Rákóczi Zsigmond kora társadalmában: Kandidátusi értekezés

By Hangay Zoltán

Rákóczi Zsigmond kivételesen érdekes történelmi személyiség. Egyrészt mert hosszú életútja egyike a legjelentősebbeknek az ország három részre szakadása és a tizenhetedik századi fegyveres függetlenségi harcok között, másrészt mert határozott, erős és sokoldalú egyéniség. Ez az egyéniség tükröződik 10 dukátos aranypénzének portréján. Ha rápillantunk az Erdélyben vert régi pénzdarabra, alig tudunk szabadulni átható tekintetének hatása alól. Úgy látszik, ilyennek látták kortársai is. Írva hagyták, hogy nem hiányzott belőle a siker eléréséhez szükséges határozottság, sőt számítás; de azt is, hogy soha nem volt teljesen gátlástalan, kíméletlen: „Gyakorta szájában viselvén Szent Pálnak… mondását: az embertelenséget emberségeddel győzd meg.” A róla időskorban készült egyetlen festményen rokonszenves embernek ábrázolták, akinek szépen ívelt orra, hosszú arcéle a szellem és a jellem erejét sugározza.

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Dec 10, 2013
• ISBN: 9789633742327

Book preview

HANGAY ZOLTÁN

RÁKÓCZI ZSIGMOND

KORA TÁRSADALMÁBAN

Kandidátusi értekezés

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-374-232-7

© Fapadoskonyv.hu Kft.

„Ő ADOTT AZ RÁKÓCZI NEMZETNEK NAGYSÁGOS NEVET…"

Rákóczi Zsigmond kivételesen érdekes történelmi személyiség. Egyrészt mert hosszú életútja egyike a legjelentősebbeknek az ország három részre szakadása és a tizenhetedik századi fegyveres függetlenségi harcok között, másrészt mert határozott, erős és sokoldalú egyéniség. Ez az egyéniség tükröződik 10 dukátos aranypénzének portréján. Ha rápillantunk az Erdélyben vert régi pénzdarabra{1}, alig tudunk szabadulni átható tekintetének hatása alól. Úgy látszik, ilyennek látták kortársai is. Írva hagyták, hogy nem hiányzott belőle a siker eléréséhez szükséges határozottság, sőt számítás; de azt is, hogy soha nem volt teljesen gátlástalan, kíméletlen: „Gyakorta szájában viselvén Szent Pálnak… mondását: az embertelenséget emberségeddel győzd meg."{2} A róla időskorban készült egyetlen festményen rokonszenves embernek ábrázolták, akinek szépen ívelt orra, hosszú arcéle a szellem és a jellem erejét sugározza.{3}

Életstílusára, erkölcsi habitusára híven utal az az adalék is, hogy Rákóczi Zsigmond ment volt a század halálos bajától, a mértéktelen italozástól. „Teljes életében penig mértékletes és józan elméjű volt… Hallottam nem igen régen ő nagyságának sok esztendőtől fogván kedves vitéz szolgáját azzal dicsekedni, hogy soha nem látta volna ő nagyságát italtól megrészegültnek lenni."{4} Mindezek a vállalkozó kedvvel, kivételes gazdasági érzékkel és nem utolsó sorban katonai tehetséggel párosult jó tulajdonságok tették lehetővé, hogy homo novusként szinte az ismeretlenségből jőve bekerüljön a tizenhatodik század végi arisztokrácia legfelső köreibe. Udvari prédikátora, Miskolczi Csulyak István{5} tömören így fogalmazta meg temetési beszédében mindazt, amit Rákóczi Zsigmond elért: „Ő adott az Rákóczi nemzetnek nagyságos nevet és böcsületet."{6} S ez mekkora teljesítmény még a tizenhatodik században is, az akkor válik érthetővé, ha ismerjük a család társadalmi állását Rákóczi Zsigmond születésekor.

