Kéz a levegőben

By Eszter Kállay

Kállay Eszteré a most induló költőnemzedék egyik legeredetibb hangja. Halk és radikális líra ez, mintha éppen a csendekből, az alig hallható közlések élességéből fakadna radikalizmusa és ereje. Utazások és mozdulatlanságok, ismerős idegen nyelvek és ismeretlen hallgatások váltakoznak a kötet lapjain. Taxik és repülőterek, nyugat-európai külvárosok uszodái és budai zöldségesek - a Kéz a levegőben verseinek lírai alanya sokfelé jár, és mindenhol figyel; felidézi gyerekkorát, átgondolja családi és társas viszonyait, a gyász állomásait és a szerelem megállóit, közben önmagára pillant, saját testére és tudatára. Ironikus és kíváncsi. Kérdez, nem állít. A kötet egyik médiuma a nyelv, a saját nyelv és az idegen nyelv; másik fontos közege pedig a víz. Kállay versei távolról idézik Pilinszky János és Takács Zsuzsa líráját, de megoldásai és meglátásai, költői eszközei (fokozások, váltások, nagyítások) igazán egyedi poétikát hoznak létre.
Kállay Eszter 1994-ben született Budapesten, a bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója. Versei, esszéi és kritikái magyar és nemzetközi folyóiratokban jelentek meg. Szociális munkásként dolgozik.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Dec 7, 2020
• ISBN: 9789631440591

Book preview

BorítóKállay Eszter

időmérték

[ 29 ]

Kállay Eszter

Kéz a levegőben

mlogo

A verseket sosem egyedül írjuk. Mindenben, amit írunk, mások munkája és a másokkal való interakció is jelen van. A szerző szeretne köszönetet mondani a szoros környezetében lévőknek, akik hozzájárultak a kötet megírásához, illetve Mohácsi Balázsnak és Zilahi Annának az előzetes és részletes szerkesztésért.

© Kállay Eszter, 2020

emelkedés

miért pont ezzel a taxisofőrrel vesztem össze?

hallgattam a saját hangom, egyre élesebben

versenyzett a szélvédőjéhez ütemesen csapódó

kabalákkal, álomcsapdával, az ablaktörlő zajával.

félhangosan szavalt tovább, összeesküvésről, vallásról,

róluk, akik nem valók ide, tokája az álla alján remegett,

mintha felfogna egy kitörni készülő sírást.

„csak a híreket olvasom" – tört ki később tényleg,

de szárazon csak, mint egy köhögés, összeaszott málnás cukrot

tett a szájába, hogy lent tartsa, rázkódott a válla.

itt gondoltam arra, hogy belehajt

a korlátba, előre féltem a megérkezéstől,

ezek után nem lehet fizetni, kiszállni, köszönni.

mégis megtettük, utazzon jól, fűzte hozzá, ordítás helyett

megköszöntem. a vérem épp olyan melegen jött föl

a homlokomhoz, mint a nap a repülőtér mögött.

humor

nincs humora, mondják a pultnál ülő vének,

hajlik egymásra ezerrétegű bőrük, a poharak

kerek nyomait ujjukkal kenik el, jósolnak belőlük.

nincs humorod, pedig milyen fiatal vagy,

mondja a francia törzsvendég, akivel

kedvesnek kell lenni, sokat rendel, azt hittem,

idősebb vagy, legalább huszonnégy, és milyen jól

beszélsz idegen nyelveket. komoly lány vagy,

jelenti ki büszkén, jól ismer, hiszen minden este lát.

megrándul a szám sarka, próbálok visszaemlékezni

egy igeragozásra, ha humorom nincs, legalább legyek

hibátlan, a kiejtésre is jobban koncentrálok.

engedd el magad, mondják a többiek, mikor

műszak után hajnali háromkor ülünk le inni.

a négyszögletű asztalok és a merev támlájú székek

hegyesszögei pont úgy