Mr. Polly lázadása

By H.G. Wells

A Mr. Polly lázadása Wells azon ritka könyvei közé tartozik, amelyben a humoré a főszerep. Lelkes fogadtatása egyöntetű volt, a kritikusok szerint ilyen lett volna Wells, ha nem végzi el az iskolákat. Wells ezt visszautasította, s bár elismerte, hogy korábbi élettapasztalatai (a kelmekereskedelemben dolgozott évekig) szerepet játszottak a történet megírásában, de Mr. Polly alakját Frank bátyjáról mintázta. A főhős konfliktusa, hogy nincs elég önbizalma, és heroikus küzdelmet folytat az élettel, ám eközben csak értetlenül szemléli a maga valóságát, s csetlik-botlik az életben. Ebben az értelemben a magyar cím megtévesztő, mert Mr. Polly nem lázad, csak sodródik, dobódik ide-oda az életben, ahogy az angol cím is sugallja. Ez a könyv Mr. Polly története.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Mar 5, 2018
• ISBN: 9789634742838

H.G. Wells

H.G. Wells is considered by many to be the father of science fiction. He was the author of numerous classics such as The Invisible Man, The Time Machine, The Island of Dr. Moreau, The War of the Worlds, and many more. 

Book preview

Herbert George Wells

MR. POLLY LÁZADÁSA

fordította:

Gaál Andor

BUDAÖRS, 2018

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-283-8 EPUB

ISBN 978-963-474-284-5 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2018

a mű eredeti címe:

The History of Mr. Polly

első kiadás: 1910

a borító Fernand Lungren (1857 - 1932) Eljegyzés egy téli napon

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Első fejezet.

A nagyáruház

1.

- Piszokfészek! - jelentette ki Mr. Polly. Majd a változatosság kedvéért, valamivel nagyobb nyomatékkal így szólt: - Pisszokfésszek! - Erre kis szünetet tartott, aztán hirtelen, a maga egyéni és szokatlan kifejezési módján kitört: - Ó, micsoda unndokk, uttolssó egy pisszokfésszek!

Két keskeny földsáv fölött, a kerítésen üldögélt és roppantul szenvedett emésztési zavarai miatt.

Ezek az emésztési zavarok csaknem minden áldott délután kínozták, amióta csak élt, de minthogy nem tudta az okát, a külső világot tette felelőssé érte. Minden délután újból és újból megállapította, hogy az élet a maga egészében és külön-külön minden jelenségében „undok". Ezen a délutánon, félrevezetve az ég csalóka kékségétől - aminek a márciusi keleti szél volt az oka -, kijött a szabadba, azt remélve, hogy elcsíphet valamit a tavasz örömeiből. Testének és szellemének titokzatos alkímiája azonban nem engedte, hogy a kikelet szépségeit bármiképp is élvezni tudja.

Mielőtt kijött, már sapkája keresése körül is támadt némi bonyodalom. Ő a sapkáját szerette volna megtalálni - az új golfsapkáját -, ehelyett azonban Mrs. Polly természetesen az ócska, barna puhakalapját halászta elő.

- Itt a kalapod - mondta rábeszélően, de nem egészen jóhiszemű hangon.

Mr. Polly éppen a konyhaasztal alatt felhalmozott újságpapirosok között kotorászott, de most reménykedve megfordult és kezébe vette a kalapot. Aztán feltette. De nem ült jól a fején. Egyáltalán, semmi sem volt jó. Bizonytalan kézzel megfogta a kalapot, jól a fejébe nyomta, aztán megpróbálta félrecsapni, előbb jobb felé, azután balra.

A szíve egyszerre megtelt a sértett méltóság érzetével. A kalap most eltakarta az arca bal felső felét és a karimája alól dühös pillantásokat vetett felesége felé, miközben hozzá beszélt. Haragtól eltorzult hangon mondta:

- Úgy látom, szeretnéd, ha örökké ezt a vacak rongyot hordanám, mi? De abból nem eszel! Már éppen elegem van belőle. Már éppen elegem van mindenből, ha arról van szó... Ez egy kalap?

Két ujja közé fogva a jószágot, megismételte: - Ez egy kalap! - Aztán földhöz csapta és hallatlan dühvel belerúgott, úgy hogy keresztülrepült a konyhán. A kalap előbb nekiesett az ajtónak, majd földet ért, de közben a szalagja félig levált róla.

