Le Patrimoine

By Bártfai Zoltán László

Rövid összefoglaló

Az II. rész… 1867–ben kezdődik remek kis történetünk egy kis visszaemlékezéssel – Majd egy óceánjárón folytatódik, ott ahol az első rész véget ért. Szabó százados és családja New York–ban telepedik le – itt sárga taxit vezet Szabó. A nagy gazdasági világvállság eléri a családot és Szabó százados elveszíti a munkáját, ház törlesztéssel a feje felett. A Chrysler épület építésén talál munkát több száz méter magasan, ahol különös felfedezéseket tesz az épület építése kapcsán mint mérnök. Baleset éri éjszakai állványozás közben és eltörik a lába. Újra kelepce biztosítás nélkül. Végső elkeseredésében felkutatja a levelet amit még barátja hagyott rá és amiben neveket és kontaktokat hagy rá, hogy ha még is az FBI, vagy egyéb szervezetnél szeretne elhelyezkedni akarata ellenére, mivel gyűlöli az öldöklést. Végül elfogadja a titkosszolgálat ajánlatát. Kezdő ügynökként HJ. Bart régi barátjával Steinfeld főnökkel dolgozik, aki bevezeti a rejtelmekbe, hogy mi is az a Le four és mi végre van itt. A történet közepe vége felé bemutatkozik a titokzatos narrátor, de egyéb érdekes és fantasztikus dolog is megjelenik.

• Language: Magyar
• Publisher: Bártfai Zoltán László
• Release date: Sep 5, 2022
• ISBN: 9786156478016

Book preview

Le Patrimoine

Az erdélyi taxis II. rész

ePUB  –  ISBN 978-615-6478-01-6

Országos Széchényi Könyvtár

ISBN Iroda

Felelős kiadó:

Regény & Novella Factory

Bártfai Zoltán László ev.

Le Patrimoine

Az Erdélyi taxis II.

Bártfai Zoltán László eredeti forgatókönyve alapján írta

és regényre adaptálta maga a szerző

Bártfai Zoltán László

E:\Média\Fényképek\Zoltán\zoli\zoli.jpg

Önkéntes műnyilvántartásba véve: 2020. 04. 27.

Az inspiráció - előszó.

A könyvet igaz történet inspirálta, és természetesen vannak benne a történelemből átvett elemek és szereplők, de egy kalandregény is, ami a történelem elemeire épül, sok szereplőt hozzáadva a valós történelmi szereplőkhöz... És ha hasonlóságot vélnek felfedezni – az csak is a véletlen szüleménye.

––––––––

Eredeti idézet:

––––––––

Ne pazarold el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezedbe ad!

––––––––

Winston Churchill

Ajánlás.

Szeretném ajánlani ezt a regényt Harry Hill Bandholtz-nak – akit nagyon tisztelek, és szeretném ajánlani a regényt minden magyar honfitársamnak, akikben van egy kis bosszúvágy, elégedetlenség és kíváncsiság – és természetesen elégedetlenek a végső 1920 – június 4-ei döntéssel... Nos, véleményem szerint – nektek barátaim remek élményben lesz részetek, hogy végig kísérjetek a főhősöket pár évszázadon keresztül, 1867-től 2044-ig. Jó szórakozást kívánok nektek.

Eredeti idézet:

––––––––

„Magyarország román megszállásából ítélve, kis latin szövetségeseink egy Mississippi folyó béli ragadozó hal kifinomult fosztogató étvágyával rendelkeznek, egy fiatal kakukkmadár lovagi ösztönével, s ugyanazzal az igazság utáni vágyakozással, mint amilyen vágyakozást egy tengeribeteg tanúsít sertéshús és bab iránt"

H. H. Bandholtz, soros elnök

1919. október 5.

Harry Hill Bandholtz Dandártábornok későbbiekben Vezérőrnagy emlékére, akit a magyar nép örökre szívébe zárt, hőstetteiért.

