A lenyomat

By Gabriel Wolf

A lenyomat (Beth, a szövődmény IV/1. rész)
Szeretett Földünket egy ismeretlen, egész világot érintő fertőzés támadja meg. A neve „patkóvírus”. A járvány szinte egyik pillanatról a másikra, olyan rohamosan terjed, hogy előző nap még a létezéséről sem lehetett hallani, huszonnégy óra múlva azonban a kormány mindenkit rákötelez, hogy szájmaszkot viseljen az utcán, és tartson egymástól másfélméteres távolságot.
Patrick Lambert horroríró számára ez, mondhatni, „már nem az első rossz hír” aznap. Ugyanis a járványról való értesülésének reggelén, tíz év boldog(nak hitt) házasság után Beth, a felesége váratlanul bejelenti, hogy elhagyja őt.
A férfi magyarázatok híján, semmit sem értve, egyedül marad egy új, halálos vírus okozta, kilátástalannak ígérkező helyzettel és bizonyos természetfelettinek tűnő jelenségekkel, amelyek a szomszédjánál kezdődnek, aztán az ő lakásában is folytatódnak:
A magába roskadt, depressziós, egyedüllétébe részben beleőrült, hallucinációk által gyötört író észreveszi, hogy otthonában – munka közben, a kanapén mellette ülve – elkezd a semmiből előtűnni, megszületni, felcseperedni egy Beth-re, a nejére gyanúsan hasonlító lény, aminek olyan a teste, mintha pókhálóból lenne összesodorva és gubóba göngyölve.
Vajon mi fog történni, ha a „gubólény” teljesen kifejlődik? Valóban Beth lesz az? Vagy csak egyfajta lenyomata?

• Language: Magyar
• Publisher: jo-konyvek.hu
• Release date: Sep 23, 2022
• ISBN: 9781598085648

Book preview

Copyright

Írta:

©2021 Gabriel Wolf

Újrakiadás éve:

©2022

Újraszerkesztette:

Farkas Gábor és Farkas Gáborné

Fedélterv:

Gabriel Wolf

Könyv verziószáma: 1.03

Utolsó módosítás: 2022.10.03.

Minden jog fenntartva

Fülszöveg

A lenyomat (Beth, a szövődmény IV/1. rész)

Szeretett Földünket egy ismeretlen, egész világot érintő fertőzés támadja meg. A neve „patkóvírus". A járvány szinte egyik pillanatról a másikra, olyan rohamosan terjed, hogy előző nap még a létezéséről sem lehetett hallani, huszonnégy óra múlva azonban a kormány mindenkit rákötelez, hogy szájmaszkot viseljen az utcán, és tartson egymástól másfélméteres távolságot.

Patrick Lambert horroríró számára ez, mondhatni, „már nem az első rossz hír" aznap. Ugyanis a járványról való értesülésének reggelén, tíz év boldog(nak hitt) házasság után Beth, a felesége váratlanul bejelenti, hogy elhagyja őt.

A férfi magyarázatok híján, semmit sem értve, egyedül marad egy új, halálos vírus okozta, kilátástalannak ígérkező helyzettel és bizonyos természetfelettinek tűnő jelenségekkel, amelyek a szomszédjánál kezdődnek, aztán az ő lakásában is folytatódnak:

A magába roskadt, depressziós, egyedüllétébe részben beleőrült, hallucinációk által gyötört író észreveszi, hogy otthonában – munka közben, a kanapén mellette ülve – elkezd a semmiből előtűnni, megszületni, felcseperedni egy Beth-re, a nejére gyanúsan hasonlító lény, aminek olyan a teste, mintha pókhálóból lenne összesodorva és gubóba göngyölve.

Vajon mi fog történni, ha a „gubólény" teljesen kifejlődik? Valóban Beth lesz az? Vagy csak egyfajta lenyomata?

Tartalom

A lenyomat

Copyright

Fülszöveg

Tartalom

Első fejezet: Szeretet nélkül

Második fejezet: Féregkígyó

Harmadik fejezet: Patkóvírus

Negyedik fejezet: A látogatás

Ötödik fejezet: Lenyomat

Hatodik fejezet: Beth él

Hetedik fejezet: A másik én

Egyéb kiadványaink

Gabriel Wolf művei

Anne Grant művei

Wolf & Grant közös művei

Első fejezet: Szeretet nélkül

Patrick Lambert mindig is úgy élte meg, hogy Elisabeth-szel boldog a házasságuk, és tökéletes a kapcsolatuk, mert olyan fokú egyetértésre, ízlésbeli hasonlóságra, kölcsönös szeretetre, tiszteletre és megbecsülésre alapul, ami manapság szinte példátlan. Patrick mindig is így gondolta. Egészen odáig, amíg 2020 márciusában Beth – férje szerint – minden előjel és ok nélkül bejelentette, hogy elhagyja.

Pat azt hitte, rosszul hall, amikor a negyvenéves nő tíz év házasság után ezt közölte vele. A férfi először azt gondolta – remélte –, hogy felesége csak viccel, és úgyis mindjárt mosolyogva felkiált, hogy „bevetteeed!" ...De nem. Nem volt mit bevenni, legfeljebb egy nyugtatót, mert Beth kijelentése igaznak bizonyult, és sajnos valóban komolyan gondolta. Költözni akart.

– De miért? – tette fel Pat azt a kérdést, amit valószínűleg minden épeszű ember feltenne tíz év valóban boldog házasság után úgy, hogy egy-két apróbb nézeteltérésen kívül komolyabban még csak össze sem vesztek soha.

