Tizenegy év Dél-Afrikában

By Emil Holub

Ha kutatói tevékenysége teljességgel csak a gyűjtésre szorítkozott volna, Holub Emil neve akkor is kimagasló helyet foglalna el az afrikai fölfedezések történetében. A félszáz esztendővel ezelőtti kutatások mértékével mérve, Holub utazásai földrajzi tekintetben is jelentősek. További útján azonban teljesen új és ismeretlen földet szelt keresztül észak felé. A még ismeretlen matoka és masukulumbe törzsekről és országaikról az első földrajzi, néprajzi, gazdasági, politikai természetrajzi és meteorológiai adatokat és megfigyeléseket neki köszönheti a tudomány. Az ő fölfedezéseinek az emlékét hirdeti a térképen a Ferenc József-hegység neve a masukulumbék földjének északi határán. Geológiai és paleontológiái kutatásai is új eredményekkel gazdagították a tudományt. Geológiai kutatásai, a gyarmati érdekekre való tekintettel, gyakorlati fontosságúak. Megfigyeléseit az aranylelőhelyekre és a gyémántmezőkre is kiterjesztette. (Halász Gyula)

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Jul 9, 2018
• ISBN: 9789634743620

Book preview

Emil Holub

TIZENEGY ÉV DÉL-AFRIKÁBAN

fordította:

Halász Gyula

BUDAÖRS, 2018

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-362-0 EPUB

ISBN 978-963-474-363-7 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2018

a mű eredeti címe:

Sedm let v jižní Africe: příhody, výzkumy a lovy

na cestách mých od polí diamantových až k řece Zambesi

(1872-1879)

első kiadás: 1880

a borító Thomas Baines (1820 - 1875)

The Victoria Falls from western end of Chasm

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Emil Holub

(1847 - 1902)

«A jó apa hintette el a fiú szívében a természet szeretetének a magvát, Livingstone naplója kicsiráztatta, jótevők - másképp tanítóknak is nevezik - segítették, hogy gazdag termés sarjadjon belőle. Így történt, hogy egyetemi tanulmányaim végeztével a Moldva partjáról kikerülhettem a dél-afrikai steppére s a száztornyú Prága után a new-rushi sátortábor lett lakóhelyem.

Kerek e világon nem volt boldogabb ember nálam, amikor 1875-ben elutaztam fölfelé a Zambézi folyamon. Kijutottam végre az évtizedek óta sóvárgott El Dorado-ba és elhatároztam, hogy törékeny csónakon átszelem ezt a terra incognitá-t».

Ezekkel a vallomásos szavakkal kezdi meg Holub második utazásáról írt híres munkáját s bennük híven tükröződik a kutató nagy feladatokért lángoló lelkülete.

Emil Holub 1847. október 7-én született a csehországi Holitz városkában, Pardubice (Pardubitz) mellett. Apja városi orvos volt ott. A család csakhamar azután átköltözött Pátekbe, Eouny (Eaun) közelébe.

A kis Emil már akkoriban szenvedélyes természetimádó volt : gyűjtötte a rovarokat, virágokat, ásványokat. Gyógynövényeket ültetett és halászgatott.

1858-ban a prágai Kleinseite¹ gimnáziumába került, a rákövetkező évben pedig a saazi gimnáziumba iratkozott be. 1866-ban kezdi meg orvosi tanulmányait a prágai egyetemen. Az ott töltött évek alatt lankadatlanul folytatta természettudományi stúdiumait és buzgón gyűjtögetett, főként az Eger vidékén és Prága környékén. A rovarok mellett leginkább az ásványtan, geológia és a történelemelőtti telepek és sírok érdekelték. A Náprstek- múzeum könyvtárában elmélyedt az Afrikára vonatkozó irodalom forrásműveiben. Livingstone hatalmas utazásai voltak rá a legnagyobb hatással. A tudós hittérítőt választotta mintaképének. Fiatal diákkorától fogva szorgalmasan és lelkiismeretesen készült fölfedező utazói pályájára. Terveinek megvalósítása lebegett szeme előtt akkor is, amikor az orvosi hivatásra szánta el magát. Ez illett bele legjobban terveibe.