- Már nem is megyek el! - mondta, kezeit mélyen belesüllyesztve kabátja zsebébe és eközben a jobboldali zsebben felfedezte a keresett sapkát.

Most már nem tehetett egyebet, minthogy szó nélkül, egyenesen feldübörgött a lépcsőn, aztán kiment, hevesen bevágva maga mögött a bolt ajtaját.

- Gyönyörű dolog! - mondta nagy sokára Mrs. Polly a beállott csendben, mialatt felszedte a földről az odavágott kalapot és letörölte róla a port. - Örökös szenvedés - tette hozzá. - Kezdem elveszíteni a türelmemet. - Aztán a mélyen megsértett asszony lassú, kényszeredett mozdulataival kezdte összeszedni az imént elköltött ebéd után ottmaradt szerény tányérokat, hogy mosogatni vigye őket a konyhába.

Úgy érezte, hogy az ebéd, amelyet feltálalt, nem igazolja férje hálátlan viselkedését. Vasárnapról maradt hideg sertéssült volt ebédre, nagyszerű hideg burgonyával és Rashdall-féle finom főzelékkel, melyet a férfi annyira szeretett. Aztán megevett még három ugorkát, két fiatal hagymát, egy kis kelvirágfejet és kaprot, mindezt a lehető legjobb étvággyal, sőt mondhatni mohón, majd sziruppal leöntött hideg sült-puding következett, végül egy jókora darab sajt. Sárgás, kemény sajt volt, ahogy szerette, mert a vörös sajt - véleménye szerint - nehezen emészthető. Mindezekhez megevett három jókora karéj félbarna pékkenyeret és csaknem fenékig kiivott egy nagy korsó sört... De úgy látszik, vannak emberek, akiket semmivel sem lehet kielégíteni.

- Örökös szenvedés! - monologizált Mrs. Polly a mosogató fölött, a tányérokhoz ragadt mustárral bíbelődve s ezzel a két szóval próbálta megoldani a feléje meredő problémát.

Mr. Polly pedig csak üldögélt a kerítésen és gyűlölte az egész életet, amelyet hirtelen elviselhetetlennek és méltatlannak érzett. Gyűlölte Fishbourne-t, gyűlölte a fishbournei Fő-utcát, gyűlölte a boltját, a feleségét, a szomszédait, valamennyi átkozott szomszédját - és valami leírhatatlan keserűséggel gyűlölte saját magát is.

- Miért is jöttem ebbe az utálatos fészekbe? - kesergett. - Miért is jöttem ide egyáltalán?

Csak üldögélt a kerítésen és értetlen, zavaros szemmel bámult bele ebbe a világba, amelyben a napfénynek is bágyadt színe van és amelyben az árnyék olyan, mintha kékesfekete tésztát kevertek volna belé.

Jól tudom, hogy a moralista szemében most példájául szolgálhatott volna a bűnös elégedetlenségnek, de ez csak azért van, mert a moralistáknak az a szokásuk, hogy nem veszik figyelembe a materiális körülményeket - már amennyiben egy most elköltött ebédről, mint körülményről lehet beszélni Mr. Polly lelkiállapotának elbírálásánál. Mestereink manapság elítélik az ivást úgy mennyiségi, mint minőségi szempontból, de ugyanekkor mind az egyház, mind az állam, mind a közoktatás elmulasztja kioktatni az embert, amikor éhes, vagy amikor a felesége bevásárolni megy. így aztán Mr. Polly csaknem egész életében minden délután ádáz haragot és gyűlölséget érzett a külső világgal szemben és soha sem gondolt arra, hogy belső világa - amelyre oly finom tapintattal igyekszem célozni - az, amely veszélyes rendetlenségével kihat külső életmegnyilvánulásaira. Sajnálatos dolog, hogy egyes emberi lények nem átlátszóbbak. Mert ha például Mr. Polly átlátszó, vagy legalább csak áttetsző lett volna, akkor a szeme elé táruló laocooni küzdelemből talán ő is ráeszmélt volna, hogy teste talán nem is emberi test, hanem inkább egy polgárháború színtere.

Csodálatos dolgok játszódtak le Mr. Polly bensőjében. Ó, csodálatos dolgok! Olyan lehetett, mint valami rosszul rendezett ipari város a gazdasági válság idején: mindenfelé agitátorok, erőszakoskodások, sztrájkok, a törvény és rend embereinek fejveszett ide-oda futkosása, lázongás, Marseillaise, tolonckocsik, zörgő és dübörgő tolonckocsik...

