TharnType Story 5.

By Mame

Minden történet véget ér egyszer! De néhány 7 évvel később folytatódik majd...
Addig is:
voltál már szerelmes olyan pasiba, aki gyűlöl téged? És laktál már vele egy szobában?
Ha nem, itt az ideje megtudnod, milyen is lehet.
Tharn és Type története.
Szerelem és gyűlölet története.
Féltékenységek és ármányok története.
Tharn és Type elsőéves egyetemisták, és egy kollégiumi szobába kerülnek.
Type sötét bőrű, magas és helyes srác, gyengéd, de mélységesen homofób.
Tharn nagyon helyes, világos bőrű és egzotikus arcvonású srác, és nyíltan meleg.
Egy őrülten szexi meleg srácnak és egy heteró srácnak, aki mindennél jobban utálja a meleg pasikat, egy kis helyen kell osztozniuk az év hátralévő részében.
Hogyan fog végződni a történetük? Gyűlölettel? Vérrel, és háborúval? Vagy talán szerelemmel?
A TharnType napjaink legnépszerűbb BL regénye és TV sorozata.
Nemcsak Tharn és Type különlegesen alakuló kapcsolatát mutatja be, de az egyetemi diákélet hol drámai, hol szomorú, de legtöbbször felejthetetlenül szép pillanatait is.

• Language: Magyar
• Publisher: Ulpius Baráti Kör
• Release date: Nov 25, 2022
• ISBN: 9789635801015

Book preview

cover.jpg

MAME

Tharntype story 5

Gyűlöletből szerelem

ULPIUS BARÁTI KÖR

BUDAPEST

Published originally under the title:

เกลียดนักมาเป็นที่รักกันซะดี ๆ (Tharn Type the series)

Copyright ©MAME Hungarian Editionrights under license granted by MAME

Hungarian Editioncopyright © 2022 Művelt Nép Könyvkiadó

Arranged through JS Agency Co., Ltd, Taiwan

All rights reserved

ISBN 9789635801015

Az e-book formátumot előállította:

img1.png

www.bookandwalk.hu

Köszöntő

Mindenekelőtt szeretnélek szívből üdvözölni, kedves Olvasó, amiért fellapoztad ezt a nem mindennapi történetet. Összetartott két tenyérrel és egy kedves mosollyal köszöntelek, ahogy Thaiföldön szokás: Száwátdí khá!

Ez a könyv két egyetemista fiú, Tharn és Type históriája, amelyből kiderül, hogyan képes a szerelem legyőzni a gyűlöletet. Tharn, (akinek ugyan nem ez a hivatalos neve, de Thaiföldön mindenki a becenevét használja, ami gyerekkorában ragadt rá, és Tharn esetében ez a becenév azt jelenti, forrás, patak) a sors fintorából pont egy homofób szobatárssal kerül össze az egyetemen, aki iránt az első pillanattól kezdve különös vonzódást érez. Type, a szobatársa, egy teljesen normális elsőéves diák, aki egyetlen rossz tulajdonsággal rendelkezik: szenvedélyesen gyűlöli a homoszexuálisokat.

Tharn homoszexuális, Type homofób. Adott a konfliktus, ami a közös kollégiumi szobába került páros viszonyát alapjaiban meghatározza. Ez az ellentét, mint várható, pokollá teszi az életüket, mégis feltartóztathatatlanul halad egy szenvedélyes kapcsolat felé. Közben olyan titkok derülnek ki a múltjukról és a beidegződéseikről, amiket csak egy drámai katarzis képes felszínre hozni.

A homoszexualitás témájáról nagyon nehéz írni. Rengeteg előítélet lakozik az emberekben a melegek és a transzneműek iránt. Akárcsak a főszereplőnk, Type, sokan szívből gyűlölik ezt a fajta másságot, és hozzá hasonlóan ököllel rendeznének minden ilyen nézeteltérést. Elsősorban nekik ajánlom ezt a könyvet.

