A tévedés

By Maxim Gorky

Bár Gorkijt manapság drámáiról és nagyregényeiről ismerjük, e három remek elbeszélés a maga nemében igazi ritkaság, és első magyarországi megjelenése (1903) óta nem jelent meg nyomtatásban. Kiadását a remek fordítás (mely Ambrozovics Dezső értő szellemét idézi) mellett az is indokolja, hogy ismét az emberi mélylélek rejtelmeibe pillanthatunk be. Olyan élménnyel ajándékoz meg itt Gorkij, melyet csak nagy művei olvasása során érezhetünk.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Dec 1, 2016
• ISBN: 9789633982853

Book preview

Makszim Gorkij

A TÉVEDÉS

- három elbeszélés -

fordította

Ambrozovics Dezső

GYULA, 2015

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-398-285-3 EPUB

ISBN 978-963-398-286-0 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2015

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

TARTALOM

A tévedés

A khán és a fia

Dal a sólyomról

A tévedés

Jaroszlavcev Ivanovics Kirill, nyugalmazott falusi tanító, könyökével az asztalra támaszkodva, és tenyerével keményen szorongatva a halántékait, bambaszemekkel bámult az előtte kiterített statisztikai táblácskákra és munkában kifáradt agyvelejével megpróbálta kisütni, vajjon mit kell most csinálnia ezek-kel a négyszögletes papirszeletekkel?

Ez azonban sehogyan se sikerült neki. Tompán zúgott a feje, és úgy tetszett, mintha valami sűrű és nehéz anyaggal volna tele, mely belülről fájdalmasan nyomja a szemeit, ki akarván jutni rajtuk keresztül a szabadba. A papirszeleteken a számok majd egyszerre eltűntek, majd újra megjelentek, s szárazon és hidegen tanúskodtak valamiről; majd apró és homályos szarkalábakká kicsinyedtek; majd ismét óriási, különös és megnyúlt alakok lettek belőlük. Ivanovics Kirill figyelemmel kisérte a játékukat, és érezte, hogy valahol mélyen, a belsejében valami nyomasztó és nyugtalan gondolat támad és fejlődik. Evvel a gondolattal még nem volt tisztában, de érezte, hogy mindenesetre meg fog jelenni, és akkor még rosszabbul és még betegebben fogja magát érezni, mint postán.

Az utóbbi időben mind sűrűbben és sűrűbben kezdték üldözni ezek a lelket nyomasztó és mindent sötét színekbe öltöztető gondolatok, melyek olyanok voltak, mint az őszi köd, nyirkosak és hidegek, s melyek a szomorúság és a minden iránt való közönyösség rozsdáját hagyták hátra a lelkében. Volt valami vészt jósló abban a lassúságban, amellyel ezek a gondolatok az öntudatában kialakultak, annyival is inkább, mert soha és semmivel se sikerült nekigyarapodásukat és fejlődésüket megakadályozni. Pedig ilyesféle kísérleteket is tett: fölkelt az asztaltól, le s fel járt a szobában és énekelt, vagy elment valakihez az ösmerősei közül; de azok a gondolatok elnyomták az éneket és mindenüvé utána lopóztak, még házon kívül se hagyván neki békét.

Eleinte makacsul küzdött ellenük, de azután látta, hogy ez a küzdelem semmi egyébre nem vezet,mint hogy még inkább kimerül a lelke s hogy azok a gondolatok még nagyobb súllyal nehezednek rá, határozottabb és világosabb alakot öltve az ő ellenkezésétől. Ekkor azután visszalépett, és mikor már érezte, hogy közelednek, szó nélkül lefeküdt a pamlagra, és a feje alá téve a kezét, minden küzdelem nélkül megadta magát nekik.

Így maradt két, három órán, sőt egész éjszakákon át, mintha csak két részre lett volna vágva, miközben az egyik rész, mely idővel mind kisebb és kisebb lett, panaszosan és tehetetlenül követte a másikat, melyen erőt vettek ezek a nehéz gondolatok, mint a malomkő megőrölve mindent, ami az életben derült és szép, színtelen és száraz porrá változtatva mindent, amivé az életet az illúziók teszik.

Ott feküdt, merően bámulva a padmalyra és hallgatva a szive dobogását és a háziasszonya szobájában lévő óra ingájának a ketyegését. Tak-tak! Tak-tak! - szólott egyenletesen az inga, és valósággal megerősítette öntudatos és határozott hangjával mindannak a helyességét, amit a gondolatok Ivanovics Kirill öntudatára ráerőszakoltak. Végre teljesen hozzájuk szokott, mint a beteg a rohamaihoz, tudta, hogy el nem kerülheti őket s mindössze csak homályos remegést érzett, mikor jelezték neki, hogy közelednek. Később ez a remegés ideiglenesen elmúlt, majd egy idő múlva ismét mutatkozott.

De akkor már új formában, az aggodalmas, valamit váró és tolakodó félelem formájában jelentkezett, mely mind jobban nőtt és mind feszültebben várt valami rettenetes eseményt. Ivanovics Kirillnek úgy tetszett, hogy megjelenik valami ünnepélyes és mogorva