Ortutay Mária Esélyünk a megmaradásra

By Ortutay Peter

Korábban írtam egy cikksorozatot, melynek formája minden bizonnyal talán szokatlan. Lehetne akár az is a címe, hogy Élménybeszámolók saját kortársaimról, barátaimról, kollégáimról, akik mind kiváló emberek: profik, akár írtak, gyógyítottak, színpadon játszottak, festettek, tudománynak éltek, vagy bármilyen más területen éltek és dolgoztak... Sok írás kapcsolatos édesapámmal, aki pl. pap volt, Isten és így az emberek szolgája. Tanításuk lényege – az élet sokszínűsége, tragikuma, dicsősége, drámája, sikere, az emberek életmentése. Kíváncsiságom mindig is az ilyen emberekre irányult. A kiváltságos egyéniségeket figyeltem és tanulmányoztam. Azt, ami e beszélgetések, találkozások, interjú élményéből bennem a mai napig megmaradt, igyekszem átadni kortársaimnak és a fiatalabbaknak, hogy úgy ismerjék meg őket, mint amilyeneknek én, és amilyenek valójában is voltak.
Őszinteséggel, emberiséggel, interjúalanyaimnak a szépség iránti elkötelezettségével, érzékenységével írtam ezeket a sorokat. Amit leírtam, nem kieszelt történet. Nekem az „élet” kellett, hogy ezt megírjam, úgy, ahogy nyilatkozóimmal együtt átéltem. Művészeket, tudósokat, írókat, költőket, egyszerű embereket láttam, ismertem meg közelről és megírtam külső és belső érzéseiket, ami az élet maga. Az élet pedig nem mindig szép vagy fenékig tejfel. Gyakran nehéz, nagyon nehéz. A gondokkal szembenézni és azokat megoldani, fájdalommal jár. Mégis, épp felismerésük és megoldásuk folyamatában rejlik az élet értelme. Emberi gyarlóság, ha problémáink megoldását halogatjuk, nem veszünk tudomást létezésükről. Írásaim, szereplőim által, talán mindennek a megértéséhez is segítséget nyújtanak.

• Language: Magyar
• Publisher: Ortutay Peter
• Release date: Nov 20, 2021
• ISBN: 9781005856069

Ortutay Peter

Rövid önéletrajz:1942. július elsején születtem Ungváron. A középiskolát szülővárosomban végeztem. Rögtön az iskola után egyetemi felvételeim nem sikerültek, így két évig sajtolómunkásként dolgoztam a Peremoha gyárban. Aztán behívtak katonának... a szovjet hadseregbe, ahol három évet húztam le angyalbőrben.1964-ben felvételiztem az Ungvári Állami Egyetem bölcsészkarára, és angol szakos egyetemista lettem. 1969-ben diplomáztam. Még ugyanabban az évben (sőt korábban) Balla László főszerkesztő felajánlotta, hogy dolgozzam fordítóként (majd újságíróként) a Kárpáti Igaz Szó magyar lapnál. Kisebb megszakításokkal a nyolcvanas évek elejéig dolgoztam az Igaz Szónál. 1984-ben költöztem Budapestre. Angol nyelvtanár lettem az Arany János Gimnáziumban, majd a Kandó Kálmán főiskolán. Az ELTE bölcsészkarán doktoráltam angol nyelvészetből, és a tudományos fokozatomnak köszönhetően 1991-ben az Egri Tanárképző Főiskola főigazgatója megkért, hogy legyek a főiskolán az angol tanszék vezetője. Három évig voltam tanszékvezető, aztán előadó tanár ugyanitt.1998-tól 1999-ig az Ohiói Állami Egyetemen (Amerikai Egyesült Államok) is tanítottam egy rövid ideig. Az Egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium tanáraként mentem nyugdíjba 2004-ben.Nyugdíjazásom előtt és után nyelvészeti tudományos munkákat publikáltam, írogattam, szépirodalmat fordítottam. Eddig hat vagy hét műfordítás-kötetem van, főként F. Scott Fitzgerald amerikai író novellái és színművei, valamint Mary Shelly Mathildá-ja, mely fordításomban először jelent meg magyarul. Közben sikerült lefordítanom angolra Szalay Károly (alternatív) Kossuth-díjas írónak az ötvenhatos magyar forradalomról írt Párhuzamos viszonyok című regényét, mely a United P. C. Publisher kiadó gondozásában Parallel Liaisons címmel jelent meg külföldön.

