Százhúsz lépés: Versek

By Sütő Barnabás, Péter István Hámori and Edit Gyürki

Egy érzékeny ember életének főbb állomásai, a világról, az életről alkotott képei, érzelmei, álmai. A technikai precizitással dolgozó rímfaragó legszebb, válogatott alkotásai. Százhúsz vers, százhúsz lépés az olvasó felé, százhúsz beszélő, mesélő emlékkő.

• Language: Magyar
• Publisher: PublishDrive Sütő Barnabás
• Release date: Jul 11, 2019

Book preview

2019

Előszó

Nem ismerem személyesen Sütő Barnabást és mégis ismerem őt, akár a legjobb barátomat. E két állításom között feszülő, nyilvánvaló ellentmondást, a formál logika szabályait figyelmen kívül hagyva, a következőképpen oldom fel. Személyesen ugyan még valóban nem találkoztunk, de ismerem a verseit. Márpedig a költő – ezt irodalmi példák sokasága tanúsítja -, a verseiben kitárulkozik. Kifecsegi legféltettebb titkait, olyan intimitásokat is, melyeket a legjobb barátjának, legbizalmasabb hozzátartozójának sem mondana el. Én tehát – Sütő Barna verseinek hűséges olvasójaként – bizton állíthatom, hogy ő az én személyes ismerősöm.

Pálya- és kortársak vagyunk, még az is közös bennünk, hogy ő is félévszázad után, túl az ötvenen jelentkezik első verseskötetével. Különleges antré az övé. Az ismeretlenségből pattan elénk, mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből, kész költői fegyverzetben, a versírás eszközeinek magabiztos birtokosaként, egész kötetnyi verssel, a műfajon belül létező formák közötti határozott átjárással, ahogy az induló költőknél nem gyakori.

Sokféle költői attitűd létezik manapság, de kettő biztosan. Az egyik inkább a szakmának akar megfelelni, a másik inkább olvasói elismerésre vágyik. Barnabás az utóbbiak közé tartozik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy érthetően ír. Hiszen minden vágya az, hogy azok, akik olvassák a verseit, kódolatlanul értsék mondandóját. Távol áll tőle a szürrealitás, nem posztmodern, világosan fogalmaz, mégis költői gyönyörűséggel, szép magyar nyelven, magas fokú igényességgel alkot. Legfőképpen rímes verseket ír, a magyar költészet legjobb vonulatát követve. De nem idegen tőle az időmértékes verselés sem, olyannyira nem, hogy tán legszebb, szakmailag legkimunkáltabb versét – Radnótiról - is ebben írta.

Négy plusz egy ciklusra osztotta kötetét. Az elsőben a természet jelenik meg a legkülönbözőbb, legszínesebb ruhákba öltöztetve. Szinte tapintható szeretet árad verseiből, írjon akár a fákról, egy lepkéről, vagy éppen megénekelje az újbor jövetelét. A második ciklus a szerelemé. Költő számára megkerülhetetlen téma. Talán itt él leginkább a nyelv kínálta lehetőségekkel, képei változatosak, kifejezőek és végtelenül tiszták. A hűséges társ iránti érzések vezérlik a költői fantáziát, itt igazolódik a talentum: miként lehet ugyanarról a lelki állapotról a legváltozatosabb módon írni. A harmadik fejezetben jelenik meg a legszűkebben vett magánélet. A gyermekkori emlékek, a családi fészek, a szülők. Különösképpen szívszorító az anya és az apa elvesztése felett érzett fájdalom leírása, a hiányuk okozta, azóta is betöltetlen űr.

A negyedik ciklus különösképpen fontos. Magyar költők egész sora Petőfitől, József Attilán, Váci Mihályon keresztül, egészen Baranyi Ferencig, életművükkel támasztják alá azt a hitet, mely szerint magára valamit is adó költő nem teheti meg, hogy verseiben nem szól az adott kor elesettjeiről, kiszolgáltatottjairól, veszteseiről. A szegényekről, az esélytelenekről. Mert bizonyos, hogy egy vers, vagy egy kötet, de még egy egész költői életmű sem képes javítani a fennálló társadalmi renden, de az írástudók felelőssége, hogy rámutassanak a hibákra, hogy véleményt mondjanak a körülöttük zajló világ történéseiről.

Sütő Barnabásnak markáns véleménye van az őt körülvevő világról. Gyermekkorából datálódó szociális érzékenysége, a szegények iránti szolidaritása törvényszerűen megjelenik a verseiben. A kötet befejező részében – plusz egy ciklus - található szonett-koszorúja, „A kor meséje" címet viseli, de sokkal inkább vádirat, mint mese. Elkészítette jelenünk nagyfelbontású fotóját. Tényfeltáró írása a kor lenyomata, s nagyon sok ember, fájó élménye, napjainkban. Én ebben látom legerősebbnek Sütő Barnabás költői beköszönését. A kötet százhúsz verset tartalmaz. Ezért a cím; Százhúsz lépés. Százhúsz lépés felénk... Az olvasói felé.

Örömmel ajánlom e kötetet minden versszerető embernek elolvasásra, hogy kiderüljön: mindaz, amit fentebb leírtam, nem csupán egy elfogult költőbarát túlzó véleménye, hanem maga az igazság.

Hámori István Péter

Igény nélküli vers

Ha nincs igény rá, nincsen vers sem.

Ha csak magamnak írom versem,

akár letehetném a tollat;

mert nincs mi motivál, mi mozgat.

De mégis gyötör, s lázzal éget;

ezért írom ember-mesémet,

felfedve rólam minden titkot,

kitárva lelkem vágyát itt-ott.

Varázslat ez, vagy egy szép álom?

Csak csukott szájjal kiabálom,

mert versem haldokló alázat;

s ha nincsen vers, nincsen varázslat …

RÖPKE PERCEK

Alkonyat

Szépia színei várnak a nappali fényre a légben.

Támad az alkonyi szél, húzza a nap sugarát.

Rőt-vörös érzés csillan utolsót esti levélen.

Elköti bólogatón vágyaitól a faág.

Álmos az erdő. Szótlanul állnak a fák a homályban.

Hajlik a dombra a fény és betakarja fiát.

Úszik az égre a hold és lassan a csillagok árja,