Majom-parádé: Kísérleti Színdarabok

By Tasev Norbert

A szerző első színdarabkötetét tartja kezében a kedves olvasó! Alaptémája: Férfi-női kapcsolatok dilemmája! Szereplői széles társadalmi palettán mozognak; egyfelől női szereplői a modern életstílusok mellett különös küzdelmet folytatnak érvényesülési, függetlenedési kísérleteikben, miközben erős támaszai szeretnének lenni férfitársaiknak! Érezzük a darabok hangulatában, hogy a szerző igyekszik mélyen lenyúlni a benső, összetett személyiség mélyeire, hogy mozaikokból bonthassa ki érdekes karaktereit! Egy-egy jelenet kicsinyesnek tűnő civakodásában is feltűnnek a bonyolult, gyöngéd emberi érzelmek technikája igazi elgondolkodtató, kultúrális pezsgést garantálva az olvasóknak! 

• Language: Magyar
• Publisher: Norbert Tasev
• Release date: Jun 23, 2018
• ISBN: 9781370148295

Book preview

Tasev Norbert

Majom-parádé

Kísérleti színdarabok

Copyright © Tasev Norbert, 2018

All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored or transmitted in any form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording, scanning, or otherwise without written permission from the publisher. It is illegal to copy this book, post it to a website, or distribute it by any other means without permission.

This novel is entirely a work of fiction. The names, characters and incidents portrayed in it are the work of the author's imagination. Any resemblance to actual persons, living or dead, events or localities is entirely coincidental.

Tasev Norbert asserts the moral right to be identified as the author of this work.

First edition

ISBN: 9781370148295

This book was professionally typeset on Reedsy

Find out more at reedsy.com

Contents

BÁJKEVERŐK

Szereplők

Első felvonás

Második felvonás

Harmadik felvonás

MACSÓKNAK ÁLL A VILÁG

Szereplők

Első Rész

Második Rész

MENNYORSZÁG-TRANZIT

Szereplők

I. Rész

MAJOM-PARÁDÉ

Szereplők

Első felvonás

Második felvonás

Harmadik felvonás

PERLEKEDŐK

Szereplők

I. Rész

II. Rész

A Szerzőről

BÁJKEVERŐK

Vígjáték három felvonásban

Szereplők

Tamás

Kedves

Apáca

Pálzacica

Modell

Fitness edzőnő

Művésznő

Pszichológus nő

Értelmiségi nő

Főnöknő

Bérgyilkosnő

Konzum nő

Rock lány

Csinibaba

Idősebb hölgy

Férfi

Nő

Történik egy kávézóhelységben a XXI. században

Első felvonás

(Hangulatos kávézóhelység, stílustól függően lehet mediterrán, vagy spanyolos kissé. Vak randi helyszíne; fiatal, izgatott párok gyülekezőhelye; a hely hangulatán rokonszenvesen, kellemes bizsergéssel érződik, hogy mindenki szeretné megtalálni a párját, talán még a kevésbé szerencsések is! A legtöbben magabiztosan, és mélyről előtörő lelki akarattal valósággal megrohamozzák a gyönyörűen, ízlésen megterített kisebbfajta asztalokat, egyedül egy félszeg, és roppant tétova pufók fiatalember toporog a bejárati ajtó fogságában, és csendes, sztoikus nyugalommal, bölcs előrelátásként próbálja felmérni az adott helyzet veszélyeit, miközben gondos részletességgel igyekszik megfigyelni a többi ember kiszámított viselkedését. Van ebben a fiatalemberben valami különös bájos rokonszenvesség, amitől úgy érezhetik másik, hogy rögtön kedvelhető, és jópofa, mégsem kell feltétlenül túljátszani)

TAMÁS (azzal az ódzkodó alázattal lép be, mint aki valósággal lopakodik, és senkit sem akar megzavarni halhatatlan romantikázása közben; amíg végigcsörtet az asztalok között néhol gúnyos megjegyzések illetik, hogy leadhatna pár kilót stb.)

