És...ennyi!

By Vidó Kinga

Vidó Kinga Where’s the Love? sorozatának a II. része    

A jótékonysági bál estéjén a vendégsereg előtt széles mosollyal jelenti be Amanda, hogy Aiden eljegyezte. Lili az általános ováció közepette próbálja felfogni a felfoghatatlant. Egyetlen dologban biztos, ettől a perctől kezdve nem tud és nem is akar Aidennel forgatni. Elhatározza, hogy maga mögött hagy mindent, Aident és a barátait is. Menekülni és felejteni akar. Vito, a rosszhírű producer mindent megígér Lilinek, de vajon megtartja-e a szavát? Véghez lehet-e vinni egy ekkora váltást gond nélkül? Kibírja-e Patrik és Lili kapcsolata az újabb változásokat? Aiden képes-e szó nélkül elfogadni Lili döntését?  Minden kérdésedre választ kapsz az „És… ennyi!” című romantikus regényben.

Vidó Kinga ismét egy sodró lendületű, magával ragadó, letehetetlen könyvet alkotott. A romantikus irodalom kedvelőinek örömére az „És… felvétel!” című regény folytatása, az „És…ennyi!” története is tele van titkokkal, izgalommal, szerelemmel, szenvedéllyel.

 

• Language: Magyar
• Publisher: Publishdrive
• Release date: Mar 20, 2021
• ISBN: 9786150110486

Book preview

Ki kicsoda?

Szereplők a „Where’s the Love?" sorozat első

„És… felvétel!" című kötetéből

Németvölgyi Liliána a „Where’s the Love?" sorozat női főszereplője, Zuzanna Orlova megszemélyesítője. A százhatvanöt centis, hatalmas derékig érő sötétvörös hajkoronával, habfehér bőrrel és sötétbarna szemmel megáldott életvidám, huszonnégy éves lányt törökországi nyaralása alkalmával Arthur Joshua Munro producer fedezte fel. Lili, a Budapesten élő marketing szakon végzett közgazdász, minden színészi képzettség nélkül kezdett bele az atlantai forgatásba. Nyár óta Hoffman Patrik menyasszonya.

Almássy Hanna Lili harmincöt éves belevaló nagynénje. A rövid vörös hajtól, a sok fülbevalótól, a hatalmas vörös műkörmöktől, a mindig tökéletes erős sminkjétől vagány külsővel megáldott Hanna nagyszerűen beszél németül, angolul, tolmács egy ügyvédi irodánál. Folyamatosan utazik és imádja az amerikai sorozatokat. Törökországban megismerkedik Arthurral és kapcsolatuk a hónapok során folyamatosan megerősödik.

Hoffman Patrik Lili hat évvel idősebb vőlegénye. A helyes, rövid barna hajú, barna szemű, atlétatermetű, mindig mosolygós srác Törökországban kérte meg Lili kezét. Patrik mérnöktanárként végzett informatika szakirányon és a nanotechnológia orvostudományban történő alkalmazásának lehetőségeit kutatja és orvosi egyetemeken tart a témában előadásokat.

Aiden Lokhart egy középosztálybeli kanadai családból vált a világ egyik legjobban kereső sztárszínészévé. A „Where’s the Love?" sorozatban Damien Howard Walsh szerepét megformáló férfi főszereplő. Aiden huszonöt éves, százkilencven centi magas, izmos pasi sötétbarna rövid hajjal, szemébe hulló hosszabb tincsekkel és valószínűtlenül világoszöld szemmel. Egy tiniknek szóló filmbeli szereplést követően fotómodellként vált híressé. A sorozat társproducere és rendezőként is kipróbálta már magát, a klímaváltozás elleni harc lelkes aktivistája. Barátnője a híres színésznő, Amanda Weir. 

Cole Ahearne egy hirtelen szőke, kék szemű, szép arcú srác egy félisten testével. A gazdag Ahearne család nem nézi jó szemmel Cole színészi pályafutását. A „Where’s the Love?" sorozat társproducere és rendezőként is dolgozik. Eredetileg ő játszotta volna Damien Howard Walsh szerepét. Az egyik kereskedelmi csatorna rendezvényen Cole verekedésbe keveredett. A negatív sajtóvisszhang miatt a főszerepet Aidennek kellett átadnia. Aiden legjobb barátja. Decemberben feleségül vette Beccát. A sorozatban Damien Alexander Scott nevű barátjának szerepére cserélte a férfi főszerepet.