Book preview

Ortutay Mária

Esélyünk a megmaradásra…

Interjúk, esszék, események

Szerkesztette Ortutay Péter

Smashwords Kiadó

2021

Előszó helyett

Korábban írtam egy cikksorozatot, melynek formája minden bizonnyal talán szokatlan. Lehetne akár az is a címe, hogy Élménybeszámolók saját kortársaimról, barátaimról, kollégáimról, akik mind kiváló emberek: profik, akár írtak, gyógyítottak, színpadon játszottak, festettek, tudománynak éltek, vagy bármilyen más területen éltek és dolgoztak… Sok írás kapcsolatos édesapámmal, aki pl. pap volt, Isten és így az emberek szolgája. Tanításuk lényege – az élet sokszínűsége, tragikuma, dicsősége, drámája, sikere, az emberek életmentése. Kíváncsiságom mindig is az ilyen emberekre irányult. A kiváltságos egyéniségeket figyeltem és tanulmányoztam. Azt, ami e beszélgetések, találkozások, interjú élményéből bennem a mai napig megmaradt, igyekszem átadni kortársaimnak és a fiatalabbaknak, hogy úgy ismerjék meg őket, mint amilyeneknek én, és amilyenek valójában is voltak.

Őszinteséggel, emberiséggel, interjúalanyaimnak a szépség iránti elkötelezettségével, érzékenységével írtam ezeket a sorokat. Amit leírtam, nem kieszelt történet. Nekem az „élet" kellett, hogy ezt megírjam,  úgy, ahogy nyilatkozóimmal együtt átéltem. Művészeket, tudósokat, írókat, költőket, egyszerű embereket láttam, ismertem meg közelről és megírtam külső és belső érzéseiket, ami az élet maga. Az élet pedig nem mindig szép vagy fenékig tejfel. Gyakran nehéz, nagyon nehéz. A gondokkal szembenézni és azokat megoldani, fájdalommal jár. Mégis, épp felismerésük és megoldásuk folyamatában rejlik az élet értelme. Emberi gyarlóság, ha problémáink megoldását halogatjuk, nem veszünk tudomást létezésükről. Írásaim, szereplőim által, talán mindennek a megértéséhez is segítséget nyújtanak.

Alma a fájától

I.

Harsányi István: gyermek- és kamaszkor

Harsányi István egy abaújszántói kisbirtokos nemes embernek, Harsányi Lászlónak és felesége, Hegymegi Zsuzsának fia volt. 1874.február 1-én született Abaújszántón. A szülői házban élte le gyermekkorát, életének első 10 évét, amikor aztán szülei szárnyára bocsátották, Sárospatakra küldték tanulni. Tanárai azonnal megszerették a rendkívül buzgó, példásan pontos és szorgalmas hallgatójukat. Még nagyobb bizonyíték azonban annak, hogy tanárai mennyire nagyra becsülték hallgatójukat, az a jövő életsorsára is nagyjelentőségű tény, hogy a negyedik teológiai éve elvégzése után, a kitűnő sikerrel letett első lelkészképző vizsgája alapján, az akadémiai Szék őt választotta meg akadémiai segédtanárrá és főiskolai alkönyvtárnokká. A tanári karnak a bizalma és kitüntető jóakarata végtelen örömmel töltötte el a végzett nagydiákot. Szilárdan elhatározta, hogy segédtanári éve letelte után kimegy Németországba, valamelyik egyetemre. Boldoggá tette a főiskolai alkönyvtári állása is, mert szinte napi kapcsolatba került Szinyey Gerzsonnal a nagy irodalom búvárral. Tőle sokat tanult főiskolánk múltjáról és a nagy könyvtár kincseiről. Gerzson bácsi oldalán töltött könyvtári időszak felbecsülhetetlen tanulság volt számára, s szinte predesztinálta őt a későbbi főkönyvtárnokságra. A külföldi egyetemi tapasztalatok lebegtek szemei előtt, amikor már diák korában nagy szorgalommal tanulta a német nyelvet. Több theológiai tanát ajánlatára a berlini egyetemet választotta tanulmányai székhelyévé, ahol az európai hírű Harnack és Pfeidere, a két legkitűnőbb német theológus tanított. Nagy örömmel kelt útra 1897 októberében. A téli szemesztert már ott hallgatta Berlinben a két mester környezetében. Harsányi István alaposan felhasználta az idegen egyetemen töltött esztendejét, móhon szívta magába  a nagy német teológusok, Luther késői utódainak modern tanításait.