Teljes alakos szobrát és emléktábláját, a Szovjetunió és Románia folyamatos támadásai ellenére, mai napig megtalálni az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége előtt Budapesten

„A háború árulás és gyűlölet, tehetetlen tábornokok zűrzavara, kín és gyilkosság, betegség és fáradtság, míg végül mindez elmúlik, és semmi sem változik, kivéve, hogy új szenvedés és új gyűlölet jön"

John Steinbeck

„Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki. Ugyanolyan az illata. Ugyanúgy érzel. Rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te magad vagy"

Benjamin Button különös élete

„Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem"

Oliver Wendel Holmes

Előszó

Hogy ki vagyok én?  Én az vagyok, aki elmeséli nektek ezt a történetet hibátlanul, torzítások nélkül, úgy ahogy az történt. Én vagyok a hang a fejetekben, hiszen össze vagyunk kötve, persze nem minden fejben... ne, hogy megijedjetek, nem valami okkult őrület-ről beszélek – csak mi olvasók itt és most, a jelenben vagyunk összeköttetésben. Mert hogy a történetet jelen időben mesélem el nektek – néha azért lesz egy kis történet a történetben, amit a karakterek mesélnek saját maguk.

Mindazonáltal kérlek benneteket, hogy fogadjatok el engem, mint mesélő krónikásotokat. Én leszek a narrátorotok ebben a történelmi regényben, amiben a valós, eddig is tanult köztudottdolgokon túl, sok minden mást is megtapasztalunk.  Pillanatnyilag szeretném megtartani az inkognitómat – de idő közben, mikor a történet folyása oda ér hozzám, vagyis, ténylegesen és véglegesen fel kell fednem személyemet a karakterek és az olvasó elött – nos: ígérem, hogy nem hagyok tartozást a képzelőerőtökben az egész történet egészét tekintve."

Valamit azért kész vagyok elárulni és megmutatni magamból... mert tudom, hogy a kíváncsiság egy mohó szajha és folyamatosan éhes – táplálni kell...

–Első fejezet–

Én vagyok a szürkeruhás

Prológus

Tehát a Le Four-t megszerezte Szabó százados a székely hadseregből, és Henry James Bart Holzer von Bartholz az amerikai titkosszolgálattól 1919-ben a többi nagyhatalom és a románok orra elől... Azt a történetet már ismerjük... és őket is... de, hogy kicsit beizzítsuk a történet fonalát – legfőképp azok elött, akiknek nem volt olyan nagy szerencséjük, hogy beszerezzék az első részét eme oly nagyszabású történetnek... ezért az új olvasóközönség elött az első két fejezetben az előző történet kezdetét és a végeredményét mutatnám be... ami megérteti velünk Biscu Sebastian embertelen gyűlöletét a magyar emberekkel szemben.   Ezt a gyűlöletét örökölte nagyapjától, de úgy is mondhatjuk, hogy áldozatul esett. Ő is csak egy áldozat áldozata... 

Ahhoz, hogy megértsük Biscu Sebastian, és az ő nagyapja szívében lakó szörnyeteget, azt a mélységes gyűlöletet, amit tápláltak és sugároztak folyamatosan a magyar nép felé, vissza kell mennünk az időben egy kicsit, én mindennek szem és fül tanúja voltam, és az egészet pontosan dokumentáltam.

