Ó, rinocérosz

By Gábor Schein

Schein Gábor új könyve igazi fantasztikus olvasmány. A verses regény azzal a káprázatos ötlettel játszik el, hogy miképpen írható meg Európa és a nyugati civilizáció históriája, ha annak mitikus és valóságos történeteiben a rinocérosz mint hús-vér figura szerepel. Onnan kezdve, hogy "Europét, a szidóni szüzet egy rozmaringillatú, / fehér rinocérosz rabolta el", egészen odáig, hogy "A rinocéroszellenes médiában napok óta terjed a hír, / hogy a járvány okozója, az úgynevezett patient zero, / egy indiai rinocérosz, aki nem volt hajlandó karanténba / vonulni." A könyv így lesz műfajok és műnemek határterületeit átlépő verses regény, groteszk szatírjáték, ironikus enciklopédia, Ovidius, Rabelais és Karl Kraus találkozása a karneváli állatkertben.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: May 12, 2021
• ISBN: 9789631440751

Book preview

borito

Schein Gábor

Ó, rinocérosz

Magvető Logó

© Schein Gábor, 2021

In nova fert animus mutatas dicere formas

corpora; di, coeptis (nam vos mutastis et illas)

adspirate meis primaque ab origine mundi

ad mea perpetuum deducite tempora carmen!

Új testekké vált formákról késztet a lélek

írni; nagy isteneink, ihlessétek meg a versem,

(úgyis a műveteket zengem), hadd szálljon az ének

folytonosan, s a világkezdettől jusson a máig.

Ovidius: Átváltozások, Első könyv 1–4.,

Csehy Zoltán fordítása

1.

Európét, a szidóni szüzet egy rozmaringillatú,

fehér rinocérosz rabolta el. A fehér bikával

a krétaiak királyuk afrikai származását akarták

feledtetni. És hogy szívükben sosem lakott béke.

Szidón elvégre háborús hely. Meséljen erről

Sigurd, a királyi lovag? Vagy a tüntető halászok,

akikbe 1975 februárjában belelőttek? Az idő

oda-vissza múlik. A mezőt dobok és sípok

hangja tölti meg, a szűz már kosárnyi virágot

szedett. Két eunuchja, Jean és Berenger beljebb

a fák alatt beszélget: – Ó, a türelem és a kultúra

fegyverei. – Vajon fegyver volna a vers is?

– Ahol állatok mítoszokat hordoznak,

bármi megtörténhet. Mert hát mi az állat?

Járó por. És mi az ember? Beszélő sár.

2.

Amíg Európa szép lassan megtanult ezt-azt,

a rinocérosz visszafelé trappolt az időben,

a dinoszauruszokra kezdett hasonlítani. Igaz,

hogy a kőkorszaki embernek alig voltak eszközei

a védekezésre vagy a támadásra, de összehasonlítva

a rombolással, amit a mai fegyverek végeznek,

elmondható, hogy a rinocérosz képtelen volt

alkalmazkodni az emberi technika fejlődéséhez.

Nézz rá, ahogy ott áll az afrikai puszták közepén.

Egy letűnt kor eleven fosszíliája, mely csak olyan

helyeken maradhatott fenn, amelyek, előnyükre vagy

hátrányukra, nem vesznek részt az általános fejlődésben.

3.

A rinocérosz emberi nyelven szól. Más nem is

hiányzott. – Ó, egy rinocérosz! – Ó, egy rinocérosz!

– Milyen robusztus! – Milyen félelmetes! – És milyen

ronda. – Mi lehet egy ilyennek a szívében? Pedig

a tekintete egészen emberi. Látta a kobaltszínű

Kongót és Rhodéziát, a gyarmatok koronáját.

Látta őket táncolni, gyémánttal a nyelvük alatt,

hogy úgy beszéljenek, mint az angolok.

De az angolok megeszik a gyémántot, nem adnak

belőle, és a csontot a kutyáknak vetik. Nesztek,

kutyák, rágódjatok! Pukkadjon a világ gyomra.

Ó, szüzesség! A rinocérosz emberi nyelven szól.

4.

Későre jár. Jó ízlésű állat, az én koromban már

nem él. Emlékezem, és így nem tudok regényt írni.

Amint elkezdek regényt írni, megszűnök emlékezni.

Ez volna a cél. Nem minthogyha emlékeim

hirtelen elvesznének, csak megváltoznak. Munkám

másból sem áll, mint az élményeim következetes

elsorvasztásából, olyan művi formula érdekében,

amelyet a számítógép képernyőjén tapasztalataim

megfelelőjének ítélhetek. Jegyezte föl a rinocérosz.

5.

Jöjj velem, szidóni menyasszony. Jöjj velem,

csókra várlak. Apád földjénél szebb az én földem.

Nem hiányzik majd a gesztenye korai lombja,

sem a puha hárs, sem a bükk, a hajadon babér,

ott lesz a törékeny mogyoró és a kőris, a hórihorgas

jegenyék, és nem hiányzik majd a makktól görnyedő

magyaltölgy, a hámló törzsű platán, a színét

változtató juhar, a folyólakó fűz, az örökké

zöldellő puszpáng. Köszönteni fog a drága

mirtusz, az emlékekkel teli, a bogyóktól kéklő

bangita, a görbe lábú borostyán, eléd futnak

a venyigés szőlők, a szilfák, a lucfenyő. És nem

hiányoznak majd az ősz hírnökei, a vörös levű,

nehéz szilvák, a barna héjú körték, a tél derét

váró csipke és kökény. Ha sokáig nézed őket,

átvetkőzöl beléjük, és nem leszel egyedül.

Jöjj velem, nem bántalak, csak szeress engem.

6.

Átváltozni vajon mit jelent? Istenből állatba,

kitérőt sem téve az emberi élet felé. Átváltozni,

testet cserélni, és mit még, vajon tiszta öröm,

ahogy megszabadulni a fogságból, egy halálos

betegségből nem egyértelműen az? Vissza lehet-e

térni ilyen felszabadulás után az élethez? Másik

testbe lépni, egy állatéba, kitérőt sem téve az emberi

élet felé: hogyan és mitől terem ott egy ember

kezében a fejsze, hirtelen, mint egy villámcsapás,

hogy a beléfagyott tengert feltörje? Kitalál egy istent,

aki rinocérosszá változott? Vagy talál magának

egy rinocéroszt, hogy benne istenét lássa?

7.

A rinocérosz az emlékek hullámtörője.

Megtöri az idő és a valóságok hullámzását.

8.

Az orrszarvúak családjába tartozó állatok esetlenek

és nagyok. Végtagjaik három patával borított ujjban

végződnek. A középső ujj hosszabb. Bőrük igen

vastag és csupasz. Idetartozik az indiai páncélos

orrszarvú, amely India mocsaras erdeiben tartózkodik.

Orrán 75–90 cm hosszú szarv alakú kinövése van,

mely tisztán rostos szaruanyagból álló bőrkeményedés,

csont nincs benne. Az elefánt után a legnagyobb

szárazföldi emlős. Igen vad természetű, ha ingerlik.

Az emberen kívül nincs természetes ellensége.

Húsát eszik, bőréből sétapálcát és ostornyelet

készítenek, szarvából ivóedényt. Egyes tévhitek