A segédlelkész

1900 őszén, megpakolva a berlini egyetemen szerzett szellemi kincseivel, hazatért.

Teltek, múltak az évek, a hír szárnyára vette a sárospataki  lelkész-könyvtárnokának nevét. A folyóiratok telítve voltak cikkeivel, tanulmányaival.

A sátorújhelyi segédlelkészi időszaka nevezetes lépcsője volt élete pályájának. Ezalatt ismerte ki képességeit és hűséges szolgálat készségét Fejes István püspök, hogy Harsányinak a pataki főiskolán a helye. Meggyőződött arról, hogy a Mindenható őt valóban tanárnak teremtette. Itt ismerték meg Harsányi rendkívüli munkabírását és bámulatos munkaszeretetét. Nagy jelentőségű volt Harsányi két évi újhelyi segédlelkész szolgálata azért is, mert itt tökéletesítette vezetői tapasztalatát egy gyülekezet irányításában. Különböző társadalmi rétegek között megteremtette az összhangot és az egyetértést. Sátoraljaújhely erre a célra különösen jó gyakorló telep volt. Hiszen itt találkoztak a különböző nemzetiségű városi magas rangú állami hivatalnokok, a vármegye előkelő tisztviselői, művelt lelkű kereskedők, iparosok, szőlőbirtokosok, munkások. Harsányi nagy buzgalommal és szeretettel kereste fel ezeket a különböző életvitelű és felfogású embereket, családokat. Magabiztos fellépésével, őszinte, lelkes rábeszélő képességével, sorra megnyerte őket az evangelizáció megkedvelésére.

Az újhelyi időszakát arra is használta fel, hogy foglalkozzon teológiai tudományos munkásságával is. „Az apostolok cselekedeteiről" írott könyvének méltatása és kritikai ismertetése alapján javasolják őt, magántanári vizsgája után, a Sárospataki Teológiai Főgimnázium tanárának. Az egyházkerület közgyűlése megválasztotta őt a sárospataki főgimnázium vallás tanárává.

A tanár

Kimondhatatlan öröm és megelégedés  töltötte el Harsányi István szívét vallástanárrá történt megválasztásával. Alig melegedett meg a tanári székben, két év múlva az Elöljáróság megbízta őt a nagy könyvtár kezelésével és gondozásával. Tíz évi helyettes főkönyvtárnoki működése után, vallástanári szolgálatának 13. évében, rendes könyvtárnokká választotta az Egyházkerület. Haláláig viselte ezt a díszes, de annál fárasztóbb állást. A könyvtár rendezése és gondozása belesodorta őt az irodalomtörténeti kutatásokba. Tanár kollégái és diákjai példaképnek tartották. Egyik fiatalabb kortársa, a mai teológiai kar egyik kitűnősége Szabó Zoltán, egy kedves jelenetet ír le a Harsányi emlékkönyvbe, amely szintén jellemző adat vallástanári módszerére és szívjóságára. Tanár korában egyik kis diákja nem tudott felelni, s azzal védekezett, hogy a felelésre való kihívás nagyon megijesztette, s most erős szívdobogása van. Légy bátrabb, hogy leszokhass az erős szívdobogásról, mert, ha gyorsan ver a szíved, hamarább ledobogja azt a mennyiséget, amire képes, akkor nem élhetsz olyan sokáig. Fájdalmasan jegyzi meg Szabó Zoltán, hogy sajnos, a diagnózis épp rajta teljesedett be. Áldott jó szívét sok nemes törekvés és érzés dobogtatta, s utolsót dobbant hamarább, mint emberi számítás szerint remélni lehetett volna.

Tanárságának egyik emlékezetes és boldog élménye volt az 1909-ben Genfbe való kirándulása, a reformácio emlékművének alapkőletételi ünnepségére. Összekötötték ezzel az ünnepséggel a Kálvin Akadémia 350 éves és a Genfi Új Egyetem 50 éves jubileumi ünnepségével.