De hogy folytassam az okfejtésemet, szeretném hozzátenni, hogy ezt a gyűlöletet sajnos sokak agyában elültették a fellettes szervek. Ezért alakult ki a kollektív gyűlölet a magyar nép iránt a román nép java részében. Jelenlegi tudásom szerint, egy egész faj vagy nép nem lehet gonosz, csak egyes elemei. Emberek, akik vagy már jó pozícióban vannak, vagy lesznek: kihasználva az emberi badarságot.  Ambícióik, karizmatikus vonásaik, szónoki képességeik, mesteri manipulátorrá teszik őket. Gilotinra és máglyahalálra küldték többek között az ellenük szegülőke, csak azért, hogy bizonyítsák igazukat és véghez vigyek a tervüket. És kivétel nélkül mindig egy felsőbb hatalomra „Isten" re, és az ő akaratára, vagy valamiféle múltbeli sérelemre, megtorlásra, leigázásra, földünk, otthonunk elvételére hivatkozva teszik, amit tesznek, Ezt alapul véve nagyon kevés kivétellel szinte mindig győztessen kerülnek ki... és ezért ők írják a történelmet. Ennek következménye lehet a Román-Magyar gyűlölet is. A történelem az egy dolog, és ez nem történelem óra. Ez az én történetem az emberek egy csoportjáról, a Kárpát– medencében. A kedvenceim történetét mesélem el. Ez a történet egy olvasztótégely, ami a népek közötti kapcsolatot, megpróbáltatásokat, szeretetet, gyűlöletet, háborús viszályokat ötvöz... Hisz már ismertek ki vagyok? Nem...?

Én vagyok a Szürke ruhás... és a Le Four még csak most veszi kezdetét...

–Első fejezet–

A kiegyezés

1867 – március 30

A képviselőház elfogadja a 69 pontból álló határozatot

Koronázási ünnepség – 1867 június 8

Mátyás templom – Budai várnegyed

A koronázási ünnepség kellős közepébe csöppentünk a Budai várnegyedben – a Mátyás templom előtti szentháromság téren... a Habsburg ház és a magyar királyság ünnepli a hőn áhított kiegyezést, amit már olyan rég óta terveztek. Ennek első számú mérföldköve – Ferenc József magyar királlyá koronázása, aminek most jött el az ideje. Külső és belső nyomásnak köszönhetően létrejött egy új és hatalmas birodalom, ahol sosem nyugszik le a nap. És az egész ismert világ rettegi majd nevét, ennek köszönhetően sajnos rövid életet fog élni minden bizonnyal.

Ezt az országot úgy hívják, hogy...

„Ausztria – Magyarország"

E:\Munka\Forgatókönyvek, Regémyek, Novellák\Az Erdélyi taxis II. Le patrimoine regény\flag_of_austria-hungary_1869-1918.svg__0.png

––––––––

E:\Munka\Forgatókönyvek, Regémyek, Novellák\Az Erdélyi taxis II. Le patrimoine regény\images (1).jpg

„DAS IST UNSERE HEIMAT - EZ A MI HAZÁNK"

„ÉLJEN A KIRÁLY ÉS A KIRÁLYNÉ"

Kiabálják a katonák magyar és német nyelven egyaránt – miközben katonai indulók töltik meg a teret. Ünnepli a több ezres demonstráló tömeg és a főméltóságok az új birodalom létrejöttét, Magyarország új királyát és királynéját – Ferenc Józsefet és feleségét Erzsébet királynét... a magyar nép legkedvesebb királyi főméltóságát Sisit. Katonákból és civil lakosságból álló tömeg fékeveszett ünneplése magával ragad mindenkit, aki jelen van ezen a hatalmas koronázási ünnepségen.

Itt és most, csak egy ember van, aki még a halállal dacolva is képes az életét odadobni, és hogy kinyilvánítsa ellenérzését az ügy kapcsán...

Egy katona Román díszegyenruhába igyekszik az emelvény felé az ünneplő tömeg között, ahol a magasrangú tisztek ünnepelnek. De ez idáig senkinek sem szúrt még szemet a tömegben.

Fizimiskája a román emberre jellemző jegyeket mutat... barna haj, barna szem, 180 centi körüli magasság – cigányosba hajló külsővel felvértezett... jóképűnek mondható ember. Nagyon eltökélten, magabiztosan halad az emberek között, néha még attól sem riad vissza, hogy egy-egy embert félre sodorjon. Ez idáig még nem tett nagy feltünést az ünneplő tömegben, mint ha tudná tettének következményét, úgy halad előrre.

Eközben az osztrák és magyar tisztek az emelvényen beszédekkel buzdítják az így is már tajtékzó tömeget. Magas rangú tisztek és katonák állnak és szónokólnak az emelvényen... beszédeket tartanak... egyik a másik után.

