Sajó Tamás az elsüllyedt civilizációkat keresi, kutatja. De (többnyire) nem úgy, mint Indiana Jones, az őserdők mélyén. Hiszen ezek a civilizációk a mai napig itt vannak körülöttünk. Olykor jól láthatók, olykor csak az értők számára mutatják meg magukat.
Ha vannak, akik értenek nyelvükön, akkor Sajó Tamás közéjük tartozik: a művészettörténész, világutazó tizenöt nyelven olvas, beszél és még egy tucatnyival elboldogul. Jó katolikusként megtanulta a négy evangéliumot is kívülről – görögül.
Igaz, az államkereszténységben, államkatolicizmusban nem érzi jól magát: 2013-ban Berlinbe költözött, mert meg van győződve arról, hogy Magyarország – ismét – a katasztrófa felé rohan, és ennek végkifejletét már nem szerette volna itthon megvárni.
Csömöri birtokát egy metropolisz garzonjára cserélte, ahol persze keveset tartózkodik. Mert hogy úton van. Majdnem mindig.
Ebben az epizódban tehát Sajó Tamással beszélgetek a Wang folyó verseiről, szabadulásának történetéről, élete első tisztességes napjáról, Kínáról, Perzsiáról, Burgundiáról, Örményországról és Itáliáról, valamint arról, miért sodródik Európa ismét a sötétség felé.

Sajó Tamás 1965-ben született Budapesten, a gimnáziumot a pesti piaristáknál végezte, az egyetemet az ELTE magyar, olasz, művészettörténet szakain. Ezután egy ideig az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetében dolgozott, majd részben ezzel párhuzamosan a CEU középkori történeti tanszékén tanított művészettörténetet és alkalmazott informatikát.
2000-től, miután Studiolum néven megalapította saját elektronikus kiadóját, mint láncait vetette le akadémiai kötöttségeit, és ma már utazásaiból, utaztatásokból és online előadásaiból él – miközben rendszeresen fordít könyveket is különféle kiadóknak.
Műsorjegyzetek
Sajó Tamás

A Wang folyó versei című blogja
Facebook-oldala, a Studiolum
részletes poszt Sajó Tamás online elérhető előadásairól, az előadások megtekintésének módjáról
a blog utazási és túraoldala
az epizódban említett barátja és blogalapító-szerzőtársa, Antonio Pablo Bernat Vistarini

Az epizód témáihoz kapcsolódó könyvfordításai:

Cesare Ripa: Iconologia (a reneszánsz szimbólumszótár)
Gilles Kepel: Dzsihád
Umberto Eco:

A szépség története
A rútság története
A lista mámora
A legendás földek és helyek története



Megjegyzés: a továbbiakban a műsorjegyzeteket az epizódban elhangzott nagy témák köré csoportosítva adom meg. Mivel Sajó Tamás blogja sok olyan témát feldolgozott, amelyről az epizódban is beszélgetünk, számos esetben a linkek a blog releváns posztjaira mutatnak. Ezeket a linkeket dőlt betűvel szedem a későbbiekben (minden más egyéb szájtokra mutat).
Kínai költészet, kínai írás

A Wang-folyó versei kínai antológia

az antológia Antonióval közösen készített fordítása magyarul és spanyolul
Wang Wei: pár mondat Wang Weiről és egy vers tőle, amely az epizódban is elhangzik). A vers kapcsán említett Lábass Endre írás (Levél az utánam itt lakóhoz a Vándorparadicsom című kötetben a MEK honlapján elolvasható (29. o.). Emitt pedig a szócikk Wang Weiről a Wikipedián.
Ebben a posztban pedig a másik idézett kínai vers elemzése van (a szívben lévő őszről), bemutatva, hogy mennyire hajlamos félrefordítani ezeket a verseket Benedek Marcelltől Kosztolányin át Szabó Lőrincig „az egész szecessziós gyökerű magyar kínai versfordítói hagyomány”.
Pei Di (angolul)
Pilar Gonzales (költő és sinológus, műfordító)


Csin (Si Huang-ti), az első kínai császár, Kína egyesítője (róla és Kína egyesítéséről bőséggel volt szó a Salát Gergellyel készült epizódban)

az egységesítés problémájáról szóló De Gaulle-idézet így hangzik:

„Hogyan lehetséges egy olyan országot kormányozni, ahol 246-féle sajt létezik?”

(azaz rosszul emlékeztem, nem négyszáz feletti számról van szó).
Ez pedig egy meglepő kutatás arról, hogy a többféle sajttal rendelkező országok valóban instabilabbak.


a Suo-ven csie-ce, az első kínai (írásjegy)szótár
Kosztolányi Dezső kínai versfordításai
Benedek Marcell
a Tang-dinasztia
a Song-dinasztia (Song-kor)

Kína bezárkózása,