A 127-es bolygó

By Edgar Wallace

Egy fiatal férfi úgy véli, hogy a régi tanára és egyben jótevője, Colson professzor kapcsolatban áll egy másik világgal, s onnan bizalmas információkat szerez. Ez gazdaggá tette, lehetőséget nyújtva a kutatás fejlesztésére, de egyben szerzett egy hatalmas ellenséget, aki semmitől sem riad vissza, hogy a professzor titkos munkáját a saját céljaira használja fel. A 127-es bolygó az egyik legkorábbi példája a sci-fi és a hagyományos bűnügyi regény ötvözésének.

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Dec 10, 2013
• ISBN: 9789633770641

Edgar Wallace

Edgar Wallace (1875-1932) was a London-born writer who rose to prominence during the early twentieth century. With a background in journalism, he excelled at crime fiction with a series of detective thrillers following characters J.G. Reeder and Detective Sgt. (Inspector) Elk. Wallace is known for his extensive literary work, which has been adapted across multiple mediums, including over 160 films. His most notable contribution to cinema was the novelization and early screenplay for 1933’s King Kong.

Book preview

Edgar Wallace

A 127-ES BOLYGÓ

Fordította

NÉMETH ZOLTÁN ÉS VARGA ISTVÁN

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

A könyv eredeti címe:

Planetoid 127

Borító: Rimanóczy Andrea

ISBN 978-963-377-064-1

© Németh Zoltán és Varga István

© Fapadoskonyv.hu Kft.

I. FEJEZET

West „Chap", aki sosem lelkesedett különösebben a munkáért, leszúrta a Bishamtól idáig hozott hosszú rudat a Hurley Lock nyugati holtágának árnyékos medrébe, majd egy megkönnyebbült nyögéssel levetette magát a bárka alján lévő párnákra. Magas, vékony, nyakigláb fiatalember volt, némileg rövidlátó. Hatalmas, csontkeretes szemüvegével egy tudós légkörét keltette, amit azonban az iskolai eredményei, nemigen támasztottak alá.

Elsie West felébredt szunyókálásából, de miután vetett egy pillantást a környezetére, csak még kényelmesebben elhelyezkedett.

– Gyújtsd be a rezsót és főzz egy kis teát – mormogta.

– Részemről a mai napra végeztem – dünnyögte a bátyja. – Tíz perce szólt a fájront kürt; a főzés pedig sosem tartozott az erősségeim közé.

– Gyújtsd már be a tűzhelyet és főzz teát – ismételte meg a lány erőtlen suttogással.

Chap lebámult a szendergő alakra, aztán elnézett mellette oda, ahol Tim Lensman, evezőlapáttal a kézben, a part felé irányította a bárkát. Tim hasonló korú volt az iskolatársához, bár valamivel fiatalabbnak tűnt nála. Jóképű fiatalember, annak a háznak a feje, melyet az a megtiszteltetés ért, hogy otthont adhatott Chapston Westnek. Mindketten iskolafelügyelők voltak Mildram-ben, ráadásul ugyanazon a napon léptek be és hagyták is el.

Tim Lensman becsmérlően nézett a fás, bokros lejtőt szegélyező ágas-bogas bozót és magas fű felé.

– „Magánterület, illetékteleneknek tilos az átjárás!" – olvasta fennhangon. – Ez már-már meghívásnak hangzik. Kíváncsi vagy a házra, Chap?

A másik csak a fejét rázta.

– Nem én. Fogadni mernék, hogy a legelhanyagoltabb viskó, amit csak el lehet képzelni. Az öreg Colson természetes módon bűzlik. Márpedig neki, mint a természettudomány mesterének, s a nagy tudorok egyikének, igazán illene tisztában lenni a friss levegő és szellőztetés, áldásos hatásával.

Elsie, aki teljesen felébredt a csónakoldal parthoz ütődésére, felült és kitekintett a nem sok jót ígérő kikötőhelyre.