A román katona minden előjel nélkül előrántja kardját... és tudnia kell, hogy ennek a futásnak halál lesz a vége. Kardal a Schönauer-ek ellen: Ez egy demonstráció a részéről, és nem fél odadobni életét ügye érdekében. Hisz a gyűlölete éhes és táplálni kell.

– Vesszetek magyar kutyák és mocskos Habsburg disznók!

Ordítja magyar és német nyelven gyors egymás utánban. És teljes erejéből kiszakad a tömegből mindenkit félrelökve. Egy Osztrák tiszt felfigyel... aki szinte biztos, hogy az efféle tervek ellen van kiképezve – szeme minden gyanús mozgást kiszúr...

„Achtung Wachungsdienst"

Üvölti az osztrák tiszt. Az emelvény melletti őrség meghalja a parancsot, és felfigyel a román katonára. Fegyvereikkel egyből célba veszik a fenyegetést jelentő személyt... miközben, vagy 5 tucat katona körülveszi 3 sorban takarásban az emelvényt, így védve a főméltóságokat.

„Bereit – Feier"

A képen szöveg, vázlat, kő látható Automatikusan generált leírás

– Cél... tűz!

Kiabálja a rangidős osztrák tiszt, és a kardjával belevág a levegőbe. Eldördülnek a fegyverek szinte egyszerre. Öt bitang erős lövés lengi be a leget, de az igazából 25 golyó, mert a képzett katonák egyszerre ürítik ki a Mannlicher Schönauer (Rug Zug) 5 golyót tartalmazó tárját a román katonába – vegytiszta precizitással kivégezték, nem fér semmi kétség hozzá. A precizitás és az összhang fenyegető minden ellenállóra nézve... puskapór szaga és füstje terjeng a levegőbe.

Több lövés átmegy a katonán - (RECCSENÉSEK) A bordáit érik golyók – a golyók húsdarabokat visznek magukkal az áldozatból ahogy elhagyják a testet.  Jól kivehető mindenki számára ahogy a golyók szétszakítják a román katona testét, hatalmas kimeneti nyílásokat hagyva maguk mögött.

– Fegyvert újra tölt... vállhoz! Vissza a helyükre!

Mondja gépies hangon az osztrák tiszt. A katonák nyomban követik a parancsot, arcuk érzelmekről nem árulkodik... se sajnálat, se elégedett mosoly a kivégzettel szemben... mint gépek végzik feladatukat, de hisz erre lettek kiképezve. Pár pillanat múlva visszatérnek pozíciójukba.

Az, hogy történt valami csak onnan lehet felismerni, hogy abba maradt a zene, és az emberek rikoltozása. Szinte minden szem a román katonára réved... még, nem fogták fel az emberek, hogy mit is látnak valójában. De én elmondom önöknek, hogy ha nem bánják...

A román katona megtorpan – folyamatosan folyik a vér a szájából – elejti a kardot – kezével fogja a hasát és a kifordult beleit... felemeli a kezét... egész sötét vér: Ez a máj – széttépte egy lövés, a beleiről nem is beszélve – mindenhonnan folyok a vér... A katona csak áll a lábán, majd térdre rogy...

–Végül semmitek sem marad... és nem tehettek semmit, hiába bújtok a Habsburg ház mögé...

Hörgés hagyja el beszéde közben a román katona száját, amit fröcsögő vér kísér, majd folytatja...

–Mind a két ország pusztulni fog... megvan írva – Az istenek megírták – ti magyarok elvesztek örökre, a földjeitek, asszonyaitok, egy árva hírmondója sem marad fattyú népeteknek. Nem csak Erdély, hanem mindenetek a Román korona birtoka lesz.

Ordítja hörögve a román katona miközben vér fröcsköl a szájából, hatalmas hörgésbe fulladt demonstrációja után beledől a saját kifordult beleibe és vér tócsájába.

Egy Osztrák tiszt odamegy a román katonához... kotorászik a zsebeiben... előhúz egy igazolványt... katonakönyv – olvassa...

