Duplacsavar

By Tiszlavicz Mária

Amy remek színésznő, mindent tud a fegyverekről, és ki nem állhatja a rendőröket.

Szeretője egy kétes üzletet készül megkötni, amikor meggondolatlanságában balesetet okoz Klagenfurt határában, majd lelép a helyszínről. Amy kénytelen egyedül szembenézni a rendőrökkel, ráadásul az egyik nyomozó azonnal kikezd vele. Amy szánalmasnak találja Martinek hadnagy próbálkozását, mégis enged neki, hogy a nyomozás közelébe férkőzhessen.

Miközben szemmel tartja a hadnagy minden lépését, egy teljesen más oldaláról is megismeri őt. Amynek át kell értékelnie mindent, amit eddig a rendőrökről hitt.

Életében először ellenszegül a kapott parancsoknak. Kész megfizetni a döntése árát – még akkor is, ha emberéletekbe kerül.

 

• Language: Magyar
• Publisher: A-Z Könyvkiadó
• Release date: Jun 1, 2018
• ISBN: 9786155752230

Book preview

Zolinak.

I. 2014. április 22. kedd

1.

Klagenfurttól északra

Viktor Martinek hadnagy érezte az ereiben dübörgő adrenalint. Görcsösen markolta a kormányt, szemét nem vette le az előttük cikázó sötétzöld Audiról, és teljesen megfeledkezett arról, hogy a jobb oldalán ülő Felix Auer nem éppen a féktelen száguldozás híve.

Az Audi százhetvennel vágott ki egy lomha kamion mögül, és elzúgott mellette. Éppen elkerülte az ütközést a szembejövő kisbusszal. A tavaszi délutánba fékcsikorgás és éles sziréna hangja vegyült.

Viktor csak egy röpke pillantást vetett a visszapillantó tükörbe, egy másik rendőrautó kitartóan követte őket erősítés gyanánt. Mögötte fokozatosan maradoztak el a szabályosan közlekedők. Ez éppen csak meglegyintette a férfi tudatát.

Még jobban beletaposott a gázba. A rendőrségi Opel megugrott, elegánsan átsiklott egy öreg szedán és egy Suzuki között. Viktor rátenyerelt a dudára, hogy utat csináljon az üldözéshez, miközben magába úgy káromkodott, mint olasz nagyapja, amikor kikapott a kedvenc focicsapata. Elöl az Audi eszelősen kerülgette az autókat.

– Vigyázz az autómra! Lassíts! – kiáltott fel Felix egy hirtelen fékező Ford láttán.

Felix Auer őrnagy Karintia egyik legjobb nyomozója volt, még nem múlt el harminchét éves, és a bordó Opelját tartotta a legfontosabb munkaeszköznek. Viktorral közel hét éve egy csapatot alkottak.

– Legközelebb majd kérvényt nyújtok be, hogy mindenkit takarítsanak el az utakról, ha kocsiba szállsz!

Viktor egy pillanatra a barátjára nézett. Felix pont olyan tekintettel méregette, mint amikor megismerkedésük hajnalán figyelmeztetni akarta Viktort egy rajtaütés előtt. Viktor persze nem hallgatott rá, egy lendülettel berúgta az ajtót, és egy kisebbfajta sortűzzel találták szembe magukat. Viktor ugyan csodálta Felix józanságát, de sosem tudta eltanulni tőle.

– Ne told már le az útról a szerencsétlent... – folytatta Felix, miközben Viktor jobbról próbálta kikerülni a Fordot.

– Ha eltakarodik előlem, nem tolom le!

Viktor vadul oldalra rántotta a kormányt, az autó csak centiméterekkel kerülte el a Forddal való ütközést. Felix ezúttal csendben maradt.

Az üldözött Audi nem lassított. Elhagyta a forgalmat és egyedül száguldott tovább – mögötte a két nyomozóval. A másik rendőrautó mindent megtett azért, hogy megtisztítsa a terepet és senkinek se jusson eszébe a száguldók után hajtani.

Viktor tövig nyomta a gázpedált, a két kocsi lassan egymás mellé ért. Szerencsére a szemközti sáv üresen nyúlt el a fák között.

– Felix, Viktor! – harsant fel hirtelen egy női hang a rádióból. – Egy fekete Mercedes halad utánatok! Nem állt meg a jelzésünkre!

Viktor idegesen vetett egy pillantást a tükörbe. A Mercedes olyan gyorsan közeledett, hogy a nyomozók fel sem foghatták az üzenetet, a fekete kocsi már meg is előzte őket, és egyenesen az Audi után eredt.

