A történelem legfurcsább ragadványnevei
4/5
()
About this ebook
A Kuriózum című sorozat a történelem érdekes, bizarr, mókás momentumait igyekszik tematikus formában kötetekbe rendezni. Ennek a sorozatnak a második darabja ötven, különleges ragadványnévvel megáldott – vagy éppen megvert – történelmi személyt mutat be.
A külcsín, a belbecs, jelentős tettek vagy furcsa szokások mind-mind megalapozhatták a nagy emberekre aggatott díszítő jelzőket. Így találkozhatunk kötetünk hasábjain Széphajú, Nyúllábú, Ferdeszájú, Kékfogú, Levágott orrú, Csonttalan, Vasfejű, Tanácstalan, Együgyű, Szemérmes, Szertartásos, Hebegő, Civakodó, Papgyűlölő, Véresbárdú vagy Bolgárölő névre hallgató szereplővel is. Könyvünkben tévhiteket oszlatunk el, hiányzó ismereteket egészítünk ki, sőt az is előfordul, hogy sosem hallott történeteket mesélünk el. Mindezt elsősorban a szórakoztatás céljából.
Read more from Historycum Kft.
A történelem legbizarrabb halálesetei Rating: 4 out of 5 stars4/5Római hajnal Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA történelem legérdekesebb focimeccsei Rating: 5 out of 5 stars5/5
Related to A történelem legfurcsább ragadványnevei
Related ebooks
Rákóczi Zsigmond kora társadalmában: Kandidátusi értekezés Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsGróf Széchenyi István utolsó évei és halála Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsÍgy élt II. Rákóczi Ferenc Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsÍgy élt Dózsa György Rating: 5 out of 5 stars5/5A tatárjárás - A mongol hódítás és Magyarország Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsMagyar legendárium Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA nagy parázna szemtanúja Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA hódító Rating: 5 out of 5 stars5/5Erdély tragédiája 1657-1662 Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsNagy Szulejmán szultán Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsBibó István és a 21. század Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsKun vezérek leszármazottai Kelet-Európában Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsEgy politikus élete Rating: 5 out of 5 stars5/5Menon Club - A Teleki-merénylet Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsElőjátékok egy önéletrajzhoz Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsKannibálok könyve Rating: 5 out of 5 stars5/5F. Scott Fitzgerald Viharos átkelés és más romantikus történetek Fordította Ortutay Péter Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA perui véreb Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsJelky András kalandjai Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsMadagaszkár királya Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA mai francia regény: A mai regény forrásai, légköre, formái Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsEl Dorado Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA vörös vendégfogadó / A harmincéves asszony Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsRaevius ezredes utazása Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsKard és kereszt Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsVádirat az USA ellen! 2 Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsEgy patrióta élete: Magyarországon, a XX. Században Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSzéll Kálmán és a Moszkva tér Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsTrimalchio lakomája Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA gyilkos fák szigete - A Colorado farkasa Rating: 4 out of 5 stars4/5
Reviews for A történelem legfurcsább ragadványnevei
1 rating1 review
- Rating: 4 out of 5 stars4/5Sok uj információt letem az irásokban ;) Köszönöm és remélem lesz folytatása ,mert csak 3-4 Királyról olvastam ...
Book preview
A történelem legfurcsább ragadványnevei - Historycum Kft.
KURIÓZUM
Kapa Mátyás – Marcinkovics Sára
A történelem legfurcsább ragadványnevei
Historycum Kiadó
Budapest, 2013.
