Morta: variációk gyilkosságra

By Dávid Attila

A szerző által készített rövid kriminovellák gyűjteménye.

• Language: Magyar
• Publisher: Dávid Attila
• Release date: Aug 24, 2020

Book preview

gyilkosságra

Előszó/Mottó

„A Párkák (latinul: parcae) a görög mitológiából ismert Moirák római megfelelői; sorsistennők, akik fonják, kimérik, majd elvágják az ember életfonalát. Nona (a görög mitológiában Klóthó) az emberi élet fonalát fonja, Decima (Lakheszisz) ereszti hozzá a szöszt, és végül Morta (Atroposz) vágja el a fonalat."

Forrás: Wikipédia

Kirakó

Még egyszer végig vett minden lehetőséget: kinek állhatott érdekében és módjában, hogy eltegye láb alól a középkorú férfit. A rendelkezésre álló információk alapján kizárta az elhunyt szomszédjait, a külföldön dolgozó gyerekét, a munkatársait. Nem jöhetett szóba sem a postás, sem a vízóra-leolvasó, sem egyéb félismerős, aki esetleg azon a napon megfordulhatott az utcában. Rablásnak, besurranásnak sem volt nyoma, de az idegenkezűség egyértelmű volt: bár az elején úgy tűnt, hogy a férfi természetes halállal halt meg, egy apró véletlen felfedte, hogy itt bizony gyilkosság történt.

A lehetséges elkövetők listájáról hosszú töprengések után ki-kihúzott egy-egy nevet, míg végül egyetlenegy név maradt, és minden jel arra mutatott: bizony csak az elhunyt felesége lehet a gyilkos.

A nő dühösen apró cafatokra tépte a listát, és kidobta a konyhai kukába. Úgy tűnt, valami más elkövetési módot kell majd kitalálnia, mert a mostani terve esetében hamar rájöttek volna a nyomozók, hogy ő tette el láb alól a férjét…

A diagnózis

„Leveled jött, de véletlenül felbontottam a borítékot…" mondta a feleség a férjének, aki sejtette, hogy az a véletlen nem egészen véletlen volt. A férfi mohón, s – a felesége komor arcát látva – eléggé rosszat sejtve kezdte el olvasni a levelet, amelyben arról értesítették a férfit, hogy gyógyíthatatlan beteg: rákos és már csak rövid - teljes leépüléssel járó - ideje maradt hátra. Nem volt tévedés: az A4-es lap tetején a helyi kórház logója, címe és egyéb adatai szerepeltek, illetve a pár nappal korábbi kiállítási dátum és a férfi neve – alatta pedig a diagnózis, bélyegzővel és az orvos aláírásával ellátva.

„Rákos vagyok! Mint a szomszéd Józsi… hebegte a férfi. A nő kelletlenül bólintott, majd azt mondta a férjének: „Azt hiszem, most egy kicsit egyedül akarsz maradni ezzel a hírrel. Egy fél órára átmegyek a szomszédba. Igyál egy sört, vagy kettőt, az hátha segít! azzal a nő kiment a lakásból. Amikor – kb. egy óra múlva – a nő visszatért a lakásba, azt látta, hogy a férje a szobában felakasztotta magát a csillárra, s még egy búcsúlevelet is írt, amelyben azt részletezi, hogy nem akar teljesen leépülni, és ezért inkább öngyilkos lett.

A feleség meggyőződött arról, hogy a férje valóban meghalt, majd fogta a búcsúlevelet, és az előbb említett kórházi levéllel együtt széttépte apró cafatokra, s a darabokat a zsebébe rejtette, hogy majd később valamilyen utcai kukába kidobja. Arra gondolt, hogy milyen jól tette, hogy pár nappal ezelőtt, amikor valójában megérkezett a férje diagnózisa – amiben megállapítják, hogy „mindössze" magas vérnyomásban szenved -, aznap a szomszéd Teritől kölcsönkérte az ő férjének, Józsinak küldött kórházi levelet, amelyben arról értesítették, hogy rákos, és mindkét levelet – a saját férjének, és a szomszédnak szólót is – titokban, otthon egy perc alatt beszkennelte, s számítógépen röpke fél óra alatt összemontírozta (a saját férjének szóló levél kórházas fejlécét - a dátummal és a megszólítással-, a szomszédnak szóló levél diagnózisával).

A nő ezután felhívta telefonon a rendőrséget és bejelentette, hogy a férje öngyilkos lett. Mire a rendőrök kiérkeztek a helyszínre, addigra az asszony aprított egy kis vöröshagymát az ebédhez – így már könnyezve várta az érkezőket.

Amikor a helyszínelés után a rendőrök – és a hullaszállítók – végre elmentek, a feleség magában kipipálta az aznapra tervezett teendők közül ezt a feladatot is…

A feladat

„Készíts nekem valami finomat arra a pár napra, amíg távol leszel!" adta ki a feladatot a férj a feleségének – pattogósan, utasítva, ahogy bent a gyárban a beosztottakkal szokott beszélni.

A feleség az első pillanatban ki akarta kérni magának ezt az utasítgató hangnemet, de aztán inkább nyelt egyet, és némán bólintott: nem akarta még jobban kiélezni a köztük már évek óta