Kemény motorosok

By Christopher Golden

A mérföldkőnek számító Sons of Anarchy - Kemény motorosok című televíziós sorozat negyedik évadja után játszódó történetét Kurt Sutter, a széria vezető producere találta ki.

A klubtagság fele éppenhogy csak kiszabadult a Stockton állami börtönből, de a Galindo drogkartell máris a nyakukban liheg, így nem unatkoznak a motorosok. Jax Teller, a SAMCRO alelnöke mégis kénytelen egy másik problémával foglalkozni, amikor megtudja, hogy ír féltestvére, Trinity már hónapok óta az Egyesült Államokban tartózkodik - és az orosz Bratva-gengszterekkel lóg. Most azonban eltűnt, és Jax biztos abban, hogy ehhez az életét fenyegető maffiaháborúnak van köze. Jax, Chibs és Opie társaságában Nevadába utazik, hogy megkeresse, és hazavigye.
Trinity ugyan félig ír, félig viszont Teller, és ahol a Tellerek megjelennek, ott kő kövön nem marad.

„A Maffiózók óta nem uralta így a tévéképernyőt egy csapat izzadt, erőszakos vadállat...” - Rolling Stone.

„Első osztályú... A mai napig az egyik legjobb tévésorozat.” - Newsday.

„Az egyik legjobb dráma a tévében.” - Time.

„Öt csillagból négy... A Sons csúcsra járatja a drámát.” - New York Daily News. 

• Language: Magyar
• Publisher: Twister Media Kft.
• Release date: May 31, 2016
• ISBN: 9786158010320

Book preview

cover.jpgimg1.jpgimg2.jpg

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

SONS OF ANARCHY – BRATVA

St. Martin’s Press, 175 Fifth Aveneu,

New York, N.Y. 10010

SONS OF ANARCHY ™ & © 2014 Twentieth Century Fox Film Corporation and Bluebush Productions, LLC. All rights reserved.

Hungarian translation © Varga Attila 2014

A történet szereplői a képzelet szüleményei, kitalált személyek. Hasonlóságuk bármilyen természetes vagy jogi személlyel csupán a véletlen műve.

Minden jog fenntartva.

Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került.

Első magyar nyelvű kiadás: 2014

Kiadja a TWISTER MEDIA Kft.

1184 Budapest, Építő utca 13/C.

Postacím: 1680 Budapest, Pf.: 43.

[e-mail]

www.twistermedia.hu

Felelős kiadó: Értékes Christos

Műszaki szerkesztő: Tóth András László

Lektor: Dobos Attila

Korrektor: Kótai Kata

Design: Kathryn Parise

Elektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft.

www.ekonyv.hu

ISBN 978-615-80103-2-0

img3.jpg

1

Jax Teller nagyon szerette a csendet és a nyugalmat, de az évek során a saját kárán tanulta meg, hogy ez csak átmeneti állapot, és soha nem lesz tartós. Egész életében a Sons of Anarchy motoros klub tagja volt – először csak az alapító fiaként, aztán teljes jogú tagként, most pedig alelnökként –, és csak ezt az életformát ismerte. Még amikor a klub nem volt bajban, akkor is érezte, hogy valami készül.

De nem ma.

Hogy valamit kezdjen magával, Jax feltekerte a damilt, megnézte a csalit, majd visszadobta a horgot a mély, sebes sodrású folyóba.

– Nem harapnak – mondta, csak hogy megtörje a csendet.

Opie Winston két méterre ült tőle, a hátát egy sziklának támasztotta, a kezében egy sört melegített. Alighogy leértek a folyóhoz, Opie belevágta a fekete, műanyag csövet a puha talajba, bedobta a horgot, a horgászbotját pedig a csőbe csúsztatta. Nem is horgászat volt ez, inkább csak sörözés, amit csak néha szakított meg pár odavetett pillantás, hogy megnézzék, harap-e valami a csalira aznap, vagy sem.

