Lelkem szavai: - The words of my soul –

By Lakatos Ilona

Kedves Olvasó!

Az emberi lélek lehet nagyon sivár, de sokszínű és gazdag is.

A lelkünk meghatározza a cselekedeteinket is, hiszen azt tudjuk megosztani, abból tudunk adni, ami a szívünkben, lelkünkben van.

Ha észrevesszük a kicsit, egyszerűt is akkor nemcsak a felszínt látjuk a világból, mert így felismerjük a körülöttünk lévő szépséget, örömet, de a fájdalmat és szomorúságot is.

Sokszor elég egy szép pillanat, egy régi emlék, a fák lombjain át lopózó fény és lelkünkből kiszakadnak a szavak.

Kötetemben versek, novellák olvashatók melyek vigasztalást, erősítést, útmutatást adhatnak.

De mosolyt, derűt is miközben kicsordulhat egy könnycsepp a szemünkből.

A könyvet festményeimmel, képekkel illusztráltam.

Fogadják olyan szeretettel, mint ahogy írtam.

Lakatos Ilona

• Language: Magyar
• Publisher: Ilona Art-Hungary
• Release date: Oct 10, 2020

Book preview

Lakatos Ilona

Lelkem szavai

- The words of my soul –

Kedves Olvasó!

Az emberi lélek lehet nagyon sivár, de sokszínű és gazdag is.

A lelkünk meghatározza a cselekedeteinket is, hiszen azt tudjuk megosztani, abból tudunk adni, ami a szívünkben, lelkünkben van.

Ha észrevesszük a kicsit, egyszerűt is akkor nemcsak a felszínt látjuk a világból, mert így felismerjük a körülöttünk lévő szépséget, örömet, de a fájdalmat és szomorúságot is.

Sokszor elég egy szép pillanat, egy régi emlék, a fák lombjain át lopózó fény és lelkünkből kiszakadnak a szavak.

Kötetemben versek, novellák olvashatók melyek vigasztalást, erősítést, útmutatást adhatnak.

De mosolyt, derűt is miközben kicsordulhat egy könnycsepp a szemünkből.

A könyvet festményeimmel, képekkel illusztráltam.

Fogadják olyan szeretettel, mint ahogy írtam.

Emléked

Szép, csendes este lett,

fájó lelkem megpihent.

Magam elé idéztem a jót, a szépet.

Emléked ma is a szívemben él,

mint ezernyi fény.

Megmelengetnek,

begyógyulnak a fájó sebek.

Pedig rútul becsaptál,

engem elhagytál.

Gúnyos mosollyal ajkadon

szóltál nekem:

- Most én elmegyek, mást szeretek.

Aztán halkan, nesztelen elteltek az évek.

Kopott öregemberként érkeztél meg egy napon,

fáradt arcod redői magán viselték

az elmúlt évek magányát.

Dadogva jöttek elő belőled a szavak,

melyek minden gyötrelmet elmondtak.

Csak tekinteted mélyedt a szemembe.

– Vajon megbocsátasz, újra itt lehetek?

Két karodban