A Rákóczi família a korai jövevényként számon tartott Bogát–Radvány nemzetség leszármazottja. Más nemzetségekhez hasonlóan ez a nemzetség is a tizenharmadik század végén megosztozott, majd több ágra oszlott, s mint Gyapoli, Morvai, Körtvélyesi, Cselei, Kézai nevű család élt tovább. A Rákóczi nevet először a nemzetség egy Balázs nevű tagja használta 1328-ban az Ondava mentén fekvő Rákóc birtoka után.{7} Ettől kezdve a Rákócziak szűkebb pátriája a felső-magyarországi Zemplén vármegye. A tizennegyedik század végére a Rákóczi javak az Isépiekkel, Morvaiakkal, Ilosvaiakkal folytatott perek következtében igen megfogyatkoztak, s csak Rákóc és Morva maradt a kezükön. A család lassú gyarapodása Rákóczi Zsigmond ükapjával, Istvánnal kezdődött, aki mindkétszer jól nősült.{8}

István unokái, Zsigmond és Ferenc 3000 aranyon megvették Hangácsi Mihály alnádor özvegyétől az Abaúj vármegyei Felsővadászt és Selyebet. A vásárban sógoruk, Velezdi Kövér Lajos volt a társuk, akitől később, mivel utódok nélkül halt meg, a Rákóczi testvérek örököltek. A család történetének ez a jelentős eseménye 1517-re esett, s még ebben az évben az adománylevelet is kiállíttatta II. Lajos király.{9}

A tizenhatodik század első felére tehát a Rákócziak már több megyében is valamelyes birtokkal rendelkező, de még mindig kisbirtokos nemesek. Birtokaik ugyanis mind jelentőségükben, mind nagyságukban mélyen alatta maradtak az ország igazi urai, az arisztokrácia birtokainak. Egy 1540-es évekbeli kimutatás szerint az ország összeírt 37 vármegyéjének 54 041 adózó portájából 40 119 a birtokos nemesség kezén volt. Ennek 45%-ából mindössze tizenhat család részesedett{10} akkor, amikor 16–18 ezerre volt tehető az egész országban a nemesi családfők száma.{11} A legnagyobb birtokosok a Báthoryak voltak: 19 vármegyében 4 299 adózó portát tudhattak magukénak. Utánuk a Perényiek következtek 8 megyében 1 484, a Serédiek 5 megyében 1 446 és a Bánffyak 4 megyében 1 397,5 portával. Pernstein özvegyének – aki előbb Thurzó Elek felesége volt –, 4 megyében 1 273,5 porta alkotta a birtokát. A Hommonaiakat a hatodik helyen találjuk a maguk 949 portájával, a Bebekek pedig a nyolcadikak a Nádasdyak mögött és a Balassiak előtt. Az említetteken kívül a Losonczyak, a Batthyányak, a Nyáryak, özvegy Drágffy Gáspárné, Zrínyi Mikós, Török János, Török Bálint fia és Országh Kristóf, Zrínyi sógora és Perényiné Országh Ilona testvére birtokolt legalább 500 portát.{12} A fenti családok tehát magasan álltak még a feudális társadalom többi kiváltságos rétegei felett is, ami egy középkori intézmény: a familiaritás továbbélését eredményezte. A legnagyobb birtokosok környékük nemességét javadalmazás és támogatás fejében szervitorként szolgálatukba állították, familíájukba vonták, s az ő erejükkel léptek fel a hadakozásban éppúgy, mit az országgyűléseken.{13} Így volt ez a Rákócziak pátriájában, Zemplénben is, ahol az ecsedi Báthoryak, Homonnaiak, Perényiek, Mágóchyak és Serédiek osztoztak a földeken.{14}

Rákóczi Zsigmond édesapja, noha 1549 és 1551 között zempléni alispán, majd bíró volt, szintén a hatalmasok támogatására szorult a Velezdi Kövér–Tomori atyafisággal folytatott pereskedésben.{15} Így előbb a Serédiek, utóbb a Bebekek szolgálatába szegődött, de említik az Ondava feletti Báthory birtok, Csicsva várnagyaként is.{16}

Ebbe a katonáskodó, vármegyei tisztségeket betöltő szervitor családba született Rákóczi János és Némethy Sára fiaként Rákóczi Zsigmond a mohácsi csata után tizennyolc, Buda török kézre kerülése után három évvel. A család társadalmi állását tekintve senki sem gondolhatta, hogy mérhetetlen birtokok ura, Eger főkapitánya, a király tanácsosa, majd késő öregségében – ha csak rövid egy esztendőre is – Erdély választott fejedelme lesz belőle.