Jax magában azért fohászkodott, hogy valami kapja már el a horgot, és rántsa be magával a horgászbotot a folyóba – pontosan ez történne egyébként, ha egy tisztességes méretű pisztráng akadna horogra –, de Opie túl nyugodtnak tűnt ahhoz, hogy ilyenekkel cseszegesse. Valójában annak, hogy egy nagy pisztráng ráraboljon a csalira, nagyon kis esélye volt, Opie zsinórja mindössze kétszer rezdült meg három óra alatt, ő pedig nem nagyon fárasztotta magát azzal, hogy túl sokszor kivegye a horgot, és újra bedobja. Inkább azon munkálkodott lelkesen, hogy a kis hűtőláda sörkészletét az utolsó dobozig elpusztítsa.

Jax feltápászkodott, hogy neki is jusson a sörből. A horgászbotot befogta a könyökhajlatába, felnyitotta a dobozt, és hosszan belekortyolt a hideg nedűbe.

Opie nyújtózkodott egy nagyot, majd körzött egyet a fejével, amitől a nyaka hangosan ropogott.

– Vagy a halak lettek okosabbak, vagy csak érzik, mennyire nem érdekel minket ez az egész – mormogta.

– Beszélj csak a magad nevében, Op. Én hót motivált vagyok.

– Akkor valamit nagyon rosszul csinálsz – felelte Opie. – A horgászathoz megfelelő idegállapot kell, Jax. Ez egy ilyen zen dolog. Ha ma még enni akarunk valamit, inkább menjünk vadászni. Ahogy, nem mellesleg, eredetileg is javasoltam.

Jax lehuppant egy vastag fa alá. Az ősöreg fa gyökereit a talajerózió a felszínre hozta, így amikor a folyó apadt, tökéletes ülőhelyet formáltak.

– Az túl macerás. Azért jöttünk fel ide, hogy kiszellőztessük a fejünket.

– Akkor meg mit hisztizel, hogy nem harapnak a halak?

Jax belekortyolt a sörébe.

– Ha lecsendesednek a dolgok, ideges leszek. Valamivel meg kell törni a csendet.

Megemelte a horgászbotot, hátha ráakadt valami, de a damil könnyedén mozdult. Még csak meg sem harapdálták a csalit. Amikor észlelte, hogy Opie válaszra sem méltatja, megfordult, és látta, hogy barátja elmélyülten bámulja.

– Most mi van? – kérdezte leplezetlen éllel a hangjában.

– Hány napot kell itt töltenünk, mire elfelejted az összes szarságot?

Jax belekortyolt a sörébe.

– Nem tudok addig elszámolni, tesó.

Mindketten elhallgattak, a csöndet csak a folyó robaja és a fák között susogó szél törte meg. Opie egy nappal korábban javasolta, hogy jöjjenek fel a kunyhóhoz, és Jax saját magát is meglepte azzal, hogy rábólintott az ötletre. Opie furgonját megpakolták sörrel, csalival és pár zacskó kajával, aztán elindultak. A kunyhó a klubtagok menedéke volt a Kilencek ideje óta, azóta, hogy Jax és Opie faterjai Clay Morrow, Strici Lenny és a többiek társaságában lefektették a SAMCRO – Sons of Anarchy Motorcycle Club Redwood Original – motoros klub alapjait.

Gyerekként Jax és Opie imádtak a kunyhó környéki erdőben rohangálni, a folyóban horgászni és úszni, és a felnőttektől elcsent sört vedelni. John Teller és Piney Winston egyszer elkapta őket, és annyi sört itattak meg velük, amíg össze nem hányták magukat – a motorosok így adnak leckét a piálásból. A fa gyökerei között ülve, a régi szép emlékeken merengő Jax azon vette észre magát, hogy hiányoznak neki a gyerekkor önfeledt pillanatai. Évek óta csak üzleti ügyekben jöttek fel a kunyhóhoz, és most is rengeteg dolog súlya nyomta a vállát: Tara és a fiai iránti kötelezettségei vagy a klub sorsa. Jó ötletnek tűnt, hogy Opie-val feljöjjenek a kunyhóhoz, és kifújják magukat, de máris úgy érezte, mintha láthatatlan horgok akadtak volna a bőrébe, és húznák hazafelé.