Nem tudom, mi az oka, hogy a keleti szél annyira elviselhetetlenné teszi a beteges emberek életét. De Mr. Polly például úgy érezte, mintha a fogai meglazulnának az ínyében, a bőre kényelmetlenül feszülne és a haja valami száraz, tüskés kinövés lenne...

Miért nem tudnak a doktorok valami szert adni a keleti szél ellen?

- Nincs annyi eszed, hogy levágasd a hajadat, mielőtt túl hosszúra megnő, te kihullott sörétű, degenerált, vén meszelő! - szidta magát Mr. Polly, megpillantva árnyékát a földön. - Huh! - mondta és idegesen lesimította az ágaskodó hajszálakat.

2.

Mr. Polly pontosan harminchét és fél éves volt. Alacsony, zömök termetű, kissé hajlamos arra, hogy pocakot eresszen. Arca elég kellemes volt; vonásai finomak, bár álla felé kissé szélesedők és orra táján kissé nyomottak voltak ahhoz, hogy klasszikus tökéletességűnek lehessen nevezni. Ideges szája szögletében két ránc biggyedt lefelé. Barna, zavaros fényű szemei voltak és a balszeme kerekebbre és tágabbra nyílt, mint a másik. Arcszíne fakó és sárgás volt, amit - mint föntebb kifejtettem - azok a belső zavarok okoztak. Szakszerűen szólva, simára volt borotválva, de jobbfüle alatt egy kis karcolás, állán pedig egy jókora bevágás éktelenkedett. Szemöldöke enyhén ráncba szaladt, mint az gyakori a mélységesen elégedetlen embereknél és kis, bozontos szemöldök- csomók gubancolódtak különösen jobbszeme fölött. Most zsebre dugott kézzel, kissé ferdén ült a kerítésen és hanyagul lóbálta az egyik lábát.

- Piszokfészek! - ismételte éppen. Aztán rákezdett a megszokott versre: - Unndokk, ronndda, vaccak fészek!

Hangját eltorzította a harag és a monológ további része piszkolódó jelzők áradatába fulladt.

Öltözékét egy kopott, fekete reggeli kabát és mellény alkotta, a zsinórszerű öv, mely összefogta e ruhadarabokat, helyenként kissé lazán csüngött. Gallérja, amelyet a raktáron levőkből választott ki, kihajtott szélű, szaknyelven szólva: „szárnyas gallér" volt; ezt, valamint új, lazán kötött és élénk színű nyakkendőjét azért választotta, hogy érdeklődést és vásárlási kedvet ébresszen vevőiben, Mr. Polly ugyanis a férfidivat szakmában működött. Golfsapkája, amely szintén az üzleti készletből származott, ferdén ült a fején és siralmas külsejének valami elszánt színezetet adott. Barna bőrcipőt viselt, mert utálta a fekete fénymáz szagát.

De végeredményben talán mégsem egyedül az emésztési zavarok okozták ezt a mostani rossz hangulatát.

Volt valami nagyobb és mélyebb zavar Mr. Polly életének felszíne alatt. Az a kevés tudás, amelyet magába szedett, azt az impressziót keltette ugyan benne, hogy a számtan meglehetősen haszontalan tudomány, amelyet legjobb elkerülni az élet praktikus ügyeiben, de mégis, bár nem vezetett könyveket és teljességgel képtelen volt különbséget tenni tőke és kamat között, örökké nem maradhatott előtte sem titokban az a tény, hogy a főutcái kis üzlet távolról sem volt jövedelmező. A legelszántabb mosolygási kísérlet sem kendőzhette el örökre a fenyegető jelenségeket: a bevétel csökkenését, a hitel megszorítását és az üres kasszát. Az ember hiába sürög-forog egész délelőtt, ebédig és délutánig, még tea után is, és hiába igyekszik megfeledkezni a háttérben fenyegetően tornyosuló fizetésképtelenség sötét felhőiről, mindez mégis hozzájárult ezeknek az ebédutáni sivár és komor hangulatoknak a kialakulásához, amikor minden gondolata a bensőjében lezajló láthatatlan csaták felé összpontosult és ilyenkor reménytelen tisztasággal látta át a helyzetet.

