Gyöngyfüzér

By Egri Zsanna, Borbíró Klára, G.G. Doe and 13 more

Gyöngyöt halászni nem könnyű, ahogy sok jó novella közül kiválasztani a gyöngyszemeket sem. Az EZ-Könyv szerzők, az olvasók, és három blogger mégis bevállalta ezt a nehéz feladatot. Gyöngyhalászat címmel novellapályázatot írtunk ki, és időnket nem kímélve kiválasztottuk a legjobbakat. A Zsáner-füzet negyedik részében szeretettel osztjuk meg minden kedves olvasónkkal a kiemelt és nyertes novellákat valamint néhány saját írásunkat.

Jó olvasást kívánnak az EZ-Könyv szerzői!

Borbíró Klára, Egri Zsanna, Gebei Gábor, Hallia Nadal, Körmendi Zoltán, Stephanie Ford, Tiszlavicz Mária, Velencei Rita

• Language: Magyar
• Publisher: EZ-KÖNYV
• Release date: Jul 18, 2020
• ISBN: 9786155752902

Book preview

Rita

F:\Blog\Gyöngyhalászok\Gyöngyhalászok könyv\Képek\ezkonyvszerzo.png Egri Zsanna: Tatu pörkölt

F:\Blog\Gyöngyhalászok\Gyöngyhalászok könyv\Képek\armadillo-360123_640.jpg

Felipe kezében hangosan suhogott a machete, miközben lassan szétnyíltak előtte az átláthatatlan bokrok, és vaskos kötélként csüngő liánok. Az erdőre nyirkos, izzasztó forróság telepedett. A mexikói férfi hátára rátapadt a póló, ahogy a nyomában csörtető két fiatalabb férfira, és a magyar lányra. Zarita összeszorított szájjal menetelt, érezte, ereje végén jár. Már nem csak őt viselte meg a dzsungel párás, fülledt levegője, hanem az apja-korú Felipét is, de még az edzett Juan és Nicolas is csak monoton ütésekkel csapkodta az útjukba eső növényeket.

Felipe hirtelen torpant meg, vele együtt, mintegy varázsütésre a fia és unokaöccse is. Egyedül Zarita lépett az idős férfi mellé.

Az út véget ért, csupán egy széles meredély tátongott alattuk. Zarita rápillantott a vezetőjükre, de mielőtt bármit is mondhatott volna, a férfi erőteljes mozdulattal ellökte. A lány arccal zuhant a földre, ajkán érezte az avar kesernyés ízét, orrát megcsapta a rothadó aljnövényzet szaga. Ugyanebben a pillanatban a háta mögött két halk puffanás jelezte, hogy az unokafivérek is földre vetették magukat.

Zarita felháborodva kapta fel a fejét, izmai ugrásra készen megfeszültek, de Felipe azonnal visszanyomta. A férfi ujját az ajka elé emelte, majd lemutatott a völgybe. A meredély alján három bennszülött lopakodott, fényes barna bőrükön egy pillanatra megcsillant a napfény, majd másodpercek alatt beleolvadtak a tájba. Hátuk mögött ott hömpölygött a Rio Patuka, a folyó, ahova Felipe és három társa tartott.

A magyar lány és a férfiak némán feküdtek az avarban, egy pisszenést sem adtak ki magukból, csupán Felipe mocorgott. Zarita a földszagú avar takarásából próbálta kivenni, mire készül az öreg, és azonnal felismerte a lapos csomagot, a férfi pisztolytáskája volt az- Szeme haragosan villant Felipére, aki egyszer már megígérte, nem fogja a bennszülöttek ellen használni. 

– Csak el akarom riasztani őket – súgta.

– Még ne! Hátha… – könyörgött Zarita.

– Pont az utunkban vannak – intett Felipe a lopakodó indiánok felé, majd legyintett egyet a levegőbe, és visszacsúsztatta a fegyvert a tokjába. – Még várunk egy kicsit.

Mind a négyen feszülten figyelték a bennszülötteket, akik néhány másodpercre lemerevedtek, majd hirtelen gyors mozgásba lendültek.

A fent rejtőzködők csak kapkodták a fejüket. Zarita semmit sem tudott kivenni a lent történtekből, csak azt látta, hogy az egyik indián farkánál fogva magasra tart egy tatut.

Egy átlagos magyar lány biztos elszörnyedt volna a látványtól, ám Zarita nagyot nyelt.

Reggel óta nem ettek, mert igencsak végén jártak készletüknek. Zarita most érezte igazán a gyomrából feltörő éhségérzetet. És az a pár nappal azelőtti tatu-vacsora… Nyelve hegyén érezte azt a kacsahús-szerű ízt. Most napok óta csak babkonzerven éltek, de nem állhattak meg vadászni, vagy más élelmet keresni.

Bezzeg az indiánoknak már megvan a vacsorájuk – nézett irigykedve a boldogan távozó barna bőrűek után.