A klub túlélte a börtönben töltött hónapokat és az IRA-val és az orosz maffiával, a Bratvával való súrlódásokat. A Bratva főnökének utasítására szurkálták meg Jaxet a Stockton börtön udvarán, de a SAMCRO békét kötött Viktor Putlovával, ami addig kitartott, amíg Jax és a többi sittre vágott klubtag büntetése le nem telt. A SAMCRO és az oroszok Opie és Lyla esküvőjén kötöttek békét. Putlova és az emberei mára halottak voltak, a Sons új megállapodást kötött a mexikói Galindo kartellel, és egy kis időre fellélegezhettek.

Jax és Tara eljegyzését nemrég tudta meg a klub, és Jaxnek most éppen boldognak kellett volna lennie (saját magának azt mondogatta, hogy ez a kirándulás a kunyhóhoz tulajdonképpen egyfajta minilegénybúcsú volt), de az eljegyzéstől csak tovább mélyült az az érzelmi szakadék, ami a két énjét elválasztotta egymástól. Egyrészről ott volt az a férfi, aki akart lenni, másrészről meg az, aminek nevelték. A SAMCRO mindig is az illegális fegyverkereskedelemben utazott, de most már beszálltak a drogcsempészetbe is, és ő ígéretet tett Tarnak, hogy megvan a terve arra, hogyan távolodjon el mindettől és tudja a fiait is biztonságban a klub üzleti ügyei jelentette veszélyektől.

A szavát adta. És komolyan is gondolta. Az ígéretek azonban néha elnyelték az embert és a mélybe húzták, mint a futóhomok.

Opie damilja hirtelen megrezdült, a horgászbot vége megremegett, majd meghajlott. Jax rászólt, és félretette a sörét. Feltápászkodott a gyökerek öleléséből, de mire felállt, Opie már a horgászbot mellett állt. Egy pillanattal ezelőtt úgy látszott, mintha szunyókálna, de most már ott állt a bot mellett, és az utolsó pillanatban elkapta a földbe szúrt csőből kicsúszó készséget. Jax a saját botját villámgyorsan becsúsztatta a csőbe, hátha a barátjának szüksége lesz a segítségére.

– A kurva életbe! – mordult fel Opie, és felrántotta a bot végét, hogy bevágjon annak a halnak, ami volt annyira óvatlan, hogy ráharapjon a vízben háromnegyed órája ázó csalijára.

Opie pár centivel magasabb és legalább tíz kilóval nehezebb volt, mint Jax. Nagy szakállával és komor tekintetével igen félelmetes látványt nyújtott, mondjuk olyat, aki képes egy mozdulattal eltörni egy gitáros csuklóját, mert a rossz nótát játszotta – és ez a valóságban elő is fordult. A hallal birkózva azonban röhejes látványt nyújtott. Jax hangosan felröhögött rajta.

– Na, most emberedre találtál – mondta, és elindult vissza a fához, a söréért. A folyóparton állva figyelte, ahogy Opie leereszti a bot végét, majd ismét felrántja, közben villámgyorsan feltekeri a damil egy részét. Barátja egy mordulással reagált a röhögésre, de a haragja hamar elszállt, és ő is felnevetett. Tett egy lépést Jax felé, és a damil hangos pattanással elszakadt, a botról lelógó fele ökörnyálként tekergett a levegőben.

– Bassza meg! – mondta Opie, majd behajította a botot a folyóba, elővette a pisztolyát, és leadott pár lövést a hal irányába. Ahogy a lövések dörejének visszhangja elült, ott álltak a parton mindketten, és a folyóban úszó, majd lassan elmerülő horgászbotot nézték.

– Végül is, így is lehet horgászni – mondta Jax vigyorogva.

Opie mereven ránézett, és összeráncolta a szemöldökét. Jax arcáról leolvadt a vigyor.

– Mi a baj?

– A faterom botja volt.

Jax a saját botja felé pillantott, amit a kunyhóból hozott le magával. A két horgászfelszerelést egy poros szekrényben találták, ahol egy halom másik között hevertek. A legtöbb elég ramaty állapotban volt, de sikerült két, aránylag használható állapotút kiválasztaniuk. Ha a rozsdás halomban akadt is olyan, ami Jax apjáé, John Telleré volt, tuti nem tudta volna kiválasztani pont azt közülük. Piney azonban még élt, és Jax kicsit kényelmetlenül érezte magát, hogy elvesztették a horgászbotját.

