A borító N. C. Wyeth (1882 - 1945) Alaskan Mail Carrier

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

A barna Farkas

Az asszony késlekedett, mert a sűrű harmat miatt sárcipőt vett fel, és amikor kijött, várakozó férjét egy feslő mandulabimbó csodálásában elmerülve találta. Az asszony kereső tekintete a magas füvön és a gyümölcsfák között járt.

- Hol van Farkas? - kérdezte.

- Egy Perccel ezelőtt itt volt. - Irvine Walt hirtelen kiszakította magát a virágzás élő csodájának költői bámulásából és széttekintett a tájékon.

- Egy nyulat kergetett, mikor utoljára láttam.

- Farkas, Farkas! Ide! - kiáltott az asszony, amint elhagyták a tisztást és rátértek az ösvényre, mely a viasz- harangú manzanita bokrok közt az országúira vezetett.

Irvine az ajka közé vette a két keze kisujját és éles füttyentéssel segített neki.

Az asszony gyorsan befogta a fülét és keserves arcot vágott.

- No ahhoz képest, hogy költő vagy, édes dalú és halk szavú, elég csúnya zajt tudsz csapni. A dobhártyám majd szétrepedt. Túlfütyülöd...

- Orpheust...

- Azt akartam mondani, az arab utcai árusokat - mondta az asszony szigorúan.

A költészet nem akadályozza meg az embert, hogy gyakorlati legyen. Legalábbis nem akadályoz meg engem. Bennem nincs meg a géniusz ügyefogyottsága, hogy gyöngyöket ne tudjak értékesíteni.

Tréfás különcködést öltve magára folytatta:

- Én nem vagyok a padlásszoba énekese, a szegény poéta. Miért? Mert praktikus vagyok. Az én költészetem nem hitvány játék, amely nem tud átváltozni, megfelelő csereértékben, virág koszorúzta kis házra, bájos dombi rétre, kis fenyőligetre, harminchét fából álló gyümölcsöskertre, egy hosszú sor ribiszke- és két rövid sor málnabokorra, nem is szólva egy negyedmérföldnyi csörgedező patakról. Én szépségkereskedő vagyok, dalok kalmárja s én haszonra törekszem, drága Madge. Én éneklek egy dalt és hála a magazinkiadóknak, átváltom az énekemet a nyugati szellő lengésére, amely átsóhajt ligetünkön, a patakvíz mormolására a mohos köveken, amely más éneket dalol vissza nekem, amely mégis ugyanaz, mint amelyet én daloltam, csak csodásán átalakulva.

- Bárcsak minden dalcseréd így sikerülne! - nevetett az asszony.

- Mondj egyet, amely nem sikerült!

- Az a két gyönyörű szonett, amelyet átváltoztattál a tehénre, amelyről kiderült, hogy a legkevesebb tejet adja a kerületben.

- Szép volt a tehén - kezdte a férfi.

- De nem adott tejet - szólt közbe Madge.

- De szép volt, na, nem volt szép? - ismételte Walt.

- És ebben az esetben szépség és hasznosság nem egyeztek - felelte az asszony. - És itt van Farkas!

A bozót fedte domboldalon recsegés hangzott a sűrű közt és azután, negyvenlábnyira fölöttük, egy puszta szikla szélén, egy farkas feje és válla jelent meg. Rézszínű első lába meglökött egy kavicsot és hegyezett füllel, figyelő szemmel leste a kavics lehullását, amíg lábaik előtt földre esett. Azután feléjük fordította tekintetét és nyitott szájjal nevetett le rájuk.

- Te, Farkas, te! Te gonosz Farkas! - kiáltották neki az asszony és a férfi.

A kutya füle hátrakonyult a hangra és feje mintha odadörgölődzött volna egy láthatatlan kéz simogatásába.

A két ember lenn nézte, amint visszamegy a bozótba, azután folytatták útjukat. Néhány perccel később, egy fordulónál, ahol a domblejtő kevésbé meredek volt, a kutya hozzájuk csatlakozott. Nem volt nagyon áradozó. Egy megpaskolás, egy megvakarás a füle tövén a férfi részéről, egy kissé hosszabb simogatás az asszony kezétől s a kutya már eltávozott, előttük futott az ösvényen, könnyedén járva a földön, igazi farkas módjára.

Az alkata, bundája, szőre után nagy erdei farkasnak nézhette az ember; de farkas voltát meghazudtolta bundájának színe és rajza. Ezekben félreismerhetetlenül kiütközött a kutya. Soha farkasnak nem volt ilyen színezete. Barna volt, sötétbarna, vörösesbarna, valóságos tobzódása a barna árnyalatoknak. A háta, válla melegbarna volt, amely oldalán és hasán barnássárgává halványult. Torka és lábai fehérsége sárgás volt, mert a barna konokul belevegyült, s szeme két topáz, aranyos és barna.

A férfi és az asszony nagyon szerették a kutyát; talán azért, mert olyan nehéz feladat volt, hogy megnyerjék szeretetét, mikor először került - rejtélyes módon és sehonnan - kis hegyi lakukba. Fájós lábbal és kiéhezve, éppen az orruk előtt, éppen az ablakok alatt ölt meg egy házinyulat, azután továbbkúszott és lefeküdt aludni a forrás mellett, a ribiszkebokrok alatt. Mikor Irvine Walt lement, hogy megvizsgálja a betolakodót, ellenséges morgás jutalmazta fáradságát, és ez a morgás fogadta Madge-t is, mikor egy nagy tál tejet és kenyeret vitt le neki, békeáldozat gyanánt.

Nagyon barátságtalan kutyának mutatkozott, visszautasította minden közeledésüket, nem tűrte, hogy megérintsék, vicsorgó foggal, felborzolt szőrrel fenyegette őket. De mégis ott maradt, a forrás mellett aludt és pihent, és az ételt is megette, amit adtak neki, ha biztos távolságban letették és visszavonultak. Nyomorult testi állapota megmagyarázta, miért maradt és mikor helyrejött, több napi ott-tartózkodás után, eltűnt.

És ez lett volna történetének vége Irvine és a felesége szempontjából, ha Irvine-t éppen ebben az időben nem hívták volna az ország északi részébe. A vonaton ment, a Kalifornia és Oregon közti vonalon, amikor véletlenül kitekintett az ablakon és meglátta barátságtalan vendégét, amint az úttest mellett haladt, barnán és farkasszerűen, fáradtan, de fáradhatatlanul, porlepetten és kétszáz mérföldnyi úttól sárosán.

Irvine pedig az érzések embere volt, poéta. A következő állomáson leszállt a vonatról, egy darab húst vett egy mészárosnál és elfogta a csavargót a város környékén. Visszafelé a poggyászkocsiban tette meg a