A Cégeitek Élete: A Nagy Összeesküvés-elmélet

By Johnathan David Goldsky

J. D. Goldsky Your Companies Life, The Big Conspiracy Theory Fake című regényének magyar nyelvű fordítása.

Intrikák, gyűlölet és háttérjátszmák. Kié a valódi hatalom és ki a háttérhatalom?A bank megkapja a pénzét, a cég a számokat, akkor kié a haszon? Ebben a játékban csak a legrátermettebb nyerheti el a vezető kegyeit, a harc folyik a cégeitek életben maradásáért, de ez a harc nem a cég érdekében történik, hanem a vezető kegyeiért, aki eközben azon munkálkodik hogy tud a lehető legtöbb pénzt kimenteni a cégből.

Ha ráismerne a saját történetére, a saját cégénél, az nem biztos hogy a véletlen műve.

Néhol vicces, néhol szánalmas és tanulságos történetek bontakoznak ki előttünk, arról hogyan is működhet egy cég, ha nem megfelelő kezekbe kerül. És mindeközben a cégtulajdonosok mit sem sejtenek arról, hogy a cégeik számai mögött hány aktus is húzódik meg valójában.

Üzleti esettanulmány: Mi is a cégek rákos megbetegedése?

Nem más mint az emberek a mutatószámok mögött.

• Language: Magyar
• Publisher: Publishdrive
• Release date: Jun 21, 2021

Book preview

Előszó

Az, hogy a világgazdaságot kik irányítják nem tudni, vagy mégis? Nos erre a kérdésre nem adja meg a választ a könyv, vagy mégis?

Nos, két lehetőség van, az egyik, hogy igen, a másik, ha nem a világ irányítói szerepelnek a könyvben, akkor a világgazdaság valódi ellenségei.

Ebben a történetben írom le, amit egy exkluzív zárt klub vezetője mesélt el a társainak, mivel azok tudni akarták, hogy ki valójában az ő legnagyobb ellenségeik, de nem várt választ kaptak, megtudták, hogy az ő ellenségeik és a világ legnagyobb ellensége ugyanazok és ők maguk pénzelik őket.

Ezt a történetet osztom meg most veled és ennek a műnek a nagy előnye az hogy egy olyan dolgot mesél el, amit te is átélsz nap mint nap és így minden nap te magad is találkozhatsz a világ valódi ellenségeivel.

És mielőtt konteokat keresnél, ne tedd! Inkább egy élvezetes, érdekes és könnyű olvasmányra számítsál, mert a világ ellenségei könnyű és nevetséges emberek, nem félelmetes összeesküvők. A regény a munkahelyek világával foglalkozik, és számos kérdést megválaszol a tulajdonosok és a dolgozók számára egyaránt, hogyan is működik a cégük és mi áll a döntések háttérben.

Vicces és tanulságos történetek bontakoznak ki előttünk, amikkel megelevenedik a múlt és számos titok kerül a napvilágra kendőzetlen formában. Ha találkoztál már ezekkel a személyekkel vagy szituációkkal, az nem a véletlen műve, mert veled is megtörténhetett.

A történet bemutatja azt mi alapján hoznak döntést a döntéshozók, mi alapján vesznek fel, vagy küldenek el valakit egy cégtől, mi alapján van fizetés-emelés, jutalom vagy előléptetés, hogyan zajlanak a beruházások és a beszerzések és épp most mivel foglalkozik a te kollégád a másik irodában. És aki a könnyű történet sorai közé belát, az valóban megtalálja a világ ellenségét, aki nem gonosz, hanem buta, nem félelmetes, hanem szánalmas, de összefogtak és harcolnak ellened minden egyes nap.

NULLADIK RÉSZ

„A hatalom az a képesség, hogy jó dolgokat tegyél másokkal."

Brooke Astor

A Láthatatlan Fejezet

Mr. Monumental

Magas jóképű férfi ült a Bentley kormányánál, és egyenesen a klub elé hajtott. A klub előtt már több sport és luxusautó állt, de nem megszokott módon néhány iskolabusz is volt a parkolóban.

