Tom Sawyer mint detektív

By Mark Twain

Ez a könnyed történet tipikusan twaini és tipikusan sawyeri: Tom nyomoz, felderít egy gyilkosságot (amit el sem követtek), utána ered az elrablott gyémántoknak (amik el sem tűntek), miközben Arkansas állammal ismerkedünk és jámbor népével, hogy aztán az esküdtszék előtt mindenre fény derüljön és Tom learassa jól megérdemelt babérjait. A kitűnő, szórakoztató történetet Halász Gyula fordította.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Oct 5, 2018
• ISBN: 9789634744269

Mark Twain

Mark Twain, who was born Samuel L. Clemens in Missouri in 1835, wrote some of the most enduring works of literature in the English language, including The Adventures of Tom Sawyer and The Adventures of Huckleberry Finn. Personal Recollections of Joan of Arc was his last completed book—and, by his own estimate, his best. Its acquisition by Harper & Brothers allowed Twain to stave off bankruptcy. He died in 1910. 

Book preview

Mark Twain

TOM SAWYER

MINT DETEKTÍV

fordította:

Halász Gyula

BUDAÖRS, 2018

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-426-9 EPUB

ISBN 978-963-474-427-6 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2018

a mű eredeti címe:

Tom Sawyer, Detective

első kiadás: 1896

a borító az első kiadás borítója

részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Első fejezet

A rákövetkező tavasszal történt, azután, hogy Tom Sawyer meg én kiszabadítottuk öreg négerünket, Jimet, aki kereket oldott, de elcsípték és láncra verték Tom nagybátyjának, Silas bácsinak a farmján, odalenn Arkansasban. A föld fagya fölengedőben volt, a levegő is megenyhült és napról napra közelgett az idő, amikor állandóan mezítláb járhatunk; azután kezdődik a golyózás ideje; a csigázás, a karikázás, a sárkányeresztés és azután mindjárt jön a nyár és mehetünk fürdeni. Magamfajta fiú betegre epeszti magát, amíg mindezt így sorra végiggondolja és látja, milyen messze még a nyár. Nagyokat sóhajt, fejét búnak eresztve jár-kél, maga se tudja mi ütött belé. Addig-addig, míg sikerül kilopózni; s ábrándozni és álmodozni kezd. Rendszerint felkutat valami elhagyatott helyet magasan fenn a hegyoldalban, az erdőszélen, ott letelepszik és alábámul a Mississippi hatalmas folyamára, amely alatta kanyarog el mérföldekre és mérföldekre a földnyelvek körül, ahol az erdő párává foszlik és belevész a homályba, s mindez olyan messzire van, és minden olyan csöndes és ünnepélyes, mintha mindazok, akiket szeretett, meghaltak és elmentek volna örökre, és szinte azt kívánja, bárcsak maga is meghalna és eltemetnék és mindennek vége szakadna.

Tudjátok-e, mi ez? A tavaszi láz. Így hívják. Akit egyszer meglep, az úgy, de úgy kívánkozik - maga se tudja biztosan, mire kívánkozik, csak a szíve sajog édesen, annyira kívánkozik. Úgy tetszik neki, legelsőbb is elvágyódik innét - el a nyomasztó régi körből, amit mindig maga körül lát, amibe beleunt. Valami újat szeretne, az az érzése. Menni szeretne, menni, vándorolni, idegen országokba, ahol minden titokzatos, regényes és csodálatos. Ha aztán nem lehet, hát beéri kevesebbel is: csak kimozdulhasson, elmegy akárhová, ahová mehet.

Nos hát, Tomot meg jómagámat elkapott a tavaszi láz, benne voltunk nyakig. De mindhiába törtük a kobakunkat, hogyan kísérelhetné meg Tom a szabadulást; Polly nénje csak nem engedte volna el neki az iskolát, hogy elkóboroljon és idejét fecsérelje. Le voltunk sújtva. Egyik délután, napnyugta felé, kinn üldögéltünk a lépcső alján, s javában tanakodtunk, amikor kilép a házból Polly néni, kezében levéllel és így szól:

- Tom, jó lesz, ha összecsomagolsz, lemégy Arkansasba, Sally nénéd látni akar.

Majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Vártam, hogy Tom a nyakába szökik nénjének és agyonölelgeti, de - hiszitek vagy se - csak ült ott, mint a kőszikla, és egy szó nem sok, annyit se szólt. Sírni tudtam volna, hogy ennyire bolondul viselkedik, amikor ilyen óriási alkalom kínálkozik. Még majd elszalasztjuk, ha nem tátja ki a száját és nem mutat hálát és örömöt. De ő csak ült tovább rendületlenül és töprenkedett és töprenkedett, úgyhogy én már azt se tudtam, hová legyek kínomban. Egyszer csak megszólal Tom, roppant nyugalommal - le tudtam volna lőni érte:

- Nagyon sajnálom, Polly néni, de ki kell mentenie. Most nem mehetek.

Polly néni olyan értetlen képet vágott és olyan dühbe gurult ezen a hideg arcátlanságon, hogy vagy fél percig szóhoz se jutott. Ezalatt sikerült oldalba böknöm Tomot és odasúgtam neki:

- Megbolondultál? Elrontod a dolgot! Ilyen óriási alkalmat elszalasztani!

De ő nem zavartatta magát. Visszamormogta:

- Huck Finn, azt akarod, hogy lássa a néni, milyen átkozott mehetnékem van? Hiszen tüstént aggodalmaskodni kezdene, mindenféle betegséget, bajt, veszedelmet szimatolna és te tudod legjobban, mindent visszaszívna. Hagyd csak rám, tudom én, hogy kell bánni vele.

Na hát ez se jutott volna eszembe! De igaza volt. Tom Sawyernek mindig igaza van - a legvilágosabb koponya, melyet valaha láttam, és mindig helyén az esze, támadásra készen.

Ekkorra, Polly néni is magához tért. Megeredt a nyelve:

- Még hogy kimentselek? Téged? Életemben nem hallottam ilyet! Hogy mersz így beszélni velem?! Azonnal szeded a sátorfádat és ha még egy szót hallok kiöntésről, meg miről, hát majd kimentelek én téged - a mogyorófa vesszővel!

Gyűszűjével még egy barackot nyomott a fejére, mikor Tom mesterkélt nyöszörgése közben a lépcsőn föl elinaltunk. Fent a szobájában Tom a nyakamba ugrott, annyira magán kívül volt örömében, hogy utazhat. És így szólt hozzám:

- Meglátod, még ki se húzzuk a lábunkat, már megbánja, hogy elengedett. De nem lesz mire hivatkozzék. Az után, amit mondott, büszkesége nem fogja engedni, hogy visszaszívja.

Tom tíz perc alatt becsomagolt; már csak az volt hátra, amit Polly néni és Mary akartak netán hozzácsapni a batyuhoz. Azután még tíz percig vártunk, hogy a néni lecsillapodjék és ismét kedves és barátságos legyen. Tom azt mondta, tíz percig szokott tartani, amíg a néni kifújja a mérgét, ha csak berzenkedik, de húsz percig, ha egészen kikelt magából - és ez most ilyen eset volt.

Lementünk, égve a kíváncsiságtól, hogy megtudjuk, mi is van a levélben.

A néni sötéten mélázva ült, ölében a levéllel. Mi is leültünk.

- Nagy bajban vannak odalenn - szólalt meg a néni - és úgy gondolják, te meg Huck egy kis változatosságot vinnétek a házba - ők úgy írták: „vigasztalást". Na