– Muszáj erről beszélni? – kérdezett vissza a nő válasz helyett.

Patrick-nek gyanús volt ez a viselkedés. Szerinte ennyi év együttélés, együtt evés, együtt fekvés-kelés, azaz gyakorlatilag „szimbiózisban élés" után a párja azért tartozott neki minimum egy alapos magyarázattal, hacsaknem egy hetekig tartó beszámolóval! A férj szerint ennyi év után inkább az lett volna elvárható.

– Hogy „muszáj-e erről beszélni"? – kérdezett vissza Pat értetlenül. – Épp most közölted, hogy elhagysz! És látom... mert ismerlek... Te tényleg nem viccelsz! Valóban komolyan gondolod.

– Így van.

– De miért?! Mi bajod van? Mit tettem?! Egyáltalán én tettem valamit? Vagy épp ellenkezőleg: Elmulasztottam valami fontosat? Elfeledkeztem esetleg valamilyen évfordulóról? Akár éveken keresztül újra és újra? Jó, tudom, hogy az írói munkám miatt feledékeny és szétszórt vagyok, ne haragudj! Ilyesmiről van tehát szó? Már megint kiment valami fontos dolog a hülye fejemből? Nagyon haragszol, drágám?

– Nem számít – vont vállat Elisabeth. – Engem többé nem érdekel ez az egész.

– Mármint mi nem érdekel? A házasságunk? Megbolondultál?! Tíz éve velem fekszel, velem kelsz, együtt eszünk, együtt csinálunk mindent. És nemcsak úgy, mint két zombi, hanem mint egy valódi pár: szeretetben, egyetértésben! Beth, ne csináld már! Hisz mennyit nevetünk állandóan, vagy nem? Ne mondd, hogy nem szeretsz velem lenni! Ne mondd, mert úgysem fogom elhinni!

Elisabeth erre nem felelt. Valószínűleg nem akart hazudni. Vagy csak összeszorult a torka, mert a férfi kezdett olyan húrokat megpendíteni benne, ami bizony könnyeket csalt volna a szemébe, és ő most erős akar maradni... mert elhatározta magát. Patrick valamiért ezt megérezte rajta. Azt, hogy bármit is mond, bármilyen érzelmekkel próbálna ő előhozakodni, vagy ugyanazokat a nejéből valahogy kicsalni, egyiknek sem lenne jó vége, mert Beth arra nem lesz vevő. A nő ugyanis nem békülni akar, hanem összeveszni. Ezt valahogy Pat már ekkor érezte.

– Mondom, nem akarok róla beszélni – mondta Beth kifejezéstelen arccal. Pat azért látott a szeme sarkában valami nagyon apró reszketést... mintha a közelében járna annak, hogy sírva fakad... de végül nem történt ilyen. A feleség tartotta magát, és nem visszakozott.

– Tehát ennyi? Eldöntötted? Elmész? És ha jól értem, még az okát sem vagy hajlandó megosztani velem? Legalább annyit nem árulnál el, hogy miért?!

– Egyet nem értés miatt. Kibékíthetetlen ellentétek – vágta rá a nő közönyösen és tárgyilagosan, akár egy ügyvéd.

– „Kibékíthetetlen..." mi az anyám kínja?! Egyáltalán honnan hallasz te ilyen kifejezéseket? Ilyesmiket nem is szoktunk használni! Kitől származik ez a duma? Valami jogi műsorban láttad a TV-ben? Vagy valamelyik barátnőd tömte tele a fejed hülyeségekkel, akinek épp most zajlott le a válópere?

– Ne szidd a barátnőimet!

– Ja, mert ők aztán annyira tökéletesek, mi? Melyikük a nagy szakértő, aki ilyen tanácsokat adott? Az, aki minden héten megcsalja a férjét? Vagy az, aki milliókkal tartozik mindenkinek? Esetleg az ötvenéves szűz, aki annak ellenére, hogy jól néz ki, olyan szinten lelkibeteg, hogy fél évszázad alatt nemhogy párkapcsolatra, de még egy randevúra sem tudta rávenni magát? Melyikük ért ennyire a házasságokhoz? A mi házasságunkhoz!

– Egyikük sem. Ezek nem az ő szavaik vagy gondolataik. Senkitől sem idéztem. Egyszerűen csak így gondolom, és kész.

– Mármint hogy „kibékíthetetlen ellentétek" lennének közöttünk? Akkor mondj egyet!

– Hagyjuk! – legyintett Beth. – Úgysem értenéd meg.

– Mit? Ne csináld ezt, cseszd meg! – Pat kezdett dühbe gurulni. Eddig inkább kétségbeesett volt, és értetlen, de most már mérges is. Ez a nő nem normális, basszus! – gondolta magában a férfi. Igaz, sosem volt az, de csak jó értelemben. Pont ezért szeretem, és emiatt értettük meg egymást ennyire jól. Mi a fene üthetett bele? – És ekkor érte Patrick-et szinte fejbevágásként a sokkoló felismerés: – Elisabeth! Mondd, ki az?!

– Ki ki? – kérdezett vissza a nő.

– Az új pasid, ki más?! Kivel jöttél össze? Mert ugye erről van szó? Ne mondd nekem, hogy nincs senkid, mert teljesen azért nem vagyok hülye! Ne akard már bemesélni, hogy csak azért költözöl el egy nyugodt életből, boldog házasságból, egy férfitól, aki szeret téged, vigyáz rád, gondoskodik rólad és kedves