Gyönyörű nyári nap volt és minden olyan békésnek tűnt ezen a napon. A férfi amikor kiszállt az autóból, lágy szellő fújdogált a tenger felől csökkentve a perzselő nap erejét. A klub még a kilencvenes években alakult, egyike a világ elit klubjainak, az alapító a most megérkezett férfi Mr. Monumental volt, aki egyike a világ legbefolyásosabb embereinek, a valódi hatalom birtokosa.

A klubot azért hozta létre, hogy ő és az üzleti partnerei, valamint a kiválasztott ismerősei kellemesen, minden külső szemlélőtől és zaklatásoktól mentesen élvezzék azt a tengerparti szabadságot, amit az átlagemberek szinte bárhol megkaphattak fillérekért. Saját mintegy 29 km hosszú tengerpart mellett terült el, ami a világ egyik legszebb fehér homokos partja volt. A területen volt 8 apartmanház, egy hatalmas főépület és ezek mellett számos különböző stílusban épült bungallow. A területen természetesen volt több golf-pálya, lovaglópálya, kiépített strandok, élmény-fürdők és rengeteg kisebb sportpálya is, mivel a terület közel 34 négyzetkilóméter nagyságú volt, másrészt Mr. Monumental számára a szabadidő haznos eltöltése több volt, mint úri hóbort, ez maga volt Mr. Monumental életfilozófiája, ahogy ő fogalmazott „Az életed lényege a szabadidőnél kezdődik és a munkakezdéssel van vége."

A férfi egyenesen a tengerpartra ment, ahol hatalmas tömeg volt, mintegy 500 fő. Ez a létszám itt nagynak számított itt, főleg így egyben. A a tetőfokán volt, a mostani esemény egyike volt Mr. Monumental utóbbi időkben megalapított művének, ugyanis a főiskolai strandröplabda bajnokságnak adtak otthont.

Mr. Monumental támogatott több főiskolát is hatalmas összegekkel, valamint tanárok kutatásait és diákok karrierjét is, természetesen a másik oldalnak kedvezett a női strandröplabdával, illetve a röplabda mellett a tenisz volt a másik sport, ami olyan élményt adott a társaságnak, amit csak azok értenek meg akik egész életüket megbeszélések, üzleti tárgyalások, tőzsdei és jogi kérdések megválaszolásával töltik, és néha jólesik kimenniük a napsütéses tengerpartra, a tengerpart homokjában gondtalanul mászkálni, egy hideg koktéllel a kézben, mindeközben gyönyörű fiatal idomokat figyelhetnek, ahogy a csapatok nekifeszülve küzdenek a győzelemért, izzadva, a homokba nagyokat vetődve, a napsütötte bőrükön a homokszemek csillantották meg a kidolgozott fiatal testük formáit.

Ahogy mindíg most is egy neves DJ szolgáltatta a zenét, igazából 3 DJ volt akit beengedtek a klubba, a zenei munkájuk és a megbízhatóságuk alapján. A hangulat felszabadult és forró volt, mint a napsütés. Sokan az óceánban is megmártóztak, szörföznek, élvezték a tengerpart nyujtotta lehetőségeket.

’Á Mr. Monumental, jó napot uram! Nagyon hivatalos még a megjelenése.’ Üdvözölte az urat egy feltűnően magas és vékony rövid szőke hajú nő. A nő olyan 50 éves korú lehetett, a klub női strandröplabda-mezét viselte, és koktéllal a kezében üdvözölte a főnökét.

’Köszönöm Cecile, a fiúkat keresem nincsenek itt?’ A férfi átvette a felé nyújtott italt a klub házigazdájától Ceciletől.

’Nem uram, nincsenek itt, ha jól tudom bent vannak a szokott helyükön és whiskey-znek. Úgy tudom valamin nagyon összevesztek és most próbálják egymást meggyőzni kinek van igaza.’ Mondta a nő és otthagyta a főnökét.

