Pasipanoptikum

By Király-Acampora Anikó

A kétbalkezes, kicsit szürke, kicsit unalmas, olasz levelezőként dolgozó szingli Sárinak, Madame Toussaud Panoptikumában támad egy fantasztikusnak tűnő ötlete, és barátnője, a "menedzser-típusú", kiskosztümös, szingli Claudia mindent megtesz, hogy megvalósítsa azt. Meghív pár barátnőt egy különös Beavatásra, majd a lányok segítségével, - akik mind mással keresik a kenyerüket-, tizenegyen összegyűjtenek 12 pasitípust és elmesélnek 12 történetet. Ez a Pasipanoptikum, ahol megtalálható többek között a Szemét, a Maximalista, a Költő, a Piperkőc épp úgy, mint a Csúnya, a Titkot rejtegető, vagy az Álompasi. Az egy évet átfogó mesélős Panoptikum-Esteken a Lányok együtt vacsoráznak valami finomat, kitárgyalják az épp aktuális pasi-típust, mígnem a regény végén a főzni szerető olvasóknak a Panoptikum receptjei is felbukkannak. Az olasz-magyar származás Marina, a történetben eljut Nápolyba is, annak minden furcsaságával, egzotikumával. Mire a lányok megismerkednek egy-két különös figurával, az olvasó is bepillantást nyer az ő életükbe, féltett titkaikba, miközben egyre jobban megkedveli Eleonórát, Angit, Esztert és a többieket.Ez a Pasipanoptikum, ahol megtalálható többek között a Szemét, a Maximalista, a Költő, a Piperkőc épp úgy, mint a Csúnya, a Titkot rejtegető, vagy az Álompasi. Az egy évet átfogó mesélős Panoptikum-Esteken a Lányok együtt vacsoráznak valami finomat, kitárgyalják az épp aktuális pasi-típust, mígnem a regény végén a főzni szerető olvasóknak a Panoptikum receptjei is felbukkannak. Az olasz-magyar származás Marina, a történetben eljut Nápolyba is, annak minden furcsaságával, egzotikumával. Mire a lányok megismerkednek egy-két különös figurával, az olvasó is bepillantást nyer az ő életükbe, féltett titkaikba, miközben egyre jobban megkedveli Eleonórát, Angit, Esztert és a többieket.

• Language: Magyar
• Publisher: Publio Kiadó
• Release date: Nov 25, 2014
• ISBN: 9781311835338

Book preview

Ajánlom ezt a könyvet Huginak,

aki már tinikorunktól biztatott…

és Laccnak, aki viszont nem nézte ki belőlem…

Mindkettőtöknek köszönöm,

mert Nektek akartam bizonyítani…

Király-Acampora Anikó

PASIPANOPTIKUM

XXI. SZÁZADI DEKAMERON

2010

© 2010 Király-Acampora Anikó

© 2010 I. A. T. Kiadó

Könyvterv:

Brenyó József

és Acampora Daniele

Nyelvi lektor:

Győri-Szabó Viktória

Nyomdai munkálatok:

Pannónia-Print Nyomda

A digitális kiadás gondozója:

Digitalbooks.hu Kft.

http://www.digitalbooks.hu

A digitális kiadás készítői mindent elkövettek, hogy a mű minden e-könyv-olvasó eszközön, illetve szoftverben hibamentesen jelenjen meg. A törekvésünk ellenére előforduló problémákkal kapcsolatban kérjük, keresse meg kiadónkat, és megpróbáljuk orvosolni a problémát!

EPUB ISBN 978-615-5068-04-1

PRC ISBN 978-615-5068-034

Ebben a könyvben minden utalás vagy vélt hasonlóság létező személlyel a véletlen műve.

A Pasik kitalált alakok, a lányok szintén.

Egy pasi-prototípus lehet, hogy magára ismerhetne,

de csak szeretné, hogy róla szóljon ez a könyv.

úgyhogy nem is számít. :-)

Előszó

A kétbalkezes, kicsit szürke, kicsit unalmas, olasz levelezőként dolgozó szingli Sárinak Madame Toussaud Panoptikumában támad egy fantasztikusnak tűnő ötlete, barátnője, a menedzser-típusú, kiskosztümös, szintén szingli Claudia mindent megtesz, hogy megvalósítsa azt.

Meghív pár barátnőt egy különös „Beavatásra", majd a lányok segítségével – akik mind mással keresik a kenyerüket –, ők tizenegyen összegyűjtenek 12 pasitípust és elmesélnek 12 történetet.