Bocsánat! Elnézést kérek… kérem, ne haragudjanak! (óvatosan próbálja kikerülgetni az asztaloknál beszélgetésbe merülő párokat, hogy lehetőleg ne zavarjon senkit személyével, de ügyetlenkedik, és rendre sikeresen földönt egy pár poharat, vagy evőeszközt, és a szalvétákat a nyomában támadt szellővel véletlenül – persze sikeresen lesöpri)

EGYESEK (bosszúsan) Az isten szerelmére, Ember! Üljön már le végre!

TAMÁS (a lehető megszabadkozóbb udvariasság mellett) Jaj, kérem bocsássanak meg, mindenre kérem Önöket!

(Nagy nehezen helyet foglal magának a terem leghátsó részében, mely talán abban különbözik a helység más részeitől, hogy feltűnően sötét kontrasztot, és magányos hiányérzetet képvisel; úgy fest a kis hely, mint egy sötét lyuk, ahova ténylegesen csupán alig juthat el egy-egy pislákoló fénynyaláb, és csupán csak az érkező, változatos hölgyek kavalkádja teremthet némi felüdülést, és világosságot ebben a helyzetben!

Tamás helyet foglal; roppant ideges, és folyamatosan tördeli kezeit, és verejtékezik; a hatás még jobb, intenzívebb érzékeltetése érdekében enyhén bevizezett felsőt is viselhet az adott karakter évszaktól függően, veszettül törölgeti homlokát, és a sok dörzsöléstől a homloka már erősen kivörösödött, és ki is pirult; az idő gyorsan múlik, és már jócskán besötétedett, amikor megérkezik az első Tamásnál kicsit idősebb hölgy)

IDŐSEBB HÖLGY (legalább huszonöt évvel idősebb Tamásnál, koráról mégis csupán enyhén telt szája szegletében rakoncátlankodó ránc tanúskodik; Tamás föláll, és kihúzza előtte a széket figyelmessége jeleként, és meg is hajlik kissé tétován és ügyetlenül)

Hát igazán köszönöm kedves Uram!

TAMÁS Részemről a szerencse! Hogy érzi magát?

IDŐSEBB HÖLGY Az az igazság, hogy mióta nem jönnek már hozzám drága unokáim azóta megint elővett a faridegzsábám, no meg az az átkozott reumám! De azért még nő vagyok, akinek vannak bizonyos… hogy is mondjam csak… igényei, az erősebbik nemmel szemben! (sejtelmesen elmosolyodik, titokzatos mosolya egyszerre érzéki, ugyanakkor nagyon is valóságos, és riasztó; párszor sikeresen meg is villogtatja műfogsorát)

TAMÁS …És mondja csak kedves hölgy! Ön mit vár egy párkapcsolattól?

IDŐSEBB HÖLGY Jaj, hogy maga milyen kis élelmes és huncut! (finoman megcsipkedi az arcát, ezzel jelezve, hogy szimpatikus neki) Nekem már az is elég lenne, ha a termálfürdőben valaki jól megdögönyözné a hátamat! Az is tökéletesen kielégítene, és meg is nyugtatna!

TAMÁS Hát ez érdekes (elgondolkodva)

IDŐSEBB HÖLGY Maga olyan kis aranyos drága fiatalember! Én mindent tudok ám magáról!

TAMÁS Valóban?! Bocsásson meg az őszinteségemért, de nem igazán érthetem, hogy mire is tetszik gondolni!

IDŐSEBB HÖLGY Se többre, sem kevesebbre, mint arra, hogy vannak bizonyos elemi, biológiai ösztönök, melyek annál intenzívebben leszek, minél előrébb halad az ember egy bizonyos életkorban! (megnedvesíti nyelvével az ajkait, mint aki szabályosan flörtölésbe kezd, és Tamás egy kicsit távolabb húzódik tőle, mert főként a hölgy kölnije émelyítő hatással van rá)

TAMÁS Bocsásson meg drága hölgy, de milyen kölnit használ? Érdekes az illatkombinációja!