De hadd mondjam el sorjában Mr. Polly történetét, bölcsőjétől kezdve, egészen a jelen gondja-bajáig...

,.Előbb csecsemő, aki nyafog és hánykolódik dajkája karján…

Volt egyszer egy idő, amikor két ember meg volt győződve arról, hogy Mr. Polly a legcsodálatosabb és legimádatra méltóbb lény a világon. Csókolgatták a kis ujjai körmöcskéit, „nyum, nyum! mondták neki, áradozva állapították meg, milyen rendkívül lágy és finom a haja, figyelmeztették egymást, milyen különös határozottsággal gügyög, azon vitatkoztak, hogy vájjon az a hang, amelyet ad, egyszerűen csak ,,da-da, vagy valóban és tudatosan „dadda"-e, min- den tagját alaposan megmosdatták, bepólyázták puha és meleg takarókba és csókokkal halmozták el. Felséges idő volt ez, harmincnégy évvel ezelőtt; Mr. Polly a sors kegyéből szerencsésen elfelejtette mindezt a gondtalan jómódot, kénye-kedvére parancsolgatást, amely azonnal engedelmességre talált, ezt a jómódot, amely olyannyira ellentétben állott életének jelenlegi állapotával. Ez a két ember bálványozta őt feje búbjától finom lábacskájának ujja hegyéig. De ugyanakkor meglehetős oktalanul táplálták, mert soha senki nem tanította meg anyját a gyermeknevelés rejtelmeire - noha természetesen a dajka és bábaasszony szolgált néhány értékes útbaigazítással -, úgy hogy ötödik születése napjától kezdve bimbózó kis életének tökéletes belső ritmusában már mindenféle zavarok ütötték fel a fejüket.

Hétéves volt, amikor anyját elveszítette. De pontosabb emlékei önmagáról csak attól az időtől fogva voltak, amikor neveltetése megkezdődött.

Egy ideig állami iskolába járt, ahol szigorú gazdasági elv volt, hogy minél jobban le kell nyomni a béreket és ahol ezért meglehetősen gyakorlatlan tanítók működtek; itt rengeteg olyan dologgal kellett foglalkoznia, amit nem értett és amit senki sem magyarázott meg neki; a legnagyobb szorgalommal kellett olvasnia a bibliát és a katekizmust, anélkül, hogy akár az írásjelekkel, akár a szavak értelmével a legcsekélyebb mértékben is törődött volna; írás- és rajzmintákat adtak neki oda másolásra; szemléltető oktatás útján megtudott egyet-mást a pecsétviaszról, a selyemhernyókról és burgonyaférgekről, a gyömbérről, vasról és más hasonló dolgokról; megtanították ezenkívül sok különféle tudományra, amelyet azonban képtelen volt fejben tartani, majd később, amikor már tizenkettedik éve körül járt, apja beadta egy piszkos külsejű és még piszkosabb belsejű magániskolába, ahol nem volt többé része szemléltető oktatásban, hanem ehelyett a könyvelés és a francia nyelv rejtelmeibe próbáltak behatolni (ami azonban sohasem sikerült teljes mértékben) egy idősebb úriember felügyelete alatt, aki fantasztikus ruhákat viselt, tubákolt, rézmetszeteket vésett és egyáltalán nem magyarázott meg semmit, de rendkívül szívesen és nagy hozzáértéssel kezelte a nádpálcát.

Mr. Polly hatéves volt, amikor bekerült az elemibe és tizennégy éves volt, amikor elvégezte a magániskolát és ebben az időpontban szellemi mivolta olyan állapotban volt, amilyenben például te lennél, drága olvasó, ha tegyük fel, vakbélgyulladás miatt operációt végezne rajtad egy jóakaratú, vállalkozó szellemű, de agyondolgozott és rosszul fizetett mészároslegény, akit azután a műtét legkritikusabb pillanatában felváltana egy előkelő gondolkodású, de bárdolatlan és balkezes magánhivatalnok - egyszóval a legtökéletesebb zűrzavar állapotában. A gyermek kedves kíváncsisága és érdeklődése összekuszálódott és ferde irányba terelődött - az operatőrök úgyszólván teljes összevisszaságban hagyták ott műszereiket és kötéseiket - és Mr. Polly csaknem teljesen elveszítette természetes érdeklődését a számokkal, a tudománnyal, a nyelvekkel és általában a tanulással szemben. Ettől kezdve nem úgy tekintette többé az életet, mint a tudás csodáinak világát, hanem mint földrajzi és történelmi adatokat, mint nehezen kimondható nevek eldarálását, termények, népesség, hosszúság és szélesség felsorolását; csupa felsorolás és adat - óh, és az egész milyen kimondhatatlanul unalmas!