Ez lesz a címet adó Pasipanoptikum, ahol megtalálható többek között a Szemét, a Maximalista, a Költő, a Piperkőc éppúgy, mint a Csúnya, a Titkot rejtegető, vagy az Álompasi.

Az egy évet átfogó mesélős „Panoptikum-Esteken" a Lányok együtt vacsoráznak valami finomat, kitárgyalják az épp aktuális pasi-típust, mígnem a regény végén a főzni szerető olvasóknak a Panoptikum receptjei is felbukkannak.

Az olasz-magyar származású szereplő, Marina a történetben eljut Nápolyba is, annak minden furcsaságával, egzotikumával.

Mire a lányok megismerkednek egy-két különös figurával, az olvasó is bepillantást nyer az ő életükbe, féltett titkaikba, miközben egyre jobban megkedveli Eleonórát, Angit, Esztert és a többieket.

Pasik…

vannak helyesek, mocskoslelkűek, linkek, vannak imádnivalók, gyengék, mácsók és macik, hűtlenek és ragaszkodók, fűzfapoéták, kedvesek, piperkőcök, prédikálók, ugráltatósok…

Akármilyenek is, mi nők – sajnos – szeretjük őket… Ez persze nem zárja ki, hogy ki is figurázzuk a fajtájukat, amikor csak lehet… mint például ebben a könyvben is, ami nélkülük meg sem születhetett volna… tehát jó szórakozást!

Minden sikeres férfi mögött egy nő áll…,

és amögött pedig a feleség…

Talán mert az én Pasijaim mögött nem állt egy feleség, pont ez a problémájuk…

CLAUDIA – EGY TÉLI ESTE

Igen… igen… igen… így… folytassad… abba ne hagyd… meg ne állj… igen… igeeeen… igeeeeen…

Igen, már amikor a bulin kiszúrtam magamnak a srácot, tudtam hogy jól választottam ma estére. Szingliként nem könnyű a megfelelő partnerre akadni, amikor éppen szexelni jön meg a kedved.

A bárokban úgy ülnek az öreg muksók, mintha egy kényelmes, székekkel felszerelt piacon nézgelődnének. Ha meg egy fiatalt veszel észre, jól nézd meg, mielőtt szóba állsz vele, mert a legtöbbje vagy buzi, vagy dzsigoló.

Ha az utóbbi, nem rád feni a fogát, aki ugyan már a harmincnyolcat taposod, de a „konzervgyári kezelésnek" – fitness club a nehéz felfogásúak kedvéért – köszönhetően úgy nézel ki, mint aki épp most ugrotta át a bűvös harmincat. Na, nem centire gondolok. Az maradjon a pasiknak.

A srác 8-ast kapott tőlem a bizonyítványába. A sajátos osztályozási rendszeremet Marinától tanultam el, Olaszországban ugyanis az iskolában a tízes a maximum.

Szóval volt már jobb, de rosszabb pasim is ennél a kölyöknél. Ez végül is még kedves is volt. Mielőtt becsuktam utána az ajtót – alapszabály, hogy alkalmi pasi ne maradjon éjszakára –, csókot lehelt a szám csücskére, és annyit mondott:

– Holnap felhívlak, baby.

– Majd ha piros hó esik – gondoltam én. A „baby" miatt lecsúszott a teljesítménye 7-re. Még jó, hogy nem maradt reggelig. Az átbulizott éjszaka utáni lehelet nem kedvezett volna a bizonyítványának.

SÁRI – ugyanaz a téli este

Óóóóó… milyen istenien csókol ez a srác… – azzal végleg megadtam magam az elkövetkezendő jónak.

– Csodálatos vagy – suttogta, és elvesztem azokban a gyönyörű kék szemekben.

– Szökjünk meg innen, lent áll a kocsim – folytatta rendíthetetlenül.

– Óóóóó – én továbbra is csak ennyit bírtam kinyögni. Nem várt helyzetekben egyszerűen megcsappan a szókincsem. Túlságosan izgultam a következmények miatt. A gumit se vette még elő.

– Hagyd itt a férjedet, és elviszlek a világ végére – hoppá: valami nem stimmel. Miféle férj?

Zene, snitt. A francba! Már megint beleéltem magam a főszereplő szerencsés hölgy szerepébe. A DVD halkan csúszott ki a lejátszóból. A szingli-érem másik oldala.