IDŐSEBB HÖLGY Á! Hogy magácska mennyire kis alapos! A részletek kifinomult embere! Ez roppant imponáló számomra! Tudja kedves Úr, amíg szegény, megboldogult negyedik férjem életben volt egyszer sem jegyezte meg, hogy mit használok! Sőt! Alig várta, hogy délutánonként megtehessem a szokásos – szerinte -, felesleges bevásárló körutamat, valamelyik nagyobb butikban, vagy bevásárló központban, hogy aztán a távollétem alatt fogadhassa azokat a kis rüfkéket, akiknek persze nem az ő Adoniszi férfiassága kellett sokkal inkább az én pénztárcám, és széleskörű, kiterjedt kapcsolataim! (aprócska retiküljéből elefántcsontszerű szipkát vesz elő; kecses eleganciával beleilleszt egy cigarettát és rágyújt; Tamás

próbálná leplezni, de szépen lassan köhögési, majd szabályos fuldoklási roham lesz úrrá rajta)

Csak nincsen rosszul kedves uram?! (meglepődik) Hát ennyire nem bírja ezt a kellemes füstöt? Pedig nekem aztán elhiheti, hogyha a férjem egyszer rágyújtott azokra a Havanna-szivarokra, akkor az embert máris megszállta valami romantikus kubai szellem… (mint akit szabályosan hatalmába kerít a nosztalgiázás utáni vágy)

Látván Tamás erős köhögési, fulladási rohamait inkább megértő tapintatból eloltja)

TAMÁS Khm… khm… khm… Bocsásson meg drága hölgyem, de sajnos vannak kisebb egészségügyi problémáim, ami miatt a füstöt sajnos nem bírom!

IDŐSEBB HÖLGY Miattam fölösleges bocsánatot kérnie, és szégyenkeznie kedves fiatalember! Ne kelljen szégyenkeznie olyasmi miatt, amiről aztán igazán nem ön tehet!

TAMÁS Hálásan köszönöm, hogy erről nem nyitunk vitát!

IDŐSEBB HÖLGY …És mondja csak édes úr! Önnek eddig hány komolyabb kapcsolata volt? Bocsásson meg, de ha az ember ilyen fess fiatalemberrel találkozik, a kérdés óhatatlanul is előbb, vagy utóbb felmerül! (kíváncsian mereszti rá villogó szemeit)

TAMÁS (hihetetlenül jólesik csekélyke önbizalmának, hogy valakinek egyáltalán tetszik, és ez úgy látszik közlékenyebbé, beszédesebbé teszi)

Hát, kérem szépen… az úgy volt, hogy… gyakorlatilag nekem eddig legfeljebb csak jó ismerőseim lehettek, mert roppant bátortalan voltam az utóbbi időben és…

(nem tudja megkezdett gondolatait befejezni, mert egy tompított gongütés jelzi, hogy lejárt a kis idő, és most párt kell cserélni)

IDŐSEBB HÖLGY …Hát drága ifjú barátom! Köszönöm a beszélgetést… sajnos most mennem kell, de mindig emlékezni fogok az együtt eltöltött csodás pillantok emlékére…

(mint egy dáma föláll, Tamás is föláll, majd akár egy királynő, vagy királyi fenség átvonul a színen, és hirtelen eltűnik; fiatalabb igen csinos hölgy jelenik meg a színen, aprócska kis retiküljében egy palotapincsiszerű, csivavás kutyával, ebből csak egy szőrgombolyagot látnak sokáig; erősebben ki van sminkelve, és karomszerű műkörmein látszik, hogy sokkal többre értékeli a külsőt, semmint, hogy bármikor is foglalkozhatna a belső adottságokkal; Tamás kihúzza előtte a széket, ami számára szokatlan, mert előzőleg tiltakozik, és alig akar leülni)

CSINIBABA Te meg mi a francot akarsz?

TAMÁS Bocsásson meg drága Hölgyem… én igazán… csak azt gondoltam, hogy esetleg… megtisztel azzal, hogy leül ide mellém…

CSINIBABA Miből gondolod, hogy egy ilyen magadfajta mellé csak úgy leülök?! A pasim egy kigyúrt állat, és bármikor szólhatok neki, hogy lerendezhessen! Világos, te szánalmas idióta?

TAMÁS Hát… ahogyan óhajtja… természetesen! (mint akit mélységesen megbántottak, most nagyon szomorúan helyet foglal, és gondolkodóba esik)

CSINIBABA Jaj, hapsikám! Hát nem kell mindjárt itatni azokat a nyüves egereket! Nem úgy gondoltam! De lásd, hogy milyen csajszi vagyok leülök melléd jó?! (hangján érezni, hogy még sincs kőből a szíve, és valami megfoghatta a másikban)

TAMÁS (hirtelen felderül, szemlátomást igyekszik derűsebb hangot megütni) Bocsásson meg nekem, de Kegyed igazán csinos, és roppant elegáns!