Be kell vallanom, hogy nagyon izgalmas volt megírni ezt a történetet. A lassú, keserves átalakulás, amin a két szobatárs átvergődik az egyetem első éve alatt, megható, drámai, tragikus és nevetséges helyzetekbe sodorja őket. Olyan helyzetekbe, amik megtanítják őket az önértékelésre, az alázatra, az egymás elfogadására és végül a féktelen szerelemre. Az egymás iránt érzett ellenszenvük és gyűlöletük lassan szétmorzsolódik az értelmetlen csatározásban, és a legértékesebb kincseket ajándékozza nekik: a felszabadulást és a megtisztulást.

Köszönettel tartozom a barátaimnak a felbecsülhetetlen segítségükért, amit a könyv elkészítésében nyújtottak nekem.

Hálás köszönet Chonnak az értékes tanácsaiért, amivel segített egységesebbé és olvasmányosabbá tenni a történetet.

Köszönet Szainak a grafikai munkáért és a csodálatos weboldal elkészítéséért.

Köszönet Nennek a csodálatos borítótervért, amibe teljesen beleszerettem.

Hálás köszönet a Gombafej Társaságnak, akik mindig mellettem álltak, esőben és napsütésben.

Köszönet annak a tizenhárom elsőéves diáknak, akik bevezettek a Yaoi irodalom rejtelmeibe.

És végül, de nem utolsósorban, hálás köszönet a nemzetközi olvasóknak, akik világszerte támogatják a munkámat.

Kívánom, hogy ez a könyv mindenkinek éppolyan szórakoztató, elgondolkodtató és tanulságos legyen, mint nekem volt, amikor megírtam.

A szerelem legyen veletek!

MAME

2015. szeptember 17.

ÖTVENNYOLCADIK FEJEZET

Bűn és bűnhődés

Tharn nem volt felkészülve a váratlan fordulatra. Először azt hitte, a bátyja csak rossz tréfát űzött vele, amikor elé tárta az elképesztő történetet Lhong ármánykodásáról. Csak ült magába roskadva a fotelben, a szülői ház nappalijában, és szédülten hallgatta a gyomorforgató históriát, ami éveken át zajlott a háta mögött. Képtelen volt felfogni, hogy a legjobb barátja puszta önzésből ilyen aljasságra vetemedett, csak azért, hogy magához láncolja őt.

Hány ember életét akarod még tönkretenni, Lhong?

Ahogy az émelyítő kuszaság lassan kitisztult Tharn fejében, és a törött képcserepek a helyükre kerültek, magyarázatot nyert az a rejtélyes mondat is, amit Type búcsúzóul mondott neki a szakításuk estéjén:

„Neked is jobb lesz, ha szakítunk, Tharn!"

Tharn azon az estén nem fogta fel, mit akart ezzel mondani a szerelme, csak a bénító fájdalmat érezte, mintha szíven döfték volna. Miért lenne neki jó, ha szakítanak? Hiszen annyira szereti ezt a dél-thai fiút! Elsőre rögtön mentegetőzni kezdett, hogy nem ő volt az oka, de ahogy megtudta az igazságot, minden kételye elmúlt. Rájött, hogy Type a szakítással őt akarta megvédeni az alattomos cselszövéstől, ami egyre mélyebbre húzta őket a csapdába.

Szeretetből tette. Engem féltett. Miattam aggódott.

Tharn a felismerésre azonnal felpattant a fotelből, felkapta a kocsikulcsát, és faképnél hagyta a meglepetéstől némán pislogó bátyját, majd sietve az egyetemre hajtott, hogy szemtől-szembe kérdőre vonja Lhongot a tetteiért. A saját szájából akarta hallani az igazságot, nem csak hallomásból. Ha nem a bátyjától hallotta volna ezt a hajmeresztő történetet, egy szót sem hitt volna el belőle, s bár Thonnál jobban nem bízott meg senki másban, nem nyugodhatott addig, amíg saját fülével nem hallja Lhong beismerő vallomását.

