Zsáner-füzetek 3.: Bűnök és kalandok

By Zsanna Egri, G.G. Doe, Hallie Nadal and Stephanie Ford

Gyilkosság, ahol minden résztvevő bűnösnek vallja magát?

Egy különleges karóra, és felborul az élet?

Pazar munka, luxus nyaralás, de vajon mi zajlik a háttérben?

Mi történik, ha Amerikában Hitler kezébe kerül a hatalom?

Kalandok, krimik, izgalmas részletek, mindez a harmadik Zsáner-füzetben.

• Language: Magyar
• Publisher: EZ-KÖNYV
• Release date: Oct 26, 2019
• ISBN: 9786155752827

Book preview

Zsáner-füzetek 3.

Bűnök és kalandok

Egri Zsanna –Hallie Nadal– Stephanie Ford

Kiadó: EZ–Könyv © 2019

ISBN: Epub: 978-615-5752-82-7

Pdf : 978-615-5752-83-4

Fotó: Pixabay

Kedves Olvasónk!

Immár a 3. Számhoz érkeztünk, amelyben a krimi, kaland, és egyéb érdekességeké a főszerep.

Ha a romantikus történeteket kedveled, ajánljuk a hamarosan megjelenő 4. füzetünket.

Találkozzunk itt az ingyenes kiadványunkban és könyveinkben!

Jó olvasást!

EZ-Könyvek szerzői

www.ezkönyv.hu

C:\Users\Zsuzsa\Downloads\journey-1130732_640.jpg

Egri Zsanna–Hallie Nadal: Szerelmes gyilkos

Gróf Zsolt hadnagy erősen vakarta a fejét. Már sok mindent megélt, de ilyenről még csak nem is hallott. A kihallgatás eredménye teljesen letaglózta.

A konyhapult mellett két fiatal pár kornyadozott. A szőke és a vörös lány holtsápadtan kapaszkodott a pultba. Szemük körül durva karikák ékeskedtek, valószínűleg az éjszakai tivornyának köszönhetően. Mellettük két férfi ült kómás tekintettel, mint akiknek fogalma sincs arról, mi történik körülöttük.

Zsolt köszörült egyet a torkán, de mielőtt bármit mondhatott volna, nyílt az ajtó. A belépő kolléga láttán felderült az arca. Andrea a kapitányság egyetlen női nyomozója volt, aki ráadásul könnyedén oldotta meg a legcsavarosabb ügyeket is. Zsolt megkönnyebbülten irányította a nappali felé, ahol már végeztek a műszakiak.

A látvány lehangoló volt.

A földön egymás mellett egy női és férfi holtest feküdt, mindketten terjedelmes vértócsában.

– Lehet tudni, kik az áldozatok?

– A lány modell – nyitotta ki a noteszét Zsolt. – Tóth Aliz, és egy ír a fickó, Conor Malone, a nő barátja. Egyelőre nem sok mindent tudok róluk, annál többet a kintiekről.

– Ők a tanúk? – intett Andrea a konyha felé.

– Nem, ők az elkövetők.

– Viccelsz? Együtt ölték meg őket?

– Azt nem tudom, de külön-külön mindegyik magára vállalta. Szerintem fogalmuk sincs mi történhetett. Egyszerűen nem értem, miért hiszi mindenki magáról, hogy gyilkos. Tudod, összejött bulizni három párocska... És, ez a végeredmény – mutatott a hullák felé.

– Kik ezek az emberek?

– A magas vékony fickó – vette elő Zsolt a laptopját – egy ír férfi, Paul a férfi áldozat barátja. A másik Kovács Sámson, egy felkapott modell.

– Nem nagyon látszik rajta, hogy az lenne – húzta el a száját a nyomozónő.

– Egy ilyen éjszaka után? Te sem lennél ilyen fitt – vigyorgott Zsolt.

– Igaz, eléggé lepukkant társaság.

– Mondom tovább – folytatta Zsolt. –A nők közül a szőke Krabiszky Gabi, valami modelliskola tulajdonos. A vörös lány Lola.... Nocsak! – somolygott Zsolt. – Érdekes a múltja.

– Érdekes? Miért?

– Prosti volt a kis aranyos.