CSINIBABA Tényleg? Szerinted mennyit kóstál a mellem?! (két kezecskéit mellére teszi, és előnyösebb fogdosni kezdi, miközben láttatni engedi melltartóját) Pöpecke, nem igaz?! Na, jó! Lehet, hogy egy icipicit megszaladhatott a pasim pénztárcája, de kit izgat, de ha már mindent Ő fizet? Szerintem formás két didkóm van?! Nyugodtan megtapizhatod!

(kedvesen kinyújtaná Tamás felé a kezét, hogy megfogja vele a mellét, de Tamás tiltó mozdulatot tesz, és roppant elvörösödik, zavarban van)

TAMÁS Bocsásson meg drága Hölgyem… de ezt talán azért mégsem kellene…

CSINIBABA Tudtam! Már elsőre is úgy tudtam, hogy ez még visszaüt! Mit jöttél akkor nekem a kinte-kunte lefegyverző bókjaiddal te szánalmas, kisméretű pöcs?! Hát azt hiszed, hogy majd fogok neked pitizni?! Mi?! (felháborodottan, mérgesen)

TAMÁS Bocsásson meg… nekem nagyon úgy tűnik, hogy sajnos… nem értettük meg a másik interakcióit!

CSINIBABA Hát arra mérget vehetsz pubikám! (kicsit eltakarja a melltartóját, hogy már csak a gyönyörű ruhácskája látszódhasson, és legfeljebb szexis dekoltázsából egy-egy villanat) Ha nem kellettek neked ezek a szép didkók, akkor tudod mit kisöreg? Bekaphatod! Erről ennyit!

(már készülne rá, hogy feláll az asztaltól és továbbmegy, amikor Tamás maradásra inti, és megint felveszi a szokásos kisfiús, önsajnáltató, savanykás arcát, a Csinibaba meggondolja magát már megint, és inkább visszaül, mert a vendégek többsége, most erős figyelemmel mustrálgatni kezdi az ő asztalukat)

CSINIBABA Jól van te durci-murci kisfiúcska! Hát nem harap a nénike! Nem kell mindjárt elkámpicsorodni! Látom te még igencsak fatökű vagy a szex terén! Igazam van?! (kíváncsiskodva, érdeklődve tekint rá)

TAMÁS (roppant kellemetlenül érinti a feltett kérdés, és ezért nagyon izgul, és verejtékezik, ki is gombolja az inge felső gombját, mert azt érzi, majd megfullad) Hát… ami azt illeti… Ő…

CSINIBABA Kiscsávókám! Nem kell tartanod az égadta világon semmitől! Te még gyerek vagy, viszont a magad kisfiús bájával percről percre ellenállhatatlanabb! (erotikusan, flörtölős csábosan megnyalja kirúzsozott ajkait)

TAMÁS Kérem szépen… ebben Önnek drága Hölgyem… tökéletesen igaza van de azért beszélgethetnénk egy kicsit… amennyiben nincs ellenére… (félszeg tétovasággal, ujjtördeléssel)

CSINIBABA Mit fecsegsz te itt össze-vissza a kis fülembe? Alig hallom… (egészen másról kezd el beszélni) Képzeld múltkor a volt kigyúrt pasimat elkísértem a konditerembe és nem tagadom, hogy már az első öt percben valósággal teljesen kivoltam, és begerjedtem a deltás izmaitól, a méretes bicepszéről már nem is beszélve! Gondoltam is magamban, ha ennek a hapsinak ennyire frankó teste van, vajon milyen lehet a lenti szerszáma? Persze csak, ha érted, mire gondolok? (kacsint, sokat sejtetőn)

TAMÁS …Nem, azaz, hogy teljesen igen… értem, hát hogyne!

CSINIBABA Tudod, mint kis hörcsögöm! Te annyira istenien tudsz hallgatni, még akkor is, amikor éppen dumálnál valamit fölírom a számomat a bugyimba, és neked az lesz a dolgod, hogy lehámozd rólam! Így megfelel?!