A barátság Tharn számára szent volt, és meg akarta adni Lhongnak a lehetőséget a magyarázatra. Elvégre Lhong éveken át a leghűségesebb társa volt, és sokszor úgy érezte, hogy a környezetében csak rá számíthat igazán. Lhong volt az, aki mindig meghallgatta, együttérzett vele, és örömében-bánatában mellette állt. Négy évig úgy tekintett rá, mint a bizalmasára, akivel megoszthatta minden titkát, és akivel fél szavakból is megértették egymást. De ha igazat mondott a bátyja, akinek a szavában eddig sosem volt oka kételkedni, akkor nem csak Lhongot ismerte fájdalmasan félre, hanem Type-ot is.

A szakításuk óta Tharn azzal próbálta vigasztalni magát, hogy Type csak egy csökönyös, önfejű, hisztis kisgyerek, és nagyon reménykedett benne, hogy hamarosan észhez tér,

és bűnbánóan visszakullog hozzá. Fel sem merült benne, hogy a szakítással Type valójában őt akarta megóvni a bonyodalmaktól, amik valószínűleg egy még fájdalmasabb szakításhoz vezettek volna. Tharn ehelyett inkább sértetten magába gubózott, és elkeseredve szidta az igazságtalan sorsot, ami megint ártatlanul ítélte szenvedésre.

Mekkora balfék voltam!

Tharn őrült sebeséggel hajtott végig a campuson a Sporttudományi Tanszék parkolójáig, ahol a legnagyobb meglepetésére meglátta Type-ot és Lhongot, akik éppen heves szóváltásba keveredtek. Első gondolata rögtön az volt, hogy kipattan a kocsiból, és odarohan hozzájuk, de ahogy körbepillantott a parkolóban, egy közeli terepjáró mögött észrevette Technót és Champ-et, akik a rejtekhelyükről telefonon rögzítették az eseményeket. Tharn azonnal leállította a kocsiját a parkoló szélén, és nesztelenül a kémkedő páros háta mögé lopakodott.

– Mmpf…

A szájára tapadt széles tenyértől Techno magába nyelt egy rémült sikoltást, és elkerekedett szemekkel bámult a felette tornyosuló támadójára. Meglepetésében majdnem a telefont is kiejtette a kezéből, de Tharn villámgyorsan érte nyúlt, és visszanyomta Techno markába.

– Sss! Maradj csendben! – suttogta Tharn, mielőtt nagy tenyerét levette a barátja szájáról – Mit csináltok ti itt?

A döbbenetből felocsúdva Techno röviden elmondta neki ugyanazt, amit Tharn már a bátyjától is hallott, ezért csak némán bólintott, és komor ábrázattal meredt tovább a telefonra. A Type inge alá rejtett rádiómikrofon tisztán, vágatlanul közvetítette a kíméletlen igazságot, míg a telefon képernyőjén Tharn a saját szemével láthatta, ahogy az egykori bizalmas barátja felismerhetetlen szörnyeteggé alakul.

Techno együttérzően figyelte a márványfehér arcon megfeszült izmokat és a szikrázó tekintetet, amivel a barátja a képernyőra meredt, és érezte, ahogy Tharn szívében fájdalmasan kavarog a csalódás, az iszonyat, a bánat és a bosszú. Szeretett volna segíteni rajta, megnyugtatni őt, és enyhíteni a fájdalmán, de a szokásos ügybuzgalmában végül ismét olyat mondott, amitől nem lett jobb kedve senkinek.

– Sok mindent túléltél már, Tharn – kezdte Techno bíztató mosollyal – Te is azt akartad, hogy végre választ kaphass a kérdéseidre. Most eljött a pillanat, amire egy éve vártál.

Da nem merte elmondani neked az igazságot, mert félt, hogy megundorodsz tőle, és sosem állsz vele szóba többet. Ha láttad volna a róla készült videót, valószínűleg nem is tettél volna másképp.

Tharn némán meredt tovább a telefon képernyőjére, mintha továbbra is nehezére esne szembesülnie a valósággal, ami élőben zajlott a szeme előtt. Amit korábban valóságnak hitt, arról hirtelen kiderült, hogy hazug szemfényvesztés, ezért úgy érezte, hogy már a saját érzékszerveiben sem bízhat.