– Még ez is! – dohogott Felix. – Mi a fenét akar?

– Porca miseria¹, az Audit üldözi! – Viktor rögtön átlátta a helyzetet.

Az Audi sofőrje jobbra-balra rángatta a kormányt, idegessége láthatóan egyre fokozódott. Gyorsítani próbált, de nem bírta lerázni az üldözőit.

– Megvan a Merci rendszáma? – kérdezte Viktor. Erősen tartotta az autót, de nem tudott a másik kettő nyomába férkőzni.

– A tábla igen, de te is láthatod, mennyire mocskos!

– Gondoltam, te jobban ráérsz nézelődni...

Az autók előtt egy piros bogárhátú tűnt fel a kanyarban. Az Audi lefékezett, a Mercedes hirtelen a farának vágódott, majd felbőgött a motorja, és elhúzott. Az Audi egyenesen belerohant a bogárba, csikorogva maga előtt tolta az útszéli fák felé.

– A kurva életbe! – ordította Viktor, ahogy beletaposott a fékbe. Úgy érezte, az Opel sosem fog megállni. Ha összetöri az autót, Felix kinyírja.

A két autó belecsapódott egy nyírfába, az Audi a tetejére fordult. Faforgács és száraz levél kavargott a felszálló porban, a levegőt megtöltötte az égett gumi szúrós szaga. Egy dísztárcsa szelte át az eget, hatalmasat koppant az Opel motorházának tetején, aztán csend lett.

– Soha többet nem vezetheted az autómat! – morogta Felix ahelyett, hogy jelentette volna a menekülő Mercedest a központnak.

Viktor nem hitt a fülének. Értetlenkedve Felixre nézett, de a barátja arca elárulta, hogy nem viccel.

– Ugye ezt nem most akarod megvitatni? – vágott vissza.

A fene egyen meg téged, Wolff, meg a hülye, túlbonyolított ötleteidet! – gondolta Amy. Bosszúsan hátralökte a sapkáját, és megtörölte a homlokát. Megelőzött egy Suzukit, a piros bogárhátú enyhén megdőlt a hirtelen irányváltástól.

Nem akart itt lenni. Mélyen belül roppant ideges és feszült volt. Megmarkolta a kormányt, és végignézett az aszfalt felett, ami szokatlanul üresen nyúlt el a fák között ezen a kedd délutánon.

Nem tudta, mit fog találni Engelnél. Valahol a tudata mélyén úgy vélte, időpazarlás elmenni a férfi vadászházába kutakodni, de Bodan határozottan ráparancsolt, hogy mindenhol nézzen szét, és nem bújhatott ki a feladat alól. Annak azonban örült, hogy egyedül megy. Wolffnak is megvan a saját feladata, habár a nő inkább nem akart belegondolni, mire készül az a pszichopata.

Wolff harcedzett férfi volt, megjárta a Közel-Keletet. Talán onnan ismeri Bodant, de lehet, csak nemrég találkoztak, Amy előtt ez még nem volt világos. Egyik férfi sem beszélt a múltjáról.

Megrázta a fejét, és elhatározta, hogy nem időz sokat a vadászházban, még át kell költöznie Bodanhoz. Csak a legszükségesebbeket dobta bele egy utazótáskába. Majd holnap átviszi a többit. Ha Wolff kicsit is jobban figyel a kiadásaira meg a csekkekre, nem rakják ki őket az albérletből, és nem kényszerülnek Bodan szánalmára hagyatkozni. Pedig Amy szerette azt a tetőtéri lakást, amikor kilépett a teraszra, a város szó szerint a lába előtt hevert. Amy sosem adott a külsőségekre, de a panoráma lenyűgözte, emiatt költözött be Wolffhoz első szóra.

Annyira lekötötték a gondolatai, hogy teljesen megfeledkezett a környezetéről. Hirtelen fékcsikorgásra lett figyelmes. Egy sötét massza húzott el mellette, a visszapillantóban túlságosan is gyorsan közeledett két lámpa.

Hatalmas ütés érte hátulról. Csak annyit érzett, hogy a feje valami keménynek csapódik, majd minden elsötétült.

– Központ, itt Buko-1! Baleset történt az S37-es úton, észak felé, Ratzendorf után! Küldjétek a mentőket meg a tűzoltókat! Adjatok ki körözést egy fekete Mercedesre, amelyik jelenleg is észak felé halad az említett úton. És szerezzétek meg a térfigyelő kamerák felvételeit! – hadarta Felix a rádióba, mielőtt az összetört autókhoz rohant volna.

