A sors vörös fonala 1

By LazySheep

30 évvel ezelőtt Korn és Intouch egyetemi tanulók voltak Bangkokban.
In belépett Korn életébe annak ellenére, hogy tudta, Bangkok egyik legbefolyásosabb emberének, egy maffiózónak a fia.

Eleinte Korn ellökte magától Int, de végül nem tudott ellenálni a fiúnak, aki tele volt élettel, míg ő épp az ellenkezője volt, és végül úgy döntött, hogy beengedi őt a szívébe.
Ám egy olyan világban, ahol a kapcsolatuk elfogadhatatlan volt, és még a szüleik is ellenezték a kapcsolatukat, Korn és In szerelme halálra volt ítélve. A káosz közepette, amíg Intouch harcolt a jövőjükért, Korn nem tudta elviselni a szerelme szenvedését és úgy döntött, hogy feladja. Azon a napon két pisztolylövés hangja szelte át a levegőt...
A történetük tragédiába torkollott, de valami ekkorra már elválaszthatatlanul egymáshoz kötötte , és együtt tartotta őket még a haláluk után is.
Évekkel később, egy Thaiföldre nemrég visszatért fiú, Pharm, aki elsőéves a T-Egyetemen, úgy nőtt fel, hogy mindig úgy érezte, valakire vár.
Rejtélyes rémálmok kísértik, amik miatt mindig könnyes arccal kel fel, fél a hangos zajoktól, és egy anyajeggyel a halántékán, még mindig azt érzi, hogy valaki hiányzik neki.
Ahogy Dean is, harmadéves a T-Egyetemen és az úszócsapat kapitánya,aki szintén azzal tölötte eddigi életét, hogy kutatott valaki után, akinek az arcára nem emlékszik.
A sors vörös fonala, ami összekötötte őket az előző életükben, újra egymás felé húzza a két fiút. Összeköti őket egy múlt, amire talán nem is érdemes visszaemlékezni, és egy szerelem,amely felejthetetlen.
Mert a vörös fonal, ami összeköt két szívet, mindig visszavezeti az egyiket a másikhoz. Legyen akár összegabalyodva, vagy megfeszítve, de el nem szakad, sohasem.
Az Until we meet again napjaink legnépszerűbb, és talán a legmeghatóbb BL regénye és TV sorozata.
Egy olyan szerelem története, amely még a halált is legyőzte.

• Language: Magyar
• Publisher: Ulpius Baráti Kör
• Release date: Oct 19, 2023
• ISBN: 9789635801435

Book preview

cover.jpg

LazySheep

A SORS VÖRÖS FONALA 1.

ULPIUS BARÁTI KÖR

BUDAPEST

A mű eredeti címe: 《紅線》 (The Red Thread)

Fordította: ErdősVeronika

All rights reserved

Illustrations granted under license granted

by Reve Books Co., Ltd

Illustrations by 九月紫

Hungarian translation copyright © 2023 Erdős Veronika

©Művelt Nép Könyvkiadó , 2023

Hungarian edition arranged through

JS Agency Co., Ltd., Taiwan

ISBN 9789635801435

Az e-book formátumot előállította:

img1.png

www.bookandwalk.hu

Prológus

Hallani lehetett a heves eső zaját. Mintha a felhők darabokra törve próbálták volna az összes hangot elnyomni. A földre verődő vízcseppek hangján kívül semmit sem lehetett hallani. A nyolcemeletes társasház legfelső szintjén lévő lakást sötétség és némaság járta át. A két fiatal férfi csuromvizes testtel ölelte egymást a kanapén. Az izmos, széles kar védelméből elcsukló sírás hangja szűrődött ki.

– Semmi baj, Inn. Ne aggódj!

Az őt vigasztaló férfi hangja is megremegett, és könnyei utat törtek az arcán.

– Ne hagyj el... Maradj velem, Korn!

A fiú két kezével szorosan magához ölelte szerelmét.

A felnőttek nem érthetik ezt a tiltott szerelmet. Ször­nyű veszekedést szított családjaikban, amikor kiderült, hogy titokban mégis találkozgatnak.

Korn megsimogatta a fiú feldagadt arcát. Olyan fájdalmas volt látni, hogy az ő lelkét is gyötörte a kín. Hogyan történhetett meg,  hogy így arcon csapták őt? Miért kell ilyen harcokon átesnie egy hozzá hasonló, családszerető fiúnak?

– Ne haragudj! – súgta a fiú, belefúrva arcát a másik nedves halántékába. Túlcsorduló érzelmét csókban fejezte ki, amit a másik nyakára nyomott.

– Imádlak. Ne felejtsd el! Én szeretlek téged, Inn.

Inn fájdalmas arccal felkapta a fejét.

– Miért mondod így? Mintha épp elhagyni készülnél.

A fiú kezei, amik épp a másik ingét markolták, remegtek.

– Veled maradok. Mi örökre együtt maradunk.

Hatalmas villám csapott le, ők mégsem mozdultak. Korn mély csókot adott Inn hidegtől sápadt ajkára. Hirtelen egy hatalmas puffanás hallatszott, mintha valami az ajtónak csapódott volna, majd hangos ordítás rázta meg őket.