SÁRI – 2009 március

Szakad az eső… öt perc múlva vége a munkaidőmnek, ernyőt persze nem hoztam, és bicajjal vagyok… egyszer találnám el reggel, indulás előtt, milyen lesz az idő…

Ma Claudiával megyünk pizzázni… Claudia a barátnőm, a gimi óta… Annyira mások vagyunk, mégis jól kijövünk egymással; talán éppen ezért… Gyakran szeretnék olyan lenni, mint ő. Mindig tudja mi a helyes, mit kell tenni, hová és kivel kell menni, mit illik oda felvenni… Míg ő mindig mintha skatulyából volna kihúzva, addig én kócos vagyok, pecsétes a pólóm, gyűrött a nadrágom, piszkos a cipőm, és gőzöm sincs, hogy mit akarok tenni nemhogy az életemben, de akár két perc múlva sem…

CLAUDIA – 2009 MÁRCIUS

Csodás nap ez… ma valószínűleg előléptetnek… lesz mit ünnepelni Sárival a pizzériában. Felbontatok egy üveg Traminit, Sári nagyon szereti, és attól legalább nem dől ki…

Sári… haláli egy csaj; mintha véletlenül volna ezen a világon… csak csetlik-botlik, de én szeretem…

Talán el kéne vinnem Londonba magammal… Az előléptetéssel jár ez az út, ha megkapom, elmegyünk együtt…

SÁRI – 2009 március

Óóóóó… fel vagyok dobva… röpködök… Fini volt a múltkori pizza Claudiával, de ami még finibb!!! Megyünk Londonba! Megnyert valami sokadik pályázatot vagy mit, és engem hívott el magával a londoni hétvégére… juj… még sosem voltam Londonban!

Juj, lehet hogy új esőkabátot kéne vennem!! Meg egy új gyapjúszvettert… az angolok gyapjúszvetterben járnak, vagy nem?? Na, jó, nem újat kell vennem, hanem EGY gyapjúszvettert… muszáj vajon? Már kiütéses vagyok tőle, és még rajtam sem volt, csak gondolatban… na, lehet, hogy megelégszek a gyapjúszoknyával… ahhoz lehet harisnyát húzni…

CLAUDIA – áprilisi hétvége

Sikerült kiráznom Sárit az általános depressziójából… úgy tűnik, a londoni út ötlete teljesen más csajt varázsolt belőle. Lehet hogy csak többet kellene utaznia, és máris vidámabban látná az életet… Igaz, szegény megküzdött mindennel és mindenért. Még egy normális apa se jutott neki… Amikor elmesélte a gimiben, másodikban, hogy képzeljem el, megismerte a sosemlátott apját, csak pislogtam… hogyhogy sosemlátott?

Aztán mint a cunami, áradtak a szavak belőle… hogy egyéves volt, amikor az anyja megszökött vele az apjától, aki éheztette Sárit, mint kisbabát, meg már amikor megszületni készült is az október eleji hidegben, és anyja vajúdva járkált fel-alá a meleg szobában, kiküldte szegényt a kertbe, ugyan ne zavarja már őt a pihenésben…

Aztán nem is hallott felőle tizenhat éves koráig, amikor is… na, de ezt majd legközelebb…

SÁRI – 2009 május eleje

Húha… miért nem tanultam én sose angolul? London egy csoda!

Nem vettem gyapjúszoknyát (se)… szvetterről nem is szólva… mentem farmerban, mint mindig… a kutyát nem érdekelte, miben vagyok…

Claudia meg mintha mindig ott élt volna… ismert minden sarkot, minden eldugott kocsmát, az összes látnivalót…

Megmutatta a Big Ben-t; eddig azt hittem, az olyan mint a Zio Sam Amerikában… aztán kiderült, hogy nem is… na, jó, csak viccelek, de szójátéknak nem rossz…

Zio Sam – én csak olaszul tudok, olasz levelezőként dolgozom ugyanis – ugyebár Sam Nagybácsit jelent…, a Big Ben meg mintha egy Nagy Ben Nagybácsi lenne… na, elmehetnének snapszlizni együtt…

A legjobban meg mi tetszett? Na mi? Hát a Madame!!

Jól van na, nem AZ a Madame… rossz az, aki rosszat gondol… én speciel a Madame Tussaud Panoptikumára gondolok… Az valami óriási ötlet!