– Biscu Sebastian százados... született 1844. 05.05 Bukarest.

Mondja hangosan az Osztrák tiszt. Mindezek után, ott hagyja a testet, és elindul az emelvény felé kifejezéstelen arccal. A zene újra indul, mint ha mi sem történt volna, hisz ezt az ünnepséget semmi nem zavarhatja meg.

Az ünneplő tömeget gyorsan felvilágosítják a személy kilétéről... miközben a szanitécek összekotorják a tetemeit. Próbálják felemelni a kezénél és a lábánál fogva... de kettészakad a test – pontosan derékba, kifolynak a belső szervei, és látszik a gerincoszlop... vér és belek szaga hirtelen belepi közvetlen környezetét.

Egy pár közeli ünneplő elájul, páran hányni kezdenek a látványtól. Sokan az erősebb asszonyok közül zsebkendőt raknak az orruk elé, és elfordulnak.

A részeg ünneplő katonák közül elkezd egy pár röhögni – mint egy állat, miközben a szanitécek szabályosan felgurítják a hordágyra a két tagot... a lábakat és a torzót a fejjel... gyorsan elfutnak vele.

Pár pillanat és folytatódik a beszélgetések rivaldája és az ünneplés egy kis rögtönzött reprodukcióval...

„Na mocskos magyar kutyák... semmitek sem marad... mindenetek a mienk lesz!"

Játssza újra egy részeg magyar katona az iménti eseményeket, még térdre is rogy, miközben osztrák kollégája vörösborral locsolja – így teljes a műsor...

– „birodalom végül az enyészeté lesz!"

Teszik hozzá röhögve az osztrák és magyar katonák, majd jól le locsoljak egymást vörösborral.

Biscut gyorsan elszállítják a helyszínről, mint ha csak egy kődarab lenne, ami nem oda illik. A hömpölygő tömeg már csak az ünnepségre koncentrál.

xxx

Ezzel a történet legelejét megtudtuk, és a gyűlölet magját Biscu Sebastian szívében... de ő már nincs közöttünk, csak a gyűlölete, ami több generációt is megfertőzött és persze túl is élt.

Mi azonban egy kedélyesebb sztoriba ugrunk... a kedves új olvasók örömére, ami az előző történet befejezése, és a Le Patrimoine kezdete...

xxx

–Második fejezet–

Az utazás és visszaemlékezés

RMS OLYMPIC GŐZHAJÓ - 1919.

Feljegyzés – 1919. október 13. Atlanti óceán.

Madártávlatból egy sirály készülődik a leszáláshoz, miközben látja a hajót éles szemeivel ahogy szeli a hullámokat. Majd a sirály leszáll Szabó százados mellé a korlátra. Szabó százados a maga 195 cm. magasságával igen magasnak volt mondható 1900-as évek elején – nagyon jól kisportolt... a 20-as évei közepén járó fiatal ember... Pontosan 25 éves múlt május 5-én - Barna rövid haj – zöld szem – egy római katona és egy olimpikon keveréke... Persze aki nem mellesleg mesterlövészként szolgált a Habsburg Armee Oberkommando-nál, császári és királyi hadseregnél 1914- 1916 ig. Vegyes ezred, gyalogos osztag, Mesterlövész szakasz...

Az Olympic gőzhajón az emberek jönnek mennek, gyerekek játszadoznak és a személyzet italokat osztogat. Az idő gyönyörű napsütéses, egy felhő sincs az égen, de egy picit szeles. Szabó századost látjuk ahogy mereng a távolba – a hajó korlátnak támaszkodva kihajolva szinte már veszélyesen néz előre menetiránynak. Aki nem mellesleg hadmérnök is volt és kényes feladatok specialistája volt...