A Teológiai Akadémia tanára

Harsányi István 44 éves volt, amikor az Egyházkerület kitüntető bizalmából elnyerte álmainak állását a Teológiai Akadémián. A leendő lelkészek valláserkölcsi irányítását kapta feladatul, különösen a Könyvek – Könyvének, az Élet forrásának szeretetében való sugárzása által. Egy tanárnak a legigazibb és legkeményebb kritikusai mindig a tanítványai és kollégái. Ezért idézek itt egy párat. Szabó Gyula, a sárospataki angol internátusnak hosszú évekig kitűnő igazgatója, a következőket írta Harsányi emlékkönyvébe: „Magyar kálvinista lelkész-típus volt. Szellemével, örök értéket kereső lelkével ott nőtt fel, ott táplálkozott a kálvinizmus ősi talaján… A reformátorok puritán vallásossága és energikus munkaképessége, a fejedelmi pártfogók fennkölt szelleme, a gályarabok hithűsége és Istentől predesztinált élethivatásuk tudata páratlan kiváltsággal sűrűsödtek össze énjében. A cselekedet embere volt elsősorban. Előadásai nem zárultak le a szószéken vagy a katedrán. Folytatta, amikor köztünk volt. Szeretve féltett bennünket, óvott és ha kellett, dorgált is. Az igazi tősgyökeres kálvinista szellemet plántálta bennünk. Király Zoltán, Harsányi halálakor, az ifjúság szeniora, így búcsúztatta sírjánál:Sohasem láttunk még embert, akinek szívében olyan intenzív hit lakott, mint az övében. Mindenekfelett hitte, hogy az igaztalan üldöztetésből és elnyomásból felemelkedés, minden halálból feltámadás fakad. De a feltámadás bére – a munka. Kora reggeltől – késő estig tartó munka, amelyet ő végzett."

Megrázó, fájdalommal teljes részvét levelet írt Béky Zoltán, Amerikában élő esperes tanítványa: „Képtelen vagyok leírni, mit érzek, mekkora szörnyű fájdalommal van tele a lelkem , amikor annak az embernek a halálhírét olvasom, akinél jobban talán senkit sem szerettem a világon….Mintha édesapámat veszítettem volna el. Ha egyébre nem gondolnék, csupán arra, hogy 12 évig mellettem volt, mint tanár és professzorom. Nagy szeretettel óvott, tanított, vezetett, nem csak tudással, hanem a szívével is. Lelkem formálásnak a fele az övé. A hitem benne és általa kristályosodott ki. Az ő példaadása töltötte meg lelkem a szeretetnek azzal a meleg, közvetlen éltető és önzetlen formájával, amelyet csak ő tudott éreztetni az emberekkel, mert ez volt személyiségének jellemzője. Nagy boldogság és felejthetetlen élmény volt mellette lenni."

Ez a néhány rövid idézett, volt tanítványai írásaiból mindennél ékesebben bizonyítja, hogy dr. Harsányi István valóban méltó volt tanítványai szeretetére és hálájára. De nemcsak, mint tanár, hanem mint teológiai író is maradandó emléket állított. Gulyás József emlékbeszéde lelkiismeretes gondossággal állítja össze Harsányi teológiai tárgyú nagyobb műveit és a különböző egyházi lapokban közzétett nagyszámú cikkeit. Jól esik nekem is feljegyezni legalább azt a két nagyobb terjedelmű és jelentőségű művét: Bethlen Gábor irodalmi RT által 1923- ban kiadott: A reformáció hatása a magyar közművelődésre és Bethlen könyvtár 1927-évi köteteként megjelent Magyar Biblia kötete.

Főkönyvtárnok

Harsányi Istvánnak, a főiskola szolgálatában végzett hivatásos munkássága második területe volt a főiskola legnagyobb szellemi kincsének – a nagy könyvtárnak a kezelése, gondozása. 25-éven át, 1903-19028-ig volt a főiskola titkára és ugyancsak 25 éven keresztül teljesítette a könyvtár körüli szolgálatot.

Áldott legyen az emléke.

II.

dr. Harsányi Ádám főorvos úr

„Ahol a kincsetek, ott a szívetek is!"

(Személyes élményeim,tapasztalataim)