Arthur Joshua Munro az egyik leghíresebb amerikai producer. Az ötven év körüli sármos férfi egyik legismertebb projektje a „Mersz, vagy mersz?" sorozat Aiden Lokhart és Cole Ahearne főszereplésével, de számtalan remek film is kötődik a nevéhez. Aident hosszú évek óta patronálja. Almássy Hanna barátja. Isabella Kerr és Arthur házastársak voltak, de hosszú évekkel ezelőtt elváltak.

Vito Ortega nem túl jó hírű atlantai producer. A hatvan év körüli férfi a szénfeketére festett ritka haját hátrafelé fésülve viseli. Aránylag alacsony és nagyjából százötven-százhatvan kiló súllyal éldegél, az egész ember egy nagy pocak. A legfeltűnőbb rajta a sok arany ékszer, a széles aranylánc a nyakán és a hüvelyujja kivételével minden ujján különböző díszítésű vastag aranygyűrűt visel. 

Isabella Kerr társproducer ötven év körüli idősebb dekoratív nő. A magas, modellalkatú Isabellának hamvas, jól láthatóan profi fodrász által beállított őszre festett haja a lapockájáig ér. Minden körülmények között ad az eleganciára és soha nem veszíti el a fejét. A „Where’s the Love?" sorozat társproducere. Aident gyermekkora óta ismeri és támogatja. Arthur volt felesége.

Johanna a stúdió jelmeztárának vezetője, aki csalhatatlan stílusérzékkel választja ki a szereplők ruháit. Johanna egy ráncos arcú nagyon alacsony, vékony idős asszonyka rövid ősz hajjal és elképesztő kék szemmel. Időnként a számára kedves színészek részére a ruhazsákokban kis idézeteket helyez el. Aidennel nagyon közeli kapcsolatot ápol.

Mendez (Julio Mendez) a jellemzően jó kedélyű ötven év körüli, fekete hajú, szakállas férfi, a stúdió segédrendezője és mindenese, a stúdió lelke. Lilivel közös lakóparkban él a tacskójával, Bamboo-val. Lili egyik legjobb barátja.

Becca (Rebecca Clark) a derékig érő göndör hajú, gyönyörű és rendkívül csinos afroamerikai hölgy Cole Ahearne felesége, aki egyben Lili személyi asszisztense. Lili barátnője. Az esküvőjükön Lili volt Becca tanúja.

Amanda Weir a Golden Globe díjas színésznő Aiden Lokhart barátnője. Amanda, a szőke hajú, kék szemű jéghercegnő a „Mersz, vagy mersz?" sorozat forgatása alatt melegedett össze Aidennel, akivel azóta álompárt alkotnak.

Joe (Sir Joseph McGrath) a hatvan éves, ősz rövid hajú, vékony testalkatú, karizmatikus Oscar-díjas színész Oleg Kulikovnak, Zuzanna Orlova édesapjának a szerepét játszotta.

Annie Daumier híres színésznő, aki Zuzanna Orlova édesanyjának, Dasha Orlovának szerepét kapta a sorozatban. A bájos arcú, rövid, göndör vörös hajú, kissé molett Annie ezer éve Lili kedvenc színésznője.

Gleb Kovalev egy orosz származású ismert színész, aki a sorozatban a besúgó Victort szerepét kapta. Gleb általában rendőrt, ügynököt szokott nagy költségvetésű filmekben alakítani. Testalkatra magas, széles vállú, de nem túl izmos, mégis jó kiállású férfi. Arca viszont elég átlagos a magas homlokkal, széles, kerek arccal, elálló fülekkel, szürkés szemmel és pár centisre vágott homok szőke hajával. Amanda Weir baráti körébe tartozik, Amanda közbenjárásával került a sorozatba. Kedveli Lilit, ezért sok belső információt megoszt vele.

Lori Balfour a „Mersz, vagy mersz?" sorozat egyik mellékszereplőjeként ismertté vált színésznő most Damien titkárnőjének, Tiának a szerepét formálja meg. Lorival nagyon nehezen barátkozott össze Lili az Atlantába érkezésekor, kapcsolatuk hullámzó.