Na, nem, hogy minden fontos (amerikai elnökök) és kevésbé fontos (holmi Britney-k) hírességek ott sorakoznak, mintha kenyérért állnának sorba, hanem az ötlet! De micsoda ötlet!! Felsorakoztatni az összes… hát Pasit! Hogy mennyi féle van… és milyenek… ajaj, erről tudnának mesélni barátnőim…

CLAUDIA – 2009 május eleje

Sári egy csúcsfazon! Mindig tudtam, hogy egyszer előrukkol valamivel… eddig mintha jégbe zárva élt volna, és csak várta volna a megfelelő alkalmat… Akkorát botlottam Londonban, mint egy ház… én, aki még a 12 cm-es tűsarkakban is mindig a helyzet magaslatán állok…

Sétálunk a Panoptikumban, és egyszer csak megszólal:

– Claudia, szerinted ez a Madame férfifaló volt?

– Tessék? – csuklottam egyet – Összekevered Madame Pompadour-val?

– Hát, hogy annyi itt a pasi… Pasi-Panoptikum… – és elkezd röhögni, kacag mint egy kislány, és veregeti közben a hátam…

Én csak állok dermedten, már mindenki minket néz, Sári meg csak fuldoklik, hörög, rám-rámnéz és újra meg újra kibuggyan belőle a nevetés…

Nem is nyugszik le vagy tíz percig. Aztán elkomolyodik, kézenfog és azt mondja:

– Gyere, menjünk innen. Van egy ötletem!

És micsoda ötlet!!!

SÁRI – 2009 május eleje

A Panoptikum folyosóin jött az ötlet. Claudia ott sétált mellettem, hat órás londoni gyaloglás után olyan fitten és frissen, mintha most lépett volna ki a zuhany alól. Sehol egy izzadságcsepp rajta, míg az én pólóm a hátamon is, hónalj alatt és a melleim között is mindent elárulva sötétlett. Különböző illatainkról nem is szólva… Ő a szokásos Chanel-párába burkolódzott, míg én… na, hagyjuk inkább…

Amikor leültünk a kis bisztró sötétkék kovácsoltvas székjeire, és Claudia limonádét én pedig jeges teát hörpöltem, percekig hang se jött ki belőlem. Hiába sürgetett Claudia:

– Mondd már, mit találtál ki? Mi volt olyan mulatságos a Panoptikumban?

Nekem akkor már nem is tűnt igazán jó ötletnek, ami úgy megröhögtetett a Madame-nál…

– Talán el se kéne mondanom – gondoltam magamban –, talán mondhatnám, hogy nem is emlékszem min kacagtam félórát…

De Claudiát ismerni kell; ő nem adja fel egykönnyen: mint egy bulldog, olyan makacsul tud kapaszkodni.

Elpilledve iszogatott tovább, nézegette az utcán bágyadtan bóklászó öregeket, a kutyákat sétáltató kalapos angol mamikákat, meg az öltönyben-nyakkendőben rohanó bankárokat; elmélázva forgatta a szívószálat, aztán amikorra épp lenyugodtam volna, hogy na, talán már nem emlékszik, újrakezdte:

– Szóval, elmondod most azonnal, vagy megvárod míg visszarepülünk Pestre, mert a Dunakorzó jobban illik az ötletedhez, mint a Temze-part?

CLAUDIA – 2009 május eleje

Elmondta hát… nem volt könnyű meggyőzni, de egy kis nyomulás és már nem bírt nemet mondani… na, még pont az kellett volna; elhallgatni egy ekkora ötletet, csak mert nyuszi, mert szégyenlős, mert nincs önbizalma. Na, van az nekem kettőnek való is!

Nem hittem volna, hogy Sári egyszer előrukkol valamivel. Élte a mindennapok unalmas életét, bement az irodába, megírt pár levelet, elfaxolt néhány Olaszországba szóló megrendelést, aztán elázott a biciklijén hazafelé menet.

Néha megettünk egy pizzát együtt, de az is mindig az én ötletem volt. Ült a könyvei fölött este meg este után, sehol egy pasi, egy randi, egy mozi valakivel, aki nem én vagy valamelyik közös barátnőnk.

Ha nem viszem magammal Londonba, sose jut eszébe ez az ötlet, és ha nem kék kovácsoltvas székekre ülünk le a bisztró teraszán, sose tudom meggyőzni, mondja el nekem is, hogy min hahotázott annyit a Panoptikumban, hiszen már a fél város minket kukkolt… De amikor azt mondta – kikerülendő a témát –, hogy jajdearanyosak ezek a székek, akkor tudtam hogy nincs itt már több titkolózás. Beígértem neki kettőt az erkélyére.