A Docens

Egy kórház zsúfolt rendelőintézetében szorongva ültem, már a második órában. Magamban elhatároztam, hogy ez lesz az utolsó orvos, akit felkeresek, hiszen előzőleg több tucat segítővel kerültem össze, de a diagnózis megállapítása mégis hiányzott. Türelmemet veszítettem. A regisztrációnál új időpontot kértem. „Ne menjen el!- szólt vissza az ügyeletes fiatalember. A legjobb kardiológus a kórházban. Nem biztos, hogy legközelebb is őt tudom ajánlani. Visszamentem. Az orvos neve ismeretlen volt. Fogalmam sem volt – kicsoda. De a vizsgálati diagnózis már nagyon érdekelt. Perceken belül szólítottak. Megvizsgált, arca komor volt. Felemelte fejét, ezüstös haja kissé a szemébe hullt, szeme türkizkék. Északi tengereknek van ilyen tükre, villanása. Fényes is, hideg is. Ez volt rajta a legfeltűnőbb. Egy pillanatra el is felejtettem, hol vagyok, annyira különleges, talán idegen volt. Vizsgálat utáni véleménye engem nagyon érdekelt. Bemutatkozásom, eddigi kezelőorvosom neve nem érdekelte, oda sem figyelt, csak rövid szünet után megszólalt: „Mikor volt utoljára kontrollon?" Újabb vizsgálatot javasolt. Asszisztensét arra kérte, adjon nekem egy közelebbi időpontot. Lehetetlen volt, hiszen folyamatosan tömve volt a rendelőjének előtere sürgős betegekkel. Vizitdíj nélkül ajánlotta fel magánrendelőjét. Így kerültem vele gyógyító kapcsolatba hosszú évekre… Ki is volt Ő?

Tudós ismerősei, kortársai úgy emlegetik őt, dr. Harsányi Ádámot, hogy közülük Ő a vezér, a szőlősgazda és a romantikus irodalomkedvelő. Voltak kollégái, akik határozott véleményalkotónak kiáltották ki, mert mindig kimondta az igazat és így is győzött. Ő lett a kardiológiai intenzív osztály főorvosa 33 éven keresztül. Életén keresztül mindig az aktív, sikeres, pozitív áramlat vezette.  Apja, dr. Harsányi István tanár, pszichológus, író.  Eötvös Kollégistaként végezte az egyetemet, majd Genfben pszichológiát tanult. Onnan visszatérve, kollégái véleménye szerint, nemcsak, hogy visszajött, hanem „berobbant a Sárospataki Főiskolába. Ennek tanáraként, 34 éves korában megkapta a bevonulási parancsot, hogy késedelem nélkül utazzon Kassára, ahonnan majd elindulnak a doni frontra „védeni a hazát. A doni harcok, talán a legnagyobb emberveszteségét elkönyvelő „Kassai 23, könnyű tüzérezred tagjaként vett részt a harcokban. 1200 katonatársa közül 120. kerültek haza. Amit a fronton tapasztalt, mindent papírra vetett, a történésekről, bajtársairól. Ezek nem csak naplójegyzetek voltak, leginkább olyan karcolatfélék, tények és élmények együttese. Majd hosszú évtizedek után, ezeket az 1943-ban fogalmazott írásait gyűjtötte össze egy kötet kedvéért, annak a reményében, hogy a mai nemzedéknek is átadhasson abból az élményvilágból valamit. Egy minden porcikájában „civil tartalékos hadnagy uniformisában átélve örökítette meg az eseményeket. Célja az volt, hogy emléket állítson azoknak a bajtársaknak, akiknek a nevét a történelem lapjai helyett csak a fejfákra vésték fel.

Térjünk vissza főszereplősünkhöz, dr. Harsányi István fiához, Ádámhoz! Bemutatva édesapját, érzékelhetjük, hogy mily családi háttérben, neveltetésben részesülhetett Ádám.