Esther Fournier a stúdió által Lili mellé szerződtetett színészet tanár. Esther a St. Mary Meadben éldegélő Miss Marple-re hasonlító kedves, mosolygós, idős hölgy fantasztikus szakmai tudással és a tanításhoz szükséges türelemmel.

Giorgio a stúdió fodrásza egy a kopasz, negyven-negyvenöt év körüli, Salvador Dalí-féle, bár annál azért rövidebb barna bajuszt viselő fura férfi. Az olasz származású Giorgio Ruby barátja.

Ruby a szépítész csapat egyik kozmetikus tagja. A magas, hosszú fekete hajú, nagy hangú, életre való, bevállalós Ruby és a szinte szótlan Giorgio január óta egy pár, enne ellenére folyamatosan vitáznak.

Debra az alacsony, csendes, szőke kozmetikus külsőségekben teljes ellentéte volt a szépítész csapat másik kozmetikusának, Rubynak.

Tyler Mendez mellett a második segédrendező. A kamerák körül szorgoskodó halk szavú, talán picit kocka Tyler imádja a munkáját és folyamatosan képezi magát.

Simon a produkció felvételvezetője.

Helen Payne a sorozat scriptere, azaz naplóvezetője. Ő jegyez fel minden kelléket, ruhát, a díszlet egyes részleteit azért, hogy a különböző időpontokban felvett jelenetek vágással használhatóak legyenek.

Andrew von Franklyn Isabella karót nyelt személyi titkára. A nagyon magas, nagyon vékony, hátrazselézett barna hajú, összességében komornyik külsejű Andrew elsősorban a színészek szállításában segédkezik és a külföldi utazásnál nyújt segítséget. Lili nagyon kedveli.

Linda, a folyton vigyorgó energiabomba, Lili tánctanára. Pirosas narancs színű derékig érő hosszú raszta haját jellemzően összefogva viseli. Kedvenc ruhadarabjai a mindig élénk színű buggyos töröknadrágok és a színben passzoló sportmelltartók.

Luis stúdió személyi edzője. Napi rendszerességgel tart a délutáni órákban edzést Lilinek és felügyeli a táplálkozását. Az apró, tiszta izom emberke mindig fekete passzos ruhát hord és jellemzően önmagát nézi az edzőtermi tükrökben.

Sean Baron a produkció fotósa ötven év körüli lehet. Az öltözködése nagyon jellegzetes Mintha kerülné a színeket. Általában fekete farmert, fehér, szürke vagy fekete inget és fekete bakancsot visel. Nagyon kedveli a sötétbarna bőrkarkötőket.

Sessy, a produkcióhoz szerződtetett másik fotós, egy huszonnégy éves, kifejezetten magas szőke nő szinte bántóan élénk színű ruhákban. Vállig érő szőke haját kibontva horda, a kék szemét gyönyörűen sminkeli, batikolt hatású térdig érő tunikát hord és több nyaksálat is kötöz magára, mind más és más színű.

Mika (Fábián Miklós) Lili gimnáziumi szerelme, aki egy motorbaleset miatt nyaktól lefelé lebénult. Miután egyértelművé vált, hogy nem fog meggyógyulni, szakított Lilivel és minden kapcsolatot megszakított a lánnyal. Majd néhány hónapja hirtelen meghalt. A halála Lilit iszonyúan megviselte.

Konrád Mika legjobb barátja volt, akit Mika Lilihez hasonlóan eltaszított magától a baleset után. Konrád és Lili nagyon jó barátok lettek.

Fatos Atagül hat évvel ezelőtt a török-amerikai oktatási csereprogrammal tanult Atlantában festőművészetet és Aiden egyik első nagy szerelme volt. Egyik napról a másikra Fatost a szülei hazarendelték Törökországba, mert kiválasztották számára a megfelelő török férjet. Úgy hagyta el Aident, hogy vissza sem nézett.

Amy Chirp az egyik legnézettebb éjszakai talkshow, a „Beszéljünk róla!" műsorvezetője.

David Goss az olaszos külsejű, fekete hajú és szemű örökké mosolygó műsorvezető volt a „Where’s the Love?" első közönségtalálkozójának a moderátora.

