Nézeteltérítés

By Sándor György

Ebben a túlharsogó világban kivágnám az eddigi csendjeimet, a rádióban, a magnószalagokról, összeragasztanám és lejátszanám adásban.
Megelégednék egy állandó öt perccel a rádióban, s akkor, mint a Henrich Böll-könyvben, én is a stúdióban: magnóra hallgatnék. S ezt egyenesben sugároznák. Egy idő után egyre többen nem hallgatnának, még népszerűbbé válnék ezzel. A házmesternek „művész úr” lennék, terhes anyák adnák át az állóhelyüket, az utcán ismeretlen emberek megszólítanának: „Gratulálunk, megint nem hallottuk a rádióban. A legutoljára, azt hiszem, éppen tegnap se.”
Ezek lennének az én csendjeim, amik addig tartanának, amíg az illetékesek bele nem szólnának, hogy: „Már megint miket hallgat ez el?!” Beszédes csendek lennének ezek, csak csendben beszélnének róla. Mindenki megnyugodna, amikor én következnék: „Na, most végre nálunk megint csend van.” A Hungaroton velem készítené az első magyar csend-lemezt, amiben betársulnék magam mellé csendestársnak. A csendjeimet energiahordozó nélkül vehetnék át a külföldi adók. „Európa csendes” lenne, „újra csendes”. Személyesen is bejárnám az egész világot, hogy szemtől szemben is meggyőződhessenek, hogy igenis nálunk lehet hallgatni. Persze minden országban a helyi viszonyoknak megfelelően hallgatnák. A lényeg, hogy temérdek aranyat hoznék be a népgazdaságunknak, mert: „Hallgatni…”

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Dec 10, 2013
• ISBN: 9789633763681

Book preview

SÁNDOR GYÖRGY

NÉZETELTÉRÍTÉS

Előadóestek

szövegkönyve

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

A könyv az alábbi kiadás alapján készült:

Magvető Kiadó, Budapest

Korrektor: Török Tünde

Borító: Kovács G. Tamás

978-963-376-368-1

© Fapadoskonyv.hu Kft.

© Sándor György

ÉLŐSZÓ

(-VAL KÖNNYEBB LENNE).

A könyvben leírtak ugyanis színpadon hangzottak – hangzanak el.

(Dobogón, széken állva, támlán ülve.)

,,SÁNDORGYÖRGYI HUMOR-ral próbálkoznék, ugyanis megfigyeltem, hogy ezt a jelzőt egyre sűrűbben alkalmazzák az utóbbi években (évtizedben) nem egy humoristatársam elemzésénél. Annyit és annyiszor használják, hogy úgy gondoltam, ha rájuk illik ez a „sándorgyörgyi humor, talán tőlem se lesz teljesen idegen.

(De azért a GYÖRGY-ről nem magyarosítok Györgyi-re.)

Tiszta lappal kellene indulni.

Egy jó mondat jutott az eszembe.

Kihúztam.

(…ák).

Csak olyan mondatot érdemes leírni,

ami eszembe se juthat.

E bekezdő, pár szellős oldal speciális olvasási módszerre sarkallna a továbbiakban, immár a ,,szellősség" jelzése nélkül is.

Ahhoz ugyanis, hogy mondataim külön-külön is „kicsengjenek", végig ilyesformán kellene tördelni ezt a könyvet.

Mivel hát – ha meggondoljuk – a színpadon legtöbbször egyszerre csak egy mondat hangzik el. Az éppen „jelenlévő" közönség nem is tudhatja pontosan, lesz-e egyáltalán még következő mondat.

Lesz.

(De most már mindig egymás alá írva.)

HASZNÁLATI UTASÍTÁS A KÖNYV OLVASÁSÁHOZ

(Használat előtt felvágandó.)

Vágjunk ki egy szélesebb, szinte lapnyi szélességű papírcsíkot. (Lehetőleg ne ebből a könyvből…)

Takarjunk le vele egy könyvoldalnyit.

Húzzuk a papírt lefelé mindaddig, ameddig a legfelső, első sor ki nem bukik a takarásunk alól.

Olvassuk el az első mondatot, és hagyjuk, hogy az hasson reánk.

Húzzuk egy sorral lejjebb a papírt.

Tartsunk minden, újból és újból feltűnő mondat előtt egy kis hatásszünetet. Ne akarjuk az egész könyvet egyszerre elolvasni. (Én is 18 évig írtam…)

Megjegyzés: A laptakarást – papírtakarékosságból – a tisztább kezünkkel is elvégezhetjük… Feltéve, hogy egyáltalán tiszta-e még, valamelyest, a kezünk…?

MOTTÓ I.

„Az összetartozó szavakat, mint szabálytalan tömböket, helyükre kell tenni. Számolva a véletlenekkel és meglepetésekkel, amelyeket nekünk ez az elrendezés tartogat."

PAUL VALÉRY

MOTTÓ II.

„A jelen a jövő múltja."

„A hegycsúcsok felül vannak."

„Minden túlsó parttal szemben

egy innenső part van."