De mondjuk ki bátran – messziről lőtt le embereket, de csak a rosszakat – derék Székely katona révén szorgalmasan lőtte a hazáját kifosztó – asszonyaikat megerőszakoló román katonákat... Persze mindig parancsra cselekedett – kivétel egy alkalom, de azt inkább nem mesélem el. Sajnos a karrierje véget ért 1916-ban a bukaresti csatában... amikor elvesztette az egyik szemét – ami azóta élettelen üveg – és nem nagyon lát vele... és az bizony egy mesterlövésznek nem jó, ha csak vaktában lő 1000-1500 méterről. Egyszer azért megpróbálta – és ez volt az az ominózus elhíresült esete, amiről nem szabad beszélni... De Szabó százados szívesen mereng az elmúlt pillanatokon, még ha nem is volt mind olyan szép...

A sirály, aki ép mellette ácsorog, és kezd türelmetlenné válni, hogy semmi elemózsiával nem kínálja ez az ember... hirtelen összetalálkozik a tekintete Szabó százados tekintetével. A sirály kicsit megbiccenti a fejét, valami furcsa van ezen az emberen gondólja magában a sirály... Ezt Szabó tisztán látja a madáron. Majd hozzászól...

–Jaj, komám bár csak olyan jó szemem lehetne újra, mint neked.

Mondja a sirálynak... és elmerül az emlékeiben...

xxx

Bukarest – felvonulás – 1918. november 18

Az első világháború utolsó előtti napja

Amikor Románia belépett újból a háborúba.

Szabó százados ép távcsövön keresztül figyeli az eseményeket, a célkeresztben a Benga Pancsilla Lupei gúnynévre hallgató román titkosszolgálati csúcsgoré, és épp kitüntetéseket oszt ki.

–Most megdöglesz te rohadék! 16- ban megúsztad... Ha Bukarest nem esik el már rég a férgek zabálnák azt a rohadt testedet. AMÓT kaptál, de most elítéllek ne szarj be – osztogasd csak a plecsniket... te szarzsák. Szabó százados szemei a távcsőben azt a képet mutatják, hogy az egyik élettel teli pislog, míg másik élettelen üveg mozdulatlan akár egy kőszikla. Valószínűsíthető az a tény, hogy bizony egy félszemű mesterlövész nem igazán megbízható lövész – főleg, ha a célzó szeme üveg – és ezért is nem járhatott sikerrel ebben az esetben... Majd hirtelen a borult égből napsütés lesz, és a távolban az emelvényről nézve többször is fénycsillanás látható... Biscu gyorsan Prezán elé ugrik.

– Lövész, Lövész, Feküdjön le! Ott fent

a parkban...

De Biscu–n ez már nem segít, mert ép, hogy kimondta e szavakat golyók csapódnak a testébe, a vállába, és a csukjás izomba... összesen kettő. A másodperc töredéke és megérkeznek a lövések robajai...

DUV, DUV, DUV, DUV, DUV

Összesen öt, de nem látunk több becsapódást, mindenki hasal az emelvényen, a katonák a testükkel védik a magas rangú tiszteket. Szabó százados végig nézi rögtönzött kis cirkuszi előadását, kuncog és eltűnik a parkból, ami hozzávetőlegesen ötszáz méterre volt az ünnepségtől.

És ezért Konflis hajtóként dolgozott Budapesten...

xxx

Egy ismerős hang hirtelen visszarántja a jelenbe, újra a tat fedélzeten áll a hajókorlátnál, a sirály még mindig ott van, de rögvest felszállási engedély és kenyérmorzsák nélkül elhagyja a légteret, mert igencsak megijedt H.J Bart hangjától, aki úgy 50 méterről üvölti Szabónak...

H.J Bart tábornok sétáló fedélzetről tart szabó százados felé – egy pohár van a kezében... Nehezen jut keresztül a ricsajozó embertömegen – és látható, hogy nagyon félti a pohár tartalmát – Whisky-nek néznénk... és az is. H.J Bart tábornok... teljes nevén Henry James Bart Holzer von Bartholz tábornoki rangban végzi rendkívül sikeres munkáját... És a magyar emberek körében mind a jelenlegi tíz millió... Engem is beleértve – hatalmas népszerűségnek örvend... miután kitudódott a Nemzeti múzeum-ban tett hőstette. És így Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy mellé léphetett a dobogóra, aki igaz egy kicsivel előbb 1919 ben lépett fel a pulpitusra. Igaz én nem vagyok magyar, de én is szeretem.