Bevezetés

Péntek éjjel Amanda Weir és Aiden Lokhart jótékonysági báljának meghívottjaként egy pezsgő színű flitterekkel díszített, sellő szabású gyönyörű ruhában ültem éppen az atlantai Intercontinental Hotel negyedik emeleti bárjában egy kis kerek asztalka mellett. Beletúrtam a fényesen csillogóra vasalt derékig érő sötétvörös hajamba.

Magamba voltam roskadva a Vito Ortega producerrel folytatott rövid, szűkszavú megbeszélést követően. Emlékszem, hogy egy másodpercre átfutott rajtam, hogy jól tettem-e, amit éppen tettem. De a döntést már meghoztam. Holnap reggel a kezemben lesz Vito szerződése és nem lesz többé közöm a világ két legjobban kereső, leghíresebb sorozatszínésze, Aiden Lokhart és Cole Ahearne neve által fémjelzett „Where’s the Love?" sorozathoz, amelyben abban a pillanatban még én voltam a női főszereplő. A szerződésbontás miatt fizetendő hatalmas kártérítési összeget Vito átvállalta, cserében a következő sorozatában fillérekért fogok szerepelni, de abban a helyzetben számomra ennek nem volt jelentősége. A legfontosabb az volt, hogy minél gyorsabban és minél messzebb kerüljek Aidentől.

Aiden…

Azon az estén sok mindenre rádöbbentem. Egyrészt, bármit is gondoltam, vagy bármiben is reménykedtem korábban, Aiden számára én egyáltalán semmit sem jelentek. Elhűlve próbáltam felfogni, hogy Aiden pont a csodás vermonti közös éjszakánk másnapján kérte meg a Golden Globe díjas csodaszép barátnőjének, Amanda Weirnek a kezét, amit a társaság éppen azokban a pillanatokban ünnepelt hangosan a hotel báltermében. Másrészt az elmúlt pár hónapban barátaimnak hitt Cole és Becca minden bizonnyal tudtak az eljegyzésről, de elfelejtettek nekem szólni. Ahogy nem mellesleg Aiden és Cole mellett a sorozat harmadik producere, Isabella is tökéletesen tisztában volt vele, hogy Amanda a jótékonysági bálon pont az én Galia Lahav csodaszép rose gold menyasszonyi ruhámban fog felvonulni, mégis hagyta, hogy a vörös szőnyegen a szemem elé táruló látványtól lefagyva próbáljam apró pici darabokból összekapargatni magamat a fotósok sorfala előtt.

Megrázva a fejemet próbáltam meg elűzni az egymást kergető sokkoló gondolatokat.  Ültem az asztalhoz húzott kényelmes széken. Nem volt erőm elindulni és visszamenni a bálterembe a vőlegényemhez, Patrikhoz. Nem volt erőm semmire, még sírni sem. Hallgattam a bárban halkan szóló dalt, Ashe Moral of the story című számát. Igen valóban, néha az emberek rossz emberbe szeretnek bele… legalábbis velem akkoriban pontosan ez történt.

A következő gondolatom az volt, hogy egyedül nem bírom elviselni az események okozta nyomást, valakivel meg kell osztanom. Érhető módon Patrik szóba sem jöhetett. Azonnal fel kellett hívnom a nagynénémet, Hannát. Beszélnem kellett vele. Hanna volt az én élő lelkisegély szolgálatom. Az ölemben lévő borítéktáskámba nyúltam a telefonomért, de amikor felnéztem, meglepve láttam, hogy az asztalom túloldalához éppen valaki odahúzott egy széket és kényelmesen elhelyezkedett.

-      Mit műveltél? – jött a kérdés. Nyilvánvaló volt, hogy lebuktam. Nyeltem egy nagyot. A pillantásom az asztalra helyezett ujjakhoz tartozó hosszú vörös körmökre rebbent. Átfutott az agyamon, hogy talán nincs olyan nagy gond. Lori Balfour, a sorozat egyik színésznője bámult rám megrökönyödve a nagy szürke szemeivel. – Mit akart tőled Vito? – szegezte nekem a következő kérdést. Egy picit előrébb hajolt, talán olyan megfontolásból, hogy jobban hallja a válaszomat. Gyorsan nyugalmat erőltettem magamra. A beszívott levegőt lassan, nagyon lassan fújtam ki. Tudtam, ha elárulom magamat, Lori meg sem áll Aidenig, Cole-ig, vagy Isabelláig. Akkor este még a már meghozott végleges döntésemről nem tudhatott senki. Lépéselőnyben kellett maradnom.