MOTTÓ III.

„Rühestől ne kérj kucsmát."

(KARINTHY: BALKÁNI KÖZMONDÁSOK)

ÉN 1 ANαβ VAGYOK

Első szerzői-előadói est

Bemutató: 1967. november 21.

GYÁSZHÍR

Fájdalommal közlöm, hogy hőn szeretett saját magam, hosszas szenvedés után, váratlanul: meggyógyult.

A család kérésére most élve temetnek el.

A temetés résztvevőit elhamvasztom. És saját halottaimnak tekintem.

Fiúk, lányok, egyszer élünk, gyertek ki a temetőbe!

Én előremegyek.

Így lesz az ember hal(l)hatatlan.

KEDVES KÖZÖNSÉG! és most következik Sándor György többszereplős zenés szomorújátéka, ami már csak azért is szomorú, mert többszereplős.

És zene nincs. A játékot pedig én szolgáltatom. Higgyék el, ez nekem nem is annyira erkölcsi, mint anyagi érdekem.

Zene.

Tá – rá – ri – rá – ri – rá – ri – ez még nem a darab – ri – még nem vagyok bent – zenekar – ri – rá – rá – cintányér – ri – rá – rá – most jövök be.

Következik családi tragédia, két részben, részben zenével, komoly mondanivaló nélkül.

Zene. Magnóról. A magnó: a magnó rossz. Helyette: én.

Gló – ri-a e-esz ju – ven – csengessen! – tusz; ti – rá – rá – rá – ri – ri – ri – ri – rá – rá. Rá – énekelek. Rá – még mindig. Rá – hamisan.

Ez már a darab volt.

Címe: A TEMETÉS vagy: TESTVÉRSZERETET vagy: MIT TUDOM ÉN?

A darab szereplői: Egy közeli rokon (szemével követi a láthatatlant). Átment a színen.

Egy nem olyan közeli (tenyerét szemellenzőként használja, és kinéz a nézőtérre).

Egy távoli (kezével látcsövet imitál).

Egy nagyon távoli (olyan távoli, hogy be se jön).

De menjünk sorjában; a halott legidősebb testvére: már nem él.

A halott középső, életben maradott testvére: már nem él. Csak az emlékezetünkben.

A halott legkisebb testvére, aki miatt az egész van: már nem é…

Már nem érne a darab semmit, ha ilyen hamar bemutatnánk.

Zene, Gló – ri – a – de azért bemutatjuk.

A gyász bilincsbe verte. Ne zörögjön.

Búcsúzzunk tőled, Szilágyi Erzsébet, aki Budapesten 1887. március 7-én születtél Simontornyán. Itt van a sírodnál a Te szeretett öcséd, az Ő tisztán ragyogó, nemes fémű, gyöngyháznyelű – késével; mely szinte csak halálod előtt nyilatkozott meg előtted, csukja be!, nyílt meg, mélyült el benned, hagyott örök nyomot a Te lelkedben, a ti késetek, az ő kezétől, a Te szívedbe.

Az Úr Jézus és Szent Boldogasszony és Szent Márton és Szent Péter esernyője: Uránia, Május 1., Vörös Csillag délelőtt, Munkás délután…

Munkás, nehéz, küzdelmes életed volt, pihenj békében, Szilágyi Erzsébet, leveled megírtad, szerelmes könnyekkel azt is…

Mennyi jött össze?

„Hervad már ligetünk, díszei hullanak,

Nincs rózsás labirint,

s balzsamos illatot nem lengedez a zafír."

Zefír!

A sors, az élet kemény volt, gyenge a halál, amely magához szólított, magához intett, magának intek, mennyi jött össze? Kevés. Kevés jött össze… Kevesen jöttek össze. De akik itt vannak…

Hogy mik vannak itt?

De akik itt vannak, állítom, hogy…

Mit állítok?

Mit csinál, mit cselekszik, mit állítok róla? Azt, hogy temetünk.

„Temetni jöttem Cae…"

Sz!

…ilágyi Erzsébet. Mit mondhatok neked búcsúzóul? Halott fölül: El tetszik menni? Igen!

AKKOR ELKEZDEK elölről építkezni, mert „az összetartozó szavakat, mint szabálytalan tömböket, helyükre kell tenni. Számolva a véletlenekkel és meglepetésekkel, amelyeket nekünk ez az elrendezés tartogat".

*

A HÁZ

(Gyerekdolgozat)

A ház egy épületes látvány. Emeletekre osztódik, és veszekedésekkel szaporodik. Emellett van emeletráépítés. Ilyenkor a szobában van egy ajtó, egy ablak, és a fal adja a másikat. És ez a plafon. Efölött a kék ég van, de én éjjel-nappal csak csillagokat látok, mert kihasználom a tatarozást.

De hogy valami tárgyi tudás is legyen a dolgozatomban: tegnap a vizesek megfúrták a fürdőszobát. Úgyhogy most, aki a kádból kilép, az lelép. Az alattunk levő fürdőszobába. Mert akkora lyukat fúrtak a cső helyére, hogy egy ember kényelmesen elférhet benne. De a gyerek átesik rajta. És ez okozta a törést az életemben. És az, hogy a FIK örökbe fogadott. Mert már most gondoskodnak rólam, nehogy az INTÉZET kihaljon.