– Ugyanilyet? – kérdezte kislányosan elkerekedő szemekkel.

– Ó, pontosan ugyanilyet! Ismerem a kisiparost, aki ezeket szállította – hazudtam én meg szemrebbenés nélkül (hát ugyebár ki erre, ki meg amarra használja a szemeit!).

SÁRI – 2009 május eleje

Claudia addig mesterkedett, míg töviről hegyire kifaggatott. Elmondtam hát, hogy szerintem annyi érdekes, vagy különös pasi van a világon, miért nem szedjük csokorba őket?

A barátnőink biztosan tudnának velük megesett történeteket mesélni, milyen jót szórakozhatnánk esetleg minden hónap első szerdáján, ha összeülnénk egy pasikat kidumáló partyra.

Azt már Claudia tette hozzá, hogy összedobhatnánk valami kaját is, és le is írhatnánk a sztorikat.

– Még jó lehet valamire – mondta, és kacsintott egyet hozzá. Hogy ez mit akart jelenteni, abba inkább bele se mertem gondolni. Claudiánál ugyanis sohasem lehet tudni… A határok mintha gumiból volnának… húzódnak, húzódnak… feszülésig.

CLAUDIA – 2009 május eleje

Na, alakul Sári ötlete… Kitalálta, hogy csokorba gyűjti a pasitípusokat. Jót mosolyogtam magamban ezen, Sári kb. 3 sráccal járt eddig komolyabban; nagy tapasztalata nem lehet… Azok közül is az egyik az ovis szerelme volt.

De azt is hozzátette félénken, hogy kifaggathatnánk a barátnőinket. Na, ez így már jobban hangzik; vannak csajok, akik tudnának mesélni!

Ott van például Angi… Na, ő aztán találkozott pár pasival! Angi a pasikból él… Szereti a szexet, csinos és azt mondta, nem fog napi nyolc-tíz órát hajtani egy irodában, amikor annál sokkal könnyebben is megszerezheti, amit szeretne. És még szórakozik is közben.

CLAUDIA – 2009 május közepe

Amikor már napok óta alig bírtam aludni, mert csak és kizárólag Sári elképzelése járt a fejemben, elkezdtem megtervezni az estét, amikor beavatom a lányokat. Ez a szó máris kiváló ötleteket adott.

Eleve, ha nem egy egyszerű estére, vagy vacsira hívom őket, hanem egy Beavatásra, az már magában hordozza a sikert. Legalábbis ami a résztvevők számát illeti. Klementinát egyébként is csak bombával lehet kirobbantani Lenti nyugalmából, de ha semmit nem tud a miértről, talán sikerül. Bízom a kíváncsiságában. Eleonóra minden buliban benne van, Anginak elég lesz annyit hozzátenni, hogy pasikról lesz szó. Eszter meg mindig szívesen jön, ha hívom.

Sári lesz az egyetlen, aki tudni fogja, miről van szó, de neki meg a lelkére kötöm majd, mennyire fontos, hogy a többiek ne sejtsenek semmit.

Nekiálltam meghívókat szerkeszteni. A szövege szinte már készen állt a a fejemben, már csak a mintázatát kellett megtervezni. Ne áruljon el sokat, de azért figyelemfelkeltő legyen.

SÁRI – 2009 május közepe

Claudia szokása szerint kezébe vette a dolgokat. Elég volt neki egy ötletcsíra, és már mammutfenyőt látott a helyén.

Azzal fogadott az egyik közös szendvicsebédünkön, hogy Beavatást fog tartani a Lányoknak.

– Miféle Beavatást? És milyen lányoknak? – Jézus, én már régen el is felejtettem, miről beszélgettünk azon a hétvégén Londonban.

Bezzeg, ő nem felejtette el, minden szavamra szó szerint emlékezett, és amikor megettük a Mega-Vega-szendvicsünket, alig hagyott időt, hogy lehörpintsem a jeges teámat, már intett is a pincérnek, hogy fizet, és kivonszolt a büféből.

Bevágódtunk az almazöld yarisába és már pörgette is a kerekeket, csak úgy füstölt utánunk az aszfalt.

– Hová ez a nagy sietség? – tettem fel