FELSŐVADÁSZTÓL A PERÉNYIEK PATAKI UDVARÁIG

Rákóczi Zsigmond Felsővadászon született 1544-ben. A zempléni család sarja tehát a nemrég szerzett abaúji birtokon látta meg a napvilágot. Már ez a tény is a birtoklás állandó változásaira tereli figyelmünket, amiből kitelt a Rákóczi család eddigi története is. Rákóczi Zsigmond születésére, életének első szakaszára is elsősorban ilyen forrásokból vannak – mert vannak –, biztos adataink. A nemes családok ugyanis féltékenyen őrizték a birtoklásukat, jogaikat rögzítő hivatalos iratokat. Családi krónikák, visszaemlékezések tehát nincsenek, csak pusztán, ridegen tényeket rögzítő iratok: adománylevelek, átírások, szerződések, keresetek, tiltakozások, ellentmondások, tanúságtételek, idézések, bírói megintések, tiltások és parancsok.{17} „A középkori magyar nemesség igénye írásbeliségre nem utalt tovább a föld tulajdonjogának biztosításánál és a nagybirtok vezetésénél. Minden egyéb információ, legyen az a család története vagy fontos országos esemény, a szájhagyomány útját járta" – írja Fügedi Erik is.{18}

Rákóczi Zsigmond neve is először ilyen iratokban bukkan elő. Apja, Rákóczi János, Zemplén vármegye alispánja testvérével, Györggyel és unokatestvérével, Mihállyal együtt tiltakozik az ellen, hogy az Abaúj vármegyei Selyebet Perényi Gábor elfoglalta.

Magyar köznemes

(rézmetszet)

Mind ez, mind egy másik irat név szerint felsorolja Rákóczi János fiait, köztük Zsigmondot.{19} Tanúságuk perdöntő abban, hogy hitelesnek tartsuk az aggályosan pontosságra törekvőnek ismert Miskolczi Csulyak István temetési beszédében megőrzött születési dátumot: „Született azért ez mi tekintetes, nagyságos, szent emlékezetű Rákóczi Zsigmond urunk szegény országunknak /Aba/újvár megyéjében, az ő édes szüleitől reámaradott házában, Felsővadászon, mikoron írnának Krisztus születése után negyvennégy esztendő fölött ezerötszázban."{20}

Rákóczi Zsigmond életének a későbbi alakulása sem fog ellentmondani az 1544-es születési dátumnak. Életét a maga 64 évével sem tekinthetjük kivételesen hosszúnak. Az előtte járó nemzedékből Nádasdy Tamás nádor is 64 évet, Verancsics Antal érsek 69-et, Haller Péter 70 évet élt mindvégig aktívan. Kortársai közül Básta a császár generálisa 63, Illésházy István nádor 68, Forgách Simon főkapitány pedig kb. 70. évét taposva halt meg. Istvánffy Miklós a királyi helytartó és történetíró 70 évesen még szintén fontos szerepet játszott a politikai életben, akkor érte a bénító szélütés, mely után még hetedfél esztendőt élt. Igaz, az akkori életviszonyok között, ráadásul az állandósult háború közepette az embereknek összehasonlíthatatlanul kisebb része élte meg ezt a kort, mint manapság.{21}

Szülőfaluja az inkább hullámos dombvidék, mint hegyvidék jellegű Cserehátban található Abaúj vármegye délnyugati részén, Borsod szomszédságában, a keskeny gadnai völgyben. A hegyhátak túlsó oldalán fekvő völgyekben terül el délnyugati irányban Tomor és délkelet felé Selyeb.{22}

Felsővadász ma is álló kastélyának öles alapfalai kétségtelenül évszázadosak. Benne dongaboltozatos szobák, olyanok, amelyben Rákóczi Zsigmond is született és meghalt.{23} Hogy az épület beosztása milyen lehetett, azt egy 1631-es leltár mutatja, amely Rákóczi fia, Pál idején készült.