Első 6. éveit (1942-48-ig) még boldog sárospataki tanár gyermekeként élte. Általános iskoláit már Budán kezdte a Krisztina-téri általános iskolában, majd a Petőfi Gimnáziumban folytatta. Az orvosi hivatás választásában döntő motívum az apja volt. Ugyanakkor az orvosegyetem 6-éve kemény tanulással és kitűnő eredménnyel zárult. Sportos életvételét még idősebb korban is folytatja. Az angol és német nyelvet is tárgyalólépes szintre fejlesztette. Vidéken kezdte hivatását gyakorolni, majd 1979-ben visszakerült Budapestre. Tanulmányok bizonyítják, hazánkban a 60-as években megkezdődött az infarktusos betegek koronária - őrzőkben, illetve a legsúlyosabb betegek intenzív osztályokon történő ellátása. Az általa rendszeresen olvasott Orvosi Hetilap külföldi folyóiratokat referáló rovatában egyre gyakrabban szerepelt az akkoriban elterjedő intenzív terápia, mint az életveszélyes betegek megmentésének, sőt, jó életre, a korábbiakhoz viszonyított nagyságrendekkel többet nyújtó lehetősége. A kiváló eredményeket a tudomány és technika legújabb látványos eredményeinek ezeken az osztályokon megvalósított, koncentrált alkalmazása, ötvözése tette lehetővé. Ez a lehetőség vonzotta, ezt a tevékenységet akarta folytatni. rendhagyó módon, a az Orvosi Továbbképző Intézet II. Belgyógyászati tanszékére ezért adta be a pályázatát.  Az Orvos Továbbképző Intézet nem csak az eszmének vált elkötelezett híve, hanem a gyakorlati megvalósításban is élenjárt. Az addig is kiemelten művelt kardiológiát, ezen belül a heveny, életveszélyes betegek ellátását kiemelt, fő profillá fejlesztette. Schwarcmann tanár úr vette elő, a korábban sikertelenül beadott, de ott maradt önéletrajzát és átmeneti szerződéssel, helyettesként felvette. Az ideiglenes állásból, aztán 38 év lett – 1970 januárjától – 2007. júliusáig.  Szabad kezet kapott ahhoz, hogy bevezesse az élenjáró nyugat-európai és amerikai kórházakban már bevezetett, de hazánkban még megvalósításra váró módszereket. Erre főleg nyári turista útjai adtak alkalmat, amelyeket Angliában élő nővére tett lehetővé, így a szállás nem került semmibe. Angol nyelvismerete mérhetetlen haszna volt, hogy megfelelő elszántsággal, ismeretlenül is, bekérezkedhessen és látogathassa, világhírű, elsősorban: londoni, oxfordi cambridzsi intenzív osztályokat. Mindenütt szívesen fogadták. Órákat, napokat töltött ott, részt vett a viziteken, megfigyeléseken. Lefényképezte a különböző speciális diagnosztikai, s főleg gyógyító eljárásokat. Hazatérve, mintegy úttörő módon, bevezette az intenzív osztályukon az ott tanultakat. 1975-ben kezdték el az úgy nevezett Swan Ganz katéterezést, amely lehetőséget nyújtott az akut szív-infarktus bekövetkező keringéskárosodás mértékének nyomon követésére és az idejében végzett leghatásosabb kezelés megválasztására. Az új, korszerű gyógymódok forradalmi változásokat hoztak, mindegyike képes volt arra, hogy ha a beteg 3 órán belül bekerült, a felére csökkentse a halálozást. Így a koronária-őrzést, azaz az infarktus betegek elektromos monitorozása és kezelése 32%-ról – 16%-ra, a trombolízis alkalmazása 16%-ról – 8%-ra, a primer PTCA pedig 4%-ra volt képes halálozást csökkenteni, nem is beszélve a további jó életre történő drámai javulásáról.

Szakmai életéről, hadd idézzem Őt! „ Intenzív osztályos működésemet 1972-en még véna preparálással kezdtem.  1973 elején, még az első angol tanulmányút előtt, „ló-vénák" szúrásához vastag fémtűket használtam. Ezen keresztül vezettem be a haldoklónak mondható betegem, Stankovics úr könyök-vénájába az ideiglenes pacemakert, hazánkban – elsőként. Stankovics úr, órák alatt, mintegy feltámadt. A derék kőművesnek hosszú ideje fennálló és életveszélyessé váló teljes AV blokkja volt, szíve percenként csak 30 körüli pulzus-számmal vert., és ez végállapotú szívelégtelenségbe vitte. A később kapott, végleges pacemeker jóvoltából aztán még 15-évet élt.

1973 nyarán hoztam haza és kezdtem el terjeszteni országunkban a centrális vénás kanül bevezetésének ma is változtatás nélkül használt Seldinger technikáját. 1975-óta csinálunk perikardiális drenázst. E technika nyomán vonult be fegyvertárunkba a perkután pericardiális ballon-fenesztráció is…

Óriási ajándékot kaptunk, amikor 1997 májusában beköltözhettünk az új falak közé. Préda professzor személyes érdeme, hogy megvalósult a 3-as épület 5-éve tartó grandiózus átalakítása, benne kiemelt súllyal egy intenzív osztály létesítése. Bár az induló műszerezettség, elmaradt az építészeti kialakítás nagyvonalúságától, az új Hewlwtt-Packard őrzőrendszer és a két Serwovent 900-as lélegeztető gép számunkra a lehetőségek legjobbjának tűnt. Az azóta eltelt 10 év az OGYK , benne az intenzív osztályunk történetének talán legviharosabb dekádja. A név-, és a státuszváltás hegyei és völgyei közben az Intenzív Osztály pályaíve többé-kevésbé töretlen maradt.