Huszonöt éves korában kész orvosként indul 1872. május 18-án első útjára Dél-Afrikába. Negyedfél angol fonttal érkezik meg annak a földnek a küszöbére, amelyet kikutatni készül. Adler osztrák konzul ajánlására orvosi gyakorlatot kezd az angol fennhatóság alatt álló országokban, előbb Port Elisabethben, majd pedig a gyémántmezők telepein.

1873 februárjában kétkerekű kocsin, három fehér ember kíséretében indul el öt lóval, öt kutyával első útjára Dél-Afrika belsejébe. Gazdag természetrajzi és néprajzi gyűjteménnyel tér vissza a gyémántmezőkre. A gyűjteményeket húsz ládában Prágába küldi. Ott kiállítást rendeznek belőlük az óvárosi városházán. Ennek a kiállításnak a jövedelme részben fedezi a második utazás költségeit.

1873. november 3-án kezdi meg Holub második belső-afrikai utazását. Sonsongig hatol előre és öt hónap múltával, áprilisban tekintélyes gyűjteménnyel érkezik meg ismét a gyémántmezőkre.

Orvosi keresetéből megtakarított pénzecskéjén indul 1875. március 2-án harmadik útjára. Eljut a Zambézi folyóig. Ott súlyos veszteség éri. Egyik csónakja felborul a sellőkön; gyűjteményeinek nagyobb része és orvosi szerei belevesznek a folyóba. Folytatja útját, de néhány napra rá a Nambve-sellőtől betegsége miatt kénytelen visszafordulni. 1876. november végén bevonul főhadiszállására a gyémántmezőkön.

1879 októberében hétesztendei távoliét után 30,909 darabból álló gyűjteménnyel érkezik meg hazájába. Egy évvel később kiállítást rendez Prágában. A kiállítás tízezer forint tiszta nyereséggel zárul. A gyűjteményeket iskoláknak és intézeteknek adományozza.

Első nagy expedíciójáról írt nagy útirajza, Sieben Jahre in Süd-Afrika, egyszerre jelenik meg német, cseh, francia és angol nyelven 1880-ban; magyar kiadása csak kivonatban jelent meg a második utazás függelékeképpen, 1891-ben (Hét év Dél-Afrikában).

1883. november 22-én Holub Emil új expedícióra indul, tizennyolc éves ifjú feleségével és hat európai kísérővel. Útitársai közt van egy csongrádi magyar legény, Fekete János. Útjának célja, hogy egész Afrikán végigvándoroljon, Dél-Afrikából Egyiptomba.

Ezt a célját nem éri el, de jóval északabbra kiterjeszti kutatásait, mint 1875 végén. Mint akkor, most is szerencsétlenség kergeti vissza.

December 22-én száll partra Cape Townban, 1885 június elején átkel a Zambézi folyón s egy évvel később temérdek nehézség után eléri a masukulumbék ismeretlen országát. Táborát megtámadják a bennszülöttek. Egyik szolgáját, Söllnert, dárda járja át, hajszál híja, hogy valamennyien oda nem vesznek. Küzdelmes menekülésük leírását meghatottsággal olvassuk. Feleségének a lába kisebesedik, alig-alig vonszolja magát, Holub maga maláriában megbetegszik. Rettentő állapotban, kifosztva, betegen és kimerülten érik el Dél-Afrika fővárosát és 1887 szeptemberben hazájukat.

Második expedíciójának megkapó leírása (Von der Kapstadt ins Land der Masukulumbe. Wien, 1888-1890) is több nyelven jelenik meg egyszerre. Magyar fordítása: Fokvárostól a masukulumbék országába, 1883-1887. (Budapest, Ráth Mór, 1890-91. Két kötet). Ebben a könyvben benne van a Hét év Dél-Afrikában kivonata is.

1891-ben a wieni Prater-rotundában, 1892-ben Prágában nagy kiállítást rendez gyűjteményeiből, de a kiállítás veszteséggel zárul. Pedig Holub utazásainak legjelentősebb eredménye éppen a gazdag gyűjteményekben rejlik. Gyűjteményeit Holub, sajnos, szétforgácsolja: 467 iskola és intézet között osztja meg őket. Előadásainak jövedelmeiből fedezi a kiállítások 80,000 forintnyi deficitjét. Erkölcsileg annál nagyobb a kiállítás sikere. Valóságos múzeum ez a kiállítás. Szigorúan tudományos s a mellett rendkívül ízléses elrendezése méltó elismerésben részesül a tudósvilágban s még Amerika érdeklődését is fölkelti. Ha kutatói tevékenysége teljességgel csak a gyűjtésre szorítkozott volna, Holub Emil neve akkor is kimagasló helyet foglalna el az afrikai fölfedezések történetében.