Techno érezte rajta a bizonytalanságot, és újra nekilendült, hogy a maga módján erőt öntsön belé.

– Látom, hogy nehezen hiszed el – folytatta együttérzően – De a napnál is világosabb, hogy egyetlen méregkeverő áll a háttérben, akiről most a saját szemed láttára hullik le a lepel. Sajnálom, hogy az követte el ezt az aljasságot, akit a legjobb barátodnak hittél.

Tharn kókadtan, görnyedt háttal állt mellette, jó tíz centit összezsugorodva a szégyentől, amiért nem látta, hogy évekig a bolondját járatta vele a bizalmas jóbarátja. Szörnyű bűntudatot érzett, amiért a hiszékenysége miatt nemcsak ő szenvedett, hanem mindenki, akivel kapcsolatba került. Különösen Da, akit Lhong szó szerint az őrületbe kergetett.

Hihetetlen, hogy nem is sejtettem!

Leginkább a saját vaksága bosszantotta, és nehezen tudott beletörődni, hogy Lhong évekig túljárt az eszén, miközben ő újra meg újra gyanútlanul belesétált a kelepcébe. A fejét ingatva, csendben emésztette magát tovább, miközben az előtte kibontakozó dráma fokozatosan nagyobb lángra kapcsolt, majd Type arcán hirtelen elcsattant az első pofon.

Tharn azonnal megmerevedett, mint egy szimatot fogott kopó, és a következő pillnatban, előreszegett fejjel nekilendült, hogy felmentő seregként kitörjön a rejtekhelyéről. Nem bírta tétlenül nézni, ahogy Type, akinek a szerelmében ezek után nem kételkedhetett, egyedül küzd a szörnyeteggel. Techno még gyorsan utána nyúlt, hogy a bizonyíték zavartalan rögzítése érdekében megpróbálja őt feltartóztatni, de rövid huzavona után Tharn kitört a karjaiból, és megindult a parkoló túloldala felé.

Jövök, Type! Tarts ki!

Lhong eközben könnyedén a földre teperte Type-ot, és ököllel ütni kezdte a fejét, amit Type a legkisebb ellenállás nélkül viselt. Nem kapálózott, nem ütött vissza, csak vigyorgott vérző szájjal, és tűrte az ökölcsapásokat, mintha vezekelni akarna a bűneiért.

Miattam teszed, szerelmem? Értem áldozod fel magad? Soha többé nem fogok kételkedni benned!

Tharn úgy suhant át a parkolón, mint egy őrangyal, aki az igaz szerelem legyőzhetetlen erejével készül lesújtani a gonoszra. Ahogy odaért Lhonghoz, elkapta a grabancát, és egy mozdulattal a földre vágta, majd letérdelt Type mellé,

és aggódva az ölébe emelte a fejét. Type bágyadtan felnyitotta a felpüffedt szemeit, és ahogy meglátta a márványfehér arcot, a véres szájával szerelmetesen elmosolyodott.

– Jól van, Type, látom, még életben vagy – jegyezte meg Techno tréfásan, aki addigra szintén odaért hozzájuk, kezében az elmentett bizonyítékkal.

Tharnnak azonban ettől nem sikerült megnyugodnia, és amint megbizonyosodott róla, hogy Type-nak valóban nem esett komolyabb baja, óvatosan feltámogatta

a földről, majd hátraperdült, és a felindultságát a főbűnösre összpontosította. Kimérten odasétált Lhonghoz, szigorúan a szemébe meredt, majd visszakézből lekevert neki egy hatalmas pofont.

– Mit műveltél, te aljas gazember? – üvöltötte remegő fejjel.

Lhong, aki évekig élvezte Tharn fenntartás nélküli bizalmát, most rémülten állt előtte, mint egy fülön csípett áruló, és kétségbeesve próbálta mosdatni magát.

– Semmit, semmit – hebegte Lhong a vérző orrára tapasztott kézzel – Nem csináltam semmit.