Az egyik elhíresült történetében... Ő az az ember, aki halált megvető bátorsággal két ezredesével név szerint... a bátor és rendkívül babonás svájci felmenőkkel rendelkező Rohr, és a derék szelíd grizli medve Scherz ezredessel karöltve a román hadsereg és az egész világ orra elől elcsente a Le Four-t, a könyvet, ami mindenkinek kell. Biztonságba helyezte, de 4 lap kivételével, amit Szabó századosnak ígért, hogy felszabadítsa hazáját.

Tehát ilyen derék ember a mi tábornokunk – aki egyébként – 44 éves – tökéletes tiszti – és kisportolt katona külső... Rendkívül Büszke az egyenruhára – intelligens arc – 185 cm magas – rövid sportos haj, jellemzően bajszos – frissen borotvált – kíváncsi zöld szemek... Amolyan idősödő Indiana Jones és Zorro tökéletes ötvözetének néznénk... És az is. HJ. Bart épp a százados felé megy egy frissen nyomtatott sürgönnyel a kezében. Odalép Szabó századoshoz, aki épp rácsodálkozik az óceán nagyságára. Nem messze tőlük Szabó százados felesége és a felesége nővére játszik a kicsi Viktóriával. Az apró törékeny Sebastian Biscu százados kicsi fia anyukája ölében táplálkozik édesanyja melleiből.

Egy újabb sirály közelít a magasból a hajó felé, és látja a hajót ahogy szeli a hullámokat mielőtt leszállna, hogy feltankoljon kenyérmorzsából és miegymásból. Az imént említett sirálykoma pont arra a szent helyre száll le, ahonnan az imént távozott sirály kollégája korgó gyomorral. Ez a sirály kicsit rámenősebbnek tűnik, és szúrós tekintettel nézi Szabó-t némi falat reményében, közben H.J.Bart tábornok rögtön odaér Szabó-hoz, miközben szorgalmasan védi az italát embertömegekkel szemben, akik csak úgy jönnek mennek, mint ha az kötelező lenne, gyerekek játszadoznak és a személyzet koktélokat osztogat... Persze a felnőtteknek. Az idő gyönyörű napsütéses, egy felhő sincs az égen, de egy picit szeles.

Bart egy nyomtatott sürgönnyel a kezében lép oda Szabó századoshoz, aki épp rácsodálkozik az óceán nagyságára. Szabó százados felesége és a felesége nővére Eszter karjában a kis Sebestyénnel játszik a kicsi Viktóriával a fedélzeten és mosolyognak a boldogságtól. A kicsi Viktória próbálja elkapni a sirályokat, de kevés sikerrel. Anyukája szalad utána az utasok között, de nem nagyon éri utol az élénk kislányt, Viktória nevetéstől elfáradva végül megtorpan és lecsücsül.

A hajókorlátnál HJ. Bart ecseteli a legfrissebb híreket Szabó-nak.

– Itt vannak a legfrissebb hírek. Érdekli? Most jött Rohr-tól rádió távíróval.

– Mi van benne uram?

– Nos, úgy tűnik a mindenható sosem alszik.

Viccelődik Bart.

– Hogy érti ezt uram?

– Olvasom inkább százados!... Budapesten a Román hadsereg egy katonája szombatról vasárnapra virradó éjszakára késelés áldozata lett. Nem kis riadalmat keltve a Román hadvezetés köreiben...

A fedélzet kőrül sirályok szálldogálnak és hallatják hangjukat, embercsoportok beszélgetése, nevetgélés hallatszik, halk fúvós zene szól, és a következő pillanatban egy hatalmas hajó kűrt:

műűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű

– A

Reviews for Le Patrimoine

[Zoltán Bártfai · Rating: 5 out of 5 stars]

Best book ever, what i read, you have to read