A kastély az összeírás tanúsága szerint kielégítette egy módos nemes família minden szükségletét.

A palotában vagyis az ebédlőben egy zöld kerek asztal és tíz kis zöld karszék állt, meg az elmaradhatatlan pohárszék, melynek valódi díszét a polcaira kirakott drága edények, poharak és kupák jelentették. A pohárszék is, a kemence is szintén zöld volt. Rajtuk kívül még egy hosszú paraszt szék, egy hárssal kötött szék és egy asztalláb alkotta a berendezést. A fényt két vasrostéllyal ellátott ónba foglalt kristály karikás üvegablak, illetve öt réz fali gyertyatartó szolgáltatta.

Az úr háromablakos háza, azaz szobája nyílt az egyik oldalra. Ebben is a zöld szín dominál. A boltozatok fehér öble alatt megnyugtatóak a zöld bútorok és a pántos zöld ajtók. Az asszony szobájához egy zöld kamorácska is tartozott zöld nyoszolyával. Ezt is kemence fűtötte, természetesen zöldre volt festve. Továbbá volt ott: „négy darab zöld fogas, öt darab padszék, egy zöld kis karszék, három kristály ablak, két tányér hia, rajtok vasrostély, két zöld ajtó pléhestől, kulcs nélkül vagynak, egy fejér asztal, más kis fejér asztalka, fiával."

A leltár következő két oldalán még négy ház és egy bót, kisebb méretű boltozatos helység leírását olvashatjuk. A kastély előtt veteményeskert feküdt borsó-, hagyma- retek- és répaágyasokkal. Az épületkomplexumhoz a lakószobák mellett sütőház is tartozott egy füstös kemencével, egy vasrostéllyal és két vasnyárssal. A gazdasági épületekben mindaz megtalálható volt, ami a házban és a ház körül kellett: „két ajtóra való bevonó, két fordító vas, négy vaspöröly, két vascsákány, egy ajtóra való heveder vas, egy ó vas karika kerek agyra való, egy ó borsoló ládácska, kiben két ferton bors, egy nehezék sáfrány, egy kevés gyömbér, egy hitván borsoló; az pócon nyóc öreg fazék, tizenhét középszerű fazék, tizenhárom cserépfedő, kilenc új cseréptálak; folyosó formán építtetett póc négy öreg szál deszkából áll, azon kilencvenöt sín vasak vagynak; vaj egy fazékban kilenc icce, vaj egy iccényi egy puttonyban, két új puttony, kútra való egy vasas csiga és így tovább tálak, tányérok, poharak, sziták, 86 gyertya, két tintatartó (kolomáris) meg „rab lábára való vasak Nro 3. Jellemző, hogy a sáfár, azaz a gondnok házában nemcsak gabonát, lisztet tároló szuszékok (nagy ládafélék) álltak, hanem „egy rossz ládácskában 277 szakállaspuska-golyógóbis, 2 tarackgolyóbis és 6 ezekhez való öntőforma.{24} Ez így lehetett Rákóczi Zsigmond gyermekkorában is.

A Rákócziak és a Velezdi Kövérek rokonai, a Tomoriak, illetve Réghy Kálmán között dúló birtokviszály ugyanis az 1540–1550-es évekre valóságos hadakozássá fajult a hatalmas pártfogók, a Serédiek, Bebekek és a Perényiek „közreműködésével". Egy alkalommal még Felsővadászt is feldúlták, az itt talált kincseket és ingóságokat elhurcolták, amiért később Rákóczi Mihály 16 000 arany kártérítést követelt.{25}