-      Mit akart volna? – kérdeztem vissza egykedvűen. – Szerepet ajánlott, én pedig visszautasítottam. – vontam meg a vállamat.

-      Nem Lili, ez kizárt dolog. – csóválta meg a fejét Lori. – Láttam, amikor távozott. Úgy vigyorgott, mint aki megnyerte a főnyereményt. – picit elgondolkozott, aztán bólintott egyet. – Igen Lili, Vito kifejezetten elégedettnek tűnt. – szinte hallottam, ahogy a fogaskerekek pörögnek az agyában. – Lili! Te elfogadtad az ajánlatát… – formálta lassan a szavakat. Felnevettem.

-      Ugyan, Lori. Miért tettem volna? – láttam rajta, hogy folyamatosan töri az agyát. Gyorsan le kellett zárnom ezt a beszélgetést, hogy ne jusson el Amanda és Aiden eljegyzéséig és a velem kapcsolatos lehetséges összefüggésekig. Lassan mindenki tudott arról, hogy Aidennel több volt közöttünk, mint a szigorúan vett munkatársi kapcsolat. Talán még Lorinak is feltűnt ebből valami. – Lori, éppen egy szuper produkcióban vagyok főszereplő. Fantasztikusan keresek. És lássuk be… – mosolyogtam Lorira. – … ki akarna Vitoval dolgozni, ha Aidennel és Cole-lal forgathat? Ezt te sem gondolhatod komolyan. – csóváltam lassan a fejemet. Lorin láttam, hogy elbizonytalanodott. A kezét az ölébe ejtette. Megváltozott a testtartása is, már nem tűnt olyan magabiztosnak. Kezdtem megnyugodni. El fogja hinni, mert magából indul ki és Lori Balfour soha nem cserélné le Aident és Cole-t Vito Ortegára. Egyébként a világon senki nem cserélné le a két srácot Vitora rajtam kívül. Felálltam és végigsimítottam a ruhám szintén pezsgő színű organza fedő rétegén. – Gyere Lori, menjünk vissza a bálterembe! Nem szeretném, hogy Patrik tovább hiányoljon. – összeszedettnek akartam tűnni. Határozott léptekkel elindultam a liftek felé magam után húzva a ruhám hosszú uszályát. Nem néztem hátra, de hallottam, ahogy Lori is hátrébb tolta a székét, felállt és követett. Sikerült, állapítottam meg magamban.

Megnyomtam a lift hívógombját és közben a már mellém érő Lorira mosolyogtam. A nyugodt külső mögött azonban folyamatosan kattogott az agyam. El kellett terelnem a gondolatait, gyorsan ki kellett találnom valamit. Hirtelen beugrott. Éreztem, hogy ez biztos jó lesz.

Azt könnyű volt megállapítani, hogy valószínűleg nem ugyanazt értettük Lorival a kis szülinapi parti fogalma alatt. Már éppen meg akartam szólalni, hogy rávilágítsak, hogy meghívottakon csak a stábot értettem és helyszínként én csak a stúdió étkezőjére gondoltam. Aztán még időben észbe kaptam és gyorsan emlékeztettem magamat, hogy ez már mind nem számít. Lényegtelen.

Kit érdekel, hogy Lori mekkora buliban gondolkozik? Kit izgat, hogy milyen helyszínt választana és milyen meghívót képzel el? Nem lesz már nekem itt semmiféle bulim, hiszen holnaptól már Vitonak fogok dolgozni, nem leszek már a „Where’s the Love?" sorozat női főszereplője. Eszembe jutott az is, hogy február végén valószínűleg mindannyian gyűlölni fognak már. Hiába hatalmas összeg a kártérítés, abból nem tudják a jeleneteimet újraforgatni, arról nem beszélve, hogy még nagyon sok jelenetet nem vettünk fel. A forgatókönyv felén éppen, hogy túlléptünk. Elhessegettem ezeket a gondolatokat. Ez már legyen az ő gondjuk! Abban a pillanatban csak a saját életemmel kellett foglalkoznom, nem pedig a három producer és a stábtagok problémáival és érzelmeivel.

Alig léptünk ki a liftből, a bálterem előtti folyosón szembefordult velem Lori. A vállamra tette a kezét és bizalmasan közelebb hajolt hozzám.

