Egy horkai Berecz család története 1759-2018

By Vidó Miklós

A felvidéki Gömör megyéből származó szerző a családfája készítése során az elmúlt 250 évről színes korrajzot ad az olvasónak. Bemutatja, hogy a világgazdasági válság elől menekülők milyen körülmények között jutottak el Amerikába, milyen hatással volt az itt élőkre Trianon és a Felvidék visszacsatolása, majd a II. világháború elvesztése.

• Language: Magyar
• Publisher: Publishdrive
• Release date: Apr 6, 2019
• ISBN: 9786150047942

Book preview

Családfa

Előszó

„Mi gömöriek szeretjük szűkebb hazánkat Kis Magyarország-nak nevezni, mert a mi kincsek hazánk egyes vidékein elszórva találhatók, azok mind megvannak nálunk - kicsiben. A történet tanítja, hogy e vármegye mindenkor hű és számottevő része volt e hazának és a jóból, rosszból egyaránt kivette a maga részét. Az is köztudomású, hogy legnagyobb királyunk: Mátyás az igazságos, többször és szívesen időzött vármegyénk területén, a mikor országos gondjaitól szabadulhatott. Később, mikor török iga alá került a vármegye déli része, ezzel is allegorizálta Magyarország akkori állapotát. A Rákóczy-féle szabadságharcz idejében is mindig hű képét tüntette fel vármegyénk az összhaza politikai helyzetének és II. Rákóczy Ferencz jó ideig innen, Gömör vármegyéből, Rozsnyóról intézte a szabadságharcz ügyeit. 

És ha visszatekintek vármegyénk multjába, óriási temető tárul fel előttem. Ott porlad a mult, melyre a ma épült. Ott alusszák örök álmukat a hatalmas olygarchák: a pelsőczi Bebekek, az országos szerepű serkei Lórántffyak, a tudományokat pártoló osgyáni Bakosok, a fél vármegyét birtokló Derencsényiek, a szépséges Széchy Mária, a bátor és ügyes Wesselényi, a vitéz Feledyek, a királyhű Koháryak, az erőszakos és rettegett Basók,…és mások, a kik mind kipusztultak, de a kik számos jeles férfiút adtak az országnak és vitézségükkel meg tudták védelmezni utódaik, a mai nemzedék számára ezt a honfivérrel szentelt földet.

De a multba tekintő lelki szemeim előtt az enyészetnek és a pusztulásnak egy másik, borzalommal teljes képe tárul fel. Látom a tatárok, a törökök és a husziták vad hordáit végigszáguldani szép vármegyénk dús rónáin, völgyein, kincsekben gazdag hegyei között, és nyomukban virágzó falvak és nagy községek tünnek el a föld szinéről. Hova lett Peszéte, Daruság, Márkréte, Bődfalva, Tama, Czomporháza, Kabalaszó, (Malah, Özörény, Ivánkaháza*), stb., stb.? Mindmegannyi virágzó község hajdan, ma pedig jó, ha egyiknek-másiknak egy-egy dűlőnév őrzi az emlékét. Ez a sor sem teljes és ezeken kívül is még hány pusztánk és tanyánk van, a melyeknek a helyén hajdan virágzó községek állottak?

Ez a tegnap, a melynek a romjain a ma épült."

(Gömör-Kishont vármegye Előszó. írta gróf Andrássy Géza

A * csillaggal jelölt települések neveit a szerző szúrta be.)

Anyakönyvezés (a családkutatás nehézségei)

A családfakutatás a történelem és a helytörténet nélkül nem lehet jól elvégezni, hiszen a környezeti körülmények és az abban élő emberek egymásra hatással vannak. A Berecz család földműveléssel foglakozott, nem volt nemes, így a családfájukat maximum az anyakönyvvezetés kezdetéig lehet megismerni.

Hazánkban a római katolikus egyházban az ellenreformáció kezdetén tartott, 1611. évi nagyszombati zsinat intézkedett az anyakönyvek vezetéséről. Szórványos anyakönyvezés itt-ott előfordult ezelőtt az időpont előtt is. A nagy változás 1625-ben következett be, amikor Pázmány Péter esztergomi érsek az egész országban kötelezővé tette az anyakönyvek vezetését.

A folyamatos és általános érvényű anyakönyvezés a történelmi Magyarországon (az északi megyék kivételével) csak a törökök kiűzése után kezdődhetett el.

A protestáns egyházaknál az anyakönyvek vezetésének teljes körű jogát 1785-ben adta meg II. József. De több helységben, így a bennünket érintő Pelsőcön (1701-től) is, már ennél az időpontnál korábban megkezdték az anyakönyvezést. Sajnos Horkán csak