Ekkor történt, hogy Rákóczi György az összes akkor élő Rákóczi fiági leszármazókkal együtt 1560. január 3-án új királyi adományt kért Rákóc, Morva és Körtvélyes birtokokra, továbbá két pusztára, mert állítólag a birtokokra vonatkozó okmányok elvesztek. Ez nem is olyan hihetetlen, hiszen az előző évben kulminált a Réghy Kálmánnal vívott elkeseredett küzdelem. Noha Körtvélyeshez nem volt joguk, a királyi adománylevelet megkapták, és 1561. február 17-én – Rákóczi Zsigmond édesapjának, Jánosnak a halála évében – leleszi káptalan, az országrész hiteles helye be is iktatta őket az új királyi adományt nyert birtokokba.{26} Tehát nem véletlen, hogy Zemplén vármegye jegyzőkönyvei éppen 1561–1562-ből őrizték meg a Körtvélyesiek sorozatos panaszait elsősorban Rákóczi Mihály hatalmaskodásai ellen. 1561 húsvétja után ötödmagával Körtvélyesi Györgynének a rákóci földeken árpát vető jobbágyait támadta meg. Az asszony 50 forintra becsülte a kárát. Ugyanabban az évben morvai jobbágyait hurcolták el, három napig fogva tartották őket, és 8 frt-ot vettek rajtuk. Nagy karácsony után való szombaton pedig két szekér szénát vittek el. De folytathatnánk a panaszáradatot még.{27}

Úgy tűnik, hogy ezek a megyei jegyzőkönyvekben rögzített eléggé lehangoló hatalmaskodások vezetnek el a kor mindennapjainak a valóságába. Feltárásukkal ismerhetjük meg a végvári harcok hátországának az igazi életét. Helyesen azonban akkor értékelhetjük őket, ha a műfajukat is mérlegeljük. A levéltárakban a periratokat őrizték gondosan, s mivel az emberi együttélés másik, emberibb oldala nem volt jogi eset, azért aktákba sem rögzítették. Ennek szép példáit a prédikációkban és gyászbeszédekben találhatjuk, ezért válnak sorra megjelenő modern kiadásaik fontos kordokumentummá, mert csak velük együtt alkothatunk árnyalt, valós képet az akkori mindennapi életről.

Magának Rákóczi Jánosnak a családja is elég népes volt. Ugyanis Németh Sárával való házasságából négy fiú: András, Ferenc, Péter és Zsigmond és három lány: Kata, Magdolna és Sára született. Testvérei közül Zsigmond Ferenc bátyjára számíthatott majd egész életében. Édesapja második házasságából, Kasuhy Júliától pedig még két féltestvére született: Erzse és Zsófia.{28}

Rákóczi Zsigmond édesanyja, Némethy Sára valószínűleg a zétényi Némethy-családból származott. Egy 1544. január 31-i ítéletlevél támasztja alá ezt, amely felsorolja Sára fiú testvéreit, Imrét, Ferencet és Jánost.{29} Közülük Ferenc vitte sokra. Tokaj várának kapitánya lett, s a vár védelmében esett el a Szapolyaiak pártján 1565-ben. Nevezetessé vált a reformáció nagy patrónusaként.

Ennek azonban még sok Németh Ferenchez hasonló pártfogója volt a vidéken. A csicsvai várúr, ecsedi Báthory György és felesége, somlyai Báthory Anna, a buzgó katolikusnak megmaradt Báthory István, a későbbi erdélyi fejedelem és lengyel király nővére, Bebek György és felesége, Patócsy Zsófia, Mágóchy Gáspár és felesége, Massai Eulália, Alaghy János és Sárospataknak az atyja nyomdokaiba lépő ifjú ura, Perényi Gábor.{30} Az új hit buzgó terjesztése együtt járt az iskoláztatás kiszélesedésével.

Rákóczi Zsigmond nemzedékének útja már magától értetődően vezetett az iskolapadokba. Feltételezzük azt is, hogy apja, Rákóczi János is írástudó ember volt. Tisztségei közül a csicsvai várnagyság valószínűsíti ezt.{31} Mivel az olyan nagyúrnak, mint ecsedi Báthory György is volt, a birtokai távol feküdtek egymástól. Ezért szükségessé vált a levelezés az úr és várnagyai között. De ezt diktálta a számadások vezetése és a szolgáltatások rögzítése is.{32}