A vallás nem volt egyéb a szemében, mint elszajkózása többé-kevésbé érthetetlen mondatoknak, amelyekre nehéz volt visszaemlékezni, az Istenség pedig úgy élt elgondolásában, mint valami iskolamester, aki a legkülönbözőbb, részben értelmes, részben értelmetlen szabályokat állapítja meg, amelyek betartását szigorúan megköveteli; korlátlanul megbüntethet és - ami a legborzalmasabbnak tűnt az egészben - minden szándékunkat kikémlelheti. (Amennyire tudta, igyekezett távol tartani magától ennek a könyörtelen, fürkésző szemnek a gondolatát.) Nem tudta gazdag, de kissé nehéz nyelvünk legtöbb szavának helyesírását vagy pontos kiejtését és ez annál is inkább sajnálatos volt, mert maguk a szavak érdekelték és szerencsésebb körülmények között talán jó hasznukat is vehette volna; sohasem tudta egész biztosan, hogy vájjon nyolcszor hét, vagy kilencszer nyolc egyenlő-e hatvanhárommal (semmiféle módszerrel nem sikerült e titkot felderítenie), továbbá meg volt győződve arról, hogy a rajz jósága a tussal való „kihúzás gondosságától függ, már pedig a „kihúzást mindennél jobban utálta.

De szellemének és testének ez emésztési zavarai, amelyek későbbi pályafutásán oly nagy szerepet játszottak életében, egyelőre még csak kezdő stádiumban voltak. Egyrészről mája és gyomorsava, másrészről kíváncsisága és képzelete még erősen küzdött azokkal a jelenségekkel, amelyek testi-lelki egyensúlyát fenyegették. Azokban a relációkban, amelyeket az iskola nem tett tönkre, még sok érdeklődés maradt benne. Voltak napok, amikor egészen át tudta adni magát az elragadtatásnak és körülbelül tizenhárom éves korában felfedezte az olvasás gyönyörűségeit. Mohón vetette magát a regényekre és útleírásokra, főleg, ha azok kalandosak is voltak. A könyveket a helybeli kölcsönkönyvtárból szerezte és rend- szertelenül, de annál alaposabban rágta magát keresztül azokon az izgalmas hetilapokon, amelyeket a rosszindulatú emberek „krajcáros borzalmak néven tisztelnek, e csodálatos termékeken, melyeket ma az ifjúság számára írt olcsó humoros lapok helyettesítenek. És tizennégy éves kora óta, amikor kikerült neveltetésének ködös mélységeiből, harmincöt éves koráig megmaradt benne az a homályos elképzelés, hogy talán mégis van érdekesség és boldogság a világon. És Mr. Polly tudata mélyén - mint egy ember, akit fejbe vertek és mert halottnak hitték, ott hagyták heverni, de aki mégis él még - ott volt az a meggyőződés, hogy minden, úgynevezett csinos és „helyes dolgon túl van az életben szépség és gyönyör és hogy - talán megközelíthetetlenül - de van valahol tökéletes, tiszta, felszabadult és boldog harmóniája a testnek és a léleknek.

Téli éjszakákon, amikor elbújt a hold, sokszor kilopódzott és bámulta a csillagokat; aztán később sehogy sem tudta kimagyarázni távollétét apja előtt.

Olvasott történeteket vadászokról és felfedezőkről és ilyenkor elképzelte, hogy ott lovagol szélsebes musztángján, Nyugat-Amerika prairie-jein keresztül, vagy mint hódító és istenként tisztelt fehér ember behatol Közép-Afrika nyüzsgő életű falvaiba. Medvéket lőtt le revolverrel - míg másik kezében cigarettája füstölgött - s fogaikból és karmaikból nyakláncot készített a törzsfőnök gyönyörű, fiatal leányának. Oroszlánt ölt meg egy mérgezett karóval, melyet egyenesen a már fölötte álló bestia szívébe szúrt.

Elképzelte, milyen nagyszerű volna búvárnak lenni és leereszkedni a tenger sötétzöld, örvénylő mélységeibe.