Vagy fél tucat vicces megjegyzés is eszébe jutott, de inkább befogta a száját, felkapta a saját botját, és elkezdte feltekerni a damilt. Opie összeszedte az üres sörösüvegeket és dobozokat, és a hűtőládába dobta őket. Egy charmingi sikátorban nem foglalkozott volna ezzel.

– Úgy látom, neked nagyobb szükséged volt egy kis kikapcsolódásra, mint nekem.

Opie felemelte a hűtőládát. – Nem én jöttem ki a sittről mostanában.

– Nyugi, Op! – mondta erre Jax. – Már kijöttem Stocktonból. Jól vagyok. Eljegyeztem Tarát, te pedig most vetted el a csajodat. A klubbal minden stimmel. Dől a lóvé. Minden okés.

Opie halkan felnevetett, de öröm nem hallatszott a hangján.

– Pont ez aggaszt – jegyezte meg, és elindult a kunyhó felé.

– Ezt nem teljesen értem – mondta Jax, egy lépéssel lemaradva a barátja mögött. – Tudsz valami gázról, amiről én nem?

Opie mosolya minden volt, csak megnyugtató nem.

– Jax, olyan nincs, hogy minden rendben. Pont ezért borít ki ez az időszak. Amikor nem tudjuk, honnan üt be a következő gebasz.

Szavai végig ott motoszkáltak Jax gondolataiban, miközben felcaplattak a kunyhóhoz, és összepakoltak, hogy visszainduljanak Charmingba. Jaxet nagyon zavarta, mennyire összecsengtek gondolatai Opie-éval. Mintha az óceánban úsznának egymás mellett, és a nagy hullámra várnának. Egyikőjük sem sejthette, milyen hamar jön majd az újabb hullám, és kit fog végérvényesen maga alá temetni.

img3.jpg

2

Lehajtottak a fákkal szegélyezett erdei ösvényről, és rátértek a 99-es autópályával pár tucat mérföldön át Charming és Lodi felé párhuzamosan haladó, kétsávos, megviselt útra. Opie vezetett, Jax pedig a padlón heverő CD-k között matatott. A Flogging Molly Drunken Lullabies című anyagára esett a választása, mert a címadó szerzeményre jól lehetett őrjöngeni, a dallama pedig mindig beférkőzött a fejébe, és az apját meg Írországot juttatta eszébe. A két téma közös felemlegetése általában kiborította, de valahogy mindig fel tudta dobni.

Az ablakon bámult kifelé és egy poros, szebb napokat látott szőlészetet nézett, amikor a tükörben megpillantott egy mögöttük észvesztő tempóban közeledő fekete Humvee-t.

– Boldog lehetsz, tesó – mondta Jax, és kinyitotta a kesztyűtartót, amiben egy Glock 17-es lapult. – Legalább már tudod, honnan jön a baj.

Opie felpillantott a tükörre. – Bassza meg! Zsaruk?

– Le ne lassíts! – válaszolta Jay. – Ha zsaruk, erre nem lesz szükségünk.

Hátrahúzta a závárt, és csőre töltötte a fegyvert. Volt egy olyan érzése, hogy nem a zsaruk tapadnak rájuk.

Opie ráállt a gázra, amitől a motor felbőgött, a furgon pedig megugrott egy kicsit. A két autó közötti távolság pár másodpercre megnőtt, de hamarosan ismét a nyakukon lógott az ijesztően nagy Humvee. Jax megszorította a fegyver markolatát és kinézett balra, a kétsávos út túloldalára, a fák és bokrok sorára, ami elválasztotta őket a 99-es autópályától.

– Vágj át! – mondta Jax.

– Ezt most komolyan gondolod? – pillantott rá Opie dühösen.

Úgy 100 méterre előttük a mellékutat a főúttól elválasztó terület ellaposodott, és a talajba bevágódott keréknyomok mutatták, hogy másoknak is eszébe jutott itt felhajtani az autópályára. A másik irányból egy fehér kisteherautó jelent meg, ez is feléjük robogott.

– A fehér furgon után vágok át – mondta Opie. – Kapaszkodj!