A félszáz esztendővel ezelőtti kutatások mértékével mérve, Holub utazásai földrajzi tekintetben is jelentősek.

Jóllehet első expedíciója északon csak a Zambéziig, a Nambve-vízesésig, tehát többé-kevésbé ismert tájakig terjedt, Holub kutatásai sokban kiegészítették és helyesbítették elődeinek adatait. A Vaal folyón túl Holub meggyőződött róla, hogy az akkori angol és német térképek nem teljesen helytállók. Lekatlong földrajzi fekvése és a Vaal mellékfolyója, a Harts River egészen tévesen volt ábrázolva a térképeken.

Második expedícióján a Zambézin túl 850 kilométeres utat járt meg olyan területeken keresztül, amelyek Livingstone kutatásaiból és egyes európai vadászok és kereskedők adataiból annyira-mennyire ismeretesek voltak már. További útján azonban teljesen új és ismeretlen földet szelt keresztül észak felé.

A még ismeretlen matoka és masukulumbe törzsekről és országaikról az első földrajzi, néprajzi, gazdasági, politikai természetrajzi és meteorológiai adatokat és megfigyeléseket neki köszönheti a tudomány. Az ő fölfedezéseinek az emlékét hirdeti a térképen a Ferenc József- hegység neve a masukulumbék földjének északi határán.

Geológiai és paleontológiái kutatásai is új eredményekkel gazdagították a tudományt. Geológiai kutatásai, a gyarmati érdekekre való tekintettel, gyakorlati fontosságúak. Megfigyeléseit az aranylelőhelyekre és a gyémántmezőkre is kiterjesztette. (Die Kolonisation Afrikas, Wien, 1881-82.)

Néprajzi megállapításai tudományos becsiiek. Idevágó értekezése: Eine Culturskizze des Marutse-Mambunda Reiches (Wien, 1879).

Három bennszülött népcsaládot különböztetett meg: a busmant, hottentottát és a bantut. Az elsőhöz tartoznak a tulajdonképpeni busmanok, a másodikhoz a hottentották, grikvák és koránnak, a harmadikhoz a kafferek, zuluk, becsuanák, makalakák, és a többi, negyvennél több néptörzs.

Dél-Afrika nemzetgazdasági és politikai viszonyainak kitűnő ismerője. Európába való visszatérése után sokáig foglalkoztatta őt a Becsuana-föld gyarmatosításának gondolata. Terve az volt, hogy egyezséget köt a becsuana főnökökkel bizonyos területek megvásárlására vagy bérbevevésére s azután Afrikába igyekszik terelni az egyébként Amerikába irányuló kivándorlást.

II. Leopold belga király többször is meghívja Holubot Bruxelles-be és meghallgatja tanácsait. Afrika egyéb tájai is érdeklik. Tanulmányokat ír Tuniszról, Marokkóról és Abesszíniáról.

1894 végén a washingtoni földrajzi társaság meghívására Amerikába utazik és előadásokat tart az Egyesült- Államok nagyobb városaiban. Stanleyvel együtt munkatársa az Illustrated Africa című newyorki folyóiratnak. Tizenegy esztendőt felölelő utazásainak tömérdek nélkülözése és szenvedése, csalódások, makacs betegségek, a malária és ennek következményei aláásták egészségét. Mindegyre halványodott a remény, hogy nekivághat még egyszer Afrikának és átszelheti a kontinenst déltől északnak. Mint orvos tisztában volt súlyos helyzetével. Utolsó éveiben nagyon sokat szenvedett. Aránylag fiatalon, ötvenötödik évében, 1902. február 21-én a halál örökre megváltotta szenvedéseitől.

---

¹ Kleinseite Prága egyik városrésze. Németek alapították a XII. században. Cseh neve Malá Strana. - Saaz jórészt németlakta város Észak-Csehországban. Csehül Zatec a neve. (Halász Gy. megj.)

ELSŐ UTAZÁS

1872-1879

Cape Town és Port Elisabeth

A Briton hajón töltött 36 napból, útban Southamptonból Madeirán át Cape Townba, - 1872. május 26-ától július 1-jéig - több mint harminc napon keresztül dühöngött a vihar.