Cecile egyike volt a klub alapító dolgozóinak. Ide dolgozóként bekerülni rendkívül nehéz volt, mivel a biztonságiakat leszámítva szinte szórakozás volt a munka számukra, itt még a fűnyírás is olyan dolog volt, amit szívesen végeztek az emberek. Igazából 2 fő szabály volt, az egyik, hogy mindenki becsületesen és jószándékkal végezze a munkáját, a másik pedig, hogy legyenek lojálisok a klubhoz, a vendégekhez és a kollégáikhoz. Évente 2 alkalommal 3 nap csak a dolgozókról szólt, mert Mr. Monumental a dolgozóit, ugyanúgy tisztelte, mint az ügyfeleit vagy a barátait.

A férfi ahogy beért a főépületbe, az ott található bár egyik leghátsó helyiségébe ment és ott egy sötét sarokban meg is találta a két urat, akiket keresett. Kényelmes barna bőrfotelben ültek, a szemük kissé üveges volt már az elfogyasztott whiskey-től, és szótlanul bámultak maguk elé.

’ÁÁÁ barátaim, üdvözöllek titeket ezen a szép nyári napon, hogy a pöcsötök száradna bele a tokjába!’ Üdvözölte a társaságot, és ő is töltött egy italt magának, majd leült a szokásos helyére és folytatta. ’Strand, napsütés, gyönyörű fiatalok, röplabda, hideg koktélok, labdát kergető fiatal nők. MI KELL MÉG ezen a szép napon!’ A végére már felemelte a hangját, de semmi választ nem kapott, ezért mintegy magának folytatta.

’Főiskolás fiatalok röplabdáznak a forró homokban, gyönyörű lányok és fiúk, az óceán partján, és eközben ti jeges kádakban lehűthetitek a testeteket, ha nagyon melegetek van, sőt nem kell sokat keresni hogy egy fiatal tornatanárral vagy eddzővel ismerettséget kössetek, hogy magánórát vegyetek ti is.’ Mondta az egyre durvább szöveget, de a barátai nem mozdultak, csak meredtek maguk elé.

A két férfi csak csendben ült, nem válaszoltak, ekkor Mr. Monumental megelégelte, felállt és töltött magának még egy italt, majd egy pohár jéghideg szódát. Elindult vissza a helyére, de mielőtt leült volna az egyik barátja mögé állt, és a pohár szódavizet arra a férfire akarta borítani. Velük szemben ült a másik férfi, aki hirtelen megszólalt.

’Állj, időt kérek!’ Szólalt meg a szemben ülő férfi. ’Mr. Monumental, most nem jó az időzítés, $100.000 fogadtam Mr. Gigával, hogy aki előbb megszólal az veszít.’ Mr. Monumental állt egy darabig, majd visszaült a helyére és elkezdett hangosan nevetni.

’Tudjátok mit, én is beszállok a játékba jó?!’ Mondta, de mielőtt a férfiak bólintottak volna szinte azonnal folytatta. ’Vesztettem, maguk nyertek Urak, nagyon ügyesek, most akkor beavathatnak, mi a fene ez a játék és miért jobb nektek itt a sötét szobában, mint kint a parton ezen a csodás napon?’

’Meg akartuk tudni, hogy ki a világ legnagyobb ellensége, és ez a fajankó nem hitte el, hogy én tudom ki az.’ Válszolta az egyik.

’Nem igaz, nekem van igazam, hiszen a világ legnagyobb ellenségét én mondtam helyesen.’ Vágta rá szinte azonnal a másik.

’Na milyen jó játékot találtak az urak maguknak, soha nem hittem volna, hogy a női strandröplabda kukkolásánál van jobb szórakozás is.’ Mondta Mr. Monumental és elmosolyogta magát. ’Nagyon elmés, és sokkal szórakoztatóbb, mint a homokba vetődő fiatal csajok.’ Tette hozzá élcelődve.