© Kapa Mátyás, Marcinkovics Sára, Kalamár Zuárd, 2013
ISBN 978-963-08-7749-7
Grafika: Kalamár Zuárd
Felelős kiadó: A Historycum Kiadó vezetője
Nyomdai munkák: Gyomai Kner Nyomda
Minden jog fenntartva – © Historycum Kiadó, 2013
Tartalom
Előszó
„Nővérét szerető" Ptolemaiosz
„Apaszerető" Ptolemaiosz
„Kövér vagy „Gonosztevő
Ptolemaiosz
„Csizmácska"
„Sárkányölő" Szent György
„Levágott orrú" Jusztinianosz
„Kalapács" Károly
„Trágyanevű" Kónsztantinosz
„Púpos" Pipin
„Csonttalan" Ivar
„Hebegő" Lajos
„Széphajú" Harald
„Együgyű" Károly
„Véresbárdú" Erik
„Bíborbanszületett" Kónsztantinosz
„Kékfogú" Harald
„Szürkeköpenyes" Harald
„Civakodó" Henrik
„Villásszakállú" Svend
„Bolgárölő" Baszileiosz
„Tanácstalan" Ethelred
„Hitvalló" Eduárd
„Nyúllábú" Harald
„Remete" Péter
„Csupaszlábú" Magnus
„Könyves" Kálmán
„Kövér" Lajos
„Ferdeszájú" Boleszláv
„Felejthetetlen" Erik
„Vak" Béla
„Oroszlánszívű" Richárd
„Trubadúr vagy „Tiszta
Alfonz
„Földnélküli" János
„Nyálas" Alfonz
„Papgyűlölő" Erik
„Pénzeszsák" Iván
„Szertartásos" Péter
„Kegyetlen vagy „Igazságos
Péter
„Villám" Bajazid
„Őrült" Károly
„Rettegett" Gyula
„Dobzse" Ulászló
„Véreskezű" Mária
„Rettegett" Iván
„Fülbevalós" Péter
„Törökké vált" Mihnea
A „kék herceg"
„Vasfejű" Károly
A „tigris"
„Óceanográfus" Károly
Felhasznált irodalom
Előszó
A Kuriózum sorozat második kötete a nevek mágikus világába kalauzolja az Olvasót, amely utazás során megismerkedhet a történelem számos híres, hírhedt vagy teljesen ismeretlen figurájával, és bepillantást nyerhet különböző nemzetek és korok névadási szokásaiba is.
Minden közösség kialakítja a saját névadási tradícióit, amit hatalmas fantáziával és nem ritkán humorral tesz még érdekesebbé. Már az ősi népek is nagy jelentőséget tulajdonítottak a neveknek, amikről úgy tartották, szorosan hozzátartoznak a viselőjéhez, ezért annak senki sem juthat a birtokába, nehogy hatalmába keríthessék az adott személyt. Szerte a világon élt az a szokás, miszerint ha a gyermek megbetegszik más nevet (csúfnevet) adtak neki, hogy az új név mögött elrejtőzzön, és betegség ne találhassa meg őt. Ebből a hagyományból eredeztethető a ragadványnevek kialakulása is. Azonban nemcsak a szokások játszanak közre, amikor egy-egy nevet ráaggatunk embertársainkra, számos más oka is lehet. Gondoljunk csak a nagy uralkodó dinasztiák tagjaira, akik sokszor évszázadokon át viselték ugyanazokat a neveket, és csak számok jelezték a személyükben bekövetkező változásokat. Hol a kortársak, hol az utókor, szükségét érezték annak, hogy egy-egy jelzővel megszínesítsék a történelmi névazonosságok egyhangúságát. Ebben a folyamatban a középkor, és azon belül is az északi népek tűntek leginkább leleményesnek. A dánok egyik királyuk áfonya iránti szenvedélyét karikírozták ki amikor keresztneve elé a „Kékfogú jelzőt odabiggyesztették, de a bizánciak sem voltak restek, amikor egyik császárukat „Trágyanevűnek
nevezték el, miután a nyilvánosság előtt végezte korántsem kis dolgát. Hiába a jó származás, és a tisztán tartott vérvonal, amely olykor rányomta bélyegét némely uralkodó testi, vagy éppen szellemi képességeire, nem kíméltek őket sem, és ha úgy adódott „Púposnak vagy „Őrültnek
titulálták a génhibás királyokat. Voltak, akiket harciasságuk, vagy éppen kegyetlenségük különböztetett meg a dinasztia többi tagjától. Ilyen volt „Véresbárdú Erik vagy „Apaszerető
Ptolemaiosz, akiknek az sem okozott gondot, hogy saját családjukat kell lemészárolniuk ahhoz, hogy biztosíthassák hatalmukat. Akadtak szép számmal olyan személyek is, akiknek éppen valamely jó tulajdonságát kívánták kiemelni, és így lett belőlük „Remete, vagy „Hitvalló
. A legtanácsosabb ezt az utat volt járni, hiszen egy hízelgő ragadványnév számos előnyhöz juttathatta azokat, akik nem voltak szégyenlősek a királyt jelenlétében elhalmozni pozitív jelzőkkel.