Rohamra vezette csapatát szinte megvívhatatlan várak ellen és a győzelem pillanatában esett el a sáncokon. (Sírját egy nemzet könnyei öntözték!)

Megtámadott és megtorpedózott hajókat, nem törődve a tízszeres túlerővel.

Barbár országok királynői vetélkedtek szerelméért és egész nemzeteket térített át a keresztény hitre.

Mint mártír, szelíden és nemesen viselte el a kínzásokat, de az ilyesmit csak egyszer-kétszer gondolta el, a Feltámadás hetében. Egyébként nem szokott eszébe jutni.

Felkutatta az Amazon vidékét és miközben egy hatalmas fát kidöntött, váratlanul irdatlan aranytömbre bukkant.

Ezekbe a ténykedésekbe merülve, sokszor nem is figyelt az előadásra, csak ült hanyagul a padban, úgy hogy kísértésbe hozta a nádpálcás tanítót, aki két ízben el is kobozta a könyveket tőle.

Ha így erőszakosan visszaráncigálták a reális életbe, akkor megdörzsölte a fájó helyet, vagy sóhajtott, amint éppen az alkalomhoz illett és nekilátott az írásnak, vagy a rajzolásnak. Az Írást utálta, mert mindig tintás lett az ujja és nem szerette a tinta szagát. Egyébként is sok ki nem mondott kétség kínozta. Miért kell az Írásnak éppen jobbról-balra dőlnie? Miért kell a lefelé húzott vonalaknak vastagaknak lenniük és a felfelé húzottaknak vékonyaknak? Miért kell a tollszárnak az ember jobb válla fölé mutatni?

Tanulmányainak vége felé dolgozatfüzete már előrevetette a végzet árnyékát és tele volt kereskedelmi vonatkozású formulákkal. „Tisztelt uram, írta például, „vonatkozással múlt hó 26-iki nagybecsű rendelésére, van szerencsénk értesíteni... és így tovább.

Mr. Polly tizennegyedik és tizenötödik születése- napja közé eső időben ez iskolai módszerek eredményezte szellemi és testi elnyomásának váratlanul atyja vetett véget. Atyja vetett véget - aki már réges-rég elfelejtette azt az időt, amikor abban a hitben élt, hogy fiacskájának kis combjai egyenesen Isten kezéből származnak és amikor szerető gyöngédsége fellángolásában percekig csókolgatta a kis ujjacskák hegyét -, ezzel a kijelentéssel:

- Itt az ideje, hogy ez a lusta kölyök kikerüljön az életbe!

És körülbelül egy hónappal később Mr. Polly megkezdte üzleti karrierjét, amelynek eredményeképp egyedüli tulajdonosa lett egy csőd szélén álló divatüzletnek - és amely végül idevezetett, ehhez a kerítéshez, amelyen most üldögélt.

3.

Nem lehet azt mondani, hogy Mr. Pollyban veleszületett, természetes hajlandóság lett volna a harisnya-, vagy az úridivat-szakma iránt. Voltak pillanatok, valóban, amikor minden igyekezetével megpróbált érdeklődést érezni ez üzletág rejtelmeivel szemben, most azonban valami sokkal érdekesebb emlék merült fel benne, ami háttérbe szorította ezt az érdeklődést. Inasévei jutottak eszébe, amelyeket ama nagy és nem túlságosan finom áruházak egyikében töltött, ahol mindent árulnak, zongorától és bútoroktól kezdve könyvekig és dísztárgyakig, egy vidéki üzletben, név szerint a Port-Burdock-i Szövetáruházban, Port-Burdockban, amely egyike volt a Port-Burdock-i hajózási dokkok körül épült három szomszédos városkának. Hat évet töltött itt. Ennek az időnek legnagyobb része kényszeredett üzleti munkával telt el, eléggé boldog kedélyállapotban, míg emésztési zavarai közben egyre jobban növekedtek.

Egészben véve az üzletet jobban szerette, mint az iskolát: a lekötöttség jóval nagyobb volt ugyan, de az elfoglaltság megközelítően sem akkora. Ez a hely levegősebb volt, itt semmiféle okból nem zárták be az embert és a nádpálca sem volt használatban. Itt volt ráérő ideje érdeklődéssel és türelmetlenül kivárni bajusza növekedését és megtehette