– Porca miseria, és megint csak porca miseria! – sziszegte Viktor, miközben a biztonsági öv csatjával szerencsétlenkedett. Biztos volt benne, hogy vagy az Audi, vagy a bogárhátú perceken belül lángra kap.

Az Audiból nyöszörgés szűrődött ki, aztán kicsapódott az ajtaja. Viktor gondolkodás nélkül sietett a sofőr segítségére. Megragadta a vérző sofőrt, és húzni kezdte a földön. Meg sem nézte, hogy elájult-e vagy még az eszméleténél van. Rángatta, de egy lökéshullám a földre lökte. Tűzfelhő lövellt az ég felé, miközben repesz- és roncsdarabokat szórva felrobbant az Audi.

Viktor köhögve emelte fel a fejét. Felix az út közepén térdelt, védelmezőn borult egy ismeretlen alak fölé. Aztán kiegyenesedett, intett egyet, jelezve, hogy minden rendben.

Viktornak tompán sajgott a bal karja. Felült és körülnézett. Az Audi sofőrje eszméletlenül hevert mellette, nehezen, szörcsögve kapkodta a levegőt. Jóval messzebb, a hatósági autó mellett sorban bukkantak fel a kíváncsiskodók, de a járőrök igyekeztek mindenkit távol tartani a tűztől.

Néhány percbe telt, mire felhangzott a tűzoltóautók és a mentők szirénája.

Bűnügyi technikusok és még több rendőr érkezett a helyszínre, a mentősök elsőként az Audi vezetőjét vették kezelésbe. Mindent megtettek azért, hogy életben tartsák, de az egyik mentős fiú a fejét csóválta. A szakemberek gyorsan eloltották a tüzet, így a helyszínelők hamar birtokba vehették a járműveket.

– Felix, jól vagytok? – sietett a nyomozóhoz Nora Kramer felügyelő.

– Megvagyunk, kösz. Csináld csak a dolgod! – felelte Felix, aki még mindig a bogárhátú sofőrje mellett ült a földön. Egy másik mentőegység térdelt le elé, és rögtön kezelésbe vették az ismeretlennel együtt.

Viktor csak egy futó pillantásra méltatta a rendőrlányt és a társát, miközben tovább folytatta a kollégái eligazítását. A harminchárom éves Nora apró termetű, vékony, de erős nő volt, merész kék szemmel és kissé széles szájjal. Ő volt az egyetlen olyan lány Viktor életében, aki érdekelte, de mégsem vitte ágyba. Noha először nagyon szeretett volna közelebbi ismeretségbe kerülni a szőke rendőrlánnyal, végül mégis visszalépett. Felix úgy tudta, Viktor azért nem ment a lány után, mert Nora a bűnügyi parancsnok lánya. Az igazság az volt, hogy Viktor észrevette, milyen vágyakozva nézett Felix a lányra, és szó nélkül félreállt a barátja útjából. Azóta elégedetten figyeli Felix és Nora kapcsolatának alakulását.

A rendőrlány megeresztett egy halvány mosolyt Felix felé, majd újból csatlakozott a baleset helyszínén tevékenykedő kollégáihoz.

Viktor a társára nézett, és szélesen elvigyorodott. Az egyik mentős visszafogott szócsatába keveredett a bogárhátú sofőrjével, aki kézzel-lábbal tiltakozott valami ellen.

– Irigykedsz, mert érted senki sem aggódik? – mordult fel Felix, miután a mentős feladta a vitát a sofőrrel. – Szerencse, hogy ennyivel megúsztuk a robbanást.

– Ne áltasd magad, Nora hajlamos túlzásokba esni – rántott egyet a vállán Viktor.

A bogárhátú sofőrje végre kiegyenesedett.

– Fiatalember, jól van? – kérdezte Viktor. Letérdelt, és készségesen segített a bőrdzsekis alaknak megtámaszkodni.

– Nő vagyok! – felelte mérgesen a lány, és kiengedte a haját. A mozdulattól a homlokához kapott, arcát fájdalmas fintor torzította el.

Viktor meglepetten bámult a nőre. Eddig meg sem nézte, hogy kinek segített a társa, de most a látvány teljesen lenyűgözte.

A nő csodával határos módon megúszta az ütközést, csak a homlokán repedt fel a bőr. Viktor a kíntól eltorzult vonások ellenére is roppant vonzónak találta. Felix elképedve nézett rá, hevesen rázta a fejét, mintha figyelmeztetni akarná valamire. A nő felugrott, visszatette a fejére a sildes sapkáját, és az autója felé sietett. Viktor utána akart indulni, de Felix visszarántotta.

– Eszedbe ne jusson!

– Nem értem, mit akarsz ezzel mondani...

