Az álruhás ördög

By Stock, Peter (Tőke Péter Miklós)

– Hol a menyasszonyom? – kérdezte Mike, semmibe véve az illendőséget. – Feleljenek végre, a kutya...!
– Nyugodjon meg, kérem! – mosolyodott el az Öreg, talán most először életében, a beosztottak előtt. – A menyasszonya a körülményekhez képest egész jól van, csak persze néhány hétig szó sem lehet holmi... holmi... Kérem, kapitány, tájékoztassa a fiút, mielőtt megőrül az izgalomtól! – fordult Douglas felé.
– Miss Lambertnak semmi baja, úgy értem: él – kezdte a kapitány. – Valóban ő az Ördög legújabb áldozata, de a szokásos sanyargatáson kívül más baja nem esett. Az én ötletem volt, hogy holttá nyilvánítsuk, mert felépítettem egy tervet, melynek segítségével talán lépre csalhatjuk azt a „jóságos” szadista gazembert...
– Látni akarom a menyasszonyomat! – szakította félbe a főnökét Foster, akinek erre pulykavörös árnyalatú lett a képe, de mielőtt megszólalhatott volna, az Öreg leintette.
– Igaza van a hadnagynak...

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Dec 10, 2013
• ISBN: 9789633764862

Book preview

PETER STOCK

AZ ÁLRUHÁS ÖRDÖG

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

Borító: Tőke Péter Miklós

978-963-376-486-2

© Fapadoskonyv.hu Kft.

© Tőke Péter Miklós, 1990, 2012

1.

– Hogy megölöm-e vagy sem, az kizárólag öntől függ, Miss Lambert – mondta a sötétben álló, felismerhetetlen alak, aki talán pohárba vagy fazékba beszélt, mert eltorzítva, tompán szűrődött a hangja. – Ha jó kislány lesz, és teljesíti a kívánságaimat, elengedem néhány óra múlva… Természetesen akkor is megölöm, ha felismer valamiről, ezért nem ajánlom, hogy megpróbálkozzon a leleplezésemmel… Ami pedig a későbbieket illeti, szeretném, ha nem tenne ellenem feljelentést! Nem mintha tartanék tőle, hogy elfognak a zsaruk, de a helyzet úgy áll, hogyha nincsen feljelentés, nem létezik a bűntény sem; aminthogy gyilkosság sincs hulla nélkül. Ha mégis feljelentene, akkor utólag ölöm meg…

Miss Katharine Lambert – huszonhat éves gépi adatfeldolgozó, szőke hajú, karcsú szépség – egész testében remegett a férfi monológja alatt… Nem tudta, mennyi ideje annak, hogy az 57. utca sarkán befordulva hirtelen szúrást érzett a fenekén, s odakapva a sajgó helyhez, apró, hideg tárgyba ütköztek ujjai. Meglehetősen sötét volt már, a sarki lámpa nem világított valamilyen okból, s a távolabbi fények meg az elsuhanó autók fényszórói táncolni kezdtek a szeme előtt. A járda kiszaladt a lába alól, és a következő dolog, amire emlékezett, az volt, hogy itt ül ezen a kanapén, vakító fény tűz a szemébe, és a sötétségből felismerhetetlen alak beszél hozzá…

Kate tudta, hogy az Álruhás Ördög hatalmába került, akit „jóságos szadistának" becéztek a lapok, mert sohasem ölte meg az elfogott nőket.

– Nos? – kérdezte a torz hangú idegen. – Tud maga beszélni egyáltalán?

Görcsös zokogás tört fel Kate torkából, és hevesen megrázta a fejét.

A sötétségből fekete gumikesztyűs kéz nyúlt elő egy pohárral, amiben barnás folyadék csillogott.

– Ezt igya meg! Frissítő van benne… Aztán bólintson, hogy beleegyezik!

„Konyak kólával – állapította meg a lány, lenyelve az italt. – Legalább a fele konyak…"

Érezte, hogy melegség árad szét az ereiben, és már nem fázik annyira.

– Utoljára kérdem… – sürgette a férfi, és Kate feje „igen"-t intett.

Az ismeretlen akkor hátrább lépett kissé, halk kattanás hallatszott, és néhány lépéssel odébb piros fényű reflektor gyulladt ki, bevilágítva egy apró pódiumot.

– Menjen fel oda! – parancsolta az Álruhás Ördög. – A zene ütemére szép lassan vetkőzzön meztelenre!

Gépiesen, szinte transzban ment a pódiumhoz, s ahogy fellépett rá a tűsarkú cipővel, csaknem kibicsaklott a jobb lába.

„She looks like an angel…" – énekelte Elvis, a magnón vagy lemezen.

– Táncoljon! – vezényelte a férfi a sötétből. – Nem látott még sztriptízt?

Kate ritmikus mozdulatokba kezdett, és egyik ruhadarabját a másik után ejtette a pódiumra. A harisnyatartó után habozott egy kicsit, hogy a cipővel vagy a bugyival folytassa-e, de az Ördög megoldotta a dilemmáját.

– A cipő maradhat – zihálta fojtott izgalommal a hangjában. – Csak a harisnyát tolja le, bokáig…

Amikor a bugyi is lehullott, nem érkezett újabb utasítás, és Kate – iszonyúan szégyenkezve – tovább folytatta a lassú táncmozdulatokat a zeneszám végéig. Akkor az ismeretlen azt kívánta, menjen oda hozzá, és térdeljen le.

A fekete tréningruhába öltözött alaknak fekete