Doma Vaquera és Working Equitation

By Levente Szabó

Doma Vaquera és Working Equitation - tanulj klasszikus lovaglást spanyol working equitationgel!

 

A Doma Vaquera egy különösen intenzív lovaglási technika, amelyet a XVII. században a spanyol pásztorok használtak, hogy megbirkózzanak Andalúzia zord és gyakran veszélyes terepeivel. A mai napig olyan technikává vált, amely minden más lovaglási stílusnál jobban bizonyítja, hogy milyen erős lehet a kötődés két ember között, és ennek megfelelően a lovasok és lovaik között. A munkalovaglás valóságos tánccá vált, amely a világ minden táján izgalomba hozza a nézőket egy olyan különösen vad és mégis olyan elegáns technikával, amelyet sehol máshol nem lehet látni.

 

De hogyan is lehet pontosan megtanulni ezt a lovaglási módot, amely manapság egyre több lelkesedésre és ennek megfelelően egyre több érdeklődőre talál? Mely lófajták különösen alkalmasak az igen nehéz munkára, és melyik kifejezés a megfelelő? Érdemes-e hagyományos Doma Vaquera nyerget vásárolni, és milyen szabályokat kell betartani egy versenyen?

 

A könyv tartalma a következő:

• Történelmi háttér
• Doma Vaquera - a hagyományos lovaglási technika
• A megfelelő ló
• A berendezés
• Versenyek és események
• Exkurzus: Munkalovaglás

Ez a könyv mindazoknak íródott, akiket érdekel e régi munkalovaglás újjáélesztése. Ez azonban felvethet néhány kérdést, és különösen a fiatal lovasok, akik igazán beleszerettek ebbe a technikába, gyakran kétségbeesnek.

 

Annak érdekében, hogy ez ne történjen meg, e könyv célja, hogy megválaszolja az összes szükséges kérdést, és arra ösztönözze a lovasokat, hogy belevessék magukat ebbe a lenyűgöző világba.

• Language: Magyar
• Publisher: Levente Szabó
• Release date: Dec 15, 2022
• ISBN: 9798215405222

Book preview

Doma Vaquera és Working Equitation

Levente Szabó

Tartalomjegyzék

Doma Vaquera és Working Equitation

Tartalomjegyzék

Bevezetés

Történelmi háttér

Doma Vaquera -  a hagyományos lovaglási technika

A ló

Ideális testalkat

Lófajták

A berendezés

A ló felszerelése

Versenyek és események

Kitérő:  Munkalovaglás

Zárszó

Forrásjegyzék

Bevezetés

A Doma Vaquera az egyik leghagyományosabb lovaglási technika, amely a lovaglás történetében kialakult. Ez a különleges lovaglási stílus a dél-spanyolországi Andalúziából származik, és egy igényes, de harmonikus lovaglási technikát képvisel, amely különleges kapcsolatot teremt ember és ló között. A lovas és a ló közötti szövetségből született Európa egyik legszebb sportága, amelyben a lovas csak az egyik kezével lovagol, míg a másik kezével egy három méter hosszú fából készült rudat tart, hogy koreográfia formájában, játékosan akadályokat mutasson be. Eredetileg a pásztorkutya helyettesítésére szolgált az andalúziai hegyvidéken, amelynek síkságait és dombjait gyalogosan nehéz leküzdeni, az említett fapálcát ma már nem a juhok terelésére, a fiatal állatoknak a csoporttól való elválasztására vagy újra befogására használják, hanem ez a hagyományos technika egy olyan fegyelemmel teli, irányítással, de mindenekelőtt az ember és az állat közötti bizalommal teli fegyelemmé vált, amelyet ma is büszkén mutatnak be nagy és ismert versenyeken.

Az egykezes lovaglás - és a legtöbb esetben a nem domináns kézzel, mivel a garrochát és így a fából készült botot hagyományosan a jobb kézben tartják - néha még a tapasztalt szakértők számára is nagyon nehéz. Ezért nemcsak a saját képességekbe vetett bizalomra és egy jó adag önbizalomra van szükség, hanem mindenekelőtt egy erős kapcsolatra a lovas és a lova között. A mai világban a Doma Vaquera ezért olyan fegyelmi gyakorlattá vált, amelyben megmutatható, hogy a lovas valóban mennyire ura a lovának, és hogy a lovasa feltétel nélkül követi-e őt minden mozdulatában.

A kérdést, hogy ez a lovaglási stílus valóban megfelel-e a lónak, minden körültekintő lovasnak fel kell tennie, még az első edzés előtt, vagy mielőtt megismerkedne egy garrochával. Nem minden lovat arra terveztek, hogy különösen elegánsan vegye az akadályokat és az akadályokat. Közben a Doma Vaquera tényleges szabadstílusa inkább hasonlít egy táncra, mint arra, ami valójában volt. Ennek megfelelően megváltozott az a szempont, hogy nem minden ló használható erre a munkára. Figyelmet kell fordítani a fajtára és az állat tényleges jellemzőire.