***

1978-ban kezdtük el Bukosza Istvánnal és Székely Ádámmal, a 3-csatornás EMG készülékhez csatlakozott vizes manométerrel a Swan-Ganz katéterezést.

1980-85 között vesszőparipám lett a HIS EKG-bevezetése. A fő szerepet ebben már eleve Székely Ádám vitte,de Zámolyi Károly közölte… 1994.januárjában egyik betegem szívében végeztük el, tudomásom szerint, a hazai első primer PTCA-t, amely azóta fő profilunkká vált.

2003-ban kezdtük el, ha nem is elsőként, de elsők között az országbana perkután-mini-tracheostomiát. Nagyon kellett még ehhez, hogy sikerülhessen, - többek között – Semesh doktor tántoríthatatlan bátorsága is. 2003-ban, egy amerikai kongresszus nyomán, kezdtem el a mélyvénás trombózis kezelésének, eddig főleg Amerikában alkalmazott technikáját, a katéter- vezette trombolizist. ..

A továbbiakban az infarktus kezelésének forradalmai következtek. Schwarczmann Tanár Úr alatt kezdtük el, illetve teljesítettük ki az életveszélyes ritmus-zavarok elektromos kezelését.

Oktatási és tudományos tevékenységem három évtizede alatt számtalan előadást tartottam. A témák a kardiológiai intenzív terápiához tartoztak."

Szakmai életének vázlatos áttekintésével láthatjuk: tehetség volt és nem is akármilyen. Élete során több ezer ember köszönheti életét. Többek között a férjem és én is. Különös atmoszférával járt az emberek és a kollégák között. Valami sugárzás veheti körül, amely vonzza az embereket, barátokat. Azért éreztem meg rajta, hogy elüt mindenkitől. Kíváncsi voltam, milyen az egyénisége, de arra is, milyen családi körülmények között él. Kiváló édesapjáról később sokat írtam, róla pedig még csak nagyon keveset tudtam. Nagyon érdekelt, hogy tehetsége, a szakmaiságán kívül, merre tud utat törni magának? Csak később jöhettem rá: az írás, szervezés, bölcsészet, sport, az emberi kapcsolatok kultúrája és az agrártudomány elméleti-gyakorlati ismerete a hobbija. Lényét, fellépését, majdnem azt mondanám: bölcsészeti büszkeségét, olvasottságát, a művészfilmek iránti rajongását rokonszenvesnek éreztem.

Mélységes titkú családi történetei elragadtak és megborzongattak. Sokat feljegyeztem, majd írtam arról, amit mondott. Életre szóló tanúságok voltak. Szellemiségükből nem csak olvasóim, hanem én is gazdagodtam.

Még ma is, magával ragadó áradással ír. Legbelülről jön, természetes, egyszerű, sugárzó empátiával és szeretettel. Példaként említhetném legutóbbi összegyűjtött, (nekem személyesen dedikált) könyvbe gyűjtött írását: „Emlékjelek – Bizonyságok/2 – a Harmadik Generáció összegyűjtött dolgozatok c. alkotását. A kötet 67 méltatást (emlékjelet), 16 alkalmi beszédet, véleménynyilvánítást (bizonyságot) tartalmaz. Köztük 2 színdarabot is, mindössze 177 oldalon. Mintegy véletlenül döbbent rá még ifjúkorában, hogy ugyanazt csinálja, mint dédapja – Radácsi György, csak 3 generációval később. Tudományos írásait is így tudta, ilyen egyszerűséggel, átvilágítani.

Az ilyen alkotás, mint az előbb említett, és minden hasonló írás, olyan, mint a családi gyökerekből feltörő forrás. Számomra nagyon értékes! Gondolom, sokan vannak így ezzel.

Barátai gyakran említik, hogy a Harsányiék – vendéglátó család. Mindig is ilyen volt, most is az. A vendégek pedig a mindenkori jó barátokon kívül: írók, művészek, szerkesztők, tudósok, professzorok és más előkelőségek. A szendvics-költemények és a tokaji bor mámor-erősítője melletti beszédkavargásban mindig Ádám a vezérszónok, nehogy csend álljon be. Izgalmas, szórakoztató, tartalmas együttlétek ezek, akár a mátyásföldi otthonban vagy akár a Sárospatak melletti Ciróka tanyán történik, ahová gyakran elvonul a magányba is, hogy dolgozzék. Én is voltam ott egyszer, ebben a hegyekkel körbevont csodaszép természeti világban. Ott, ahol a napfény tör be az erdőbe, a szőlőfürtök illata és csillogása vesz körbe, a barátságos kutyák kísérete őriz, ott érzi magát az ember megnyugodva, idegrendszerét ellazulva, a szépségbe gyönyörködve – hogy minden rendben van és lesz, s minden, ami itt van a földön, úgy fent is - örök.