– Engedd el a fiamat, szarházi! Bíztam benned, mert felsőbbéves vagy azon az egyetemen, ahova a fiam is jár! Inn, vissza kell jönnöd a családodhoz!

A középkorú férfi berontott a szobába és megragadta a fiú karját, de ő elrántotta a kezét.

– Apa, én szeretem őt! Kérlek, engedd meg, hogy együtt legyünk! – mondta elcsukló hangon a fiú, majd megölelte szerelmét.

– Azt mondod, hogy fontosabb ő, mint az apád? Hálátlan!

Az apja már nem tudta tovább tűrtőztetni magát és rátámadt a fiára. Az öklét mégis annak a keze állította meg, akit a világon a legjobban gyűlölt.

– Kérem, ne üsse Innt! Nem ő a hibás, hanem én. Megpróbálom jóvátenni.

Korn magához szorította szerelmét és a két kezét összetéve hajolt meg előtte.

– Szeretem Innt, mi szerelmesek vagyunk egymásba.

– Ne merészelj meghajolni előttem!

A fiú apja még dühösebb lett, felkapta a telefonkagylót és hozzávágta.

– Apa, hagyd abba! – kiáltotta Inn. Majd’ meghasadt a szíve, látva a szerelme homlokából előtörő vért.

– Apa! Ne emelj kezet Kornra! Hogy lehetsz ilyen kegyetlen?

Az anyja tehetetlenül állt. Ekkor felharsant egy másik férfi dühös hangja.

– Korn, mondtam, hogy ne kezdj ki ezzel a fiúval.

A másik fiú apja heves léptekkel rontott be a szobába, és elrántotta fiát. Szemei villámokat szórtak, amikor ránézett Inn apjára.

– Te szemét, hogy merészeled? Szétloccsantom az agyad!

– Próbáld meg, mocskos jakuza! Semmi jó nem születik abból, ha ilyen bűnözőkkel kezd az ember. Inn, gyerünk! – mondta, majd erőszakosan magához húzta a fiút.

A két apa megfogta és elszakította egymástól a két fiú fáradt testét. Inn sikoltott és sírt, mintha épp megszakadna a szíve, de hangját elnyelte az ablakon túli heves eső zaja. Mindig határozott, vidám szemeiben most félelem tükröződött, de még így sem veszett el a szeretet a tekintetéből. Korn úgy nézett szerelmére, mintha elhatározta volna magát, a tekintetétől Inn egész testén végigfutott a borzongás.

– Ne... – szólt Inn félelemtől rekedten.

Korn halványan elmosolyodott. Odafordult a saját apjához, lehajolt és térdre ereszkedett előtte. Mély hangjával, remegve préselte ki magából a szavakat.

– Apa, bocsáss meg.

– Korn! Korn! – ordította Inn, mivel ő megértette, mit üzen a tekintete.

A magas fiú rárontott az apjára és elvette a fegyvert, amit a férfi a derekán hordott, majd a fejéhez nyomta a csövét. Egy kattanással kibiztosította, majd Korn lágy mosolyt intézett a szerelme felé és lassan szólásra nyitotta a száját.

– Szeret... lek..., Inn.

Majd hatalmas robajjal elsült a fegyver.

– Korn!!!

– Korn! – sikoltott az anyja.

Az egymás ingét szorongató emberek úgy megrendültek a szemük elé táruló látványtól, hogy karjaik elernyedtek. Inn lerázta magáról az apja kezét és eszét vesztve rohant oda szerelméhez. Záporoztak a könnyei, miközben Korn élettelen testét rázta. Újra és újra megcsókolta a fiút, akit a véres tarkójánál fogott.

– Szeretlek – zokogta. – Szeretlek, Korn… Megígértük egymásnak, hogy örökké együtt maradunk, emlékszel?

Remegő kézzel a szerelme mellé dobott pisztolyhoz nyúlt és a fejéhez irányította. Meredten nézte kedvesét vörösen feldagadt szemekkel, hogy örökre beleégjen az emlékezetébe.

– Inn, ne!!!

Az apja feleszmélt, hiába futott oda hozzá, és próbálta elvenni tőle a fegyvert.

A második lövés hangja úgy süvített át az égbolton, akár egy hullám morajlása. A halott, élettelen test belezuhant szerelme karjaiba. Az anyja egy hatalmas sikítást követően térdre borult, majd elájult a földön, a szobában pedig az apja harsogása visszhangzott.

Mi örökké együtt maradunk.

1. fejezet

Ha megmozdul az óra mutatója

Hatalmas puffanást és csattanást követően a fiú fájdalmas grimmasszal ébredt az ágy alatt, a lepedőbe gabalyodva.

– Aú! A francba! – szitkozódott száját lebiggyesztve, miközben hasogató fenekét dörzsölte. – Ez a hatalmas lárma felébresztett!

A szomszéd megint bevágta az ajtót, így megint

a hangos csapódás és az ijedtség ébresztette fel őt.

