Hátam mögött a hulló porcelán

By Kellerwessel Klaus

A fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője Kellerwessel Klaus, aki egyaránt otthonosan mozog a klasszikus verselésben, a rendhagyó kísérletekben és a slam poetryben is. Mégis szuverén: minden hatást sajátjává csiszol. A Magvető Időmérték sorozatában debütáló kötete lendületes tempót diktál, miközben hol humoros, hol megejtő módon mutatja be azt a torokszorítóan várakozásteli érzést, hogy milyen ma huszonévesnek lenni.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: May 12, 2023
• ISBN: 9789631442953

Book preview

időmérték

[ 40 ]

Kellerwessel Klaus

Hátam mögött a hulló porcelán

mlogo

© Kellerwessel Klaus, 2023

Szerenád

Anyám pszichiáter, apám pszichopata.

Pocsolyák álma vagyok, zavaros és sekély.

Egyik szemem sír, a másik bölcső.

Minden lépésem holtakon tapos.

A világ minden bizonnyal egy acélbuborék

– keringett bennem a gondolat, míg kezem

az álmomról lekapart rozsdát szorongatta,

mint utolsó gallyat a szakadék fölött.

És akkor az eső énekelni kezdett, valami rég kihalt nyelven,

kamionzúgás, koldusnyögés kísérte, vénlányok

ablakain átszivárgó Kossuth rádió.

De a közönség süket volt, az ének meg hamis,

el is állt rögtön, mint a teremtés.

Talán pont én voltam a kotta.

Azóta pezsgőtablettává olvadt számban a pillanat,

feloldódott, mint halottban a migrén,

és máig visszacseng bennem a szerenád,

a cseppek millió dialektusában.

Eltévedt katedrális

ha akarom, a gyökerekig, és tovább

elfújom pitypangom, felhő lesz belőle

porszemnyi repülő menekül előle

maga után húz egy hosszú hajszálat

abból sző az égre áttetsző hálót

beleragadnak majd a szegény madarak

éneklő könnyük lesz hajnalban a harmat

a fákon mászik le fűre és kőre

megrezzen tőle a földeknek bőre

(ha akarom, szivárványhártyáimon lepkeszárnyak nyílnak, és a köldököm kipattan tövestül, hogy a gödrök aljára másszon, ahol tükrökké állnak össze a gallyak árnyékai, és szimfóniák surrannak végig az árvalányhajakon, lefolynak a hangyák szemüregein, egész a csillagok gyökeréig, ahol végre kisírhatják magukat a kvarkok, és feledésbe omolhat egy-két eltévedt katedrális, és ahol én is pitypang leszek, és elfújom magam, és így tovább)

Becsapódás

Gyerekkoromban féltem a darazsaktól, pedig egy se csípett meg soha,

de nyaranta csak hosszúnadrágban és pulóverben voltam hajlandó kimenni az utcára,

és minden virág közelében