– Ez egyáltalán nem vicces – fújt egyet Andrea. – Gyere, nézzünk szét, hátha találunk valamilyen nyomot.

– Már bejártam az egész házat, de talán te észreveszed, amit én nem.

Az asztalon egyenletesen elosztva öt különböző színű pohár, ugyanannyi borosüveg, és még egy üres palack hevert az asztal alatt.

– Mindegyik megivott egy üveggel? – csodálkozott el a lány.

– Ezt mondták ők is.

– Várj csak! Itt valami nem stimmel – kiáltott fel Andrea. – Eggyel kevesebb pohár van.

Zsolt gumikesztyűt halászott ki a zsebéből, a kezére húzta, és óvatosan felemelte az egyik poharat az asztalról.

‒ Elképzelhető, hogy azért van egy pohárral kevesebb, mint ahányan itt mulattak az éjjel, mert ebből többen is ittak? Látok rajta rúzsos és rúzs nélküli ajaknyomot is.

Andrea közelebb hajolt az asztal lapjához, és azonnal megcáfolta a férfi elméletét:

‒ Ebből a pohárból is legalább ketten ittak ‒ emelte az ujját a hozzá legközelebb lévőre. ‒ Két nő bizonyosan.

Most már Zsolt is látta, hogy az említett poháron kétféle színben pompáztak az ajaklenyomatok. Egyúttal az is tudatosult benne, hogy a három nő ajkát a vörös más-más árnyalata díszíti. A kolléganője arca felé emelte a kezében lévő poharat.

‒ Vizsgáltassuk meg az összeset!

‒ Tedd oda vissza, ahonnan elvetted! ‒ mondta Andrea. ‒ Támadt egy ötletem.

Zsolt engedelmeskedett, Andrea pedig találomra behívta az egyik gyanúsítottat.

‒ Ön Paul, igaz? Árulja el nekünk a vezeték nevét is, kérem!

‒ Namara. Paul Mac Namara vagyok.

‒ Melyik az ön pohara?

Paul lenézett a nyomozónőre, majd, mintha kegyet gyakorolna, az asztalhoz lépdelt, és rábökött az egyikre.

‒ Ezen női rúzsnyomok is vannak ‒ mutatott rá Zsolt a mélybordó foltra.

‒ Attól ez még az enyém.

‒ Hogy hihetsz neki, amikor számos más részletre nem emlékszik? ‒ súgta Andreának a társa, félrevonva őt a tanú mellől.

‒ Hidd el, sok részeggel volt már dolgom. Ezek két dologra mindig emlékeznek: hogy hová tették le a poharukat, és hogy merre induljanak hazafelé.

A nyomozópáros visszasétált az asztalhoz, Zsolt elgondolkozva vakargatta az állát.

‒ Tehát ön itt állt? ‒ kérdezte, mire Paul bólintott. ‒ És ki állt maga mellett?

A gyanúsított szeme összeszűkült az erőlködéstől, mégsem jutott sokra.

‒ Nem is tudom. Talán Lola.

‒ Vele osztotta meg a poharát?

Mielőtt válaszolhatott volna, a fejfájásosokra oly jellemző hunyorgással Gabi lépett a szobába. Szőke haja és világos bőre ellenpontjaként bordó ajka táncolni látszott, ahogy megszólalt:

‒ Mindannyiunknak szüksége lenne némi aszpirinre. Részemről az ügyvédről is szívesen lemondok cserébe, ha elmulasztja valaki a lüktetést az agyamban.

Ekkor érkezett meg a halottkém, a mindig morcos, zárkózott Dr. Zuker.

‒ Szép napot, Cuki! ‒ üdvözölte a nyomozópáros. Kórusuk hallatán a zömök férfi elhúzta a száját, és köszönésképpen hümmögött valamit.

Vigyázva, hogy a helyszínt össze ne tapossa, gyors, kimért mozgással a hulláknál termett, és melléjük guggolt.

‒ Mit mond, doki? ‒ ringatta meg pajkosan a csípőjét Andrea Dr. Zuker előtt, amitől Zsoltot megmagyarázhatatlan féltékenység lepte meg.

‒ Azt ‒ felelte a halottkém ‒, hogy micsoda szerencséjük van, amiért én kaptam ezt az ügyet.

‒ Persze! Maga nélkül tehetetlenek