Miskolczi Csulyak István Rákóczi Zsigmond iskoláztatásáról így emlékezett meg a ravatalánál: „Atyja… az tisztességes tudományoknak tanulására scholában járatta… Az scholában pedig hogy idejét nem haszontalanul foglalta legyen, nyilván vagyon. Mert míg az kegyetlen betegség ő Nagyságának keze erejét el nem vötte: nemcsak akaratát írhatta levélben, és másnak keze írását olvashatta el: de még több foglalatossága között is, az szent Bibliának és az jól viselt dolgokról írott könyveknek olvasásában magát gyönyörűségesen gyakorolta." {33}

A levéltári források feltárása ezúttal is tökéletesen alátámasztotta a gyászbeszéd hitelességét, kútfő értékét. 1596 tavaszáról találtam egy levelet, melyben harmadik házasodása alkalmából Rákóczi Zsigmond maga írta a következőket sajátkezű levélrészében Szokoly Miklósnak, akivel ekkor sógorságba is került: „Ez írásnak kegyelmed megbocsásson, mert csak keveset tanult oskolában." [A kiemelés tőlem. H. Z.]{34} Nyitott kérdés tehát, melyik lehetett ez az iskola.

Ebben a korban a művelődésre lehetőségként kínálkoztak a külországi egyetemek, Wittenberg, Heidelberg, Padova, s voltak kiválóan képzett tudós nevelők is. A nagy vagyonú családok sokszor mindkettővel éltek: a főrangú ifjakat legtöbbször nevelőik kíséretében küldték el külföldi tanulmányútra. Rákóczi Zsigmond azonban nem tartozott a honi arisztokrácia körébe. Az ő útja társadalmi helyzetének megfelelően valamelyik környékbeli iskolába, illetve főúri udvarba vezetett. Az ilyen udvarokban valósággal egy-egy miniatűr társadalom élt, az ott tanuló, nevelkedő és különböző szolgálatokat is végző úrfiakból és leányokból, akiket tanult papok és magiszterek oktattak. Az életet szigorú rendtartás szabályozta. Mindenkinek meg volt a maga napi, heti feladata. Pontosan megszabták a munka, a tanulás, az istentisztelet, az étkezés és a társas összejövetelek idejét. Olvasásra, írásra, számolásra, a hittan elemeire a lányokat is megtanították. A magasabb képzéshez elengedhetetlen volt a latin nyelvben való jártasság. Az elméleti oktatást kiegészítette a vitézi életre való felkészítés, a lányok esetében pedig a háztartás vezetésének az elsajátítása.

Egy-egy ilyen főúri udvar addig virágzott, amíg urához a siker hozzászegődött. Ha birtokait elfoglalta a török, esetleg maga is fogságba esett, vagy kegyvesztett lett, vége volt az udvar vonzásának. A letűntek helyébe hamar újak álltak.{35}

A tizenhatodik század derekán a legnevezetesebb főúri udvar Nádasdy Tamás dunántúli sárvári udvara volt. Roppant vagyonából nemcsak szervitorainak a nevelésére, iskolaállításra tellett, hanem nyomdát is alapított. Perényi Péter Sárospatakot emelte nevezetes központtá, egész belvárosát kőfallal keríttette körül. Az apjához hasonlóan buzgó lutheránus fiú, Gábor bevégezte a templomot, felvirágoztatta az iskolát.

Magyar vitéz

(Nürnbergi fametszet, 1577)

Az 1550-es, 1560-as évek fordulóján a magyarországi reformáció egyik legfontosabb központja Sárospatak. Az udvar ekkori lelkésze, Kopácsi István innen ment a wittenbergi egyetemre, a lutheri tanok kisugárzó központjába. A pataki iskola mestere, a kovács fiából a Perényi gyerekek nevelőjévé emelkedett Szikszai Fabriczius Balázs szintén megjárta Wittenberget. Melanchton, Luther reformátortársa különösen kedvelte.{36} Ide, ebbe a hitújítás légkörétől pezsgő udvarba került Rákóczi Zsigmond. S feltehetően az itteni katolikus plébániai iskolából kinőtt protestáns iskolában, a „Schola Lutherana"-ban sajátíthatta el a humanista műveltség elemeit: Donatus latin nyelvtanát és a görög nyelvet. Olvashatta többek között Euripidészt, Arisztotelészt, Ovidiust, Cicero leveleit, valamint Vergilius eposzát, az Aeneist.{37}