Az eredeti munkalovaglás 1987 körül vált hivatalos versenyszámmá. A járás és a galopp közötti különösen lendületes váltást követelik meg, amelyben az erős gyorsítás elemei gyors megállásokkal, tempóváltásokkal és hátramenetekkel, oldaltartásokkal és vaquera fordulókkal jelennek meg. Így vált a lovaglás versenylovaglássá, amely már-már egy koreografált táncra hasonlít, ezért a lovat sok lovas is inkább táncpartnernek tekinti, mint lovas- vagy akár munkaállatnak. A Doma Vaquera többek között egy nagyon igényes lovaglási stílus, amelyet nem szabad félvállról venni.

E szakág koreográfiai része miatt gyakran mindkét fél számára fontos, hogy a megfelelő lépéseket kívülről megtanulják, majd természetesen ügyesen reprodukálják. Egy táncot be kell próbálni. Már csak ezért sem minden ló alkalmas az igényes lovaglási technikára. A tényleges munkalovaglás során nem volt szükség különleges lépések memorizálására vagy reprodukálására, vagy a járás és a galopp közötti pontos váltásra. Ehelyett kiszámíthatatlan helyzetek adódtak, amikor egy állat elszakadt a csordától, vagy amikor az időjárásban előre nem látható változás következett be, és a csordákat tovább kellett hajtani. Mindazonáltal nem csak a freestyle rész az, ami igényes, hanem sok más tényező is van, ami a lovaglási stílust egy nagyon különleges technikává teszi, ahol még egy profinak is be kell látnia, hogy egyik-másik probléma előfordulhat.

A lovassport önmagában egy alaposan veszélyes sport, amelyben kellemetlen sérülések is előfordulhatnak, hiszen végső soron a lovas egy több száz kilogrammos vadállaton egyensúlyoz, amelynek továbbra is megvan a saját akarata, és ezért bármikor felkapaszkodhat például a hátsó lábaira is. Ezen kívül a lovak különösen érzékenyek a hangos zajokra, és így például a zenére is, amelyet gyakran játszanak a koreográfiai szabadidomítás során. A lovas teljes bizalma a megszelídített állat hátán nyugszik, amelyet kordában kell tartani. Ezért például a megfelelő lovaglófelszerelés ugyanolyan fontos, mint a lovas és a jármű közötti biztonságos és jól működő kapcsolat. Ennek ellenére bármikor előfordulhatnak sérülések, még akkor is, ha mindkét kéz a gyeplőn van. Ez azonban nem így van ezzel a különleges lovaglási technikával. A Doma Vaquerának a lovas és a ló mellett más segítségre is szüksége van. Ezért ennél az igényes lovaglási technikánál nem lehet mindkét kezét a gyeplőn hagyni.

Ehelyett a garrochát hagyományosan a jobb kézben tartják, amellyel a homokos talajba lehet beletúrni, amelynek közepe körül a lovas lovat koreografált szabadstílusban kell vezetni. Teljes galoppban, bár egy ilyen szűk kanyar a garrocha körül általában sétatempóra való visszaváltással jár, ez többek között azt jelenti, hogy pontosan nem csak egy plusz súlyt jelent az egyik kézben lévő fapálca formájában - amelyet szintén nem lehet összehajtani vagy kicsinyíteni, ami a lovas számára is elkerülhetetlen akadályt jelent -, hanem azt is, hogy jobban kell támaszkodni a lábmunkára és ezáltal a súlyáthelyezésre.

A Doma Vaquerát ezért különösen lassan kell megközelíteni, mivel a lónak először meg kell ismerkednie a garrochával, amely idegen tárgy az állat számára. Ennek megfelelően az akklimatizálódásnak egy nagyon különleges szakaszára van szüksége, mivel az említett garrocha állandó kísérője lesz a tényleges lovas mellett. Ha már a kezdetektől fogva elegendő időt szánunk az új tárgyakhoz és így az új felszereléshez való hozzászokásra, akkor a képzés későbbi szakaszában nagy előnyöket érhetünk el.

A könyv célja, hogy betekintést nyújtson a Doma Vaquera lovaglás összetett, mégis lenyűgöző módjába, és így segítsen különösen azoknak, akik maguk is szeretnének bevezetést kapni ebbe a bizalommal és szenvedéllyel teli területbe. Végül is, a megfelelő segítséggel és néhány tippel ez minden lovas számára lehetséges. Mindössze a megfelelő lovat kell megtalálni, de az is lehetséges, hogy a saját barátunk és sokéves négylábú barátunk is bekerüljön a dresszúra e nehéz területére. Hogy ez pontosan hogyan működik, és hogyan lehet a legjobban kialakítani a lovas és a ló közötti tökéletes kapcsolatot, arról most lesz szó.

Történelmi háttér

A Doma Vaquera nem mindig olyan versenyszám volt, amelyben a lovas kecses mozdulatokkal mutathatta meg, hogy mennyire képes dacolni a természet adta akadályokkal, vagy amelyben tornakoreográfiákkal