A két férfit már nagyon régóta ismerte. Mr. Giga és Mr. Mega, egyikük pénzügyi hatalmasság volt, több bank és más pénzügyi intézet tulajdonosa és tanácsadó. A másikuk ipari és fejlesztési nagymogul, nagybefektető. Mindketten nagyon talpraesett férfiak volak, hatalmas kapcsolati rendszerrel rendelkeztek, de egymással szemben mindíg egyfajta gyerekes civakodás zajlott. Ha tehették mindig együtt töltötték az idejüket, kivéve ha nővel voltak, mondjuk sokszor még olyankor is. Mr. Giga második felesége Mr. Mega húga volt, Mr. Mega felesége pedig Mr. Giga nagyobbik lánya. Egymás érdekeit eszméletlenül szolgálták, nem láttak mindent ugyanúgy, ezért jól kiegészítették egymást.

’Nos akkor mondjátok el nekem is, hogy ki a világ ellensége? Vagy nem is, inkább máshogy kérdezem. Kik kerültek eddig a szóba, mint a világ ellenségei?’ Kérdezte Mr. Monumental érdeklődve.

’Felsorolom, akit én gondolok.’ Mondta az egyikőjük. ’A korrupt rendőrök, és politikusok, Észak korea és az Egyesült Államokban élő oroszok.’

’Ááá ez igen, és szerinted?’ Kérdezte érdeklődve Mr. Monumental a másiktól.

’A kínaiak, a bankok és az egyház.’ Válaszolta a másik férfi.

’Ezt nevezem elmés küzdelemnek, én a vombatokat meg a kis vörös kengurúkat mondtam volna a világ ellenségeinek, de amit elmondtatok az nem semmi. A bankok nélkül nincs befektetés, hiszen ők adják a pénzt. Gondoljatok bele, a bank megvizsgálja mire kell a pénz, és ha úgy látja, hogy megéri ad kölcsönt, ha nem éri meg, mert eleve hülye ötletre kell, és nem látja a visszafizetést, nem ad. Persze kedves barátom te most haragszol a bankra, A TÁRSAD bankjára, vagyis a társadra, mert nem adott hitelt a legutóbbi ötletedre, a csirketelepre. De emlékezzél vissza arra én sem adtam, és ti sem tudtatok megállapodni abban mert az csak egy spekuláción alapult és a pillanatnyi sertéspestis miatti húshiány nem adott elég alapot arra, hogy ilyenbe belefogjunk. Ráadásul csak azért, hogy még egy dolog legyen, amivel bajlódnál, hiszen te magad akartad adni a hozzáértést, mert főszereplője akartál lenni az ötletednek, és akkor ezek szerint én is fent vagyok a listádon. Nem-e? És a kínaiak? De hát akkor ki gyártana? Ezt csak azért mondod kedves barátom, mert ők is emelik néha az árakat, mert neked minden ingyen kellene. És az egyház az meg miért ellenség? Ezt nem értem. A különböző hívők egymással évezredek óta hadakoznak, de hogy maga az egyház lenne a bűnös, hát nem gondolom. Tudod sok egyház van és még több vallás, és magadnak találsz hitet valamelyiknél. Azzal, hogy támadod az egyházat, abban csak valami nagyon komoly összeesküvés-elmélet lehet benne, vagy az, hogy visszamondta a Vatikán tavaly a tendert. Nem igaz? Vagy minden egyházat betámadnál, akkor ezek szerint megalapítottad a sajátodat?!’ Nevette el magát Mr. Monumentál, és ivott egy korty italt. Mr Monumental eddig bírta ki nevetés nélkül, hogy megbírkózzon a sok ellenséggel.