(Tamás annyira elpirul, és szemlátomást elvörösödik, hogy hosszú percekig alig kap levegőt, és kisebb köhögés tör rá a megilletődöttségtől; a Csinibaba közben nagyon büszkén, és hatalmaskodón érzi magát, hogy valakit ennyire könnyedén sikeresen a bűvkörébe vont)

Na, de hát mi baj kis mókusom?! Csak nem vagy valamire allergiás? Mert tudod, volt egy asztmás fickó, aki nagyon csapta a szelet, és amikor megpróbált bepróbálkozni nálam undorító fokhagymaszagot árasztott az egész lehelete! Ki nem állhattam, viszont szenzációsan bókolt! Ez azért szerintem már egy tuti jó pont nálam!

TAMÁS (alig kap a megilletődésben levegőt; gyorsan zsebkendőt vesz elő, hogy krákogását valahogy titkolja, vagy inkább leplezze)

Bocsásson meg kérem, de sajnos elő szokott fordulni!

CSINIBABA (pár tüntető jellegű lépést a székével hátrébb ül, mint aki kicsit undorodik, de nem feltűnően) Nincs gáz, kisöreg! De azért remélem nem fertőző, mert az olyan undi! (elővesz egy higiéniás zsebkendőt, ami már előre be van enyhén vizezve és mint aki sterilizál, megpróbálja kacsói minden egyes részletét fertőtleníteni)

Tudod, hogy ez egy kicsit úgy néz ki, mintha én undiznék tőled, de sajnos a szervezetem csak a finom, megbízható dolgokhoz van szokva! Előre is bocsi!

TAMÁS Khm…khm… igazán nem történt semmi!

(Újabb gongütés jelzi a terem végében, hogy párcsere következik, és újabb párok is érkeznek ismerkedés céljából)

CSINIBABA …Hát azt hiszem kis csődöröm… ennyi volt a kettőnk titka! Nagyon cukorfalat srác vagy… de a vadállatias szex terén szerintem még kezdő! Azért, ha lesz mobiltelcsid, majd talizunk, jó?! (azzal kihúzza a székét, és meg se várja, hogy Tamás is felállhasson hirtelen és azonnal távozik a teremből is; Tamás még láthatja, amint egy mackósabb, kigyúrt fickóval megy el.Tamás vár még pár percet, majd feltűnik egy fekete lepelbe öltözött emós, rockos lány; egyenesen hozzámegy, valósággal odatörtet hozzá, hatalmas indulat ég két szemeiben)

ROCK LÁNY Szevasz, csórikám! Na, mi a paja?! (egész sötét, fekete szerelésén látszik az, hogy tökéletesen elégedetlen saját magával, és a társadalommal is, enyhén antiszociális, de hangsúlyozottan nem annyira embergyűlölő)

Te is érzed azt, hogy ebben a rohadt, szemétláda ocsmány világban csak azok az idióta férgek, meg hangyák élhetnék túl ezt az egész nukleáris katasztrófát?! (azonnal cigarettát vesz elő abból a fekete, szőttes szütyőből, melyet a vállán átvetve visel, és anélkül, hogy Tamás udvariasságból kihúzhatná előtte a széket azonnal leül)

Egyszerűen káoszban süllyedünk te szánalmas, kis pöcs! Világos?! Ha mi nem fogunk össze a kitaszítottak, akiket elveikből is szánalmasan kiforgattak csak azért, mert máshogy nézünk ki, másként viselkedünk, mint az összes többi, puccos hímpillér, akik mindenfajta idióta puccos glédákba vágják magukat, miközben elvesztik nehezen megszerezhető, mégis csekélyke személyiségük töredékét! Kész idegbaj, nem?! (hippi jellegű, fejdíszét fogja, miközben előszeretettel idegeskedve babrálgatja a hajfürtjeit, ami hallatlanul erotikus dögösséget sugároz neki)

TAMÁS Én… nagyon sajnálom, hogy ennyi mindent kellett megélnie drága hölgyem… de… én azt hittem, hogy esetleg majd ismerkedünk egymással és…

ROCK LÁNY (újabb cigarettára gyújt, és a levegőben függő gondolataira koncentrál; úgy viselkedik, mintha tökéletesen hidegen hagyná az, amit a megszeppent Tamás közölni akar)

Mit dumálsz kisapám? Ha nem tudnád a hímek társadalma csak azért maradhatott fönt, mert a nők kromoszómái tették a dolgukat, és ehhez semmi köze sincs az ivarsejteknek! De ettől függetlenül, szerinted apafej? Hol hibázott ez az átkozott társadalom, mely a katasztrófa szélén táncol?!