Még azon jártak a gondolataim, hogy erre mit kellene válaszolni, amikor Lori hirtelen ellépett mellőlem. Én pedig automatikusan utána fordultam és így pont Aidennel találtam szembe magamat. A gyomrom görcsbe rándult. Gyorsan elkaptam a tekintetem és Lorinak szenteltem minden figyelmemet.

Ott maradtam kettesben Aidennel. Annyira dühös voltam, hogy rá sem bírtam nézni. Még mielőtt Aiden megszólalhatott volna, már ha egyáltalán volt ilyen terve, elindultam Lori után és több okból is jól tettem. Alig tettem pár lépést, amikor Patrik lépett ki a bálteremből. Amikor meglátott, gyorsan felém sietett. Magához ölelt.

A teremben elég nagy hangzavar volt. A zenekar egy kellemes lassú számot játszott éppen, mindenki beszélgetett és az evőeszközökkel csörömpöltek. A levesen már túl voltak a vendégek, a másodikat szervírozták éppen a pincérek. Bár még javában tartott a vacsora, a mi asztalunknál már felborult az ültetési rend. Joe és Cole egymás mellett ülve beszélgettek, mellettük egy üres szék. Valószínűleg ott ült eddig Patrik. Isabella éppen Loriba fojtotta bele a szót és a másik oldalán ülő Becca felé fordult. Mindketten nagyon komolynak tűntek, sőt már-már gondterheltnek. Gleb pedig Annie-t és Susant szórakoztatta, gondolom, a szokásos pletykáival. Amikor az asztalhoz értünk, Cole előzékenyen felpattant és így Patrik leülhetett ismét Joe mellé, én pedig helyet foglalhattam mellettük. Végignéztem a társaságon és hirtelen átfutott rajtam a gondolat, hogy nem fogok én innen hiányozni. Láthatóan nem keresett Patrikon kívül senki. Csak neki voltam fontos. De neki az voltam és akkor már csak ez számított. Megnyugtattam magamat, hogy jobb is így. Holnaptól úgyis újra idegenek leszünk egymásnak a többiekkel. Ez persze azonnal szomorúsággal töltött el. De nem volt időm keseregni, mert Becca észrevett engem, felpattant és pillanatok alatt elüldözte mellőlem Glebet, majd lehuppant a mellettem lévő székre.

Becca pedig beavatott mindenbe, amit az elmúlt félórában intéztek. Isabella a Harper's Bazaarral egyezett meg a holnapi hivatalos eljegyzési fotózásról. Becca egy elegáns éttermet foglalt le helyszínnek. Johanna már dolgozik Amanda fiktív eljegyzési ruháján. Amikor Patrik oldalán visszatértem a terembe, az interjú kérdéseken és válaszokon munkálkodtak éppen. Amy Chirp ide már kevés lesz Isabella szerint. Nagyobb névre lesz szükség.

Egy pillanatra elgondolkoztam. Lehet, hogy mégsem csak nekem volt újdonság Amanda és Aiden eljegyzése? Nem, eszem ágában sem lett volna akkor sem megbocsátani Beccáéknak, ha ők is mindannyian tényleg pont akkor tudták meg, amikor én. Láthatóan kizárólag a látszattal foglalkoztak és a hülye filmjükkel, a sajtóval, a reklámmal, a bevételekkel, de egyikőjüknek sem jutott eszébe még egy röpke pillanatra sem, hogy én mit élhetek át éppen. Egyiküknek sem!

Egyébként is miért nem jók az eredeti eljegyzési képek? Milyen nevetséges dolog egy új eljegyzést tartani a sajtónak csak azért, hogy nehogy Aiden, vagy Amanda egyik tincse rosszul álljon a fényképen. Vicc az egész. Miért ezzel foglalkozik mindenki? Miért nem foglalkozik senki velem? Mérges voltam mindegyikőjükre és nem akartam már ezen változtatni. Halálosan meg voltam bántva. Elkalandoztak a gondolataim, már nem figyeltem arra, amit Becca mesél.