– De nagyon is jól érted! Ez a nő egy szemtanú. Tabu!

Viktor ártatlan szemmel meredt a barátjára, majd a nő mellé lépett, aki éppen a táskáját vette át az egyik helyszínelőtől. Szaggatottan felsóhajtott, és leengedte a retiküljét maga mellé. A mentősök gyakorlott, óvatos mozdulattal tolták az Audi sofőrjét a mentőautóhoz. A szerencsétlenül járt férfi szájából cső lógott ki, nem nyújtott valami szép látványt.

Viktor megbabonázva nézte a nőt. Agyában gondolatok kergették egymást, miközben egy kis hang egyfolytában Felix szavait ismételgette.

– Elnézést az előbbiért, hölgyem, a társam nevében is – szólalt meg hirtelen Felix. – Biztosan jól van?

Mielőtt válaszolt volna, a nő alaposan megnézte Felixet.

– Megvagyok – felelte, és újból a roncsok felé fordult.

Viktor gyorsan magához ragadta a beszélgetés fonalát. Igyekezett együttérző hangot megütni:

– Martinek hadnagy vagyok, ő a társam, Auer őrnagy. Feltennénk néhány kérdést, ha megengedi.

– Amy... Amelia Schwarz – mondta, de arca kifejezéstelen maradt.

– Elmondaná, mit látott? Megjegyezte a Mercedes rendszámát? Vagy meg tudta nézni a sofőrjét?

– Igen. Nem! Nem tudom! – Amy újból a fejéhez kapott. – Olyan gyorsan történt minden. Csak egy villanás volt az egész. Mire észbe kaptam, belém rohant az az autó. Aztán minden... Fáj a fejem.

– Lehet, hogy agyrázkódása van. Mégis be kéne mennie a kórházba... – vetette fel Felix, de a nő ingerülten közbevágott:

– Nincs semmi bajom! Csak a szegény kicsi autó... remélem, van rajta biztosítás!

A következő pillanatban egy kék BMW kerülte meg a mentőautókat és állt meg néhány méterre a csapattól.

– Már csak ő hiányozott... – morogta Viktor. Egy csapásra megfeledkezett a szemtanúval kapcsolatos kellemes gondolatairól. – Emilia.

Emilia Müller szúrós szemekkel indult meg feléjük, vörös haja fenyegetően lobogott mögötte. Felix figyelmeztetően megbökte a társa karját, majd vidáman felkiáltott:

– Emilia, kedves, üdv neked! Mi újság az autópályán? Miben lehetünk szolgálatodra?

A nőt láthatóan negatívan érintette meg a köszöntés.

– Fogd vissza magad, Auer!

– Müller kisasszony, minek köszönhetjük a rendkívül kellemetlen látogatást?– szólalt meg Viktor. – Vagy csak éppen erre jártál? Itt osztogatják a legújabb előléptetéseket?

– Baleset történt a gyorsforgalmi autóúton, ha nem vetted volna észre, Martinek! – vágott vissza Emilia. – Ha jól tudom, ez az út még mindig hozzánk tartozik, még ha másként is gondoljátok, kedves városi kollégák!

Hangja nyersen csengett, és Viktor cseppet sem törte magát, hogy udvarias legyen vele.

– A balesetet szenvedett férfi a nyílt utcán, a szemünk láttára rántott fegyvert, és nekiállt lövöldözni. Mi kezdtük el üldözni, még a város határain belül. Ráadásul úgy tűnik, egy gyilkossági kísérletnek voltunk itt szemtanúi! Tehát az ügy hozzánk tartozik, még akkor is, ha van egy másik szemtanúnk az autóútról – bökött a bogárhátú sofőrje felé Viktor. – Szóval, higgadj le, minden jelentés másolatát meg fogod kapni!

– Igazán nagylelkű – mondta Emilia. – De ha megengeditek, én is kikérdezném a szemtanútokat! Aztán majd veletek is váltok néhány szót. Esetleg.

– Kérlek, mi sem természetesebb! – válaszolta Felix, miközben utat engedett a nőnek.

Emilia arrébb terelte Amyt, és akkurátusan faggatni kezdte. Viktor el tudta képzelni, miket kérdezhetett. A bogárhátú vezetője egyre türelmetlenebbül válaszolt a rendőrnőnek, mire elégedettség töltötte el a férfit.

– Te, muszáj még mindig ennyire köcsögnek lenned Emiliával? – kérdezte Felix. Az arcáról azonban lerítt, mennyire mulattatta a helyzet.