’És a korrupt rendőrök? Nélkülük úgy tudom az egyik titkárnőd fia legalább 20 évet kapott volna azért a kis botlásáért, amikor 20 kg kokaint találtak nála, ráadásul úgy, hogy 2 ügynököt megsebesített mert be is volt állva, de el tudtad intézni az ügyet.’ Fordult oda sokatmondóan Mr. Gigához. ’A politikusok? Az a bajod hogy a legutóbb a szenátor elkaszálta az ötletedet, mert nem mondtad el neki, hogy a gyárhoz, amit üzemeltetni akartál be kell kérni a környezetvédelmi engedélyt, de te nem intézted el, és azt gondoltad „a hülye engedélyezi a gyárat környezetvédelmi Engedély Hiányában is és te elindítod az üzemet, és már mint „működő üzem az állam szabályai szerint $18.000 megkapod az engedályt 5 évre, és így az új üzemekre vontkozó $ 65.000 díj és engedélyezteti eljárás nélkül, ja és simán kikerülöd a próbaüzemi méréseket is. Miért nézel hülyének másokat, mert te akarsz mindenbe okoskodni, pancser. Jaj, és Észak-Korea azt tudom hogy neked nagy ellenséged, mert nem akartak tőled vásárolni, pedig te mindent kijátszottál, hogy be tudjál szállítani nekik, de aztán Ők mégis visszaléptek, ezért most rögtön ellenségek lettek, mint az oroszok. De ők miért is? Mert ők lettek a beszállítók Észak-Koreába? Vagy mert minden piszkos munkát az oroszokkal végeztetsz el, de megorroltál rájuk, mert a jelenlegi vezetőjüket Jevgenyijt nem tudod úgy ugráltatni, mint az elődjét. Hát légy vele kedvesebb!’ Mondta lekezelően Mr. Monumental, majd folytatta.

’Na ezen túl vagyunk elintéztük a világ nagy ellenségeit, elintéztük házon belül, a saját kicsinyes dolgaitokkal, és most akkor én jövök, és elmondom nektek ki a világ ellensége, és a ti legnagyobb ellenségeitek.’ Mr. Monumenal megállt egy percre, egyet kortyolt az italából, és szórakozottan forgatta a kristálypoharát a kezében. Mivel a két barátja nem szólalt meg, de érdeklődve figyelték, hogy ő mit mond, ezért folytatta.

’Hogy kik ők? Mert ugye sokan vannak. De mégis hányan vannak? Nem tudni! De elmesélek nektek egy történetet azokról, akik nem csak a ti, hanem a világ valódi ellenségei és ti fizetitek őket. Láthatatlanok, pedig mindenhol feltűnnek. Kárt okoznak, pedig a számok őket igazolják. Hűségesek, pedig átvernek titeket. Becsületesek, pedig folyamatosan meglopnak titeket. Okosak, de ezt csak ti hiszitek róluk, mert valójában ők a világ legnagyobb illuzionistái.’

ELSŐ RÉSZ

„Aki a mocsokban hever, nem örül, ha rásüt a nap."

Émile Zola

Első Fejezet

Boss Foremost világa

Ralph belépett a vezetői irodába, semmi különös nem volt ebben, sokszor előfordult, hogy hazafele menet, ha látta a vezető kocsiját a parkolóban, bement elköszönni Boss-tól. Ahogy benyitott nagyon meglepődött, szokatlan dolgot látott. Julia ült az asztalon szétvetett lábakkal, és előtte állt Boss. Nem volt semmi durva, nehogy valaki megíjedjen, ruhában voltak és évődtek egymással, vagyis halkan beszélgettek és csőröztek. Ralph zavarba jött épp csak beköszönt és fordult is volna ki az irodából, amikor utána szólt Boss lazán és szemérmetlenül, mint mindíg.

’A heti kiszállítások rendben lesznek?’ Kérdezte és látszott rajta, nem volt zavarban. Mire Ralph csak annyit tudott hebegni.

’Igen, de hétvégén is termelünk.’

’Rendben, akkor kellemes hétvégét!’ Mondta Boss.

’Viszont Mr. Boss!’ Válaszolt Ralph miközben elég hülyén érezte magát, ráadásul végig a dudort bámulta a Boss öve alatt. Hogy mekkora van neki!?