Mert akkor, mikor a fővezetéket kivésték, és kiderült, hogy nálunk folynak össze a gócpontok, édesapám közbelépett. Pedig a tatarozásig aktív békeharcos volt.

Mire a művezető átrajzoltatta a tervrajzot, és minket góctalanított. Úgyhogy nálunk a szobában most nincsen fal. És az ajtó állandóan nyitva van: hogy megálljon. Mi is megkerüljük, és úgy megyünk be. De vendégek nem jöhetnek, mert a fallal együtt a csengőt is elvitték. És mert a szüleim technikai analfabéták: a villanyszerelő tudta nélkül rajtam vezetik le az idegességet. Most már azonban szaladok haza, mert a tatarozás óta először ma indult meg nálunk a háztartás; úgyhogy most egy napig: én tartom a házat.

*

ÉN EGY ANALFABÉTA VAGYOK

Én ahogy most beszélek, a hangok sem jönnek ki belőlem ábécésorrendben. Nekem, ha egy könyv kerülne a kezembe, nem tudnám, hogy kell kinyitni. Én éppen ezért az újságokból sem tudok semmit sem kiolvasni. Csak a sorok közül. Mert én csak tegnap tapasztaltam először, hogy egy ceruza nyomot hagyhat maga után a papíron. Mert engem a szüleim nem adtak be egyáltalán az iskolába, hogy ne legyek boldogtalan érettségi után, pályaválasztáskor, ha nem oda kerülök, ahova szeretnék.

És én most így tanulatlan kétkezű munkás vagyok, és az építőiparban dolgozom, de nem vagyok boldogabb, mintha érettségiztem volna.

Azonban múltkor a televízióban egy pszichológusnő megmagyarázta, hogy mi a szép a kőműves szakmában. Olyan dolgokra hívta föl a figyelmemet, amire magamtól nem jöttem volna rá soha, pedig ott dolgozom a kőműves közvetlen közelében. Nyilván ő sem az életből merítette ezeket, hanem a könyvekből. Úgyhogy ha én is szépnek akarom látni az életet, nekem is el kell rugaszkodnom tőle, mert távolról biztosan szép.

De akkor miből fogok megélni?!

Úgyhogy most még egy kicsit meg kell alkudnom, és csak este szabad elrugaszkodnom a normális élettől: a televíziónézéstől. De az esti iskolán legfeljebb majd nem a pszichológusokat hallgatom, hanem akik őket tanították, majd engem fognak tanítani végül az egyetemen, mert én is pszichológus akarok lenni!! És már mondtam is az életről egy tanulmányt tollba. Azért mondtam tollba, mert nem volt az illetőnél papír. De majd kiírja a tollból, ha lesz pénze papírra.

Ha lesz papírpénze.

*

A KÖVETKEZŐKET OLVASTAM szósz-szerint a Népszabadságban: Hogyan szöktek meg az angliai vonatrablók? Idézek a cikkből.

Azt mondja: „a menekülést észrevették a börtönben, de az udvaron tartózkodó fegyencek – betyárbecsületből – akkora zűrzavart teremtettek, hogy a fegyőrök percekig nem tudtak a falhoz támasztott létrához jutni".

HOGYAN REAGÁL ERRE A CIKKRE: Tabi László?

Engem az egész cikk érdekel, de hadd tegyek fel két kérdést.

1. Honnan tudjuk, hogy a rabok betyárbecsületből teremtettek zűrzavart?

2. Miért vagyunk olyan biztosak abban, hogy a fegyőrök a létrához akartak jutni?

Miért illetjük a rabokat egy aránylag megtisztelő szóval: „betyárbecsület"? S miért hagyjuk jelző nélkül a fegyőröket?

De ez már négy kérdés.

És most boncolgassunk tovább. Azt hiszem, mindenki ismeri a mondást: „Alkalom szüli a tolvajt. Namármost. A börtönök java része békeidőben tolvajokból áll. Mert lopásra van a legtöbb alkalom. Ezek szerint tolvajokra aggatja a „betyárbecsület jelzőt a Népszabadság?

És most vizsgáljuk meg a fegyőröket! Kikből tevődnek ők össze? Rablókból. „Mert rablóból lesz a legjobb pandúr." De ezek nem a legjobb pandúrok voltak. Mert ha a legjobbak, akkor simán a falhoz jutnak. A zűrzavar ellenére is.

Vagy megvolt bennük a képesség, de együtt éreztek a fegyencekkel? Betyárbecsületből? Akkor viszont őket illeti a jelző. Miért vagyunk ilyen határozatlanok már ezen a területen is? Hát nincs elég jelzőnk az imperialistákra?! Ha már megosztjuk őket a Népszabadságban.

Mert az helyes, hogy szembeállítjuk őket: mint rabok és fegyőrök. Hiszen ezzel kibékíthetetlen