Én és mindaz, amit Freddie Mercurytól tanultam

By Ildikó Koreny

Freddie Mercury volt minden idők egyik legsikeresebb, legkiemelkedőbb zenei géniusza. Annak ellenére, hogy közel 30 éve eltávozott közülünk, népszerűsége máig sem csökkent.
Rajongói nem csak a sikeres embert, a géniuszt látják benne. Emellett látják azt az esendő embert is, aki közvetlensége, humora és bevallott gyengeségei miatt igencsak szerethető személyiséggé vált a szemükben.

Mindenki számára ismert Freddie Mercury zenei öröksége.

De vajon hány ember ismeri Freddie szellemi örökségét?

Koreny Ildikó könyve pontosan ezt adja át. Mindazt, amit tőle tanulhatunk az önmagunkba vetett hitről, az élet szeretetéről, a barátságról, az elkötelezettségről, a fejlődni akarásról. A bátorságról és a kitartásról, ami az életünket soha meg nem ismételhető, egyedi műalkotássá formálja.

Freddie Mercury minden egyes mondása olyan bölcsességet hordoz, amelyet a saját magunk életének nyelvére lefordítva, rengeteget inspirálódhatunk és építkezhetünk belőlük.

Erről szól ez a könyv. Egyben emléket állít a géniusznak, annak a csodálatos embernek, aki ő valójában volt.

A szerző a könyv minden egyes fejezetét egy-egy saját kezűleg készített, realisztikus grafikai illusztrációval színesíti, amelyek mindegyike hűen tükrözi e páratlan géniusz valódi személyiségét.

• Language: Magyar
• Publisher: Publishdrive
• Release date: Aug 9, 2020
• ISBN: 9786150084497

Book preview

jegyzéke

Előszó

Dávid Norbert festőművész, a Dávid Galéria vezető művészének ajánlója a könyvhöz

„Use your faults, use your defects; then you’re going to be a star." – Edith Piaf

„Használd a hibáidat, használd a hiányosságaidat, hogy ragyoghass."

Edith Piaf örök érvényű szavai, akarva-akaratlanul is sok embert – köztük nem egy művészt – inspiráltak.

Talán ez lenne a naggyá válás receptjének egyik titkos összetevője?

Ki tudja? Egy biztos. A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az az, ha nem élünk istenáldotta tehetségünkkel. A tehetség, az elhivatás sok esetben nem olyan csomagolásban érkezik, mint ahogy várjuk. Az elején nem övezi dicsfény és glória. Egyszerűen csak egy érzés, hogy jó csinálni azt, amihez valamilyen ősi, megmagyarázhatatlan módon vonzódsz. Nem érdekel más. Nem érzed tehernek. Elmerülsz benne.

Koreny Ildikó könyve ebből a varázslatból merít.

Az élet megannyi adományáról, megtapasztalásról, a tanulás szükségszerűségéről, a kitartás fájdalmáról és öröméről. Az érés, az alkotás folyamatáról. Az el nem múló inspiráció manifesztumairól és a siker isteni és magányos oldaláról.

Ez az esszenciális mű, céltudatosan és feszesen tárja elénk két alkotó és inspiráló élet kapcsolódását.

Ez Varázslat.

Dávid Norbert

www.davidgallery.hu

Bevezetés

Emlékszem, még tinédzser voltam, amikor a barátnőm megismertetett a Queen zenéjével. Művészléleknek születtem, és zenét is tanultam, így azonnal ráéreztem az ízére. Arra a zenei unikumra, amit számomra - és sok millió ember számára – csak a Queen úttörő zeneművészeti újításai testesítettek meg.

Ahogy másokat is, elsősorban engem is a Bohemian Rhapsody nyűgözött le. Nem véletlenül emlegetik úgy ezt a páratlan művet, mint Freddie Mercury magnum opusát. A második kedvencem – hasonló okok miatt – a Somebody to Love lett.

Azelőtt sohasem hallottam olyan rockzenét, amelyben négy ember egy komplett gospelkórus hangzást létre tudott volna hozni. Zseniális és megrázó zenei élmény egyben. Olyasvalami, ami sejtszinten ivódik bele az emberbe.