– Miért nem mentek tovább? Itt még teát főzni sem lehet anélkül…

– Tipikus női szöveg. Evés nélkül gondolkodni is képtelenek – jelentette ki a bátyja határozottan. – Téged cseppet sem lelkesít a gondolat, hogy a tanult Colson professzor megszentelt földjén vetettünk horgonyt, aki a tudomány megszállottja, a rovartan szakértője, az atomsúlyok szakavatott doktora, ezenkívül számos hangszeren játszik, továbbá…

– Továbbá túl sokat jártatod a bagólesődet, Chap, én pedig nagyon szeretnék egy csésze teát.

– Majd teázunk a professzorral – legyintett Chap határozottan. – Csak át kell vágnunk ennek a szent helynek az összegubancolódott futórózsáin, és kristály csészében fogják felszolgálni nekünk, miközben lápisz-lazúri heverőn lógathatjuk a lábunkat.

A lány komor pillantásokkal méregette a sötét, nem túl ígéretes fás partot.

– Szerinted is tényleg itt lakik? – kérdezte Timtől, aki rábólintott.

– Állítólag itt tengeti a mindennapjait – válaszolta a fiatalember – Az útmutatásai legalábbis igen határozottak voltak, bár ha jól emlékszem, mintha olyasmit is említett volna, hogy némi nehézség is adódhat a háza megközelítésével…

– Azt mondta, „Addig másszatok, míg fel nem értek a tetőre" – vágott közbe Chap.

– De akkor ő hogyan éri el a házát? – kérdezte a lány értetlenül.

– Repülőgéppel – vágta rá Chap, miközben a bárkát kikötötte egy babérfa vaskos gyökeréhez. – Vagy talán a varázsszőnyegén. A tudósok egy csomó ilyesféle kacatot hurcolnak magukkal. De az sincs kizárva, hogy tök hétköznapi módon, a bejárati kapun lehet bejutni. Elvégre bizonyára még Berkshire-ben is létezik úthálózat.

Tim csendesen nevetgélt. – Kétlem, hogy az öreg Colson ezt a módszert választaná – jelentette ki. – Feltétlenül találkoznod kéne vele, Elsie. Ő a legfurcsább öreg csodabogár, akit csak ismerünk. Fogalmunk sincs, miért tanít egyáltalán, amikor pedig valósággal dúskál a pénzben, mert olyan akár egy tőrőlmetszett varázsló. Én még a tudomány szivacsának beszippantását gyakoroltam, amikor szembesülhettem az öreg matematikai lángelméjével. A diri szerint pedig Colson a ma élő legnagyobb asztrológus. Na persze ennek kissé ellentmondanak a hóbortos meséi, amelyek arról szólnak, miszerint képes a jövőbe látni…

– Talán még az sem lehetetlen!

Chap minden rózsás előérzete dacára, végül mégis úgy döntött, hogy jobb biztosra menni, és begyújtotta a tűzhelyet, mivel az egész délutáni erőt megfeszítő evezés után, úgy érezte, hogy szüksége van egy kis frissítőre.

– Napra, percre pontosan megmondta, mikor ér véget a háború. Sőt, a helwicki gázműveknél bekövetkezett nagy robbanást is megjósolta, és annyit tudott róla, hogy a rendőrség csaknem letartóztatta, mert azt hitték, ő áll a dolog mögött. Tavaly meg is kérdeztem tudja-e, ki fogja megnyerni a Nemzeti Nagydíj derbit, mire majd leharapta a fejem. Pedig megmondhatta volna, hogy Timothy Titus, mert mint utóbb kiderült, neki is Tim volt a favoritja.

Miután partra segítette a lányt, gyorsan körülnézett. Valóságos vadonban találták magukat. Szemei elszántan kutattak valami dzsungelcsapás után, ám minden fáradozása kárba veszett. Bár az ősrégi tábla figyelmeztette az idetévedő vízi járművekkel érkezőket, miszerint ez