Befejezésként összegezni szeretném az élményeket, a barátaim véleményét, amelyet dr. Harsányi Ádám társaságában éreztünk.

Írásaim által, családtörténetét is ismerem. Sorsa az elmúlt ősök életének egy része. Jelene, amit ő saját maga választott. Minden örömének forrása: a családja, hivatása és eljutni oda, ami fontos számára. Ilyen elkötelezettség és motiváció nélkül, élete értelmetlen és üres lenne. Elkötelezettséggel és lelkesedéssel, gyógyításának hitével, veti bele magát az életbe. Fanatikus erővel küzd minden betegéért, a végsőkig mindent megtesz gyógyulásáért. Hitelesen, koncentrált figyelemmel, sőt régi betegei iránt érzett baráti szeretettel kíséri gyógyulásukat. Amikor egy orvos ily felelősségteljes és szinte baráti kapcsolatát tapasztalom, gyakran jut eszembe két világhírű pszichoanalitikus konfliktusa. Ferenczinek azért kellett eltávolodnia mesterétől, mert egy alkalommal a magyar orvos beszámolt Freudnak analízise gyakorlatáról, amely arról győzte meg, hogy betegeinek neurózisa főként a szeretethiányból fakad. A gyermek-, és fiatalkorban elszenvedett szeretethiány deformálta pszichéjüket- véleményezte. Freud kifogásolta, hogy Ferenczi eltér a tradicionális technikától. Nem szabad a betegekhez kötődni!- vallotta.

Véleményem szerint a Docens úr életútja és érzelmi intelligenciája szerves egységben van. Édesapja tanítványa, aki arra figyelmeztette: Kémlelve rostáld meg barátaidat, aztán szorítsd kebledhez érc kapoccsal. De minden első jött-ment cimbora üdvözletén, ne koptasd tenyered – emlékeztette a nagy angol író szavaira. De másra is tanította! Hadd idézzem dr. Harsányi István szavait: „Már régóta vágytam arra, ki kellene egészíteni azt a világszerte elterjedt gondolatot, hogy a tehetségnek két faktora van: az egyik az általános tehetségi faktor G (generális faktor), a másik az S. a speciális tehetség faktora( pld. zenei, matematikai…) Erre én azt mondom, nem elég! Nem elég! Fel kell venni még egy faktort, amely nélkül nekünk a tehetségesekre sincs szükségünk (pld. tehetséges maffiózókra, betörőkre, tolvajokra), mert közöttük is vannak óriási tehetségek. Szükségünk van még az E-etikai faktor bevezetésére. A tudomány felérhet az égig és bölcs lehetsz, fel a bölcsek kövéig, de ha ugyanakkor etikai nulla vagy, vagy még annál is kevesebb, akkor a tehetség nem számít. Vallom, politikusnak is olyan embert kell választani, akikben ez a faktor is megvan, a G és az S mellett. Rendkívül fontos és aktuális figyelmeztetés!

Ezt a nevelést szívta magába Ádám. A tudomány mellett a személyiségét is formálta. Bármilyen cselekedetét szemléljük, mindegyikben megtaláljuk a célja felé vezető erőt, a bölcsességet, a határozott, átgondolt döntés készséget és az állandó felkészültséget az új kihívásokra, azonnali megoldásokra.

Dr. Harsányi Ádám képes egy könyvtárnyi magyar-, és idegen nyelvű anyagot is áttanulmányozni, csakhogy a leghatékonyabb döntéseket hozzon, a legkorszerűbb terápiát alkalmazzon. Minden betege (többek között én is) a legnagyobb biztonságban érzi magát mellette. Mint a 33-évi intenzív osztályon való, gyakran 24-órás) szolgálata is bizonyítja, nincs igazán szüksége anyagi javakra, könnyű szórakozásra, kényelemre, hatalomra vagy hírnévre. Jutalma tevékenységéből származik. Családjában, társas helyzetben kezdeményező, jó szervező. Soha nincs kiszolgáltatva „rapszodikus" külső jutalmakra, megerősítésekre. Érdeklődési köre nagyon tág, minden érdekli.