Jax a kétsávos úton feléjük haladó teherautót figyelte, és a másodperceket számolta a fejében. A Humvee motorja felbőgött mögöttük, a hatalmas autó a furgonnak ütközött. Opie és Jax kis híján lefejelték a műszerfalat az ütközéstől.

– Akkor ennyit arról, hogy rendőrök-e – jegyezte meg Jax, és szabad kezével kitámasztotta magát a műszerfalon.

Opie nem felelt. Összeszorított szájjal figyelte a fehér teherautót, és úgy szorította a kormánykereket, hogy belefehéredtek az ízületei. Készen állt, hogy jobbra rántsa a kormányt, beletaposson a fékbe, és átrobogjon a két utat elválasztó murván, hogy az autópályára juttassa az autót.

A fehér teherautó azonban megelőzte, és keresztbe állt előttük az úton. Csapda.

– A kurva… – káromkodta el magát Jax, de nem tudta befejezni, mert Opie a tervnek megfelelően balra rántotta a kormányt. A furgon kerekei megcsúsztak az úton, és az oldalával a fehér teherkocsinak vágódott, de Opie rálépett a gázra, és a fák között megnyíló résre koncentrált. Ezen keresztül juthatnak el a 99-es útra, ahol el tudnak szakadni egy kicsit az üldözőiktől. Az autópályán haladó többi autós nem az ő dolgukat fogja megnehezíteni.

A Humvee most oldalról ütközött nekik, de olyan erővel, hogy az ablakok betörtek, Opie ajtaja pedig eldeformálódott. A motor felbőgött a váratlan megterhelés alatt, az autó pedig lecsúszott az útról, és a fák felé haladt tovább – lekésték a rést. A Humvee tovább tolta őket, egészen egy fenyőfáig. Jax lefejelte az anyósülés felőli ablakot, és kis híján elejtette a pisztolyt, de időben észbe kapott.

– Bukj le! – üvöltött rá Opie-ra, aki habozás nélkül engedelmeskedett. Jax megragadta a vállát, és a biztonság kedvéért lenyomta az ülésen. Célzott, és a Glockkal kilőtte a Humvee szélvédőjét. A sofőr rükvercelt, a kerekek felpörögtek, majd az autó megállt, és felpattantak az ajtajai. Jax tudta, hogy mozgásban kellene lennie, de látni akarta, kikkel áll szemben. Ha egy rivális klub támadt volna rájuk, mint a Kilencesek vagy a Maják, a seggfejek motoron érkeztek volna, szóval ezek másféle seggfejek lesznek.

– A kartell? – kérdezte Opie, miközben a hátára fordult az ülésen, és a bal kezével az ülés háttámlájához rögzített puskát igyekezett megragadni.

– Galindóval jóban vagyunk – felelte Jax összeráncolt szemöldökkel.

– Van olyan, hogy jóban lenni egy mexikói drogkartellel? Jax nem válaszolt. A Humvee-ból és a fehér kisteherautóból egyre többen szálltak ki. Sápadt, fehér fickók voltak, fekete és szürke cuccokban. És mindenki kezében volt fegyver. Ezek nem a kartell bérgyilkosai voltak, és nem is a kínai Lin emberei. Jax az IRA-t is kizárta, mert egy ismerős arcot sem látott.

– A ruszkik – mondta Opie.

– Nyomás! – mordult rá Jax.

Jax oldalán szálltak ki a furgonból, az autót használva fedezéknek. Jax csizmája ért először földet, és a férfi gyorsan a furgon mellé guggolt, a pisztolyát maga elé tartva. A feje majd szétrobbant a dühtől, de nem engedhette, hogy leszálljon a vörös köd, most észnél kellett lennie. A furgon platója fölött az oroszok felé pillantott, és látta, hogy szétszóródtak, és a furgonra fogják a fegyvereket, de egyelőre nem nyitottak tüzet. Persze hogy az oroszok azok. Hogy gondolhatott másra? A savanyú szláv arcokat nehéz lett volna összetéveszteni bárkivel is. A sápadt bérgyilkosok Putlova halálát jöttek megbosszulni. Ezért nem lőttek rájuk. Putlova emberei az utolsó szálig halottak voltak, és az oroszok nem lehettek biztosak abban, hogy valóban a SAMCRO állt a gyilkosságok mögött.