Azonban nemcsak a történelem élt e megkülönböztető jelzésekkel. Napjainkban is tovább él a ragadványnevek hagyománya, főleg vidéken, de bármely kis közösségben felütheti fejét ez a jelenség. Gondoljunk csak „Részeges Pista bácsira, vagy „Csámpás
Rozira. Szóval mindenképpen óva intjük Kedves Olvasóinkat attól, hogy gonoszak, erőszakosak, esetleg ostobák legyenek, vagy meggondolatlanul cselekedjenek a nagy nyilvánosság előtt, mert az emberek csípős nyelve és szarkasztikus humora elől bizony nincs menekvés. Második kötetünk pedig szolgáljon mindazok okulására és szórakoztatására, akik szívesebben tanulnak a mások kárán, mint a sajátjukon.
Budapest, 2013. november 8.
„Nővérét szerető" Ptolemaiosz
II. Ptolemaiosz (Kr.e. 308–246) emberként született, és istenként halt meg. Sokak álma ez az életút, sőt, sok szereplő hitte már a történelem folyamán magáról, hogy isten. De Ptolemaiosz elérte, hogy az emberek higgyék róla – és utódairól – ezt. Pedig teljesen átlagos élete volt: megszületett, háborúzott, lelkesen támogatta a kultúrát, feleségül vette saját testvérét, és megépíttette a világ hét csodájának egyikét, majd meghalt. Ebből is látszik, hogy a családtagok szeretete milyen messzire tudja elrepíteni az embert…
II. Ptolemaiosz Philadelphosz a dinasztiaalapító, I. Ptolemaiosz gyermekeként látta meg a napvilágot Kr.e. 308-ban. Édesanyja, I. Bereniké Kósz szigetén hozta őt világra, miután elkísérte férjét egy tengeri hadjárat alkalmával. Egy ideig a szigeten nevelkedett, tanítói költészetre és grammatikára oktatták őt. Annak ellenére, hogy apja második házasságából született, előnyben részesült idősebb testvéreivel szemben. I. Ptolemaiosz idős korában, Kr.e. 285-ben lemondott a hatalomról, és rá hagyományozta az uralmat. Az ekkor 24 éves Ptolemaiosz azonban csak névlegesen vált a birodalom első emberévé, mert az uralkodói tevékenységet továbbra is tapasztaltabb atyja látta el. Féltestvérei, Ptolemaiosz Keraunosz és Melegrosz már korábban elhagyták Egyiptomot, így nem kellett riválisoktól tartania. Miután Kr.e. 282-ben atyja elhunyt, egyedül kellett szembenéznie a birodalmat fenyegető külpolitikai eseményekkel. Édesanyja első házasságából származó harmadik féltestvére, Magasz még I. Ptolemaiosz életében megkapta a Kürénéi királyságot, ami felett teljes hatalommal bírt. Mostohaapja halála után azonban függetlenedni kívánt az egyiptomi kötelékből, és támadást indított féltestvére ellen. Terve megvalósításához egy szövetségesre is szert tett, I. Antiokhosz szeleukida uralkodó személyében, akiktől egy korábbi háborúban Egyiptom több területet is megszerzett, így a Szeleukida Birodalom némiképpen ellenséges érzelmekkel volt telítve a ptolemaioszok iránt. Közös erővel, Kr.e. 274-ben támadást intéztek Ptolemaiosz ellen, amivel kirobbantották az első szíriai háborút. A kettős fenyegetettség megszüntetése érdekében II. Ptolemaiosz kiegyezett Magasszal, és elismerte Küréné függetlenségét, így már csak egy fronton kellett harcolnia. Két évvel később Antiokhosszal is békét kötött, és még ugyanebben az évben barátsági szerződést kötött az ókor másik nagyhatalmával, a Római Birodalommal is. Ezzel egy ideig rendezte zavaros külkapcsolatait, de Kr.e. 267-ben II. Antiokhosz, a szeleukidák új uralkodója ismét megtámadta az egyiptomi térséget. 13 évig tartó háborúskodás után a két elfáradt fél befejezte a csatározásokat, és kiegyezett egymással. Az elkövetkezendő években Ptolemaiosz már nem folyt bele nagy háborúkba. Magasz halála után Kürénét ismét visszacsatolta az egyiptomi birodalomhoz, amivel rendezte a terület zavaros sorsát. A folyamatos harcok mellett nagy figyelmet fordított az ország kulturális fejlesztésére is. Alexandriát a térség szellemi központjává tette, ami a kor művészeit és tudósait mágnesként vonzotta a fővárosba. A természettudományok lelkes pártolójaként, palotájában létrehozott egy egzotikus állatokból álló gyűjteményt, ami korában egyedülállónak számított. Emellett megbízta Manethón papot, hogy írja meg az ókori Egyiptom történetét, ami a történelmi kutatások egyik hasznos forrásává vált a későbbi korokban. Uralkodása alatt könyvtárat, múzeumot, valamint a híres Pharoszi világítótornyot is megépíttette. Ekkor kezdődött meg a Ptolemaioszok istenként való tisztelete, amit annak köszönhetett, hogy feleségül vette saját testvérét, II. Arszinoét. Mindezzel egyidejűleg önszántából vette fel a Philadelphosz, azaz „testvérét szerető" jelzőt, amit egészen addig csak istenek viselhettek nevük mögött. II. Ptolemaiosz Kr.e. 246-ban hunyt el. A trónon fia, III. Ptolemaiosz követte.
