Lusion: Egy város minden titka feltárul. Nem minden az, aminek látszik.

By Lakatos Ilona

Kedves Olvasó!

A Nagy Összeomlás után, amikor a földön már csak a Védett Városok és Táborok maradtak, egy hatalmas és gazdag város legendája terjed el a lakók között.

Főhősünk, akit nevezzünk egyszerűen csak Öregnek, egy titkos ösvényre bukkan. A Nagy-hegy megmászása után hihetetlen látvány tárul elé. Bejut a legendás városba, ahol nagy meglepetések várnak rá.

De vajon milyen hatással lesz a városra az Öreg érkezése…                                                                                                                                                                                                                

• Language: Magyar
• Publisher: Ilona Art - Hungary
• Release date: Sep 6, 2022

Book preview

Lakatos Ilona

LUSION

Egy város minden titka feltárul.

Nem minden az, aminek látszik.

Kedves Olvasó!

A Nagy Összeomlás után, amikor a földön már csak a Védett Városok és Táborok maradtak, egy hatalmas és gazdag város legendája terjed el a lakók között.

Főhősünk, akit nevezzünk egyszerűen csak Öregnek, egy titkos ösvényre bukkan. A Nagy-hegy megmászása után hihetetlen látvány tárul elé. Bejut a legendás városba, ahol nagy meglepetések várnak rá.

De vajon milyen hatással lesz a városra az Öreg érkezése…

1. rész

Mi a neve?

Első fejezet

A friss hajnali szellő keltette fel. Gyomra görcsbe rándult az éhségtől. Verejtékező homlokát egy rongydarabbal törölte meg. Fáradt, ernyedt tagjaiba nehezen tért vissza az élet. Bosszús volt, hogy ilyen hamar felébredt. Szeretett aludni, szerette, amikor kiszakadhat a valóságból. Álmaiban minden ábrándja életre kelt. Igaz sokszor, zavaros és kusza emlékképekkel párosult, melyeket igyekezett gyorsan elfelejteni. Úgy hessegette el magától, mint a vadállat, akit megzavarnak zsákmánya elejtésekor. Próbált visszaaludni, de nem sikerült. Mérgesen nézett körül.

- Persze! A többiek még alszanak. – dohogott magában.

Nem szerette őket, egyiküket sem, hiszen saját nyomorúságos életének kivetülései voltak. Régen még levegőt sem szívott volna velük egy helyiségben. Mivel ravasz és álnok volt, hamar megszeretette magát velük. Jó napi szórakozás volt számára, amikor látta közöttük az ellentéteket. Ezeket ő szította olyan csavaros rafináltsággal, hogy soha nem vették észre ki volt a kezdeményező. Élvezte a bizalmukat, így minden tudott, amit ügyesen ki is használt, hogy egymás ellen fordítsa őket. Egyedül csak a fia látott át rajta, aki jól ismerte, de ő mélyen hallgatott.

Őt sem szerette, igaz csak kényszerűségből maradt vele. Zavarta a jelenléte, az a bánatos arca, szeme, hallgatagsága. Sokszor szívesen belecsapott volna a képébe, hogy levezesse rajta a feszültségét. Egyedül csak ő tudta volna róla lerántani a leplet. Kicsit tartott tőle, de csak egy kicsit. Nem tartotta méltó ellenfélnek megvetette a béketűréséért, szeretetéért, ami benne volt. Gyávának tartotta, amiért szinte mindent eltűrt. Érdekes itt tisztelték, tartottak tőle. Soha nem értette meg miért.

Megint görcsbe rándult a gyomra. Egyre feszültebb, idegesebb lett. A régi napokra gondolt. Szerette a könnyű életet, igyekezett mindent kikerülni, ami nehézséget okozott volna a számára. Könnyedén átgázolt azon, aki gondot jelentett neki, hiszen önmagán kívül nem igazán érdekelte senki. Az asszonyt azt szerette, de még inkább az együttlétet vele. Soha nem értette meg, ez neki miért nem elég. Miért kell beszélgetni. Hamar megcsapkodta, amikor már elege volt a siránkozásaiból, könnyeiből. Számon kérte tőle azt is, miért nem szereti a gyereket. Miért szeresse? Azért mert megcsinálta? Aztán egyszer csak elhallgatott, többet nem szólt. Először nem értette, igaz később sem. Az elején még idegesítő volt a néma jelenlét, de aztán nem érdekelte. Egy nap összeesett és meghalt. Ezután még jobban utálta a fiát.

Arca megkeményedett, amikor eszébe jutott, hogy a fia vele maradt. Csak a szomszédok miatt nem dobta ki a házból. Az ágya felé nézett. Elvörösödött mikor látta milyen békésen alszik.

Második fejezet

- Minden bejárat le van zárva? – kérdezte nyugodtan Ekron.

- Igen, minden rendben van. – felelte Zenah.

Ekron megkönnyebbült. Nem hagyja, hogy a várost felemésszék a betolakodók. Minden óvintézkedést megtett. A város minden lakója biztonságban van.

Gazdagságban, jólétben éltek. Városuk nemcsak gyönyörű, de tökéletes volt. Itt minden rendelkezésre állt, amire egy ember vágyakozhat. A parkok, fenyvesek, a csodálatos tengerpart, múzeumok, szórakozóhelyek, hegyi barlangok, kávézók, éttermek, játékbarlangok, kaszinók, sportpályák, lovardák, színházak, hatalmas mozik…

Szegény lakó nem volt közöttük. A város kiapadhatatlan volt természeti kincsekben, élelmiszerben. A legfinomabb, egzotikus, különleges ételek, italok, gyümölcsök mindenki számára elérhetőek voltak. Rendezvények, programok a hét mindennapján. A gyerekeket várták a kalandparkok, vidámparkok, játszóházak. A fiataloknak is minden adott volt. Élvezték a jólét adta lehetőségeket. Sportoltak, kirándultak, tengerparti bulikat, rallykat szerveztek. Az egyedül maradt, idős emberek hatalmas, minden luxust kielégítő hotelekben, apartmanokban laktak.