(fekete tussal erőteljesen kihúzott, szinte fenyegető macskaszemét egyenesen Tamásra emeli, és minden gesztusából az süt, hogy mindent és mindenkit gyűlöl, talán még önmagát is)

TAMÁS Hát… ö… lássuk csak… Szerintem minden ember alapvetően a hibáiból kellene, hogy tanuljon, mert építkezni csak kísérletezésben lehet! Aztán, hogy az adott társadalom mennyiben hibázott? Ez egy nagyon komoly és hát… valljuk csak be nem egy könnyű kérdés!

ROCK LÁNY Nem ezt kérdeztem te szánalmas, dagadt giliszta! Te idióta bögyös King Kong! Hanem, hogy szerinted mi az életben maradás záloga és ősi titka?! Mert szerintem semmi esetre sem az utódnemzés, meg az az idióta, már eddig is unalomig ismételt fajfenntartás!

TAMÁS Nos… hát… Igen! Ezzel is egyet kell értenem, de… azt hiszem, hogy a valósan, és őszintén kimutatható emberi érzelmek, ha valóban, és szilárd komolysággal számítanak talán még akár szép eredményeket is elérhetnek!

ROCK LÁNY A saját érdekedben mondom te hülye seggfej, ez egy oltári nagy baromság! Hallottad?! És mindenre készen állok, hogy saját igazságomat fenntartsam, és be is bizonyítsam!

TAMÁS Hát… kérlek, ezt tudod, már nem is kétlem! (legszívesebben azonnal lerázná magáról ezt a kissé parazita jellegű hölgyet, de igyekszik türtőztetni magát, elvégre úriember)

ROCK LÁNY Egyébként… hol is tartottam? (mint aki elveszti a fonalat, és egy jó ideig még nem találja) Ja… persze megvan! Szóval ha jobban meggondoljuk a dolgokat ez az egész idióta és cikis randi dolog is nem más mint az, hogy egy kanos kis pöcs elkezd tapizgatni, majd következik

az undorító nyálcsere, és végül az ágyban történő birtokbavétel! Kész katasztrófa, vagy nem?!

TAMÁS (hirtelen szóhoz sem jut a meglepetéstől) Hát… én…

ROCK LÁNY …Na jó! Tudod mit? Te szánalmasan festesz, de egyébként jól tudsz hallgatni és ez bizonyos szinten még tetszene is, viszont anyád gyerekkorodban nem mondta neked véletlenül, hogy esetleg ne zabálj annyi édességet, meg süteményt? (szarkasztikusra sikeredett a mondandója, és látszódik, hogy Tamás igencsak magára vette a választ, és meg is sértődött)

TAMÁS Tudja Drága hölgyem… azt hiszem, hogy alapvetően az emberekkel szinte semmi probléma sem lenne, ha megpróbálnák az előítéletek, és a szánalmas sztereotipiák mögé nézni! (mint aki ironizál, és egyúttal odamondogatna)

ROCK LÁNY Végre egy ép eszű hím! Ez nagyon is tetszik! De ne is reménykedj, hogy mentolos cukorka nélkül a közelembe jöhetsz! Azért, ha kedved támad, esetleg tiltakozni – megadom a számomat! (kis hátizsákjából egy hatalmas jegyzettömbszerűséget bányászik elő; gondos, minden részletre ügyelő, cirkalmas gyöngybetűkkel leírja elérhetőségét! A színre ismét vegyes párok érkeznek, és gongütés jelzi, hogy Tamásnak ezzel a hölggyel is lejárt most az ideje)

ROCK LÁNY …Egyébként egészen cuki pofi vagy te kis szőrös ősmajom! (megpróbál egy eltévedt mosolyt ajkára erőszakolni, majd tovább áll egy másik asztalhoz; Tamás helyet foglal, talán titokban abban bízik, hogy egy