Ahogy Ralph az autója felé ment azon járt az esze „Hogy az a rohadt szemét fafejű tetű, útálom, úútálom" jutottak eszébe Julia szavai. A céghez tartva a nőnek ezzel telt el az út, minden nap oda és vissza. Ezt még a Juliával együtt utazó irodista lányoktól tudta Ralph, akikkel Julia együtt utazott naponta és nekik szidta Boss-t, és akkor most ez a jelenet… Ralph nem tudta hová tenni, főleg úgy, hogy alig 2 órával korábban volt Julia búcsúztatója, mert a mai nappal elhagyta a céget. De akkor mi volt ez a jelenet?! Megint egy újabb rejtély.

De kezdjük az elején a történetet. Volt egy híres, gazdag, német cég és ennek egy amerikai leányvállalata, Kaliforniában, ahol traktorkerekeket gyártottak. Mondjuk ez nem igaz, mert kézfertőtlenítőt gyártottak, de nem is akarom ezzel húzni az időt mert senkit nem érdekelt az, hogy mit gyártottak. Legyen inkább pisztácia, egy nagyon márkás és a világon egyedülálló pisztácia-krém, amit gyártottak és különböző édességeket, pisztácia alapon.

Igen ez az, a pisztáciát amúgy is szeretem, a cég neve WANGISO volt és a motójuk: „Mindent Pisztáciából". Az anyacég nagy multú több mint 100 éves gazdag német családi vállalkozás volt, ami speciális édességeit a marcipánt, mogyorókrémet, csokoládét az alaprecepteket felhasználva, mindent pisztáciából állítottak elő. Ennyi semmi érdekes nem mandulából, mogyoróból és kakaóból, hanem pisztáciából csináltak mindent az eredeti receptek alapján.

Itt Kaliforniában elsősorban pisztáciamasszát állítottak elő és ezt különböző csokoládés és gyümölcszselés édességek gyártásához használták föl, itt helyben és Németországban az anyacégnél. Az amerikai cég Kalifornia északi részén helyezkedett el, és itt foglalkoztak a friss pisztácia feldolgozással is a német anyacég számára, ami Babenben volt megtalálható, de más elsősorban ipari gyártók számára is előállítottak különböző ízesítésű és minőségű pisztáciakrémet.

De elég is ennyit a cégről, mivel ilyen sok információja még a német központban dolgozóknak vagy a tulajdonosoknak sem volt. Nem volt, mert nem érdekelt ez senkit. Egyébként is itt a cégnél volt sok-sok érdekesebb dolog, mint a hülye pisztáciát feldolgozni. És hogy ki volt Ralph? Az meg főleg nem érdekelt senkit, hiszen ő a kaliforniai gyár termelési vezetője volt, de ne foglalkozzunk tovább vele, mert voltak itt még sokan, a többi dolgozó, Otto, Kathi, Agnes, Gilbert és még sorolhatnám, dolgozók, akik e nagyszerű történet szereplői. De kivel is kezdhetnénk a valódi történetet, hát nem mással mit a főherceggel.

Boss a kaliforniai üzem CEO-ja volt, ő mindig szeretett mesélni meg tudott is, és mivel ő volt a főnök, őt meg is kellett hallgatni és komolyan kellett őt venni. Legtöbb előadásában ő volt a hős, aki elmondta a rendőröknek mik a szabályok az utakon, vagy hogy a BWM-jével megelőzött és kioktatott valakit. Ő volt az utak hercege és nagyon jó mesélő volt, egy igazi szerethető figura, csak ne tudott volna annyira hazudni és hülyére venni mindenkit maga körül. Ralph mindig őszinte volt hozzá, talán azért, mert meglátta Boss-ban azt a férfit, akire felnázhetett, mint egy mentorra, vagy egy idősebb bátyra, aki segít neki eligazodni ennek az üzletnek a világában, mégis Ralph azt érezte, hogy négy éve, amióta a cégnél dolgozott, Boss-ról meg az üzem üzleti életéről valahogy nagyon keveset tudott meg és nem igazán értette az üzlet hátterét