Tharn szemöldöke azonnal összerándult, és az agyát elöntötte a méreg.

– Van pofád ezek után tovább hazudni? – üvöltötte Type felé mutatva.

– Nem én kezdtem! – mentegetőzött tovább Lhong.

– Ő támadt rám. Ez az igazság. Idejött hozzám, és elkezdett szitkozódni. Olyan dolgokat mondott rólad, amiket nem tűrhettem. Téged akartalak megvédeni!

Tharn undorodva nézte, ahogy Lhong szájából nyaklótlanul ömlik a hazugság, és közben azon gondolkozott, mit lehet tenni egy ennyire elvetemült gazemberrel, aki már valóságnak képzeli a hazugságait, a bűntudat és az alázat leghalványabb szikrája nélkül.

– Nemcsak ez én életemet tetted tönkre, – szólalt meg Tharn csontig hatoló ridegséggel – hanem mindenkiét, akivel közeli kapcsolatba kerültem.

– Nem igaz, nem csináltam semmit! – könyörgött Lhong elcsukló hangon. – Inkább hiszel ezeknek, mint nekem? Hány éve ismerjük már egymást? Sosem tettem veled semmi rosszat. A legjobb barátod vagyok, Tharn.

– Hazudsz, te rohadt szemét! – tört ki Type-ból az indulat.

– Fogd be a pofád! – vágott vissza Lhong dühösen. – Ez nem tartozik rád!

Tharn gyorsan hátrafordult, és egy nyugodt kézmozdulattal lecsillapította Type-ot, majd ismét Lhongra szegezte a villámló tekintetét, aki nem is mert a szemébe nézni.

– Valóban nem tartozik Type-ra – folytatta Tharn hűvösen. – Beszéljnük csak rólad meg rólam! A legjobb barátom voltál, valóban. Hittem benned, de nem tudtam, hogy egy kígyót melengetek a keblemen.

Tharn fagyos hangjába mély szomorúság és csalódás keveredett, és reménykedve kutatta Lhong arcán az emberi esendőséget, de őszinteség helyett csak makacs elutasítást és kétségbeesett félelmet látott rajta.

– Nem csináltam semmi rosszat!

A gyáva válaszra Tharn elkapta Lhong gallérját, és türelmetlenül megrántotta ernyedt testét.

– Elegem van a hazugságaidból! – üvöltötte Lhong képébe. – Azt akarod, hogy kiverjem belőled az igazat?

Nyomatékul hevesen cibálni kezdte Lhongot, mint egy rongybabát, és közben lekevert neki még két pofont, de az csak elszántan rázta a fejét, és könnybe lábadt szemekkel mentegetőzött.

– Nem hazudok – motyogta sírásra görbült szájjal. – Csak miattad csináltam, Tharn. Csak neked akarok jót.

– Miattam csináltad? – csattant fel Tharn felháborodva, és maga köré mutatott. – Ezzel akarsz nekem jót? Nem látod, hogy mindenkinek csak ártasz? Minek csinálod ezt?

– Ezek a senkik nem érdemelnek meg téged, Tharn – válaszolt Lhong reszkető hangon, és könnybe lábadt szemeit Tharnra függesztve a karjaiba kapaszkodott. – Sosem találsz magadnak olyat, aki méltó lenne hozzád. Érted? Soha!

– Lehet, hogy így van – mondta szigorúan Tharn, és lerázta magáról Lhong kezét. – De az is lehet, hogy nem így van. Mindenestre ezt nem te döntöd el.

– Vedd már észre magad, Tharn! – emelte fel a hangját Lhong türelmetlenül, és azonnal elpárologtak a könnyei.

– Senki sem szeretett téged igazán. Emlékezz vissza a legelső szerelmedre! Én mondtam előre, hogy vigyázz vele, de te nem hallgattál rám. Nekem kellett lebuktatni őt, emlékszel? Hány sráccal is csalt meg? Öttel? Na, ilyenekbe leszel te szerelmes! Csak a tested érdekli őket, egyébként nem kíváncsiak rád. Nem is ismernek. Nem tudják,