A figyelmemet lekötötte a zenekar. Egy férfi és egy nő énekelt duettet. Az énekesnőnek szívbe markoló hangja volt. Billie Eilish Khaliddal közös Lovely című számát énekelték. Én is énekelhettem volna, na nem a csodás hangom miatt, hanem a dal mondanivalója miatt. Nekem is ki kellett jutnom egy számomra méltatlan helyzetből, azonnal kellett egy hely, ahová elbújhatok. Csak el innen! Kétségbeesés lett úrrá rajtam. Hirtelen mintha ismét elfogyott volna a levegő körülöttem.

Pár pillanat múlva már Patrik nézett rám meglepve, amikor nem titkoltan boldogságban úszva közöltem vele, hogy már indulhatunk is haza.

Gyorsan elköszöntünk a ledöbbent asztaltársaságunktól és már a kijárat felé húztam magam után a csodaszép pezsgő színű ruhám hosszú uszályát oldalamon Patrikkal. Nagyon koncentráltam, hogy búcsúzkodás közben még véletlenül se pillantsak Aidenék asztala felé. Mielőtt kiléptünk volna a bálteremből, egy pillanatra visszanéztem az asztalunk felé és végigsuhant a tekintetem az asztaltársaságon. A szívem összeszorult. Soha többé nem fogok velük találkozni, nem fogok velük beszélgetni, nem leszek része az életüknek. Volt, akit valószínűleg akkor láttam utoljára. Sokkoló élmény volt. A lelkem megfagyott.

Vitoval még egyszer összefutottam egy eléggé fura helyen. A parkolóháznak azon a szintjén, ahol a limuzinunk parkolt, egy gyengén megvilágított részen beszélgetett Vito egy nagyon elegáns idős úriemberrel. A férfi magas volt, vékony, a dús haja teljesen ősz volt és valahonnan ismerős volt számomra, de nem tudtam volna megmondani, hogy hol láthattam. Vito mögött egy két méterrel állt még egy harmadik ember is, aki nem vett részt a társalgásban. Úgy tűnt, hogy Vitoval mindenki csak titokban akar beszélgetni.

Végre kihajtottunk a mélygarázsból. Az égő homlokomat a limuzin jéghideg ablakához érintettem. Bármennyire is küzdöttem ellene, a szemein sarkában megjelentek a könnycseppek. A kivilágított városból szinte csak színes fénycsíkokat láttam. A rádióból Sam Fischer agyonjátszott This City című száma szólt.

„Ez a város össze fogja törni a szívem.

Ez a város szeretni fog, aztán elhagy.

Ez a város rávesz, hogy csillagok után fussak."

A mellkasomban a szorító érzés nem akart elmúlni.

Amikor hazaértünk, Patrikkal már az ajtóban egymásnak estünk. Fájt a lelkem, muszáj volt bármilyen más érzéssel elnyomnom. Muszáj volt mást szeretnem, ha soha többé nem szerethettem azt a valakit, akinek, lássuk be, már a rabja voltam.

Éjjel sehogy sem tudtam elaludni, így lábujjhegyen leosontam a nappaliba és csak egy kis lámpát gyújtottam fel. Vállfára tettem a korábban földre hajított nagyestélyimet, felakasztottam a szekrénysor egyik ajtajára. A kanapéra kuporodtam magam alá húzva a lábaimat és csak néztem a pezsgő színű flitteren megcsillanó fényt. Gyönyörű ruha egy lélekgyilkos estéhez.

Folyamatosan a holnapi napon járt minden gondolatom. Megijesztett egy pillanatra a merészségem. Patrik ráadásul nem is sejtett semmit. Nem volt kétséges, hogy ha már nem lesz szerződésem Aidenékkel, akkor el kell költöznünk ebből a tóparti tökéletes kis házból, el az őrzött lakóparkból és vissza kell adni a két bérelt autót. Fogalmam sem volt, hogy magyarázom meg Patriknak, hogy miért akartam producert és sorozatot váltani a forgatás kellős közepén? Nem mondhattam meg, hogy szerelmes lettem Aiden Lokhartba, aki pont az azt követő a napon kérte meg a barátnője kezét, amikor velem szeretkezett Vermontban. Teljesen össze voltam törve és össze voltam zavarodva. A saját érzéseimmel sem voltam tisztában. Az órámra néztem, hajnali hármat mutatott, tehát Magyarországon már reggel kilenc óra volt. Gyorsan felkaptam egy farmert, a csizmámat és a télikabátomat, óvatosan behúztam magam után a bejárati ajtót és a házunktól tíz méterre lévő