A város irányítását, védelmét Ekronra bízták. Volt, aki gyerekkora óta ismerte. A legmegbízhatóbb, legbecsületesebb férfi volt közöttük. Szelídsége, bölcsessége mindenkit lehengerelt. Megbecsülés, tisztelet övezte. Határozottsága, erős jelleme biztonságot nyújtott a város közösségének.

A Védelmi Tervet folyamatosan építette ki. Vadint nem vonta bele, csak az Önkéntesek tudtak a kijáratokról. Vadin jó megjelenésű, vonzó férfi volt, de a hamiskás fény a szemében, kígyószerű járása visszatükrözte egyéniségét. Mindig óvatos volt vele szemben. Hamar észrevette, hogy minden lehetőséget kihasznál, hogy a közelébe férkőzzön. Tudta, hogy a helyére törekszik csak a megfelelő pillanatra vár. Igaz már gyerekkorában is ilyen volt…

.

Ekron elrejtve alakította ki az Önkéntesi Rendszert. Nagy alapossággal választott ki minden egyes tagot. Nem ismerték egymást, csak annyit tudtak, hogy többen vannak. Mindegyik megbízható, becsületes és hűséges volt Ekronhoz. Egyedül csak ő tartotta velük a kapcsolatot. Tevékenységük egyszerű volt, azonnal jelenteni, ha valami furcsaságot vesznek észre, ha idegen tűnik fel a városban. Megfigyelni, jelenteni minden ténykedését.

Harmadik fejezet

Görcsölni kezdett a gyomra. Lassan feltápászkodott. Magához vette a régi, ócska cigarettatartót és elindult az illemhely felé.

Még mindig sötét volt. Lopakodó alakjának sziluettje bordákat rajzolt a kerítés léceire. Megkönnyebbülve indult visszafelé, de hirtelen a derengő hajnal rávilágított a kerítésre. A lécek között egy keskeny ösvényt vett észre megbújva a fák között, az út túloldalán. Gyorsan gondolkodni kezdett. Itt a várva – várt pillanat, hogy eltűnjön innen.

- De hova vezet az ösvény? Miért nem vette észre eddig senki sem? – tette fel magának a kérdést.

- Teljesen mindegy, ennél rosszabb úgysem lehet. A fák takarták el azt a kis utat, azért nem láttuk meg. – gondolta magában.

Az egyik léc törött volt, gyorsan kiemelte a helyéről és átpréselte magát a résen. Hamar visszaillesztette, ne maradjon semmi nyom utána. Remélte, hogy későn fedezik fel eltűnését.

A keskeny ösvény járatlannak tűnt. Hatalmas fák, bokrok szegélyezték. Nehezen haladt előre, volt, amikor le kellett tördelnie egy-egy ágat az elburjánzott bokrokról, hogy haladni tudjon. Az ösvény felfelé vezetett. Egyre nehezebben haladt előre, a tüskék megtépázták a ruháját. Minél feljebb jutott annál sötétebb lett. A félelem átjárta minden porcikáját. Már órák óta megy, sehol semmi, még egy fénysugár sem világít át a lombok között.

Egyre sűrűbb, sötétebb lett minden. Az apró bogarak szinte belepték az egész testét. Annyira elfáradt, hogy már nem bírt tovább menni. Leroskadt a földre és elaludt.

Egy sziszegő hang ébresztette fel. Egy kígyó nézett vele farkasszemet. Mozdulatlanná dermedt, szemeit lecsukta, így várta a támadást. A percek óráknak tűntek, nem történt semmi. Óvatosan körülnézett, a kígyó már rég eltűnt a bokrok között.

Már bánta, hogy elindult. Dühös és elkeseredett lett, amiért neki vágott az ismeretlennek. Zsigereiben érezte, hogy lassan az út végére ér.

A felbukkanó napsugarak szinte elvakították. Egy hatalmas hegy tetejére ért fel.

Hunyorogva nézett lefelé. Meglepetésében felkiáltott. Minden képzeletet felülmúlta a látvány, ami elé tárult. A mosoly olyan volt az arcán, mint egy ragadózóé, aki éppen készül elkapni a zsákmányát.

A völgyben egy csodálatos város terült el.

Negyedik fejezet

Zenah hatalmas csókot adott édesanyja homlokára.

- Csak nem valami lány van a közeledben, hogy ilyen jó kedved van?- kérdezte a fiát nevetve Kane.

- Ugyan már anya, csak buliztunk a srácokkal a parton.

Gyorsan a szobájába ment, hogy édesanyja ne olvassa le az arcáról, hogy hazudik. Mindig elvörösödött, ha füllentett, kellemetlenség érte, vagy izgatott volt valamiért. Most egyszerre mindez megtörtént vele.

Ma találkozott Ekronnal. Várható volt idegen, betolakodók érkezése a városba. Ekron létrehozta a Védelmi Tervet: bejáratok lezárása, az összes megfigyelő technika felállítása, ami az idegenekre fókuszál. Önkéntesi Rendszert alakított ki. Nagyon boldog volt, hogy