Ugyancsak itt, Patakon készíthették föl a katonáskodásra, mely életpályájává lett, úgy, ahogyan ezt Rudolf király 1597. május 27-én kelt címerbővítő oklevele megörökítette: „testedet pedig, katonai szokás szerint, a lovaglásban, dárdavetésben, a kortársaiddal való összemérkőzésben gyakoroltad. Apródkorodban a földön feküdtél, s néha éjszakákat álmatlanul töltöttél, soha nem feledve azt, hogy senki nem lehet jó följebbvaló s igazi hadvezér, ha csak a legkezdetlegesebb hadszolgálatokat, habár azok a legnehezebbek, önmaga nem élte át."{38} Igazi vitézlő iskolája azonban a kemény harcok helye lett. Hiszen szülőhelye nem volt messze a török hódoltság határától.{39} Így Rákóczi Zsigmond az állandóan fenyegető török veszély árnyékában nőtt fel. Egész életére szóló meghatározó élménye lett ez.

1554-ben a török Fülek és Salgóvár megvételével a bányavárosokig terjesztette hódoltatásait. Felső-Magyarország déli fele hadszíntérré vált. De folyt még mindig az áldatlan belső küzdelem is, melyben Perényi Gábor 1556-ban másokkal együtt Izabellához, Szapolyai János király özvegyéhez és fiához, János Zsigmondhoz pártolt. A Varannó melletti csatát azonban Telekessy Imrével, Habsburg I. Ferdinánd főkapitányával szemben elvesztette, sőt a következő évben családostul fogságba esett, és csak pártcserével nyert kegyelmet. Igaz, Perényi már előbb meghasonlott Izabellával, így könnyű szívvel tért vissza Ferdinánd király hűségére.

A belső háború 1526, a kettős királyválasztás óta – 1540-es évekbeli megszakítással – már három évtizede tartott. Az áldatlan küzdelem elsősorban várháborúk sorozata, mert az ellenfelek a várak megszerzésére és a főurak megnyerésére törekedtek. Ennek a következményei a gyors, sokszor egészen meglepő erőviszony-eltolódások, a nagyarányú területi ingadozások. A tét nem kevesebb ekkor, mint az, hogy Szapolyai János Zsigmondnak sikerül-e önálló országgá szervezni Magyarország keleti területeit, vagy hatalma pusztán Erdélyre, illetve legfeljebb még az Erdéllyel szomszédos vármegyékre korlátozódik.{40} A harcok Erdély határa és a Kassa–Miskolc vonal között Felső- Magyarországon hullámzottak, ebben a szakaszban I. Ferdinánd király erőinek a sikerével. Az 1562 áprilisi fegyverszünet után Bereg, Ugocsa, Szatmár, Szabolcs és Közép-Szolnok vármegyék túlnyomó része Ferdinánd uralma alá került. A többször megújított béketárgyalási kísérletek után – melyeket a török gyanakvással figyelt – somlyai Báthory István, János Zsigmond váradi főkapitánya, a későbbi fejedelem 1564. szeptember 3-án elfoglalta Szatmár várát, október közepére pedig visszaszerezte az 1562-ben elveszített területeket, és Felső-Magyarország központja, Kassa előtt állt. A város ostromában csak a szakadatlan novemberi esőzés akadályozta meg.{41}

Somlyai Báthory István sikeres támadása hihetetlen izgalmat keltett I. Ferdinánd fia, az 1564. július 26-a óta uralkodó I. Miksa király udvarában. A decemberi eperjesi haditanácson már az új felső-magyarországi főkapitány, az elzászi Lazarus Schwendi elnökölt. A tanácskozás az elvesztett területeken fekvő várak hiányos védelmi állapotát felmérve az azonnali, téli ellentámadás mellett döntött, amely egy hónap alatt semmivé tette János Zsigmond csapatainak addigi sikereit. Egy erélyes ostrom után elfoglalták a fontos tokaji várat is 1565 februárjában. Az akcióban részt vett Perényi Gábor 400 lovasa és 800 gyalogosa 4 ágyúval. Egy későbbi okmányból tudjuk, hogy köztük volt Rákóczi Zsigmond is{42}, aki az előző évben töltötte be a huszadik évét. Még nem volt teljes korú. A régi jog szerint az ifjak a teljes cselekvőképességet fokozatosan érték el. A tizenhat éves ifjú csinálhatott adósságot, zálogba adhatta birtokait, a tizennyolc éves rendelkezhetett ingóiról, ingatlanaival azonban csak a nagykorúság, a huszonnegyedik év elérése után tehette ezt.{43} A közbeeső huszadik év a harci bevetés szokásos ideje volt, tehát szintén nagyon fontos fordulópont egy ifjú életében.