– Élve kellünk nekik – mormolta Jax.

Opie a furgonnak támasztotta a hátát, és csőre töltötte a puskáját. – Furcsán jelzik, az szent.

Jax fújt egyet. Az oroszok egyelőre élve akarják őket, de ez bármelyik pillanatban megváltozhatott. Bárki is rendelte el a rajtaütést, nem szívesen mutatkozik majd nyilvánosan. Jax és Opie a fehér teherautóban végzik majd, és elviszik őket a főnökhöz, aki a kihallgatás után minden bizonnyal egy-egy golyót röpít a fejükbe. Nehéz lesz meggyőzni a Bratvát a SAMCRO ártatlanságáról… Elsősorban azért, mert nem voltak azok.

– Mr. Teller! – szólt oda nekik az egyik fegyveres, vaskos orosz akcentussal. – Dobják el szépen a fegyvereket, és jöjjenek elő! Aztán beszélgetünk egy kicsit.

– Innen is jól halljuk! – kiáltott vissza Opie.

Jax elvigyorodott.

– Nem így akarják ezt lerendezni, ezt mindketten tudjuk – szólt oda az oroszoknak Jax, és a plató fölött megkockáztatott egy pillantást. Az oroszok egy tapodtat nem mozdultak.

– Mr. Teller, jöjjenek velünk, és beszélgessünk valami nyugodtabb helyen. Ez itt túl nyilvános.

Jax Opie-ra pillantott, majd a 99-es úton elrobogó autókra. Egy fekete Mercedes lelassított, a sofőr megbámulta a minidrámát, mert azt hitte, egy balesetet lát. Jax tudta, hogy gyorsan kell dönteniük. A rendőrök nemsokára ideérnek. A mögöttük húzódó fasorra pillantott.

– Túl nagy a csend, Mr. Teller! – vetette oda az orosz. – Tudja, hogy utolérjük magukat, és akkor már a fegyverek beszélnek. Szerintem ezt maga is vérontás nélkül szeretné megoldani.

Opie Jaxra nézett. – Időt kell nyernünk – suttogta.

Jax bólintott. Minden lehetséges megoldás két kimenetelhez vezetett: vagy meghalnak, vagy túlélnek és sittre vágják őket. Mondhatják majd, hogy önvédelemből lőttek, de már maga az engedély nélküli fegyvertartás elég ahhoz, hogy a feltételes szabadlábnak búcsút inthessenek. Jax agya folyamatosan járt, és igyekezett valami kiutat találni. Tik-tak, az óra ketyeg. Beszéltetni kell őket.

– Ki küldte magukat? – kérdezte hangosan. – Egyszerűbb lenne a döntés, ha tudjuk, kikkel állunk szemben.

– Egy dolgot tud eldönteni: fegyverekkel vagy azok nélkül rendezzük le a dolgot. – Az orosz akcentusa mintha egyre erősödött volna.

Feltámadt a szél. Ha a fákon voltak is madarak, nem csicseregtek.

Jax balján egy szürke öltönyös férfi a látóterébe lépett. A fegyverét végig a vállához szorította, és igyekezett olyan pozícióba kerülni, ahonnan tisztán eltalálhatta Jaxet és Opie-t. Jax balra rántotta a pisztolyt, és a fickóra fogta.

– Vissza! Most! Vagy meghozom a döntést egy pillanat alatt! – üvöltött rá.

A fickó nem mozdult, de nem is lőtt Jaxre. A fegyverét viszont továbbra is ráfogta. Jax Opie-ra pillantott, és azon tűnődött, hány másodpercük van, amíg egy újabb orosz próbál mögéjük kerülni, ezúttal a másik oldalról. Eddig sem volt túl sok választási lehetőségük, de minden eltelt másodperccel egyre szűkült a lista.

– Jax! – mormolta Opie.

Az orosz ismét megszólalt.

– Fogy az idő, Mr. Teller. Pillanatokon belül meghozzuk a döntést maga helyett. Az embereim végighallgatták a beszélgetést, tudják, mit kínáltam fel magának. A megbízóm nem engem fog hibáztatni, ha maga itt hal meg az út szélén. A gyerekei viszont sokat sírnak majd maga után, Mr. Teller. Én