újabb lehetőség jöhet szembe vele; gyönyörű konzumhölgy libben be a színre, Tamás gavallérosan kihúzza előtte a széket, amit elismerő fejbiccentéssel meg is köszön)

KONZUM NŐ Hát ez igazán figyelmes Öntől kedves Uram! (vastagon be van rúzsozva a szája, és látszik, hogy kicsivel erősebb sminket használ, haja vállközépig ér, hagyja lobogni, és ezzel izgató, és szexis benyomást kelt, szinte vibrál körülötte a megdermedő levegő. Kis retiküljét magabiztosan maga mellé helyezni, és benne kotorász, közben pedig Tamáshoz fordul)

KONZUM NŐ Bocsásson meg, megszabad kérdeznem, hogy rágyújthatok-e, mert valósággal máris gyötör a nikotinéhség? (kedves, ellenállhatatlan bájossággal)

TAMÁS Én kérek elnézést Öntől drága… de ha nem veszi sértésnek, vagy kellemetlenségnek… én nem szeretem a füstöt!

KONZUM NŐ Ebben az esetben kedves Uram, ha megengedi… (kis retiküljéből egy nikotinpótló rágógumit vesz elő; látszik, hogy mindenre fel van készülve. Egyszerre nagyon alapos és precíz, mint a vérprofik)

Tudj kedves Uram, valahogy ez a kis rágó szinte mindig kisegít a bajból!

TAMÁS (mint aki hibát vétet, nem győz mentegetőzni) Jaj, kérem drága én igazán nem… szerettem volna… megbántani!

KONZUM NŐ (enyhén, gyöngéden kinyúl a kisasztal felett, és megsimogatja a másik szőrös kezét, szinte babusgatja, amitől Tamásban

azonnal újabb tétova gátlások támadnak) Ne izguljon semmit drága Uram! Nagyon udvarias lovag, ha ilyen hitvány kis részletekre is gondosan figyel! Igazán köszönöm! (bájos csalafintasággal biccent)

TAMÁS Én köszönöm, ha megtisztel a jelenlétével!

KONZUM NŐ Ne haragudjon, ha meg nem sértem vele de a tarifadíjat mikor szeretné kifizetni?

TAMÁS (roppant különösnek találja a kérdést, és elfogja a félszeg remegés) Bo-bocsánat, de-de itt valami félreértés történt… én nem… azért szerettem volna…

KONZUM NŐ Én pedig megvoltam róla győződve, hogy Ön kedves Uram mindennel tisztában van! De előzzük csak meg a további kellemetlenségeket Önre nézve jó?! Ideadja nekem az Önnél lévő összeget, és majd megbeszéljük a továbbiakat! (sejtelmes titokzatossággal elmosolyodik)

TAMÁS Bocsásson meg Drága, de az a helyzet, hogy én csupán… beszélgetni szerettem volna, és ha megtetszik engedni, akkor ismerkedni egy kicsit… (még mindig szabadkozik)

KONZUM NŐ Jó drága! Látja velem mindig lehet egyezkedni és beszélni… (észreveszi hogy a másik roppant feszélyezve érzi magát; két kezével a másik két kezét kedveskedőn tenyerébe veszi; mikor észreveszi, hogy a másik keze idegességében erősen izzad gyengéden papírzsebkendővel megtörölgeti, és meg is csókolja egyiket a másik után, hogy oldódjon a másikban a gátlás) Így remélem azért már valamivel jobban érzi magát, ugye?!

TAMÁS (hebeg-habog, még mindig roppant ideges, és frusztrált) I-i-gen… Azt-azt hiszem! Ön nagyon kedves!

KONZUM NŐ Ne baj mucus, akkor ezt majd később felszámítom!

TAMÁS Bocsásáson meg az őszinteségemért, de arra gondoltam, hogy őszintén beszélgetünk egymással! (meglepetten)

KONZUM NŐ Hát drága Uram! A helyzet az, hogyha őszinteségre vágyik, esetleg ajánlhatom önnek a két sarokra lévő valamivel tágasabb székesegyházat, ahol majd örömmel fogadják, de ahogy én látom,