„Apaszerető" Ptolemaiosz
Mondják, a szeretetnek megannyi különféle megnyilvánulása lehet. Az utókor számára úgy tűnhet, hogy IV. Ptolemaiosz (Kr. e. 244 – Kr. e. 204) ókori egyiptomi király a szeretet kifejezésének kevés eszközét tudhatta magáénak, sőt még azzal sem lehet vádolni, hogy családtagjai iránt gyengéd érzelmeket táplált volna. A történetírás – különös módon – mégis „apját szerető" Ptolemaioszként emlékezik meg róla.
A hellenisztikus Egyiptom III. Ptolemaiosz uralkodása idején élte fénykorát. Fia, IV. „Apaszerető" Ptolemaiosz, már korántsem bizonyult ilyen sikeres uralkodónak, királysága idején a birodalom lassú hanyatlásnak indult, katonailag és pénzügyileg egyaránt meggyengült. Ebben az időszakban Egyiptomot a züllött életet élő király helyett kegyencek irányították. IV. Ptolemaiosz sem a közéletben, sem a magánéletben nem bizonyult tiszteletreméltó személyiségnek.
Kr. e. 217-ben sikerült ugyan legyőznie az országra támadó szeleukida királyt, III. „Nagy" Antiokhoszt, és visszaszerezte tőle a szeleukidák által korábban megszállt városokat, azonban más pozitív cselekedet nem igazán fűződött a nevéhez. Jeruzsálemben járva megorrolt a zsidókra, így megfosztotta őket minden Egyiptomban élvezett kiváltságuktól, és megnehezítette életüket. Nem tudta kezelni az országon belül fellángoló feszültséget, nem tudta leverni a kibontakozó lázadásokat, végül nem tudta megakadályozni Felső-Egyiptom elszakadását a birodalomtól. Az államügyek intézését kegyencekre, köztük szeretője fivérére bízta. Uralkodása végére Egyiptom már egyértelműen a válság tüneteit mutatta.
Közéleti szereplésénél már csak magánélete volt botrányosabb. Kegyetlenül és módszeresen lemészároltatta családtagjait. Trónra lépése után nem sokkal meggyilkoltatta anyját, öccsét és apai nagybátyját. Egy évvel később feleségül vette saját nővérét, III. Arszinoét, akit azonban később megunt, így őt is átsegíttette a másvilágra. Családtagjai közül talán egyedül apját nem ölette meg, ő valószínűleg természetes halált halt. És lám, milyen kevés kell a megdicsőüléshez. Már az az apró gesztus, hogy apját nem gyilkoltatta meg, hanem engedte magától meghalni elég volt IV. Ptolemaiosznak ahhoz, hogy kiérdemelje az „Apaszerető" díszítő jelzőt. Hát nem ilyen kedves és szeretetreméltó gyermekről álmodik minden szülő…?
„Kövér vagy „Gonosztevő
Ptolemaiosz
VIII. Ptolemaiosz (Kr. e. 182 – Kr. e. 116) egyiptomi király volt, aki kétszer is ült ugyanazon a trónon: előbb Kr. e. 164 és Kr. e. 163 között, majd Kr. e. 144-től Kr. e. 116-ig uralkodott. Királyként felvette a „Jótevő nevet, rajta kívül azonban senki nem értette igazán, hogy mindezt mire alapozta, hiszen saját magán kívül soha senkivel nem tett jót. Kortársai legfeljebb „jót evő
-ként ismerhették, és inkább ezen tulajdonsága