A mexikói sátán - Az üldözött

By E. Thompson (Barsi Ödön)

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva
aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette
meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen
voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott
kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány
gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb
volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő
Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok,
akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a
western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E
mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk
össze sorozatunkat.

A mexikói sátán - Rossz társaságba a mexikói határvidék kisvárosában a seriff fia, Pete Williams. A környéken garázdálkodik a mexikói származású El-Capitain, az ő bandájába áll be a fiú és vesz részt gaztetteikben. A seriff elszántan veszi üldözőbe őket – a család becsülete is kockán forog! A banda azonban megtámadja a tucsoni expresszt és túszokat szed – többek között a seriff lányát is elrabolják. A sivatagban levő Halál-dombok remek rejtekhely számukra…

Az üldözött - Lee Thomast gyilkosság vádjával ítélik el. Ő ártatlannak vallja magát, és az a meggyőződése, hogy a békebíró és a montanai farmok rettegett banditája, a Könyörtelen egy és ugyanazon személy. A helyi seriff kíséri el a börtönbe. Lee Thomas mindent megpróbál, hogy a kormányzó elé kerülhessen, és módja legyen bizonyítani az igazát…

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Dec 10, 2013
• ISBN: 9789633448403

Book preview

E. THOMPSON

(BARSI ÖDÖN)

A MEXIKÓI SÁTÁN

AZ ÜLDÖZÖTT

Borító: Kovács G. Tamás

978-963-344-840-3

© Fapadoskonyv.hu Kft.

© Barsi Ödön jogutódja

honlap: www.fapadoskonyv.hu

e-mail: [e-mail]

A MEXIKÓI SÁTÁN

I. FEJEZET

HALÁL A SIVATAGBAN

1.

A két szekér nyöszörögve ment előre a forró homokon. A sárgára aszalt lovak, melyeknek bőrét, mintha minden pillanatban ki akarná szúrni a csontjuk, szinte támolyogva mentek. Az istráng megfeszült ugyan, de a nehéz vasalású préri szekerei alig haladtak valamit előre. A két szekér olyan lassan mászott a forró homokon, mint két sebesült hernyó.

A nap forrón tűzött le a földre, mintha égő sugaraival végig akarta volna korbácsolni ezt az egész kietlen, sivár vidéket. Amerre és ameddig a szem ellátott, csupa sárgásfehér homok tüzelt, buckákban, halmokban vagy mélyedésekben. És a homoktenger forró volt, égő. Aki itt járt, úgy érezhette, hogy forró parázson emelgeti a lábait.

A Gila-sivatag volt ez a táj, Arizona déli része, amelyet félkör alakban fog be a Gila River és a nyugati Sierra Madre.

Ez a vidék forró és száraz, mint a pokol, a futóhomoktól félig eltemetett szörnyű, vad sziklahegyek mint félig eltemetett szigetek bukkannak fel a homokból, a sós mélyedések pedig olyanok, mind óriási, mély sárgödrök, amelyek mintha csak arra várnának, hogy magukba fogadják az élettelen hullákat. Néha óriás kaktuszok, villogó okatillyák tűnnek fel, elcsenevészedett bozótok, azután újra homok, égőn és siváran, halálosan és gyilkosan homok…

Jones Donovan, ez az ősz hajú, meghajlott hátú farmer, aki a két szekér élén járt a tűző napsütésben és forró homokon, most hátrafordult. Portól ellepett szájából alig jött hang.

– Hé, King!

Vörös hajú, sovány arcú, szenvedéstől meggyötört ember dugta ki a fejét az első szekeret borító ponyva alól. Két szeme lázasan csillogott.

– Mit akarsz?

Donovan hangja rekedten csikorgott.

– Lejtősödik az út, nemsokára vízhez érünk.

King feje a mellére csuklott.

– Yes. De Perry már nem sokáig bírja…

Donovan ökle belecsapott a levegőbe.

– Bírni kell… Hajhó! – üvöltött és a lovak közé csapott.

A szekerek tovább vánszorogtak.

*

Jones Donovan három héttel ezelőtt indult el a mexikói Magdalénából Phoenixbe. Jó néhány éve Donovan kivándorolt Mexikóba, ott telepet létesített, de telepeit felperzselték az olajképű mexikóiak. Megunta a hasztalan küzdelmet és elhatározta, hogy visszatér az Államokba. Phoenix körül akkor kezdődtek a települések és Jones Donovan azt gondolta, hogy ott kap földet…

Tízezer dollárja maradt a nagy mexikói vagyonból, de Jones ezzel nem törődött. Amerikai volt, pionír és tudta, hogy újra meg fogja vetni a lábát, ott, Phoenix körül, a Salt River partján.

Két szekérrel indult el, melyen a legszükségesebb dolgokat vitte. Vele jött felesége, két fia és leánya. Felesége két nap múlva meghalt. Az asszony nem bírta a rettenetes utat és Jones Donovan, hogy időt nyerjen, át akart vágni a Gila-sivatagon…

Tíz napja megy előre, és három napja, hogy elfogyott minden vizük. King, a legidősebb fiú, alig tizennyolc éves, fent a kocsiban ápolja a tizenhét éves Sylviát és az alig tizenkét esztendős Perryt.

Az út pedig egyre süllyed, a forró homok éget. Vajon meddig még?

2.

Sakál üvöltött hirtelen a leszálló estébe, éles, haragos vonítással. Olyan félelmetesen vad és elnyújtott volt ez az üvöltés, hogy beleremegett, aki hallotta.

Jones Donovan megpiszkálta a kis tüzet.

– Száraz hús lesz csak, King.

A vörös hajú fiú bólintott.