Pham Traiwinit tizennyolc éves volt, a közgazdasági kar elsőéves hallgatója. Háttal a földön feküdt, és egy nagy nyújtózkodás után az őrülten dübörgő szívére tette a kezét. Kiskora óta rettegett a nagy zajoktól, a villámláson kívül a messzeségben dörgő égtől is félt. Viszolygott a petárdától, de még az ajtó csukódásának a hangjától is. Hogy miért, ő maga sem tudta. Ilyenkor a félelemtől reszketett a teste, majd elhagyja őt az erő és végül el is ájult. Pham nagyon szégyellte ijedős természetét. A barátai eleinte csúfolódtak emiatt, de egy idő után aggódni és figyelni kezdtek rá, hogy senki ne ijesztgesse, sőt bátorították is, hogy ne féljen annyira.

Amikor teljesen lenyugodott a szívverése, ránézett az órájára, ami lassan hat órát mutatott. Felkelt, kiment a konyhába és mohón itta a vizet a hűtőből. Pham nemrég kezdett egyedül élni, apja tízéves korában meghalt betegségben, anyja pedig az öccsével Amerikában lakott. A fiú hajthatatlanul ragaszkodott ahhoz, hogy belföldi egyetemre jelentkezzen, ezért nagy könyörgések árán elérte az anyjánál, hogy a rokonok apró lakásában lakjon egyedül.

Az óra mutatója hét órát jelzett. Az addig maga elé bámuló Pham feleszmélt, majd berohant a fürdőszobába, és átöltözött a vadiúj egyenruhájába. Aznap nyolc órától volt a gyülekező és utána egy orientációt tartottak a gólyáknak.

– A fenébe, el fogok késni!

Az egyetemi tájékoztatóról leolvasott nagy tornateremig futott, majd sóhajtott egy nagyot.

A kapunyitásig még van tíz perc, meg kell találjam, hogy az én szakomnak merre van a gyülekezőhelye

– gondolta.

A recepción jelentkezett a jelenléti ívre, átvette a tájékoztatókat és követte a felsőbbéveseket. Amint meglátta a közgazdasági szak kiírását, sietve átvágott a sorokon, és leült egy üres helyre.

– Jó reggelt!

Valaki, aki korábban foglalt helyet, megszólította őt. Pham felemelte a fejét és rámosolygott.

– Jó reggelt, Pham vagyok.

– Én pedig Team.

– Én Manaow – fordult oda mosolyogva a fiú mellett ülő lány is.

Team magas volt, se nem vékony, se nem kövér. A napbarnította arca alapján következtetni lehetett, hogy valamit sportol. Manaow apró termetű volt, vállig érő haja a végén felkunkorodott, mint egy hajasbabának.

Már az első napon szimpatikus emberekkel találkoztam – gondolta Pham, és arcára apró mosoly ült ki.

Miközben hárman tovább beszélgettek, elkezdődött az orientáció. A rektor évnyitó beszédén már majdnem elbóbiskolt volna, amikor a HÖK képviselője átvette a szót a pulpituson, és szenvedélyes beszédet intézett hozzájuk.

– A klubtevékenységek bemutatása következik. Akinek felkeltette az érdeklődését, az orientáció után jöjjön el az Activity Space-be, ahol klubbonként egy standdal készültünk, itt tudtok beiratkozni is.

Sorra bemutatkoztak a klubok vezetői. A zenei klub előadott egy rockszámot tánckísérettel, a kosárlabdaklub pedig azzal keltette fel a gólyák figyelmét, hogy bemutatta az egyik játékosát, aki országos versenyen is részt vett. A színjátszóklub sem volt rest, ők is elhívták egy tagjukat, aki időközben olyan híres lett, hogy a tévében is szerepelt.

Pham akaratlanul is körbenézett a tornateremben. Gyerekkora óta megvolt az a szokása, hogy ha sok ember között van vagy új helyen találja magát, körbenéz, mintha keresne valakit. Sajnos azt a valakit mind a mai napig nem találta meg, pedig már tizennyolc éves volt.

– Team, Pham. Titeket érdekel valamelyik klub?

– hajolt bele az arcába Manaow.

– Én az úszócsapatba megyek – mondta határozottan Team, mintha már korábban eldöntötte volna.

– Én… én még nem tudom pontosan – motyogta Pham. Igazából volt néhány klub, ahova csatlakozott volna, de szégyellte elmondani az új barátai előtt.

– Következik az úszócsapat! – szólt a konferálás, mire azonnal hangosan sóhajtott egyet a teremben az összes lány, úgyhogy mind a hárman felnéztek a pódiumra.

Egy nagyon izmos, napbarnított férfi lépett be, szőke haja középen volt elválasztva. Utána következett két másik férfi, akik eleinte fürdőköpenyben voltak, de szembefordultak a közönséggel, majd letépték magukról, és megmutatták a közönségnek a kidolgozott felsőtesüket. A gólyák soraiból sikoltozásba kezdtek a lányok.

– Sziasztok, BaWin vagyok, szólítsatok