– Nekik már van mit enni – morogta Felipe, és óvatosan felemelkedett a földről. Még kivehető volt a bennszülöttek alakja, de csupán pár másodperc és eltűntek a dzsungel sűrűjében. Az idős férfi bólintással nyugtázta, hogy elhárult útjukból az akadály. Szemével felmérte a lejtőt, biztonságos lejárót keresve, amikor észrevett valamit a Rio Patuka zubogó vízében.

– Pipante! – lendítette a kezét a folyó felé, és már semmivel sem törődve megindult a lejtőn. A többiek sem sokat gondolkodtak, felpattantak a földről, mindannyian rohantak az öreg nyomában.

Zarita próbált lépést tartani az idős Felipével, de a hatalmas hátizsák ebben igencsak akadályozta. Minden idegszálával arra koncentrált, hogy a meredek lankán el ne essen. A fejében ott zakatolt a gondolat: mindenképpen el kell érni a pipantét, hiszen akár több napba is beletelhet, míg újabb csónak tűnik fel a Rio Patukán.

Lehet, hogy Felipe és Juan jól ismeri az esőerdőt, de mégis... Apa és fia már többször járt a dzsungelben, tisztában voltak a túlélés módszereivel, és napokig megoldották az étkezést erdőben található élelemmel, de a koplalástól sem riadtak vissza. Zarita viszont egyre kevésbé bírta az éhezést, ami egy rövid pillanatra elterelte a figyelmét. Majdnem beleszaladt egy vastag fatörzsbe, és csak az utolsó pillanatban tudott elkerülni, de a lendülettől megcsúszott a lába. Hatalmasat bukfencezett, kapott néhány keményebb ütést a csapódó liánoktól, ennek ellenére szerencsésen landolt egy levélkupac tetején.

Juan óriási tempóban elnyargalt mellette, de Nicolas ügyesen lefékezett. A férfi a kezénél fogva felrántotta, és már együtt rohantak lefele a néhány méterre fekvő folyóhoz.

Felipe rohant elöl, így még a kenu előtt elérte a partot. A férfi térdre rogyott, és lihegve intett a csónak felé.

Ekkora ért oda Juan, aki az apja mellé huppant. Csupán pár másodperccel lemaradva Zarita és Nicolas is megérkezett, és ők is a földre zuhantak. A négy holtfáradt ember a parton elnyúlva várta, hogy a pipante kikössön mellettük.

Zarita visszanézett a sűrű párába burkolózott esőerdőre, és csak egyre tudott gondolni: csirkepaprikás nokedlivel, dúsan megöntözve jó magyar tejföllel.

Ez az epizód kimaradt a Zarita című regényből, de a kaland, izgalom, és némi romantika nem.

Egri Zsanna: Zarita – A kincs nyomában

C:\Users\Zsuzsa\Pictures\ebook\zarita ebook.jpg https://xn--ezknyv-yxa.hu/uzlet/zarita-romantikus-kalandregeny/

Érdekesség, amikor egy magyar felfedezése megihleti az írót:

Béla a Cayapas indián törzs tagjaként az Ecuadori dzsungel mélyén született. Ő még apának hívta a szülőatyját, és járt a Zuay tartományban lévő Pest ősvárosban. Ez akár lehetne a fantázia szüleménye, de meg is történhetett.

A hatvanas években Móricz János fedezte fel azokat a bennszülött törzseket, akik ősnyelve magyar szavakat, neveket tartalmazott, így: Béla, apa, pest…

Kaland és romantika Mexikóban, arab országokban, Afrikában, és még más egzotikus vidéken.

Egri Zsanna könyvek megvásárolhatóak: : EZ-Könyv webáruház: https://xn--ezknyv-yxa.hu/

és Google play: https://play.google.com/store/search?q=Egri%20Zsanna&c=books

valamint más online könyvesboltokban.

C:\Users\Zsuzsa\Pictures\ebook\zsanna könyvek.jpg

F:\Blog\Gyöngyhalászok\Gyöngyhalászok könyv\Képek\ezkonyvszerzo.png Borbíró Klára: Lassan siess!

F:\Blog\Gyöngyhalászok\Gyöngyhalászok könyv\Képek\Barbara nov.jpg

Kriszta lehunyta a szemét. Amikor belépett az ékszerboltba, és az ajtó útjába szerelt halk szavú csengő megcsendült, bizsergés áradt szét a mellkasában. Zsolttal járt itt először az első évfordulójukon, azóta ez a hang az ünnepet jelentette a számára.

Az eladó régi ismerősként köszöntötte, letette az éppen vizsgált fülbevalót, lehajtotta a testes, kerek nagyítólencsét, és a nő elé sietett.

‒ Elkészült. Nézze meg, mielőtt becsomagolom ‒ duruzsolta, és a pultra tett egy széles karikagyűrűt. Kriszta felkapta és a fény felé tartotta, hogy el tudja olvasni a belsejébe gravírozott szöveget.

A csengő újabb vevő jöttét jelezte,