– Neked meg muszáj túljátszani a gáláns lovagot a gyémántos incidens óta! – vágott vissza Viktor. Nem tehetett róla, Emilia mindig a legrosszabbat hozta ki belőle, pedig eleinte a nőről a martini, Ricky Martin meg a vasúti pályaudvaron kifüggesztett várostérkép jutott az eszébe. Azóta is megvan a térképről készített, kissé homályos fénykép a telefonjában, aminek segítségével első klagenfurti éjszakáján alkoholgőzösen, latin slágereket dúdolgatva, friss csókok mámorában talált haza. Akkor ezek szép emlékek voltak, mára csak a legnagyobb csalódását juttatták eszébe.

Viktor visszaterelte a figyelmét a szemtanú felé, és alaposabban szemügyre vette. Nem is értette, miért nézte férfinak. Dús, világosbarna haját nem tudta leszorítani a sapka, álla szabályos vonalú, alakja a bőrdzseki és az egyenes farmer ellenére kifejezetten nőies. A lány bosszúsan összevonta szemöldökét, ahogy hadarva válaszolt a kérdésekre, ez azonban nem változtatott arca szépségén.

Viktor összerezzent Felix hangjától.

– Melyik nőt bámulod?

– Tessék? – kapta fel a fejét. – Egyiket se!

– Biztos? – kérdezett vissza Felix, majd ő is alaposan végigmérte a szóban forgó nőket. – Mert mind a kettő jó kis pipi, ne is tagadd! Szerinted melyiknek jobb a segge, Müllernek vagy a bogaras csajnak?

– Mio Dio², te tiszta hülye vagy! Egy ügy kellős közepén vagyunk, helyszínen! Hogy tudsz ilyenkor is csajokra meg seggekre gondolni? Elmondom Norának!

Azonban Viktornak akaratlanul is a nőkre, pontosabban a hátsójukra tévedt a tekintete. Magában megállapította: Amynek kifejezetten formás és feszes a szóban forgó testrésze.

Viktor nem tudta figyelmen kívül hagyni Felix elégedett vigyorát.

– Nyugi, én teljesen megértem! – mondta Felix, és sokat sejtetően kacsintott egyet. Az év elején nevezték ki őrnaggyá, de komolyságot nem kapott a rendfokozat mellé.

Egy helyszínelő szakította félbe a beszélgetésüket, két átlátszó tasakot tolt a nyomozók orra alá.

– Ezeket a zöld Audiból szedtük ki, gondolom, érdekel titeket. Ezt a jobb oldali első ülésen találtuk – mutatta a nagyobbik zacskót –, ezt pedig a fékpedál alól halásztuk elő. Csoda, hogy nem égett hamuvá.

Viktor az első, Felix a második tasakot vette kézbe.

– Ez az a boríték lehet, amit a fickó szorongatott, amikor találkoztunk vele – forgatta meg Viktor az összeégett papírokat tartalmazó zacskót. – Szólj Bennek, hogy menjen vissza a laborba, és próbáljatok meg minél többet megmenteni ezekből. Holnap reggelre tudni akarom, mit akart a fickó megmutatni nekünk. – Visszaadta a bizonyítékot a technikusnak, majd a barátja felé fordult. – És ez micsoda?

– Valami madártoll – emelte fel Felix az apró tasakot, aminek az alján szinte elveszett az élénk színű pihe. – Biztos, hogy nem az ütközés után esett be az autóba?

– Ki tudja – rántotta meg a vállát a helyszínelő. – Elég mű színe van egy itt honos madárhoz képest. Lehet, hogy a fickó ruhájáról esett le. Talán van egy madara otthon.

– Mutassátok meg egy olyan madártudósnak...

– Ornitológusnak – segítette ki Felix a barátját.

– Annak – morogta Viktor. Aztán intett a technikusnak, hogy részéről végeztek, majd visszafordult Amy és Emilia felé, de azok már abbahagyták a beszélgetést, és elindultak feléjük.

– Várom a jelentést – vetette oda Emilia a két nyomozónak, miközben tovább sétált az autója felé.

– Galambpostával küldjük! – kiáltott utána Felix.

Emilia nem válaszolt, csak szó nélkül elhajtott a helyszínről.

– Meg akarja még valaki kérdezni, mit láttam, vagy mehetek végre haza? – fakadt ki hirtelen Amy.

– Kérem, jöjjön be velünk a kapitányságra – felelte Felix. – Fel kell még venni a vallomását.

– Végül is, másképp úgyis nehezen jutnék vissza a városba. Szegény kicsi autó... – ismételte meg lemondóan Amy. Magához szorította a kistáskáját, és megdörzsölte a halántékát.

Viktor előzékenyen