Imádatom egyre inkább fokozódott, ahogy szép lassan sorra meghallgattam az összes létező albumukat. Barátnőmmel egész délutánokat töltöttünk el a zenéjüket hallgatva, a dalokat énekelve, jóllehet én akkor még csak 14, barátnőm mindössze 12 éves volt.

Az 1985. évben megrendezett Live Aid koncert volt Freddie zenei pályafutásának a csúcsa.

A Live Aid egy 1985. július 13-án megszervezett monumentális szuperkoncert, célja az afrikai – etiópiai – éhezők megsegítése volt. A televíziós közvetítésnek hála, több mint másfél milliárd ember látta egyenes adásban, így ez lett az emberiség egyik legnagyobb kollektív eseménye.

A Queen programja (Bohemian Rhapsody, Radio Ga Ga, Hammer to Fall, Crazy Little Thing Called Love, We Will Rock You, We Are the Champions) a show vitathatatlan csúcspontja volt, Freddie Mercury élete legnagyobb alakítását nyújtotta, később több kritikus és zenész minden idők legjobb élő rock-előadásának titulálta a Queen showját.¹

Amellett, hogy e nagyszabású jótékonysági koncert hatalmas lehetőség is volt a még nagyobb népszerűség elérésére, Freddie így nyilatkozott róla:

„Nem azért lépek fel, mert bűntudatom lenne. Ha nem tenném meg, a szegénység akkor is megmaradna. Mindig lesznek szegény emberek. Mindent megteszünk, amit csak tudunk, mert az nagy dolog. Ami engem illet, büszkeségből teszem. Erre büszke lehetek – a legnagyobbakkal lépek fel, a létező legnagyobb sztárokkal, és ráadásul valami jót is tehetek. Igen, leginkább büszkeséggel tölt ez el. Időnként tehetetlennek érzi magát az ember. Azt hiszem, így mutatom meg, hogy én is tehetek valamit. És ennyi."

1991-ben valamelyik, talán a Popcorn zenei magazinban láttam Freddie-ről egy nagyon erőteljes fotót, ami a Queen Live Aid szereplése során készült. Ez a kép, ami egyben a koncert csúcspillanatát örökítette meg, engem, mint művészt, megihletett. Kislány koromtól kezdve grafikáztam. Elhatároztam: a fotó ihletésére megrajzolom őt. Méghozzá oly módon, hogy szinte fényképnek hasson. Az elkészült grafikám a fejezet elején látható.

1991. augusztus elején kezdtem hozzá, és két hónapon át rajzoltam, finomítgattam, a milliméter századrésze pontosságig, mire sikerült realisztikussá varázsolnom a rajzomat.

Emlékszem, amikor elkészült, körbehordoztuk barátnőmmel az utcában. Arra jött a szomszéd srác, és barátnőm mutatta neki a művet. Épp csak rápillantott, majd félvállról odabökte, hogy hagyjuk már ezzel az újságból kivágott képpel. Erre a barátnőm közölte, hogy jól nézze meg, mert ez nem egy fotó, hanem rajz. A srác ekkor alaposan megnézte és elámult rajta. Akkor hatalmas büszkeséget éreztem, hogy sikerült! Élethűen megteremtettem őt a papíron, minden rezdülésével, karizmájával, és energikusságával együtt.

Aztán szomorú nap köszöntött a világra, amikor hírét vettük 1991. november 24-én, hogy Freddie eltávozott az élők sorából. Az a nap minden őszinte rajongó szívébe beleégett. A máig tátongó űrt, ami Freddie elvesztésével keletkezett, soha nem lehet betölteni. Sosem lesz még egy olyan géniusz, aki hozzá hasonló magasságokba emelhetné az árván hagyott zenekart.

1991 szeptemberében, amikor végre elkészült a grafikám, még nem tudatosult bennem, hogy művem élete és pályája csúcspillanatát ragadta meg. Nem olyan régen jöttem rá erre, és beleborzongtam.

Ezután hosszú évekig teljesen más dolgok kötöttek le – tanulás, főiskola, pályakezdés –, de a Queen zenéjét