– All right.

A fiatal Perry nővére ölébe hajtott a fejét. Sylvia halkan mondta.

– Perry rosszul van.

Az ő arca is sápadt volt, vértelen. Ajka megkékült, szemei beestek. Elbuggyant sikoly égett a száján.

– Meg fog halni!

Úgy fogta őket körül a halálos homok, mint fojtogató kötél.

Jones Donovan lehajtotta a fejét.

– Két deci vizet rejtettem el. A felét idd meg te, a felét meg Perry…

A vörös hajú testvér felsóhajtott.

– Istenem!

De Donovan erős hangja ráreccsent.

– Te férfi vagy velem együtt…

Reszkető kézzel nyújtotta át a langyos, állott vizet.

*

Lovas vágtatott a sivatagban, s megpillantva a tüzet, megelégedetten bólintott. Arrafelé fordította a lova fejét.

Donovan, akit elnyomott a fáradtság, hirtelen felkapta a fejét. Megpillantva a lovas árnyékát, felugrott.

– Ki az?

Mély férfihang felelt.

– Jó barát.

Leszállt a lóról és a tűzhöz lépett. Karvalyorra volt és duzzadt, vörös szája. Mélyen bent ülő szemei körültekintettek.

– Mi történt itt?

Jones égő szemekkel nézett rá. Felhördült.

– Te vagy az?

A férfi halkan nevetett.

– Si, senor. Mi baj?

– Nem látod, ördögfattyú? Eltévedtem és elfogyott a vizem.

A férfi mosolygott.

– Követtem a nyomodat, senor, és útközben egy sírhantra bukkantam. Ki halt meg?

Donovan feje a mellére csuklott. Ez a titokzatos férfi állt a támadók élén, akik felgyújtották mexikói telepét. És most újra itt van. Legjobb volna fegyvert ragadni és lelőni. De mi lesz akkor Sylviával, Perryvel és Kinggel? Jones Donovan azt hitte, hogy a tigrisben is van szív. Felnézett.

– Adj vizet, megfizetem!

A férfi mosolygott.

– Si… si… mennyit adsz?

– Amennyit akarsz.

Most előrehajolt hirtelen.

– Tízezer dollár, senor.

Úgy bukott ki belőle a szó, mint egy elfojtott üvöltés.

– Ördög!

– Pénzt, vagy nincs víz…

Jones Donovan előtt káprázott minden. Kiszikkadt teste érezte a közelgő halált. Nem bírja tovább a szenvedést. Amit egy életen át felépített Mexikóban, azt elvesztette. Utolsó tízezer dollárja talán megmenti a gyerekek életét. Zsebébe nyúlt és dollárköteget dobott a férfi elé.

– Itt van!

A férfi elvette, megnézte és zsebre tette.

– Rendben van. Itt a víz. S egy kis hordót emelt le a lováról. – Menj békében. Holnap reggel fordulj balra és két óra alatt eléred a Gila forrást.

Donovan keze ökölbeszorult.

– Gazember!

Élesen nevetett fel a férfi. Azután megkérdezte:

– Ki halt meg?

Donovan zavaros szemmel nézte. Valami ott belül, mélyen és nem láthatóan veszélyt jelzett, de már nem volt akarata. Halkan mondta:

– A feleségem és… – azt akarta mondani még, hogy én is meghalok, amikor a vörös hajú King megzavarta.

– Mi van itt?

Sylvia is elődugta arcát, aztán visszakapta gyorsan. Valamit vett magára és úgy bújt elő a ponyva alól.

Jones Donovan szinte tébolyodottan nevetett. Görcsös, öreg keze rámutatott a férfire.

– El-Capitain elvette az utolsó pénzem is…

A férfi, akit az öreg Donovan El-Capitainnak nevezett, hirtelen megremegett. Előrelépett és hirtelen rászólt Donovanra.

– Mit mondtál?

3.

A vörös hajú King előrelépett. Fél kézzel eltolta az apját. Hangja forrt a gyűlölettől.

– Majd én megmondom, El-Capitain. Ég a föld a talpad alatt ott Magdalénában is, meg itt Arizonában is. A pénzed elúszott. Ezzel a tízezer dollárral akarod betömni az éhesek száját.

Jones Donovan arca kipirult. Lázas szemeiben furcsa fények égtek és hangja rekedten hörgött.

– Te vagy az El-Capitain. Megtudtam, hiába fújtál a titokzatosságba, te ördög!

A vörös hajú King keze remegett, amint a revolver felé kotorászott.

– A phoenixi seriff örül majd a hírnek, El-Capitain…

A férfi most már nyugodtan állt. Szemei hidegen néztek előre. Vastag, duzzadt szája vöröslött.

– Kitől tudjátok?

Donovan szemei égtek.

– Elűztél a magdalénai telepről, mert ott van a búvóhelyed. Idáig jöttél utánam, hogy az utolsó pénzemet is elvedd. De most már tudom, miért.

El-Capitain cigarettát vett elő és rágyújtott.

– Miért?

Sötét hang buggyant a férfi szájából.

– Bevégezted?

King vörös haja izzott.

– Be.

Olyan hirtelen történt minden, hogy a két törődött ember nem tudta megakadályozni a tettet. El-Capitain kezében revolver villant fel, a csövön láng csapott ki s a két lövés szinte egynek hangzott…

A vörös hajú King előredűlt, Jones Donovan a szívéhez kapott.

A leány riadt szemekkel látta, hogy King arccal zuhan a földre, apja ingét véresre festi a vér és féloldalt hanyatlik le…

El-Capitain egymásután a két halotthoz lépett. Megnézte őket, aztán a leány