A békességet azonban megakadályozta a török. A szultán ugyanis leszögezte, hogy Erdély „vilajetjét" ő ajándékozta szolgájának, János Zsigmondnak, ezért követelte a foglalásoknak – mint birodalma részeinek – a visszaadását, és a pasákat beavatkozásra utasította.{44} A harcok 1567-g elhúzódtak, ekkor Szulejmán szultán halála és János Zsigmond megbetegedése után már csak Haszán temesvári pasa folytatta a hadjáratot 5 000 emberével. Schwendi, aki az előző évben sem mozdult ki Kassa alól, most is tűrte, hogy a tatárok 40 000 embert vigyenek el magukkal, kiket aztán – ezt még sem nézhetvén – János Zsigmond, a szultán „szerelmes fia" a böszörményi nagy gátnál kiszabadított.{45} Haszán pasa közben hosszabb ostrom után elfoglalta Perényi várát, Dédest. Putnok három nap alatt hódolt meg. Innen Gömörnek vonult, kisebb különítményei pedig Monokot, Felsővadászt és Ináncsot vették meg. Szerencset a tatárok perzselték fel. Felsővadász védői hősiesen küzdöttek, de Rákóczi György dombon álló kastélyát a török fejükre gyújtotta. Ekkor kirohantak, s kettő kivételével elestek. (Zrínyi előző őszi kirohanása tehát nem egyszeri hőstette a végvári harcoknak.) Folytatva a szomorú krónikát, az ináncsiak a körülfalazott templomba húzódva harcoltak.

Tokaj bevétele 1565-ben

(egykorú metszet)

Monokon fogságba esett a földesúr, Monoki Mihály is, Rákóczi Zsigmond atyjának gyámfia, és csak tekintélyes váltság árán szabadult.{46} A török tömérdek zsákmányt szedett össze az Eger és Kassa közötti vidéket feldúlva. Emellett a török had 12 000 embert csak elhurcolt rabszíjon.{47}

A korra szomorúan jellemző Balsaráti Vitus Jánosnak, Perényi Gábor nagyhírű pataki udvari orvosának a sorsa. „Apja Vitus Lukács volt, akire megtapasztalt bölcsessége és kitűnő emberi tulajdonságai miatt az egykor híres nemes Jaksith család Temesvár vidékén lévő Nagylak nevű várát őrzésre és megvédésre rábízta. Őt a nevezett városban, ahol néhány jószágot bírt, feleségével együtt egykor a török elfogta… Hogy a kis Jánost Isten csodálatos kegyelme hogyan védte és óvta meg akkor…, legyen szabad erről itt megemlékeznem… A vad és barbár török… a nyomorult lakosokat részben foglyul ejtette, részben kegyetlenül meggyilkolta… Égett már az ellenséges török tüzétől az az épület is, amelyben a szüleitől már akkor szerencsétlenül elárvult János feküdt, ahol is föltárulván az ajtó, egy török fölfigyelt a ház közepén, a bölcsőben síró csöppségre, berontva a lángokon át, megragadva bölcsővel együtt a tűzből kivitte, és kihajította az udvar közepére, nehogy a gyönge csecsemő, akinek magányosságán és ártatlanságán még a vad barbár kegyetlensége is megkönyörült, megégjen… Majd visszavonulván a török, a visszatérő lakosok a szanaszét heverő meggyilkolt polgárok tetemei között megtalálták a fölfordult bölcsőt, amelyet még néhány török kardcsapás is megsértett. Ez onnan volt, hogy lóhátról akarták a bezárt helyről